dr. Bene Gábor írása
Egy konzervatív közgazdász barátom azt mutatta ki hivatalos statisztikai adatok alapján, hogy hazánkban a szegénység egyre jobban nő. S ha a kádár korszakban tapasztalható jövedelem emelkedési mutató fennmaradt volna a „rendszerváltás” után is, akkor családonként hozzávetőlegesen 10 millió forinttal többet kerestek volna a közemberek az elmúlt évtizedek alatt. Nekem – aki a Kádár korszak ellenzéke voltam – nagyon nehéz ezt a tényt feldolgozni. Most mégis meg akarom próbálni, így össze fogom vetni a háborúban álló Oroszországot, hogy legyen alapom a fenti tényállításnak a cáfolásához, vagy megerősítéséhez. Nézzünk tehát egy elemző kitekintést ami gazdasági és politikai szempontból közelit a témához!
Állítólag 2022. február 24-én sem Putyin, sem az orosz gazdaság nem készülhetett ilyen hosszú háborúra. Ezt azonban éppen úgy nem tudom elhinni, mint ahogy azt sem hiszem el, hogy tavaly októberben Izrael titkosszolgálata nem tudott semmit és még a vaskupola is „elromlott.” Ezek ugyanis nem lehetnek véletlenek, mert amint tudjuk: véletlen talán nincs is! Az EU és a NATO-országok fokozatosan egyre több szankciót vezettek be Oroszország ellen, s azt állítják, hogy működni fog! Pedig az orosz gazdaság nem csak átvészelte, de még bőven a maga javára is fordította az említett szankciókat, s így nem összeomlás, hanem relatív megerősödés, az önellátás kikényszerítése és a rubel erősödése lett az eredmény! Vagyis a nyugati liberális közgazdászokról kiderült, hogy fogalmuk sincs a valós folyamatok hátteréről, nem hogy előrejelezni nem tudnak, de még le is buktak előttem. Látható ugyanis, hogy az egész „rendszerváltást” is ezeknek a „tudósoknak” a véleményére alapozták. S azt is nagyon várták a liberális közgazdászok, hogy az orosz társadalom, főleg a középosztály egyre inkább ellene fordul majd Putyinnak. Ez sem jött be nekik, mert a putyini rendszer gerincét adó középosztály sokkal jobban járt ez idő alatt, mint a németek és a magyarok. Hazánkban ugyanis egyre nagyobb a különbség a legszegényebb és a leggazdagabbak között, s majdnem ugyan ez a helyzet a németeknél is. Ám az oroszoknál ha nem is jelentősen, de nem nő a különbség, hanem csökken.
Az oroszoknál nem nő hanem csökken a jövedelmi különbség?
Lehetséges ugyan, hogy ez csak időleges és csak a háború az oka, de tény! Azt azért hozzáteszem, hogy hazánkban elsősorban az adósságcsapda, és a hazai gazdaság idegen kézben való átjátszása az, ami miatt ez a probléma megjelent. A németeknél viszont a migránsok és a szankciók az okai, mert ők éppen most kezdtek el belemászni az adósságcsapdába. S ha annak idején nem hal meg rejtélyes körülmények között Dr. Alfréd Herrhausen, akkor bizony Németország sem került volna ebbe a helyzetbe, s mi magyarok is megkaptuk volna a teljes adósságelengedést, mert a kádár rendszernek adott kölcsönök minden szempontból a magyarság elleni merénylet volt. A Deutsche Bank elnökének a meggyilkolása ugyanis azt jelentette, hogy Kohl kancellár elveszítette azt a pénzügyi szakemberét, aki közeli munkatársaként nem a bankárkaszt, nem a magánpénzrendszer kiszolgálójaként, hanem a közjót képviselő szakemberként az egész „rendszerváltást” lett volna képes jó irányba fordítani! Ő ugyanis a szovjet megszállás alól szabaduló országoknál a teljes adósságelengedést szorgalmazta azért, hogy azok legyenek valóban képesek felzárkózni a jóléti országok sorába. Sajnos Kohl kancellár nem merte vállalni a nyilvánosság tájékoztatását a bűntény hátteréről, így sem az elkövetők, sem a likvidálási parancs kiadójáról nem tudunk semmit. Viszont azt igen, hogy ez a haláleset sem volt egészen véletlen, s szinte kizárólag a bankárkaszt érdeke lehetett a háttérben. Ez a tragédia azért fájdalmas, mert csak nekünk nem engedtek el az „állítólagos államadósságunkból” semmit. Pedig már a kölcsönök folyósítása is tisztán bűncselekmény volt, hiszen a magyarság szenvedését hosszabbították meg velük a kádári „legvidámabb barakkban” amelynek nyilvánvaló következménye hazánk a mai nyomora. Senkinek ne legyen kételye abban, hogy nem véletlen a WEF (Gazdasági Világfórum) irányította globális terror-hadműveletek, lásd. pl. a biológiai fegyverként bevetett covid és vakcina bolondéria, a klímahisztéria és most a készpénz kivezetés terve és a digitális pénzpóráz kiterjesztése, stb. Sőt a WHO sem a véletlen műve, hanem a bankárkaszti új kommunizmus szele.
A befolyásoló hazugságok „művészete” egyre aljasabbá válik
A nyugati fősodratú média – mely a pénzdiktatúrától teljes mértékben befolyásolt – arról igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy a szankciók igenis működnek, vagy legalábbis majd a jövőben fognak működni. Az orosz gazdaság azonban lényegesen jobban teljesített és a GDP 2022-ben mindössze 1.2%-kal csökkent náluk, míg 2023-ban 3.6%-kal nőtt.
Így nagyobb az orosz növekedés, mint az európai éllovas Németországé. Sőt az orosz statisztikai hivatal adatai szerint október végéig a reálbérek is 7.7%-kal emelkedtek, ami azért meglepő, mert hazánkban – pedig nálunk ugye még nincs háború – ugyanez a szám a statisztika ellenére biztosan nem nőtt, sőt inkább csökkent, ha a szegényebb népréteg oldaláról vizsgáljuk. S még az infláció is sokkal alacsonyabb volt az oroszoknál, mint hazánkban. Ezt nem lehet már megmagyarázni a forint elleni folyamatos spekulációkkal!
Sokan állítják, hogy az orosz haderő nem váltotta be a hozzá fűzött vérmes reményeket és valójában kiderült róla, hogy nem elég modern és főleg nem elég erős. Szerintem azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű. A hadsereg egy olyan „vállalat” ahol nem csak a vezetés, nem csak a modern technikai felkészültség, hanem a katonák lelke, a nemzethez való tartozás hite és a kötelezettsége is jelentős szereppel bír. Azonban a Szovjetunió ideje alatt olyan erős volt az agyfertőzés, hogy a lakosság teljesen elfordult a nemzeti érzéstől, s egy része betagozódott a bolsevik eszmevilág hamisságába, másik része viszont teljesen ellenségesen állt hozzá. Így hatalmas árkok keletkeztek ebben a vonatkozásban a társadalmon belül. Ráadásul a keleti egyház sem tudta olyan gyorsan visszaszerezni a tekintélyét és főleg a lelkek pásztoraként nagyon nehezen kapott új erőre. Putyin kellett hozzá, hogy ez a folyamat beinduljon, aki egykori kommunistaként mintát mutatott az orosz népnek a hithez való visszatérés lehetőségére. Elődei ezt nem ismerték fel és nem is léptek ebben az ügyben, helyette inkább a vodkás üveggel barátkoztak. Így a hadsereg elsősorban „zsoldosokból” állt, ami meghatározta annak a személyi állománynak az ütőképességét is. Azonban egyre inkább tapasztalható, hogy önkéntesek jelentkeznek, akik viszont az ukrán kényszersorozással szemben nagyon is elkötelezettek az orosz nemzeti eszme mellett. Amikor az ukránok „nemzetiszocialista” vonalának eddigi tartaléka elfogy – mert előbb-utóbb ez megtörténik – akkor olyan nagy különbség lesz a két hadsereg moralitása között, hogy annak Ukrajna teljes, vagy részleges felszámolása lesz a biztos következménye.
Milyen mintát adhat nekünk az orosz háborús gazdaság ?
Ha a NATO bevállalja a közvetlen beavatkozást, akkor a helyzet nem lesz ilyen egyértelmű, de azt azért reméljük, nem fog bekövetkezni, hiszen az egyértelműen a világháborúhoz fog vezetni! Azt ne higgye el senki, hogy a nyugati blokk – vagyis a NATO és az EU – vezetése nem számolt azzal, ami most már világosan látható. Azonban nekik (akik egyébként lobbistái a bankárkasztnak) világosan kiadták a feladatot, hogy mit kell végrehajtani, s így nekik még akkora mozgásterük sem volt mint pl. Orbán Viktornak.
Az orosz gazdaság lehetőségei azért is óriásiak, mert már nem szorul rá semmire amit csak a nyugat tudna neki biztosítani. A kínai kommunista vezetéssel pedig sikerült partneri kapcsolatba kerülni, amit kifejezetten a szankciók segítettek elő. Vagyis ha valaki elszámította magát, az a nyugat volt, ahol a liberális közgazdászok nem a valóságot, hanem egy általuk kigondolt képet erőltettek rá a társadalomra, s a nemzetiszocialistáktól átvett és alkalmazott véleménydiktatúra sikerrel fertőzte meg a közemberek gondolkodást. Nos ezért gondolja ma a legtöbb ember nyugaton azt, hogy minden ok nélkül támadta meg Oroszország Ukrajnát, s nem veszik észre azt, hogy a háború kitörésében nem csak az ukrán nemzetiszocialisták, hanem a nyugati pénzdiktatúra lobbistái is alaposan benne vannak. S az ukrán nácik provokációi miatt Putyinnak nem is nagyon lett volna más lehetősége, hiszen ha nem lép, akkor teljesen lejáratódik a saját népe előtt!
S azt is kellene a magyar közembereknek tudni, hogy már a Krím orosz visszaszerzését követő szankciók kivédésével az orosz gazdaság megküzdött, de sikerrel megoldotta. Valójában még a covid általi globális lezárások sem sújtották az orosz gazdaságot, mert még abból is „üzletet” tudott képezni a vezetés. Előállították a saját vakcinát, amit pl. hazánk is megvásárolt, s nyíltan ki kell mondanunk, hogy annak eddig nincsenek jelentős károsultai, mert nem génmanipulációs anyag. Ugyanez a helyzet a hadsereg számára gyártott navigációs és helymeghatározási eszközökkel, melyek előállítása néhány hónap alatt100-175%-kal megnőtt! Az orosz gazdaság nem vett fel hatalmas hiteleket, nem esett bele az adósságcsapdába, s így szerintem rövidesen be fogja fejezni a háborút, természetesen győztesen. Annyit azonban remélek, hogy nem a győztesek gátlástalanságával, hanem az igazságérzet felelősségével fogja a rendezést a háború után lefolytatni. Számára ugyanis az a fontos, hogy legyen egy semleges zóna közte és a NATO között, mert a biztonságát csak és kizárólag az tudja szavatolni!
Sokan fognak ezen sorok után nekem esni, hogy orosz-párti vagyok, pedig csak a realitást képviselem. A gazdaságban az oroszoknak nincs, vagy csak egészen kicsi az eladósodottsága, holott hazáné jelenleg 65%, a németeké 64%. A katonai potenciálja pedig folyamatosan nő, s ez éppen azért történt, mert a NATO olyan fegyverszállításokat teljesített, ami rákényszerítette az orosz kormányt a hadsereg növelésére,s a gazdasági önállóság kifejlesztésére.
Azzal, hogy az orosz exportot korlátozni hivatott szankciók bevezetésre kerültek, vagyis az olaj és a gáz, majd a gyémánt kivitelét igyekeznek korlátozni, sőt tiltani, teljesen öngólt lőtt Európa, mert rákényszerült a sokkal drágább USA gázszállítására. Az Oroszországba tartó exportot érintő szankciók, szintén az európai gazdaságot sújtotta jobban, hiszen Kína, India, Brazília, Irán, stb. azonnal elfoglalta az európai beszállítók helyét. Sőt a szankciók által megtiltott termékek hazai gyártását azonnal támogatni kezdte az orosz kormány. Talán egyedül az orosz vállalatok pénzügyi tranzakcióit korlátozó szankciók értek el sovány „sikereket”. Persze azért nem minden területen sikerült az orosz terv, mert eddig még a „digitális szuverenitás” megteremtése nem valósult meg, de ez is csak idő kérdése, hiszen Kína biztosan segíteni fog nekik ebben az ügyben is.
Nem csak Kína segíti Oroszországot a szankciók kijátszásában, mert pl. a szankciókat támogató lengyel kormány is támogatja a FÁK tagállamokba irányuló exportot, ami szinte biztosan Orszországba fog megérkezni. Nem sokan emlegetik, de tény, hogy a Kirgizisztánba irányuló lengyel export a háború kezdete óta éppen a 18-szorosára nőtt, s más hasonló eset is van.
Eközben a legtöbb hétköznapi fogyasztási cikk előállítását a kormány kezdte támogatni, s előbb-utóbb biztosan tudja is pótolni az orosz gazdaság. Ezért nekünk is ezt kellene követni, s szép lassan megszabadulni azoktól a nyugati multicégektől, akik leuralták a hazai gazdaság és főleg a kereskedelem szinte minden szegmensét. Természetesen tudom, hogy épp ezek ellensúlyozására próbálja a kormányunk a Kínai akkumulátorgyárak telepítését, azonban nem hiszek abban, hogy olyan ipart kellene idetelepítenünk, amelynek nincsenek hazai alapanyagai. Inkább arra kellene törekedni, hogy az egészséges élelem megtermelését biztosítani tudó, paraszti gazdaságok támogatását kellene támogatni, mert a jövőben nem a katonalegyekből, vagy más bogarakból előállított fehérjepor, hanem a hagyományos élelmiszerek termelése lenne a szükséges, hiszen annak biztosan lenne piaca, éppen a hagyományaink miatt! (Azt nem is említve, hogy azzal kellene a hazai piacon is megjelenni végre!)
Ha ezt képesek lennénk, megoldani, akkor lenne lehetőségünk arra, hogy a magyar társadalomnak azt a rétegét felemeljük, akik nem kaptak kárpótlást azért mert nem voltak tagjai a kommunista MSZMP-nek! Pedig végre el kellene ismerni, hogy az bizony érdem, ha valaki nem csatlakozott abba a bandába, akik az ország eladósítást elkezdték, s ezzel a mai helyzetünket is megalapozták! Jó lenne, ha a kormányunk is szétnézne a saját tagjai és támogatói között, hogy vajon hány olyan személy van ott, akinek nincsenek ilyen érdemei. Sőt, még fertőzöttek is az egykori tévtanokkal, mert a pl. liberális közgazdászok nagyon ludasok abban, hogy a mai helyzet egyre nehezebb a közembernek, közben a bankok hatalmas profitot zsebelnek be.
A szerző közjogász és a NEEM önkéntes civil-szóvivője
