Felkérjük Dr. Trócsányi Lászlót – aki egy pártonkívüli miniszter -, hogy a szükséges jogszabályi módosítások előkészítésével segítsék helyreállítani a hazai igazságszolgáltatás magyar és európai jellegű működését, vagy pedig tegyenek lépéseket, hogy kilépjünk az EU-ból, amely egyébként is a szuverenitásunkra tör! Ugyanis az EU Bíróság alább hivatkozott ítélete szerint a bankok tisztességtelen szerződési feltételei ismételten vizsgálhatók! Az egy tény, hogy a bankokhoz kölcsönért folyamodó ügyfelek, nem kaptak megfelelően korrekt tájékoztatást a szerződéskötést megelőzően, s így olyan feltételeket is „vállaltak”, melyek ésszerűtlenek, vagyis a bankok becsapták őket. (Sőt álláspontom szerint nem is kölcsönt kaptak, hanem egy becsomagolt banki terméket.) Mára már széles körben ismertté vált a C-51/17 számú ítélete az EU Bíróságnak. Ennek „jogi” értelmezését, valószínűleg olyan érdekek szeretnék befolyásolni Magyarországon, amely kizárólag az állam fizetőképtelenségének megszüntetése céljából létrejött (valószínűleg) régebbi háttéralkut próbálta eddig is kiszolgálni. Ez a titkolt alku az, amely a gyurcsányi ámokfutás káosza miatt csődközelbe jutott állam megmentése érdekében, megpróbálta a társadalom gyengébb rétegét feláldozva, megmenteni az államháztartást a teljes csődtől.
Elsősorban ezért fontos, hogy megfelelően értelmezze végre a hazai jogászság tisztességes része ezt a döntést, s az visszariasszon mindenkit attól, hogy hatalmi szóval próbálja (át)értelmeztetni a bíróságokkal e döntést, mert az újabb emberi tragédiákhoz fog vezetni. Ma az országot elhagyók nagy része nemcsak az alacsony bérek, hanem éppen a devizahitelnek csúfolt, látható és érezhető igazságtalanság miatt költöznek nyugatra „mosogatni”, így ott születnek meg az itthonról nagyon is hiányzó gyermekeik. Az államnak tehát ragaszkodnia kellene a szuverenitásához, de nem annak az árán, hogy jelentős tömegek kerüljenek az utcára, kényszerüljenek az ország elhagyására, illetve öngyilkos „megoldásra”. A Nemzetegyesítők a szuverenitást, csak a szabadság és az igazságosság – egymást kiegészítő – megvalósulásában tartjuk lehetségesnek, tehát a muszlim invázió és az bankárkaszti diktatúra ellen: párhuzamos fellépést javaslunk.
A C-51/17 számú ítélet szerint a fogyasztónak az árfolyamváltozásból eredő gazdasági következményeit is fel kell tudnia mérnie a szerződéskötést megelőző banki tájékoztatás alapján. Tehát az „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” fogalmát akként kell értelmezni, hogy az vonatkozik minden szerződési feltételre is, melyet a hazai jogszabályi rendelkezés módosított, vagyis az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás kérdését is az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek között kell értelmezni!
Ez azt jelenti, hogy a bírói joggyakorlat semmilyen esetben nem lépheti át az uniós normát, vagyis nem lehet megengedően értelmezni a hazai jogot a kölcsönösszeg meghatározása, a törlesztő részletek meghatározása, a kamat meghatározása tekintetében! Sőt, azt sem állapíthatja meg a hazai bíróság, hogy a hazai jogban teljes semmisségi okként meghatározott érvénytelenségi ok a valóságban, csak részleges érvénytelenséget eredményezzen, mert ez nem eshet bírói szabad mérlegelés alá. (Annak ellenére írjuk ezt, hogy a semmisség igen hátrányos lehet a fogyasztóra nézve, ha nem tud egyszerre teljesíteni. Ám a fogyasztónak joga kell legyen arra, hogy a bírói döntés szerinti részletfizetést válassza! Hisz a szerződés semmissége teljes mértékben pénzintézeti felelősség, többek között a pénzügyi ismeretek és információ birtoklása okán. Figyelemmel mindazon körülményekre, amelyekről a banknak, mint hitelszolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában, biztosan tudomása volt, vagy ismerete lehetett. A lehetséges árfolyam‑ingadozásokkal és a külföldi pénznemben számolt kölcsönben (?) rejlő kockázatokkal kapcsolatban a fogyasztó ugyanis jóhiszeműen támaszkodott a pénzintézet dolgozóinak közismert szakértelmére.)
A hazai jogot a bank érdekében felülíró jogegységi döntés a jövőben így nem alkalmazható, mert az egyoldalúan a bank javára született, hisz a tisztességtelen szerződési feltételnek a hazai jog eltérést engedélyező rendelkezésével való helyettesítése, biztosan nem a szerződő felek kívánatos egyensúlyát szolgálja. (Szerintem a C-51/17 számú ítélet sugallja is az államnak, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződésben rögzített formális egyensúlyt helyre kellene állítania! Szerintem az ügy ura a fogyasztó, nem a bíróság, vagy a bank, mert itt valójában a fogyasztóvédelmi irányelv értelmezéséről van szó! Másrészről azonban a bíróságok által is könnyen és hivatalból felismerhető bűncselekményről van szó a bankok oldaláról, mert az ún. „tévedésbe ejtés” az estek többségében teljesen egyértelmű!) Tehát a hazai bíróságok feladata nem az egyenlőtlen helyzet fenntartása a pénzügyi szolgáltató érdekében, hanem annak kiküszöbölése: kifejezetten a fogyasztó érdekében! A C-51/17 számú döntés alapjaiban kérdőjelezi meg a Kúria 6/2013, 1/2016 számú döntéseit. (Tehát az a helyzet állt elő, hogy az általunk „új típusú, rejtett gyarmatosításnak” becézett EU egyik szerve a becsapott hazai fogyasztók mellé állt a hazai bíróságok, sőt az állammal szemben is, mert sem a törvényhozás, sem az igazságszolgáltatás munkája eddig, nem volt alkalmas a felek közti egyensúly helyreállítására.)
2018-10- 23
A Nemzetegyesítő Mozgalom szóvivője
Nemzetegyesítő Mozgalom (NEEM)
