Gondolatok a Magyarok Szövetsége – Nemzetépítő Népmozgalomról

Manapság egyre nehezebb eligazodni a világban. A szavak kifordultak önmagukból és valahogy minden egészen másként cseng, egészen mást jelent, mint eredetileg. Pedig ennek nem kéne így lenni. Valahol valami nagyon elromlott.

Egy ilyen világban születik a Magyarok Szövetsége s a lelkem legmélyén érzem csupán, hogy talán utolsó szívdobbanásunkat hordozza magában. Ma, amikor minden csatornán ömlik felénk a szellemi, lelki szenny, a Magyarok Szövetsége az egyetlen tiszta hang. Miért is? Nézzük csak, mit tettek eddig ezek az emberek? Örjöngtek ezek az emberek rendőrnek álcázott ki tudja kikkel kergetőzve az utcán legszentebb nemzeti ünnepeinken? Nem. Koldultak egyetlen kopogtatócédulát is valaha bárkitől élelmiszercsomagokért cserében? Nem. Ígértek “kánoánt” bárkinek bármikor önös, jól megfontolt érdekből? Nem. Tele van velük a média? Nem. Akkor kik ezek az emberek és mit akarnak?

Magyarok.

Szívvel, hittel élő magyarok, akiket érdekel a mi sorsunk. Akik kíváncsiak a mi gondjainkra. Akik azon törik a fejüket (és néha a bokájukat), hogy nekünk, a szomszédnak, a testvérnek, a barátnak hogyan segítsenek. Akiknek fontos a másik ember. Akik nem luxusvillákból lesik félve a naplementét s az idegen ajkú őrző-védők pillanatnyi létszámát, hogy vajon vannak-e elegen?!

Magyar emberek tehát, akik vérükben hordozzák a jót. A szeretetre való képességet. Akik Istennel kezdik és fejezik be napjaikat. Akik azért szövetkeztek, hogy ebben a gyönyörű országban, a mi Hazánkban ismét emberi legyen a szó. Hogy igaz legyen a szeretet és a szavak újra az eredeti értelmükön csengjenek. Magyar emberek, akik szívükön viselik a mások sorsát is. Akik ezért cselekedni is készek.

Nap mint nap azon dolgoznak, hogy a magyar gazda meg tudja találni a magyar embertársát és jó minőségű, tiszta élelemmel tudja ellátni őt. Hogy az idegen kézben lévő, már nevükben sem magyar bankok által kizsigerelt egyszerű ember jogi védelmet kaphasson. Hogy a magyar találmányok itthon nyerjenek teret és itthon élvezhessen megbecsülést a feltaláló. Hogy az utcákon biztonság legyen. Hogy a gyermekeink tisztán láthassák, hogy fiúk avagy lányok és mit jelent fiúnak vagy lánynak lenni. Hogy a betegek emberhez méltó ellátásban részesülhessenek. Hogy a tanárokat ne verjék se utcán se az iskolákban. Se halálra, se kicsit…Hogy minden magyar ember megismerhesse a valóban dicső múltunkat, mely múltba gyökerezve jövőt tudunk együtt szülni.

Teszik ezt napi munkájuk mellett, önzetlenül, ingyen, sokadik műszakban…

Magyar emberek tehát. Mint korábban Nimród, vagy Attila vagy Árpád, Szent István, Hunyadi Mátyás. Vagy mint Bethlen Gábor, aki teljesen lepusztított országot kapott Istentől harminchárom évesen és halálakor, másfél évnyi adó vagyis egy millió arany maradt utána s egy virágzó, boldog ország. Mert ilyen a magyar ember. Szorgalmas, tehetséges, eszes, bátor, jó szívű, Istenhívő. S aki ennek az ellenkezőjét állítja rólunk, az hazudik. Azért hazudik, mert nem képes erre és irigy. Azért hazudik, mert el akar venni tőlünk mindent, a lelkünket is. Pártokba tömörülve tanítja nekünk hol innen, hol onnan, hogy tanuljunk meg kicsik lenni, meg aztán ha nem megy, akkor tessék, el lehet innen menni. De mi nem megyünk innen sehova. Mert ez a mi Hazánk. Azért ez a mi hazánk, mert ezt adta nekünk a Jó Isten, s ez nekünk tökéletesen megfelel. Mária Országa ez, a Szent Koronánk alatt s mi jól érezzük benne magunkat, akkor is, ha immáron évszázadok óta szívják itt a vérünket a pártoskodó élősködőink. Oszd meg és uralkodj. Régi, ócska trükk. Kinőttünk belőle. Annyira, hogy éppen a Magyarok Élő Szövetségén dolgozik az ország színe-java. Mert senki se gondolja, hogy az az ország színe-java, akiket a tévé sztároltat. Ugyan, kérem!

Szóval, a Magyarok Szövetsége a remény. Az egymás felé kinyújtott karjainkban, az egymásra sugárzott, szeretettel teljes mosolyainkban rejlő legyőzhetetlen erő reménye. A cselekvés reménye egy boldog, gazdag, létbiztonságot és harmóniát sugárzó ország felé vezető úton. A hazatalálás, az önmagunkra találás reménye.

Kockázatos vállalkozás a mai világban, de ez az egyetlen út, amin érdemes haladni.

Nirschné Henn Edith