Még a közeli ismerőseim sem hallottak soha egyetlen médiumban sem a Nemzetegyesítő Mozgalomról csak tőlem, vagy az internetes portál olvasgatása kapcsán szembesülnek, hogy létezik egy ún. NEEM párt, amely nem bizniszpárt és nem a karrieristák gyűjtőhelye. Lehetséges, hogy a pártpolitikai színházban nincs is hely egy nem szélsőséges, nem erőszakos, nem bolsevik típusú népmozgalomnak? Vagyis nincs szükség egy olyan közösségre, amelyben nem a könnyű pénz és nem a karriervágy a döntő, hanem a nemzeti közösség önkéntes és önzetlen szolgálata? Nincs hely egy olyan NEEM pártnak, mely a megmaradt polgári köröket szeretné a többi elkötelezett nemzeti kisközösséggel együtt „hadrendbe állítani” a 2022-es választásokon, hogy ne Dobrev legyen a miniszterelnök? (Ha nincs hely számukra, akkor baj van a nemzeti önvédelmi reflexekkel, vagy nincs megfelelő realitásérzék!)
Pedig a modern reklám-demokrácia énképe éppen arról híres, hogy a véleményszabadságot és a népakaratot támogatja úgy, hogy könnyen érthető mondatok formájában fogalmazza meg az igazságot. (Kár, hogy nem ez a mai tapasztalat a legtöbb hazai párt esetében!)
Vajon mi lehet az oka annak, hogy a mai pártok konkurenciát látnak e valóban önzetlen és szerény: „Nemzetegyesítő” szándékban? Vajon miért nem értik meg, hogy ez a tucatnyi önkéntes magyar, nem ellenük, hanem a kormány által hangozatott nemzeti egységesítésért fogott így össze? S csupán annyit szeretnének elérni, hogy ne csak pártkatonák szavazhassanak vezényszóra, hanem kerüljenek be a törvényhozásba végre olyan személyek is, akik nem állnak a lenini demokratikus centralizmus pártfegyelme alatt, mert ők egyszerű emberek: NÉPKÉPVISELŐK! S ehhez nem pártok kellenek, s nem a pártvezetések idegenszavakból összeálló hamis megnyilatkozásai, amelyek a mai közbeszédet szinte teljesen leuralták, hanem a józan paraszti gondolkodás, magyar műveltség, s főleg a gyakorlott erkölcs!
Sajnos a magyar nyelv csodáját a gyök-ragozó szóképzést, egyre inkább nélkülözzük. Pedig ez a szóképzés a nyelvünk legfontosabb jellemzője a mellérendelés mellett. Bizony túl sok idegen eredetű szót használunk és így az átlag magyar nem is mindig érti miről beszél az a pártpolitikus, akinek pedig éppen a választóinak kellene megfelelnie. A pártok programjait pedig éppen ezért olvassák olyan kevesen, mert tele van idegen eredetű kifejezésekkel. A Nemzetegyesítők NEEM pártjának – akik valóban a Nemzetünk egységesítését tűzték ki célul – lehet, hogy épp a magyar szavakhoz való ragaszkodásuk miatt nem adnak lehetőséget egyik oldalon sem? (Bár a Furcsán Nyerenc vezette koalíciónál nem is szeretnének megjelenni, bármennyire része a hazai politikai pártoskodásnak, ám a Nemzetből teljesen kizárták magukat!) Lehet, hogy mucsainak, vagyis bunkónak tartják a szerkesztők és a médiamunkások is a Nemzetegyesítőket? Pedig van tagjaik között a társadalom minden rétegéből – a professzortól a segédmunkásig – mindenféle ember, s mégis jól megértik egymást, mert egyaránt a jó irányú változás hívei ők! Ám úgy látszik, hogy egyik szekértábor sem akarja, hogy a szavazók találkozzanak a NEEM tisztességes céljaival, gondolataival, tagjaival, mert talán attól félnek, hogy akkor a pártok szinte feleslegessé is válnának? (Ez azonban egyelőre nem valószínű)
Pedig a demokrácia állítólag a véleményszabadságot és a népakaratot támogatja úgy, hogy egyszerűen, közérthető mondatok formájában fogalmazza meg. Talán bizony éppen ettől az igazságtól félne a mai közhatalom rendszere? Én nem hinném, hogy a magyarságnak, vagy a Fidesznek ártana, ha szép magyarsággal, határozottan kimondaná több választókerületi követ is a színtiszta igazságot. Sőt biztosan előnyére válna az országnak, ha ez megtörténne, de ez csak akkor lehetséges, ha nem szunnyad tovább a magyar értékrend népe és még az ún. hungarusok (vagyis a nem etnikai magyarok) is csatlakoznak hozzánk! (Hiszen a politeia és a demokrácia összevetése platoni eszme.)
Ma sajnos a hungarus szó használata is igen ritka, mint a fehér holló. Pedig ez a szó azokat a nem etnikai magyarokat takarja, akik mai értékrendjüket tekintve, beilleszkedtek a hun-szkíta hagyományba. Ugye egyetlen idegent sem hurcoltunk be a Kárpát-medencébe soha rabláncon? Ugye mindenkinek az őse önként érkezett ide? S önként fogadta el az itt élők nemzeti értékrendjét, ami mindig is befogadó volt!
Ám ez elfelejtődött mára, mert túl sok a hamis információ. Szeretünk ítéletet alkotni, ám az sokszor felületes, vagy rossz szándékú. Bár a nem-szeretetből táplálkozó véleménynek sem kellene helyt adni, de az sajnos még része maradt a napjainknak! Pedig milyen jó, hogy mindannyian mások vagyunk? Milyen jó, hogy a divatos egyen-gondolkodás helyett, a sokszínű vélemény miatt a világ sokkal izgalmasabb és színesebb? S valóban jó, hogy mások véleménye is megjelenhet, s azon keresztül tudunk és van lehetőség fejlődni.
(S ebből a lehetőségből a politika/közélet szintjén csak is a Nemzetegyesítők maradnak ki, hiszen ők nem szélsőségesek!)
S milyen egyszerű lenne, ha a pártok vezetői megértenék, hogy a Nemzet nem jobb és nem baloldali, hanem a hun-magyar értékrendet megtartó, élősködést, perverziót, rosszindulatot kizáró közösség. Így tagjai számára nem a felsőbbrendűség, a kiválasztottsági mítosz, nem a profitmaximalizáló életmód a fontos – hiszen az természetellenes –, hanem az életigenlő gondolkodásból eredő, ősi tudás visszaállítása!
Természetesen nem a kőkorszakba vágyunk mi vissza, sőt nem is a modernitás teljességét utasítjuk el, hanem a fenntartható visszavonulás okosan megtervezett jövőjét akarjuk, amely szükségtelenné teszi a „georgiai kövek” feliratán szereplő népességcsökkentési javaslatot!
Egyik régebbi könyvem címe ez volt: Emelkedjünk magyarrá! S valóban, ez lenne az a feladat, amit közösen meg kellene lépni, hiszen a magyar név minőséget jelent, így nem véletlenül írta le Tamási Áron egykor: „Aki embernek hitvány az magyarnak alkalmatlan!”
Tudjuk, hogy Advent a várakozás és a hála ideje. Azonban nehéz úgy hálásnak lenni, ha családunkat, vagy ismerőseinket kilakoltatták, vagy ha a Bill Gates féle biológiai fegyver áldozata lett! (Akár úgy is, hogy tönkre ment a vállalkozása, vagy az idegei adták fel a folyamatos rettegésben a jövőt.) Pedig ott van az a találó magyar közmondás, hogy: Minden rosszban van valami jó is. Vegyük észre a jót is abban a szörnyűségben, ami ránk szabadított a világot minden áron teljesen uralni akaró pénz-kisebbség gátlástalansága. Ám akik hajlandóak tenni önmagukért nap mint nap, azok az unokáikra is gondolnak. S így ők a jövő Magyarországát építik. Én is a jövőnek írom a könyveimet, mert napjainkban nagyon kicsi az a réteg, amelyik megrendeli és talán még kisebb az, amelyik el is olvassa. Sőt az a legkevesebb, akik meg is értik, hiszen a könyveim soha nem a gyűlöletre sarkallják az olvasót, hanem a megértő szeretetre, amely nem vak, de nem is naiv. Nagyon szeretném, ha sok-sok zsidó ember is elolvasná! Így talán megértenék végre, hogy a traumát – ami őket érte -, már nem hurcolhatják tovább! Hiszen a szenvedés nem szolgálja a jövőt, nem szolgálja a gyógyulást! A traumát minden egyes ember fel akarja dolgozni, de a zsidóságot éppen a vezetői hajszolták bele ebbe a szörnyű holokauszt-rettegésbe, ami véget nem érő módon tépkedi fel a sebeiket. El kellene végre engedni a traumát, ki kellene gyógyulni a rettegésből. Meg kellene értetni azokkal, akik ezt újra és újra előveszik nekik, hogy a magyar zsidóság ki akar gyógyulni ebből! Legtöbb tisztességes zsidó szeretne értékrendileg hungarus lenni, vagy haza térni a nehezen megszerzett régi/új hazába. A Nemzetegyesítők soha nem kirekeszteni akarják őket, hanem megsegíteni, hogy ne az élősködés eddigi rendszerét kövessék, hanem tartsanak önvizsgálatot mielőtt másokat gojnak neveznek. Ez az út az, ahol egy új korszak, magasabb tudatosságú építőjévé lehetne válni, minden tisztességes nem élősködni akaró zsidónak és minden ilyen magyarnak is!
Egyébként ma már nem csak a zsidóságnál van jelen ez a rettegésbe taszító szemlélet, hanem az egész emberiséget ebbe zavarta bele az a háttérhatalom, amely demokráciát hirdet ugyan, de esze ágában sincs annak tisztességes működtetése. Mert nekik a reklám-demokrácia a jó rendszer, hiszen azzal tudják pénzpórázon tartani a pártokat, médiát, sőt magát a köznépet is. Nekünk pedig fel kell ismernünk, hogy: nem működik tovább a struccpolitika! Fel kell állnunk és meg kell rázni magunkat, ki kell jönni a depresszió tehetetlenségből! Rá kell végre ébrednünk arra, hogy nem csak a zsidókat, de bennünket is alaposan megtévesztettek. S újjá kell szerveznünk magunkat, „magyarrá kell emelkednünk”! Közmondás-szerűen segíteni kell magunkon végre, hogy az Isten is megsegítsen minket! Sajnos kívülről senki sem fogja megoldani sem a zsidó, sem a magyar problémát! Ám a szer és az erény ligatúrájából keletkező „szerény Nemzetegyesítők” segíteni tudnak ebben: de csak, az önszerveződő helyi közösségeknek.
Még akkor is segítenek, ha agyonhallgatja őket a közhatalom és a pénzpórázra fűzött média. Vagy van olyan médium is, amelyre ez az állítás nem lenne igaz?
Dr. Bene Gábor
A szerző közjogász és önkéntes nemzetépítő munkás
