Időről időre rákattintok a peticiok.hu oldalra, s végig nézem, hogy mit lehet majd támogatni a javasolt petíciók közül. Ma reggel azonban leestem a székről, amikor megláttam azt a címet, hogy: Tiltakozunk a Lukács Archívum szétszedése ellen.
De nézzük csak meg mondatról mondatra azt a szöveget, amellyel tiltakozókat akarnak csábítani és szédíteni a petíció gátlástalan kigondolói!
„A jelen petíció aláírói aggodalmukat fejezik ki az MTA döntése miatt, melynek értelmében megszüntetnék a budapesti Lukács Archívumot.”
Nézzük először mi is a döntés? A Magyar Tudományos Akadémia, fontosnak tartja a Lukács Archívum és Könyvtár fennmaradását, és azt, hogy szigorú szakmai szabályoknak megfelelő módon teljes mértékben feldolgozott, rendszerezett, katalogizált és kutatható is legyen. Ennek érdekében a kéziratokat az MTA Könyvtár és Információs Központnak a kézirattárába szállítják át, katalogizálják és digitalizálják az archiválás szakmai szabályai szerint, és biztosítják az irattári szakmai előírásoknak megfelelő tárolását is. Vagyis a Lukács Archívum és Könyvtár az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Filozófiai Intézetébe kerül. Sajnos tehát nem a helyére, vagyis a szemétre kerül az, ami egyébként egyértelműen csak szemét, hanem továbbra is őrizgetni fogjuk. Ráadásul közpénzen. Akkor, amikor emberek halnak éhen és fagynak meg télen. Mert a Lukács Archívum eddig egy valóban hangulatos környezetben, szép dunai panorámával várta a „kutatókat”, s valószínű ez az, ami leginkább idegesíti őket. Vagyis nem üldögélhetnek már ott, ahol a „nagy Lukács élvezhette a szép dunai kilátást”. De nézzük tovább az idézett „aláírói aggodalom” hazai gátlástalanjainak a mondatait, s kontrázzuk meg őket a valósággal, mely sajnos eltér a közismeretektől!
„Lukács György a XX. század egyik legjelentősebb filozófusa és a modernitás kiemelkedő szerzője, nem pusztán filozófia körökben, hanem a politikai gondolkodás, az irodalomtudomány, a szociológia és az etika terén is.”
Az etika terén biztosan az első helyen áll, hiszen saját kezűleg végzett ki 1919-ben vörös-katonákat, akik szerinte gyáván megfutottak a románok elől, holott azok a románok ellen harcoló székely hadosztályra nem kívántak tüzelni a parancs ellenére. Ám vizsgáljuk meg és nézzünk bele a „Hogyan forgatta fel egy maroknyi marxista zsidó a nyugati kultúrát” – című írásba, (Nemzeti.net) s idézzünk belőle is néhány keresetlen gondolatot a „nagy Lukács” kapcsán. „…1917-es oroszországi bolsevik forradalom sikere az európai és amerikai marxista erők körében annak az optimista várakozásnak egy új hullámát indította el, amely szerint az új proletariátus végül létre fogja hozni az egyenlőség világát. Oroszország, mint a világ első kommunista nemzete fogja győzelemre vezetni a forradalmi erőket. Az európai marxista forradalmi erők kaptak az alkalmon. Az első világháború befejeződését követően volt egy kommunista „spartakista” felkelés Berlinben Rosa Luxemburg vezetésével, Kurt Eisner és társai egy „Szovjetet” hoztak létre Bajorországban, és Kun Béla 1919-ben megalapította a magyarországi kommunista Tanácsköztársaságot. Abban az időben nagy nyugtalanságot okozott az az eshetőség, hogy egész Európa a bolsevizmus zászlaja alá kerül. A küszöbön álló katasztrófának ez a megérzése felerősödött, amikor 1919-ben Trockij Vörös Hadserege betört Lengyelországba. De a Vörös Hadsereget 1920-ban a visztulai ütközetben legyőzték a lengyel erők. A Spartacus Szövetséghez tartozók, a bajor Tanácsköztársaság és Kun Béla kommünje nem kaptak széleskörű támogatást a munkások részéről, és rövid idő után valamennyit megdöntötték. Ezek az események kínos helyzetet teremtettek a marxista forradalmárok számára Európában. A marxista gazdasági elmélet alapján feltételezhető volt, hogy az elnyomott munkások lesznek a haszonélvezői egy olyan társadalmi forradalomnak, amely majd őket a hatalmi struktúra csúcsára juttatja. Ám amikor ezek a forradalmi alkalmak jelentkeztek, a munkások nem éltek a lehetőséggel. A marxista forradalmárok nem az elméleteiket hibáztatták ezekért a kudarcokért, hanem a munkásokat. A marxista értelmiségieknek egy csoportja e kínos helyzetet egy elemzéssel oldotta fel. Ez az analízis a társadalom kulturális „felépítményeire” összpontosította a figyelmet és nem a gazdasági alapokra, amint Marx tette. Leginkább két marxista, az olaszországi Antonio Gramsci és a magyarországi Lukács György járultak hozzá ehhez az új kulturális marxizmushoz.”
„Nemzetközileg elismert szerzőként Lukács a gazdag magyar kultúra történetének egyik csúcspontja, olyan művek szerzője, melyek az emberiség élő kincsének részét képzik.”
„Lukács György egy gazdag magyarországi zsidó bankárnak volt a fia. Politikai életét a Kommunista Internacionálé ügynökeként kezdte. A „Történelem és osztálytudat” című könyve alapján Marx Károly óta a legkiválóbb marxista teoretikusként ismerték el. Meggyőződése volt, hogy egy új marxista kultúra kialakulásához a létező kultúrát meg kell semmisíteni. Ezt mondta: „A korszak kulturális ellentmondásainak egyedüli feloldási lehetőségét a társadalom forradalmi megsemmisítésében látom.” Továbbá: „Az értékek ilyen világméretű felforgatása nem mehet végbe anélkül, hogy a forradalmárok a régi értékeket megsemmisítik és az új értékeket megteremtik.” Amikor 1919-ben a magyarországi bolsevik Kun Béla-rezsimben kulturális népbiztos lett, útnak indította a „kulturális terrorizmus” néven ismertté vált folyamatot. E terrorizmus részeként radikális szexuális nevelési programot vezetett be az iskolákban. A magyar gyermekeket a szabad szerelemre, a nemi életre, a középosztályhoz tartozó családok erkölcsi értékeinek archaikus jellegére, a monogámia idejétmúltságára oktatták, és persze a vallás nélküli életre, mert a vallás minden élvezettől megfosztja az embert. A nőket is felszólították, hogy lázadjanak fel a kor szexuális erkölcse ellen. Lukács „kulturális terrorizmusa” előfutára lett annak, amit a politikai korrektség később bevezetett az amerikai iskolákba.”
„A Lukács Archívum évtizedeken keresztül nem pusztán azt tette lehetővé, hogy az akadémiai és a szélesebb értelemben vett nem-akadémiai közönségnek hozzáférése legyen a filozófus életének és munkásságának dokumentumaihoz, hanem történeti emlékhelyként is működött, mivel azon lakásban található, melyben a filozófus életének utolsó éveit élte: ez tehát a korunk egyik meghatározó egyéniségéről való megemlékezés tere.”
„Lukács és más marxista értelmiségiek 1923-ban csatlakoztak a Frankfurti Egyetemen működő Társadalmi Kutatóintézethez, amelyet a Németországi Kommunista Párt alapított. Az Intézet, amely Frankfurti Iskola néven vált ismertté, a moszkvai Marx- Engels Intézet mintájára jött létre. Amikor 1933-ban a nemzetiszocialisták hatalomra jutottak Németországban, a Frankfurti Iskola tagjai elmenekültek. Legtöbbjük az USA-ba távozott. A Frankfurti Iskola tagjai számos vizsgálatot folytattak azon hiedelmekkel, magatartásformákkal és értékekkel kapcsolatban, amelyekről úgy hitték, hogy a nemzetiszocializmus németországi felemelkedése mögött vannak. A Frankfurti Iskola vizsgálatai egyesítették a marxista analízist a freudi pszichoanalízissel, annak érdekében, hogy kialakítsák a bázisát annak, ami „kritikai elmélet” néven vált ismertté. A kritikai elmélet lényegében a nyugati kultúra fő elemeinek, közöttük a kereszténységnek, a kapitalizmusnak, a tekintélynek, a családnak, a patriarchátusnak, hierarchiának, erkölcsiségnek, hagyománynak, a szexuális önmegtartóztatásnak, lojalitásnak, a hazafiságnak, nacionalizmusnak, az átöröklésnek, a népi szemléletnek, a konvencióknak és a konzervativizmusnak a romboló kritikája volt……. A kritikai elmélet magába olvasztotta azokat az elméleti változatokat, amelyek maguk is a jelenlegi kultúra sajátos elemeinek megsemmisítését tűzték ki célul. Ilyen változatok voltak: „matriarchális elmélet”, „a nemek egybemosása” az „androgyn elmélet”, „személyiségelmélet”, „tekintélyelmélet”, „családelmélet”, „a szexualitás elmélete”, „fajelmélet”, „jogi elmélet” és „irodalmi elmélet”. Ezeket az elméleteket arra szánták, hogy felhasználják őket a jelenlegi társadalmi rend megdöntésére, majd bevezessék a kulturális marxizmuson alapuló társadalmi forradalomba. Ennek elérésére a Frankfurti Iskola kritikai elméletét vallók felismerték, hogy a hagyományos meggyőződéseket és a fennálló társadalmi struktúrát le kell rombolni és azután másikkal helyettesíteni….. a Frankfurti Iskola még nagyon is velünk él, főleg az oktatás területén.” (Eddig a Nemzeti.Net oldaláról letöltött idézet!)
„A fentiek alapján felhívjuk az illetékes szerveket arra, hogy fontolják meg e döntésüket, melyről döbbenettel és szomorúsággal értesült a nemzetközi tudományos és művészi közösség.”
A „nagy Lukács” kapcsán valóban megdöbbent a nemzetközi tudományos és művészi közösség? Nos, ezt csak akkor tudom elhinni, ha az a közösség a marxista rombolás híveiből áll és fogalma sincs arról, hogy valójában ki is volt Lukács György. Feltenném azonban a tisztességes hazai zsidóságnak a kérdést: nem volt még elég a régi és új marxista zsidók gátlástalanságából, amely a humanizmus, a tudomány és a művészet köntösébe bújva képvisel önös érdekeket? (Ezek az aggódók többnyire a lipótvárosi „tudományos” rettegők közül kerülnek ki, akik mindenkit zsarolni próbálnak, aki a valóságot látja, ismeri, s főleg akkor: ha kimondja, leírja!)
Dr. Bene Gábor
Nemzetegyesítő Mozgalom
