Egyesek az1989 évi XXXI-es törvényre hivatkozva képzelik el a valódi rendszerváltást, ám közben megfertőzik a nagyon logikusnak látszó érveléssel a jogban nem, vagy kevésbé jártas, de jószándékú magyar emberek tömegeit. Azok pedig ezért, akarva-akaratlan a balliberálisok szekerét fogják tolni! E kártékonyan hamis érvelésnek a központi eleme az, hogy szerepel a szövegben ez a soha be nem tartott kommunista ígérgetés: „Minden hatalom a népé”.
Mivel nem kívánom a szerzőket népszerűsíteni, így itt csak az állításaikat idézem és cáfolom meg, mert nem a személyük fontos, hanem annak a kárnak az elhárítása, amit az alábbi tévtan okoz a nemzeti oldalon!
BG: Mi az én alapállásom a 2011-ben megszületett Alaptörvény kapcsán? Két barátommal még születéskor megkifogásoltunk érvénytelenségét az AB előtt! Az Alkotmánybíróság azonban nem tárgyalta meg, s ezzel elveszítette a lehetőségét annak, hogy legitimmé váljon! Szögezzük le tényként, hogy a mai Magyarország jogfolytonos a Kádár-féle diktatúrával hiszen az Alaptörvény zárórendelkezés 2. pontja erről tanúskodik: „Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.”
Vagyis a Nemzeti hitvallás elnevezésű bevezető szövegével szemben megy a normaszöveg: (Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.) Ám eközben nem azt az utat követik, amit 1920-ban követett a magyar jogi és politikai elit, hogy a Nemzethez fordultak és visszaállították az évszázadokig beváltan működő Történeti alkotmányosságot így: (Alkotmányunk alapelveinek megfelelően …. a kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyűlést… Amely nemzetgyűlés a magyar állami szuverénitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni. (1920. évi. I. Tvc)
Vagyis a mostani pártoskodók nem a nemzethez fordulást ismerik el legitimáló erőnek, hanem azt a törvényt, amely az Alaptörvény szerint is zsarnokságot valósított meg: (Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.) Ám ha az érvénytelen, akkor vajon miért hivatkoznak mégis arra, mint jogalapra a Fideszes törvényhozók? Talán azért, mert az idézett szakasz valójában már nem a Sztálin által ránk erőszakolt „hamis alkotmányból”, hanem a kommunista bűnök ellensúlyozásra készült globalista kiszolgáló „alkotmánymódosításból” való? Azt azonban világosan kell látnunk, hogy a két eltérő évszámú (ál) alkotmány a kommunista rendszer „jogalkotása”, így szerintem: mindkettő semmis!
Ráadásul az Alaptörvény utolsó mondatában azt írták le (az 1920-as Nemzetgyűléssel ellentétben), hogy nem állították helyre az alkotmányos joghagyományunkat, hanem azt megkerülve, maguknak vindikálták teljesen törvénytelenül az alkotmányozó hatalmat! Ezzel azokat a kijelentéseket, próbálták alátámasztani, hogy azért nevezik Alaptörvénynek, mert tiszteletben tartják a Történeti Alkotmányosság minden addig bevált alapelvét-vívmányát! Ez az állítás azonban egyszerűen nem igaz, vagyis a csalást palástoló elem! Nézzük csak, hogyan fogalmazzák meg az utolsó mondatot?
„Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”
Beadványunkban azonban éppen arra hívtuk fel a figyelmét az AB-nek, hogy nincs alkotmányozó hatalma egyetlen törvényhozásnak sem, s így nem hozhattak volna olyan Alaptörvényt, amit maga az Alkotmánybíróság is alkotmánynak tekint! Álláspontom szerint, ez az alkotmányellenes törvény valóban érvénytelen (semmis), de nem csak az 1989-es XXXI-es – vagyis az utolsó kommunista országgyűlés szintén hamis „jogalkotása miatt” – hanem az ún. Alaptörvény belső ellentmondásai miatt is! Alapvetően azt kellene végre tudomásul vennie minden jogi és politikai tényezőnek hazánkban, hogy: Alkotmányozási joga nincs, soha nem is volt, és nem is lehet az Országgyűlésnek! (Gyakorlatilag ezt fejti ki részletesen a 2011. júniusában készült és az Alkotmánybírósághoz eljutatott beadott beadványunk, amit csatolok!)
Az Országgyűlésnek – amit egyébként törvényhozásnak is szokás nevezni – valóban van lehetősége törvényeket alkotni, de csak az alkotmányos keretek között, vagyis az evidenciák, vagy vívmányok tökéletes betartásával! Ez azonban utoljára 1944 március 18-a előtt valósulhatott meg!
Tudjuk, hogy eddig nem alakult ki tökéletes társadalmi modell, de a Nemzetünk kezében, sokkal jobb helyen lenne a tőle „elprivatizált” közhatalom, mint a mai pártok „részképviselőinek” a rendszerében! Ráadásul azok a személyek, akik nem értik meg, hogy a közhatalmat egyszerűen privatizáló pártok azért tehetik azt meg, hogy nemlétező „alkotmányozási jogukra” hivatkoznak, mert egy elismerten törvénytelen időszakban született törvényt szerepeltetnek az Alaptörvény záró rendelkezéseiben! Ezen tényekkel szemben azonban elindult, egy a választási küzdelemhez szorosan kapcsolódó propaganda, amit alábbiakban idézek és cáfolok is! A szerzőt szándékosan nem nevezem meg, mert meggyőződésem, hogy az alábbi propaganda szöveget nem egyetlen személy készítette el, hanem egy testület!
Induljon tehát a replika úgy, hogy: kék színnel idézek és feketével cáfolok!
„Azzal kezdeném, hogy ha szó szerint vesszük, akkor sosem volt magyar jogállam, tehát nem volt minek összeomlani.”
BG: Ez a kezdés nem csak populistán hatásvadász, de primitív is. Manapság divat arról beszélni, hogy nincs megfogalmazva a jogállam meghatározása, pedig a jogállam: olyan politikai berendezkedést jelent, ahol NEM emberek uralkodnak, hanem a törvény, vagyis a jog intézményelméleti elsőbbsége érvényesül!
Azonban csak Arisztotelészt kell megidéznünk, hogy értsük a jogállam valódi tartalmát. „Inkább a törvényt kell vezetőnek választani, mint bárkit is egymagát a polgárok közül…akiket inkább csak a törvény őreinek és a törvény szolgáinak kell tekinteni… mert az indulat megrontja a kiválókat is, ha vezetők. Szóval a törvény olyan, mint a gerjedelem nélküli tiszta ész.” Az összeomlás azonban nem 2012-ben következett be, hanem már 1944-45-ben megtörtént!
„A 89-ben ideiglenessé módosított alkotmány csak elindította a jogállamba való átmenetet (lásd a preambulumát). Azzal se tudok mit kezdeni, hogy 89-ben a politikai elit bármit kisajátított volna. JOGILAG pont fordítva történt. Néhány alkotmányjogász olyan passzust helyezett el Magyarország (ideiglenessé tett) Alkotmányába, ami pont attól a jogától fosztotta meg a politikai elitet, amit ma alkotmányellenesen maguknak tulajdonítanak….”
BG: Már az is hazugság, hogy a megszállás alatti rendszer hozhatott törvényeket! Az pedig még ezt is hajazza, hogy alkotmányt módosíthat egy olyan testület, amely megszállás alatt még a valóban magyar, Történeti alkotmány elveit betartva sem lenne jogosult arra, hogy törvényesen jogot alkosson!
„A 89-es alkotmány alapján a politikai elitnek nincs alkotmányozó hatalma, csak alkotmányhoz kötött alkotmánymódosító hatalma.”
BG: Végre egy mondat, amivel majdnem egyetértek! Ebből csak az alkotmány jelzője hiányzik, mert nélküle: összetéveszthető a hamisítványokkal!
Új alkotmányt csak a népnek van joga alkotni (minden hatalom a népé) a képviselőknek az alkotmány szerint NINCS ilyen joga.
Tehát az Alaptörvény egy ÉRVÉNYTELEN jogi alkotás. Új alkotmánynak érvénytelen, törvénynek meg alkotmányellenes.”
BG: Ám ismét egy ügyes csúsztatás van előttünk! Mert sem 89-ben, sem 49-ben nem alkotmány született hazánkban, hanem olyan normarendszer, amely idegen a magyar joghagyománytól, s így nem tekinthetjük sem alkotmánynak, sem törvénynek!
„A hivatkozott pont (C. cikk 2) szinte szó szerint megegyezik az alkotmány 2.§ (3) bekezdéssel…Vagyis a népnek mind a két államban joga és KÖTELESSÉGE fellépni a kizárólagos hatalom birtoklásának már a kísérletével szemben is. (Ez semmi más, mint az Aranybulla híres ellenállási záradékának modern megfelelője.) Ami az alkotmányellenes hatalommal szembeni fellépést mindenkor törvényessé, alkotmányossá teszi.”
BG: Ha valaki úgy gondolja, hogy akár a kommunista diktatúra, vagy a mai pénz-diktatúra eltűrte volna, hogy valaki fellép a hatalom kizárólagos birtoklása ellen, az vagy naiv, vagy egyenesen ügynök. Esetleg olyan személy, aki elég bátor ahhoz, hogy a valódi, Történeti alkotmányosság szerinti kötelességét teljesítse, vagyis az Aranybulla szerinti ellenállási jogot gyakorolja!
„Tehát az alkotmányosság védelmében fellépő nép MINDIG jogszerűen (alkotmányosan) jár el, vele szemben állami büntető hatalomnak vagy ilyen fellépésnek törvényes HELYE NINCS!!!”
BG: Ebben azonban egyetértek a szerzővel, csak az a gond, amit előzőleg már leírtam: JOGTALANSÁG JOGOT nem alapíthat! Így amire hivatkozik az teljes mértékben semmis, mert az 1989. évi XXXI. kommunista törvény azért született, hogy ne lehessen a véreskezűeket felelősségre vonni az alapján!
„Márpedig a hatalom nem csak kísérletet tett a kizárólagosságra, hanem alaptörvényében rögzítette.
BG: Ebben viszont egyetértek a szerzővel!
„A Magyarország nevű államban a hatalom nem Istentől és nem a néptől származik, az alkotmányozást betiltották, „alaptörvénykezni” kizárólag az Országgyűlésnek van joga. Tehát nem csak a miniszterelnök gyakorol kizárólagos hatalmat, hanem a politikai elit országgyűlése is….”
BG: Itt azonban ismét félre akar vezetni minket a szerző! A magyar joghagyomány ugyanis egy harmadik hatalmi eredeztetést ismer, ami a Szent Korona – vagyis az abba foglalt igazságos és méltányos jog uralmát jelenti! S ez alapján ismét az derül ki, hogy az Országgyűlésnek a joga és kötelezettsége visszatérni a történelmi államaink sorába! Mert sajnos ma még a kádár kori (hamis) alkotmányosság jogfolytonossága uralkodik hazánkban. Így azonban az igazi feladatunk, vagyis a magyar Történeti Alkotmányosság helyreállítása lenne az első és legfontosabb feladatunk! (Ám ezt a pártok nem akarják!)
„Tehát alkotmány (alaptörvény) ellenes maga az egész rendszer…..még a maguk alkotta, maguknak alkotott alaptörvényt se tartják be…”
BG: Ebben végre teljesen egyetértek a szerzővel!
„A liberális demokráciához csak annyit, hogy a 89-es alkotmány a demokrácia mindhárom formájának irányát nyitva hagyta.
A paktum jogilag egy konzervatív-liberális irányt vázolt fel, amiből Antall egy konzervatív demokráciát (vagy egy konzervatív túlsúlyos liberális demokráciát) akart létrehozni. Erre válaszként a nép 94-ben egy szocialista-liberális irányt támogatott. És ezt majdnem alkotmányba is rögzítették 96-97-ben. Csak finnyásabbak voltak, mint Orbán, nem éltek megfelelően a 2/3-ukkal.”
BG: Íme ismét itt a profi csúsztatás! Ha valaki úgy gondolja, hogy akár a kommunista diktatúra, vagy a mai pénz-diktatúra eltűrte volna, hogy ne az érdekeinek megfelelő „jogalkotás” szülessen, akkor az a személy nincs tisztában az akkori erőviszonyokkal! A komcsik akarták, hogy az AB is, de a golobalista ál-alkotmány is őket védelmezze a népharagtól! Vagyis nem a szoclib kormány volt finnyás, hanem megkaptak egy utasítást az önmagát folyamatosan letagadó bankárkaszttól, hogy nem változtathatnak az érdekükben született hamis alkotmányosságon!
„A 2011-es alkotmányozás nem volt más, mint a politikai elit alkotmányellenes puccsa a néppel szemben.”
BG: Itt van ismét a félrevezetés! Hiszen az alkotmányellenes puccs, már bekövetkezett 1946-ban amikor a szovjet hadseregre támaszkodva kikiálltották a köztársaságot, az egyébként törvényes királyság helyén. S ahogy említettem az elején, még hercegprímás is megvétózta azt!
„A liberális demokrácia valóban megbukott, soha többet nem lesz hozzá akkora többség, hogy visszaállítsák. Viszont a helyette létrehozott, politikai elit irányította új állam diktatúrája a magyar állam és a magyarországi nép felett olyan hatalmi, jogi, politikai képződmény, amit a magyar népnek joga és kötelessége megszüntetni. Ha nem teszik meg, az a magyar nép pusztulásával jár.”
BG: Bevallom örülnék, ha mégis igaza lenne abban, hogy a liberális demokrácia már nem állítható vissza! Én azonban félek, hogy olyan sok embert sikerült éppen a jelen iromány szerzőinek megfertőzni, hogy nagyon is tartok attól, hogy a balliberális szekértábor képes lesz ismét hatalomra kerülni ahelyett, hogy a nemzeti újjászervezés pártonkívüli képviselői kapnák meg a mérleg nyelve lehetőségét!
„És 2011 óta a Magyarország nevű államban ne beszéljünk alkotmányosságról.
BG: Hazudik bizony, mert bizony nem 2011 óta van hazánkban diktatúra, hanem 1944-45 óta, majd az 1946-os I. törvény óta teljesen illegitim lett a magyar államforma is, hiszen azért ne a kommunisták mondják már meg, hogy milyen államformában karunk mi élni! Bár abban van némi igazság, hogy az magát a „rendszerváltásnak hazudott változást” a kommunista diktatúra folytonosságaként hozták létre, s hazudik itt mindenki össze vissza! Azonban azt a hazugságot, hogy a Történeti Alkotmányosságot egy kommunista törvény fogja nekünk visszaadni, mert beleírták azt, hogy „minden hatalom a népé” – NA EHHEZ MÁR: NAGYON VASTAG BŐRŰ POFA KELL!
Dr. Bene Gábor közjogász és nemzetépítő segédmunkás
