A fuldokló társadalomról beszélgetett a VNTV adásában Ravasz László és a szerkesztő Jakab László, s felvetették, hogy a társadalmi tolarencia meddig tűri el a pénzügyi féldiktatúrát, s mikor kezd legalább önszerveződni ez ellen a pénzhatalmi rendszer ellen? Ezek a pénzalapú rendszerek ugyanazok, amelyek pl. a kádári rendszert is fenntartották, hogy ne alakulhasson ki határozott erő a szabadságharcra.
Mai politikai rendszert hazánkban az EU pénzelvonása bármikor bedönthetné, bár az igaz, hogy azért nem teszik, hogy a lakosság ne lázadjon fel, ne alakuljon ki az értékelvű Nemzet és a tagjai közötti szolidaritás.
Nyugaton a szabadság látszata erőteljes, mert van hagyománya és a bankárkaszti pénzelit ott nem von el annyit a „rabszolgáitól” mint a keleti blokk államaiban. Jakab László zseniális felismerése pedig ez: ”A pártok szervilis kiszolgálói a bankárkaszti, pénzmanipuláló háttérhatalomnak, mely pénzeli őket” – hozzá kell tennem, hogy a pénz már régen nem csak értékjel, hanem fedezetlen hatalmi eszköz a spekuláció miatt. S ezzel a spekulációt szolgáló és a magánbankok által folyamatosan, fedezet nélkül gyártott „fiatpénzzel” lehet könnyen és gátlástalanul az összes pénz-óhajó pártot úgy irányítani, hogy azt csak azok veszik ezt észre, akik a legfelsőbb vezetésben vannak.
A fuldokló társadalmat azonban valóban magunk tartjuk fenn, s az írástudók felelőssége lenne a társadalom Nemzetté szervezése, a tudatosságának az emelése. Azonban a társadalomnak része minden itt élő egyed, azok is, akiknek éppen ezzel ellentétes a feladatuk, vagyis pontosan a tudatosítást kell megakadályozniuk. Ezt a modern média már zseniálisan megoldotta régen, hisz az emberek nem beszélgetnek egymással, hanem csak „kommunikálnak” vagyis szinte minden „információt” a székelyek által szellemesen, kizárólag „képmutatónak” hívott dobozból szereznek be. Ez pedig nem engedi, hogy kaláka, vagy táncház közben, esetleg a kocsmai beszélgetésben tudatosodjanak az emberek. Hiányzik a közösségi tér, de még inkább a beszédtér! Márpedig ha blokkolják a beszédtér kialakulásának a lehetőségét, akkor az összetartozás érzése és kölcsönös szolidaritás együttese, lassan kikopik az együttlakókból, a régen összejáróknak a szokásrendjéből, s így atomizálódnak!
Szomorúan láthatjuk, hogy ma csak a kocsma MARADT egyedül beszédtéri elemnek, vagyis az alkoholfüggők között találhatunk még szolidaritási elemeket. Viszont a címben szereplő demokrácia és diktatúra, nem lényegi kérdés. Egészséges kisközösségekre lenne szükség, amelyek tudatosodnak, hogy eszközként fel tudják majd használni a Nemzetegyesítő Mozgalmat a következő választásokon! Mert csak azt kellene első lépésként felismerni végre a magyar értelmiségnek, hogy „Ha nem lépsz, egyhelyben maradsz!”
Dr. Bene Gábor
Nemzetegyesítő Mozgalom