Mivel közeledik a jubiláris évfordulója a „Rádió” fennállásának, szeretettel ajánlom a szerkesztőségnek, hogy abból az alkalomból vezessék be, a Rádió magyar nyelvű műsorában a mindennapi déli harangszót. A Rádió már több évtizede, közvetít naponta vallási műsorokat is, szentmisét is és Istentisztelteket is. Az adventisták kivételével, a többi hitközösségek a déli harangozást, sajátjukként tudják. Kevesen tudják, azt, hogy a szombatisták, még az 1950-es években kinevették azokat a keresztényeket, akik a karácsonyt ünnepelték. Báris a szenttamási gyülekezetben az a helyzet valóság volt. Idővel sokat okosodtak ők is, de ajánlom nekik is, hogy olvasgassák a Szentírást és találjanak rá még sok fontos tényezőre, rájuk is ráférne!
A „Rádió Noviszád” amikor 1949, november 29.-én megszólalt, akkor egy József nevű bemondó mondott először híreket, magyar nyelven. Ezen az akkori hallgatóság, nagyon csodálkozott, no de mindjárt azt mondták csendesen a magyar emberek egymásnak, hogy tett Tito annyi rosszat az itteni magyaroknak, hogy ezt az apróságot, betudhatja annak, hogy vagyunk. Első osztályos kisdiák voltam akkor, de emlékezek sok mindenre, arra is, hogy az akkoriban megjelenő Magyar Szó ára, két dinár volt. Előre írta, hogy mikor fogja megkezdeni a műsor sugárzását, a székvárosi rádió. Csak arról hallgattak mélyen, de a nép tudni vélte, hogy azt a rádióleadó állomást Szabadkán állították össze a műszerészek és erőszakkal vették el tőlük, hogy ne Szabadkán működjön, hanem Újvidéken.
Nem sok magyar házban volt, akkor rádió. Mi a Pincel István bácsi háza elé mentünk, meghallgatni a műsor kezdését. Nekik a háború előtt, kereskedésük volt és volt náluk telefon is, meg volt rádiójuk is. A ház ma is megvan, a becsei út mentén, kb. 80-as lehet a házszáma. A rádiót kitették az ablakba. Már, mint egy tíz perccel előbb elkezdte sugározni a szünetjelet, ami igen tetszett. Az összejött tömeg pedig hangosan énekelte vele együtt, hogy: „Sirok Dunav, rávan Szrem”(Széles Duna, sík Szerémség). A szünetjel sugárzása, valamikor az 1970 tájékán lett beszüntetve.
A mintegy 200 főnyi hallgatóság, az utcán foglalt helyet, a saját magával hozott székeken, vagy álltunk, mint mi is az apámmal és a szülikémmel! Becse felől jött egy teherautó, amely a boltokba az árut szokta hozni. Megállt egy pillanatra, hogyha valaki rosszul van talán, majd beviszi az orvoshoz. Elküldték.
Délben elkezdett a rádió szerbül beszélni, hogy mit mondott nem értettük, mert a mintegy 50 főnyi szerb emberek elkezdtek tapsolni. Mire érteni lehetett, hogy mit mond a rádió, már magyarul beszélt és mondta, hogy Valamilyen József, híreket fog beolvasni. Széphangzású vezetékneve volt a bemondónak, de elfelejtettem a nevét.
Még el sem olvasta a híreket, csörög a szobájukban a telefon. Lehalkította a rádiót és felvette a telefont. A rendőrségről hívták, hogy jelentette egy teherautó sofőrje, hogy az ő háza előtt, nagy csődület van. Hogy mit beszéltek nem tudom, de kihajolt az ember és mondta, hogy a rendőrségről mondták neki, hogy vegye be az ablakból a rádióját és a tömeg pedig menjen el onnan. Mi átmentünk a Vörös Lajos bátyámhoz beszélgetni, aki éppen a túloldalon lakott.
Nekem a Celler Jani bátyám csinált egy detektoros, fülhallgatós rádióvevő készüléket, 1954 kora tavaszán. Ma is megvan valahol a padláson. Bekellett jelenteni és fizetni a havi előfizetési díjat érte. A Noviszádi rádió akkoriban 8 órától 12 óráig, csak egy kilowattos erővel sugározta a műsorát, amit már Szenttamáson sem lehetett hallgatni. Erős hangja volt még a temesvári rádiónak. Érthető a beográdi rádiónak és alig érthető a Kossuth rádiónak.
Ekkor elkezdtem írogatni a Gyermekrádióba, ahol a Papp Imre bácsi volt a szerkesztő, a főszerkesztő Argyelán István és még ott dolgozott, a Fehér Ferenc költő is. 1957-nyírán egy voltam én is, akiket a Rádió elküldött tíz napos jutalom nyaralásra Krk szigetére. Ott össze ismerkedtünk, többek között, a Ladik Katicával és a Gyapjas Marikával is. Írogattam, még később is, de nem sokat, mert nem szerettem, azt, hogy igen nagy öncenzúrát vártak el tőlünk. Sok mindent tilos volt meglátni!
Szeretném még itt az elején hangosan kimondani, hogy a magyar-nemzet, évszázadokon át a kereszténységet védte, a pogány muszlin csapatokkal szemben! Amint teszi azt manapság is, a határon felhúzott kerítéssel! Nincsen Istennek még egy nemzete, amelyiknek a kiállását Jézus egyházáért – a nándorfehérvári győzelmes csatában, a nem kevés másnemzetiségű bajtársaik segítségével közösen, a hódító török csapatok ellen, – minden nap, világszerte a keresztény templomokban, a megszólaló déli harangozás hirdeti a győztes csata emlékét, amit a római pápa örömében, Istennek hálát adva, rendelt el! Arra kérek minden magyart, hogy emlékezzen erre és legyen büszke rá.
Amikor te, magyar ember meghallod valahol a déli harangszót, ha nem is tudsz imádkozni, legalább gondolj a Teremtő Istenedre, Jézusra és a Szentlélek Istenre! Gondolattal kérjed, hogy segítsen! Higgyed, hogy megsegít és meglátod, hogy meghallgat! Mindig hálával és köszönettel gondolj az Istenedre!
Egy alkalommal beszélgettem erről a déli haragozásról egy pravoszláv kereszténnyel is és kérdeztem tőle, hogy ők miért nem harangoznak délben, nekik nem öröm az iszlám feletti győzelem? Akkor azt mondta, hogy a törökök ügy érezték, amikor tudomást vettek a déli harangozásról, hogy ezt a nyugati keresztény egyház, a törökök feletti győzelmük örömét kifejezve csinálja, hogy őket most minél jobban bosszantsák vele. A déli harangozásért igen nagyon haragudtak és elkezdték figyelni, hogy az ő területükön működő keleti egyház is kifejezi-e az örömét, a déli harangozással, vagy nem. A megtorlástól félve, nem mertek ők is harangozni délben!
Kellemes meleg, boldog érzést idéz elő bennem, akkor is, ha csak a rádióban, vagy a televízióban, meghallom a déli haragszó Istent dicsőítő hangját! Azt ajánlom, ha kizárólag azzal a kikötéssel, kapna Magyarországon működési engedélyt, olyan televízió, vagy rádióműsort sugárzó állomás, amelynek magyar nyelvű műsor sugárzása is van, hogy minden délben, MÉG, HA EGY SOROZAT FILM KÖZEPÉN IS, kötelező legyen, a déli harangszóval dicsőíteni A TEREMTŐ ÉS MEGTARTÓ ISTENÜNKET!
Melegen ajánlom, hogy az Újvidéki rádió magyar nyelvű műsorában is illesszék bele a déli harangszó felcsendülését, minden nap a 12 órai híradás előtt!
Valamikor volt a rádióposta című műsor, az Újvidéki rádióban, amit Ádám Tibor, majd később Bába Lúcia vezetett. Persze, oda egy teljes ember kellett, mert olyan sokféle kérdést feltesznek a hallgatók, amelyek helyes megválaszolása végett néha igen nagy utána járást igényel, hogy meg tudja helyesen válaszolni a feltett kérdést.
No meg azután következtek az 1990-es évek, a délszláv nép, vallásháborújával fűszerezve. Ugyanakkor sokan a magyar szerkesztőségből is elmentek! Akik itt maradtak, majdnem éhbérért dolgoztak. Mégis helytálltak és sikerrel megtartották a 24 órás magyar műsort, hála nékik és dicsőség. Igaz, hogy Önök erről, nem sokat beszélhetnek, de elfeledni mégsem kell!
Most a reggeli műsorba lehet beírni, néhány gondolatot. Szoktam nekik írni a 065-9864-119 es telefonszámon, de nem szoktam bemutatkozni. Igaz akkor bemutatkoztam, 2008-ban, amikor a kis híján négyezer aláírás fénymásolatát személyesen átadtam, aminek a hatására, olyan fél évvel később, vissza lett állítva az „Éjjeli mulató” című műsor, amit Dukai István is szerkeszt. Megvan a fölvételem a szeptemberi „Utolsó” műsor éjjeli megismétlése is, gondolom, hogy Önöknél a Rádióban eltűnt, nálam le is van írva. Ma is hallgatom a műsort, péntek esténként, igen szép műsor. Ugyanakkor örömömet fejezem ki, hogy a vasárnap déli muzsikaszó jókívánság műsorhoz is találtak egy szabad embert!
Ugyanakkor higgyék el, hogy azon igen szomorkodom, hogy a magyar nyelvű, sokszor értékes és pótolhatatlan hanganyag egy részét, 1960-tól az átköltözésig valakik (véletlenül) eltüntették, most amikor átköltöztek, a régi épületből, az új épületbe! Sajnos az az igazság, hogy minden nyár után szokott jönni, az a fránya tél is. Használjuk ki a nyarat és építsük a szebb jövőnket, mert látjuk például, hogy Kárpátalján, már több éve tart a fránya tél!
Sok sikert kívánok a munkájukhoz. És kívánom, hogy mindannyian soká éljenek, egészségesek legyenek mindhalálig és ne nyomorodjanak meg, mint én is, ahogyan a térdeimre megnyomorodtam!
Még egyszer kérem Önöket, hogy az Újvidéki rádió magyar nyelvű műsorában is illesszék bele a déli harangszó felcsendülését, minden nap a 12 órai híradás előtt!
Tisztelettel: Süge Ferenc
