A zsidó állam megteremtése érdekében történt Trianon is?
A Trianon szindróma létezik ma is, s negatív hatását az egész nemzetünkre fejti ki, függetlenül attól, hogy határ melyik oldalán élő nemzetrészünkről van szó. Három és félmillió személyt ért szinte közvetlenül a dráma, ami 100 éve történt, de mégis tíz millió nemzettagunkat érintette áttételesen akkor e hatalmas csapás.
Ez csak egy végtelenül leegyszerűsített ismeretterjesztő írás, mely szeretné azt, hogy tanuljunk a zsidóságtól azért, hogy tudjunk vágyni a régi/új országunkra! S szerintem nagyon ki kellene beszélnünk végre, mi is történt valójában akkor!?
1917-ben a világháborúban álló németek egy nagyon korrekt békeajánlatot tettek Angliának. Ám Balfour brit külügyminiszter tárgyalt a Zsidó Világszövetség egy küldöttével, aki ígéretet tett arra, hogy ha megkapják egy „zsidó nemzeti otthon” számára Palesztina részét, akkor elintézik azt, hogy az USA belépjen a háborúba Anglia oldalán. A külügyminiszter egy írott deklarációban megígérete, hogy ha megnyerik a háborút akkor megkapják a zsidók a területet, természetesen az ott élők védelme mellett. A Zsidó Világszövetség ígérete valósággá vált és az USA friss hadereje miatt az 1918-ban már a győzelem kapujában álló központi erők mindenütt védekezésre szorultak, miközben elkezdődött a hátországban az a megszervezett folyamat, amit csak szabadkőműves fellazításnak lehet nevezni. A zsidóság azonban nem kapta meg a James Balfour által megígért területet, így vált „szükségessé” egy újabb világháború, ami viszont a brit világbirodalom teljes szétbomlásához vezetett, vagyis a II. világháborúnak Anglia a fő vesztese. S az újabb világháború utáni ENSZ 1948. május 14-én létrehozott rendeletével Palesztina területén egy zsidó és egy arab államot, vagyis a holokauszt-rettegés elől menekülő zsidóságnak végre megnyílt a lehetősége a régi-új Izraelre. Most azonban nézzük időrendi sorrendben a 100 éve született diktátumhoz vezető utat!
1918 januárjában még minden fronton győzelemre állnak a központi hatalmak.
Azonban január 8-án Woodrow Wilson USA elnök közzéteszi a szenátushoz intézett tizennégy pontból álló üzenetét, mely a szükséges, igazságos békekötés feltételeit tartalmazta, s annak 10. pontjában a következőt olvashatjuk: „Ausztria-Magyarország népeinek, melyeknek helyét a népek közt biztosítani és megoltalmazni kívánjuk, legelsőként lehetővé kell tenni önálló fejlődésüket.”
- február 11-én Wilson újabb négy pontban foglalja össze álláspontját, mely szerint „a népek akaratuk ellenére nem tolhatók egyik államból a másikba”. (sic) Sajnos a Kárpát-medence hungarus erkölcsű és gondolkodású lakosságát egyes újkori mítoszok annyira sikerrel fertőzték meg, hogy annak hatására sem a tótok, sem az oláhok, sem a rácok nem a tények alapján látják azokat az eseményeket, amelyeket ebben az emlékező anyagban megpróbálok felsorolni! Talán sikerült volna a horvátok és a ruszinok esetében mindezt könnyen megfordítani, de a politikai osztályunk sajnos eddig elszalasztotta a lehetőségeket! Fontos lenne a magyarság és a befogadott hungarusok történelmi önképét visszaállítani, mert pl. a külföldre szökött cseh emigránsok szabadkőműves vezérei – Masaryk és Benes – mindent megtettek, hogy a monarchia és az ezeréves Magyarország darabokra legyen szaggatva.
S a nagyháborút finanszírozó bankárkaszt azonnal magáévá tette az ötletet, mert számukra fontos volt, hogy olyan államok alakuljanak ki a birodalom területén, amelyek életképességéhez hitelek legyenek szükségesek és tele legyenek belső feszültségekkel, sőt nagyon gyengék is legyenek, miközben legyen képességük arra, hogy a pénzhatalmat elutasító Hungáriát lekössék! 1918. februárjában Octavian Goga kimondja, hogy a magyar-román törekvések összeegyeztethetetlenek, csak éppen nem akarja ezt a magyar politika megérteni.
Közben megszületik a Csehszlovák Légió mind az orosz hadifoglyokból, mind az olaszországi területeken fogolyként kezelt csehekből és csak néhány szlovákból. Május 22-én Lord Robert Cecil angol külügyminiszter elismeri a csehszlovák (sohasemvolt) nemzetet és az önrendelkezési jogukat a közös állam alapítására, de Hlinka páter már akkor is gyanúsnak látja a csehek egyre növekvő aktivitását.
- május 30-án tucatnyi Amerikában élő cseh és szlovák személy megköti a pittsburgi szerződést, mely szerint a szlovákok – ha végre megfelelő autonómiát kapnak –, akkor csatlakozni kívánnak Csehországhoz. (Sosem kapták meg!)
Wilson – aki egyébként Masaryk rokona volt –, a pittsburgi szerződés ürügyén, pártfogásába vette a megtervezett, addig soha nem létező cseh-szlovák államot. E miatt ismerik el az antant hatalmak a cseh-szlovák államot, hadviselő félnek. - július 15-én az USA kétmillió katonát vonultat fel a német haderő ellen, ami a német üzemanyag hiánnyal együtt előrevetíti a várható vereséget, ami augusztus 8-án következik be, amikor 500 harckocsit vetnek be az angolok.
1918. szeptember 18-án a szaloniki antant hadsereg áttört a bolgárok frontján, és ezzel megnyílt az út az Osztrák-Magyar Monarchia déli határai felé. A központi hatalmak sorsa úgy alakult, hogy a szeptember 26-i antant támadásnak már a német haderő sem tud ellenállni, s a német vezérkar a kormányt fegyverszünet megkötésére ösztönzi. - október 5-én az antant-hatalmak felkérik Wilsont, hogy az általa elkészített dokumentum alapján, melyet ők már elfogadtak, kezdje el a béketárgyalásokat.
Az angolok és franciák pedig kivártak, arra számítva, hogy a szabadkőműves világhálózat destruktív munkája nyomán a központi hatalmak országain belül, a frontok megroppanását követően belső összeomlás is be fog bekövetkezni. Ez így is történt, mert 1918. október 17-én Tisza István miniszterelnök – aki nem vette komolyan a szabadkőművesek hazai aknamunkáit – a parlamentben bejelenti: „elvesztettük a háborút”, s ezzel megerősítette a destruktív polgári ellenzéket.
1918.október 16-án IV. Károly manifesztuma arról, hogy alakítson minden nép nemzeti tanácsokat, s ezzel monarchia szerte elindult a káosz, bár a tervben egy konföderatív állam jönne létre, közös hadüggyel és külüggyel, holott Wilson jegyzéke már egyértelműsítette, hogy a népek autonómiája már nem lehet a békekötés alapja. A románok és csehek komoly diplomáciát folytattak ellenünk.
IV. Károly karthausi nyilatkozata így egyszerűen kialakította a kettős hatalmat Magyarországon, hiszen azonnal létrehozzák a Károlyi Mihály féle, senki által nem választott Nemzeti Tanácsot, amely azonnal elkezdte romboló munkáját. Főleg a zsidó-szabadkőműves vonal volt erős a Nemzeti Tanácsban, melyet Jászi Jakubovics Oziás vezetett és teljesen elképesztő módon kezelte a nemzetiségi ügyeket, mert még azt sem volt képes ez a magát hatalmas koponyának tartó „tudós” megérteni, hogy nem a Keleti Svájcra vágytak a szerbek, románok, csehek. Ez utóbbiak a Felvidéket akarták, a román nacionalizmus Erdélyt! Az oláhok évszázados vágya volt megduplázni az államuk területét és így csak mellékesen hivatkoztak az ott élő románokra, akiket a pópák uszítottak állandóan a magyarok ellen. Vagyis bármilyen lett volna a mi nemzetiségi politikánk a Verdun mellett szorongatott franciák akár az egész országunkat is odaígérik a románoknak, cseheknek, szerbeknek, hogy legalább tehermentesítsék őket! A Jászi féle álmodozás szerintem: egyszerűen egy páholyparancs volt számára!
- október 28-án Prágában kikiáltják a Cseh-szlovák államot, viszont 29-én Zágrábban, a horvát szábor (országgyűlés) kikiáltja a Magyar Koronától való elszakadást, hisz ők valójában a Szent Korona Országainak egyik társországa voltak. Ám ők később hatalmasat csalódtak, mert még akkora önállóságot sem kaptak a szerbek vezette Szerb-Horvát-Szlovén királyság területén, mint ami a Szent Korona alatt illette meg őket. (Ezért is tört ki a XX. sz. végén a horvát-szerb függetlenségi háború, amit a Szent Korona államának kellett volna nyíltan és bátran támogatni ahhoz, hogy ismét legyenek a Szent Koronának mellérendelt társországai.) A korabeli Pesti Hírlap az új államalakulatról azt írta, hogy annak alapítói a fölgyújtott magyar falvak tüzénél melegednek és rabolnak mindent. Maga az uralkodó által kialakított mesterséges bizonytalanságban, a törvényesen kinevezett miniszterelnök (Károlyi Mihály) személyes puccsával magához veszi a hatalmat a Nemzeti Tanács nevében október 30-án. Másnap meggyilkolták Tisza Istvánt, azt a politikus-katonát, aki még megmenthette volna az ország egységét, ahogy Kemal Atatürk képes volt Törökország drámáját csökkenteni.
- november 1-én Károlyi alkoholista hadügyminisztere (Linder Béla) rendeli el a magyar csapatok fegyverletételét, mely végzetes hatással volt az október 24-én megindult olasz offenzíva ellen védekező magyar csapatokra, mert százezer katonánk esett hadifogságba úgy, hogy a parancsot betartva nem védekezhettek.
- november 3-án Wéber tábornok és az olasz Adamo Diaz vezérkari főnök megkötik a padovai fegyverszünetet, amely Magyarország régi határait tekinti demarkációs vonalnak, bár az Antantot abban is megillette a mozgásszabadság és megszállói jogok a monarchia teljes területén, de a csapatainknak a határig kell csak visszavonulniuk. Ezen okmány ellenére Károlyiék hét nap múlva, teljesen érthetetlen módon megkötik az ún. belgrádi fegyverszünetet, mely a Maros-Dráva vonaláig kiszolgáltatja Magyarországot a „területéhes” megszállásnak.
- november 16-án Károlyi elnökségével kikiáltják a NÉP-köztársaságot. Leszerelik a hazatérő frontharcosokat, sőt meg is alázzák őket, mert letépkedik a kitüntetéseiket és a rangjelzéseiket! (Kik lehettek azok az érzéktelen emberek?) Sajnos az előzőleg liberálisok vezette magyar állam elmulasztotta a kiegyezés után a kisparasztság földéhségét kielégíteni, így könnyen lehet az is, hogy még elégedetlen magyarok is voltak köztük. Mert 4 ezer nagybirtokos kezén volt a földek zöme, pl. az Ausztriához csatolt őrvidéken sokezer hektár van Eszterházy kézen, s ha magyar kisparasztokat telepítenek akkor oda, úgy az ma is magyar terület lenne. Még a Károlyi féle puccs előtt megfogalmazott Hadik János 1918 október 29-én egy táviratot a Királynak. Ebben megfogalmaz egy gyakorlatilag különálló magyar haderő felállításáról szóló javaslatot. Szerinte a magyar frontra kell beosztani azonnal minden Magyarországról származó csapatot és azokat két hadsereg-csoportba tömöríteni az egyik a románok a másik a szerbek ellen. Vajon képes lett volna Hadik mozgósítani a nemzetet egy önvédelmi harcra?
Az antant kormányai csak a bankárkaszt és a hadiszállítók érdekeit képviselték és semmit sem tettek az igazságos békekötésért, mert az ő érdekükben is működtek a hazai lázitó szabadkőművesek! Fel tehetjük a kérdést, hol vannak a wilsoni elvek a kormányok számára: Hiszen a csehek betörtek a Felvidékre, a románok pedig Erdélyt kezdték el megszállni, s a szabadkőművesek biztatgatták is őket! Eközben Linder Béla politikai vaksága átterjed Károlyira is, aki megismétli az elhíresült „nem akarok többé katonát látni!” – mondatot. Ők a pacifizmus butái, vagy ahogy sokan hitték akkoriban: Linder valószínűleg részeg lehetett akkor? - október 30-án a tót, november 25-én a szerb és december 1-én a román „népgyűlések” részvevői kimondták a Magyarországtól való elszakadást, de az ott élő magyarokat senki meg nem kérdezte, s a december 1-i kolozsvári gyűlés határozatát azóta is agyonhallgatják, pedig az volt az egyetlen valóban érvényes és népgyűlésnek minősülő esemény. A megszállók az elrabolt területekről – a békekonferencia döntését be sem várva – elzavarják a magyar adminisztrációt.
Horthy nem politikus, így értetlenül nézi az uralkodó osztály bénultságát, s döbbenten látja, hogy Károlyi Mihály átadja a hatalmat a szociáldemokratáknak, azok pedig szintén puccs-szerűen a börtönből kihozott, elítélt kommunistáknak.
1919. május elején egészen a Tiszáig vonultak a románok. 1919. június végén a leginkább nem kommunista katonákból és tisztekből álló magyar vörös hadsereg megtámadta a cseheket, visszafoglalta a Felvidék egy részét, ám Clemenceau fenyegető jegyzéke az onnani visszavonulásért cserébe beígérte a románok által megszállt területek kiürítését, ezért visszavonultak. A nemzeti érzelmű vezérkar azonnal lemondott, mert a románok hitszegő módon nem vonultak vissza! Hiába fordultak a vörös hadsereg katonái ezután a románok ellen, mert a kezdeti sikerek ellenére, vereséget szenvedtek, hisz nem volt katonailag képzett vezetés.
- július 31-én a népbiztosok az MNB-t kifosztva megszöknek, és a románok harc nélkül megszállják Budapestet és a Duna vonalát. Ezután egészen Horthy Nemzeti Hadseregének a fellépéséig, zavartalanul fosztogatták a lakosságot.
Az antant államokban, akkorra már senki sem vette komolyan a wilsoni elveket, mert a szabadkőműves tudatipar és a pénzpórázra vett politikusok természetesnek vették, hogy a legyőzött államokra minden feltételt rá lehet és a gátlástalanság jegyében rá is kell kényszeríteni, mert a győzőknek kell diktálni. A már akkor is
a világhatalmat óhajtó pénzvilág szabadkőműves lobbistái által befolyásolt győzők vezetői, a legyőzött államok meghallgatása, részvétele nélkül határoztak, majd kijelentették, hogy a meghozott határozatok többé megváltoztathatatlanok.
Magyarország helyzetét különösen nehézzé tették a szerbek, románok és csehek Párizsban tevékenykedő képviselői és ágensei. Különösen azért, mert az antant Franciaország érdekkörébe tartozó területnek tekintette a közép Duna völgyét, főleg azért, hogy ne legyen többé komoly hátországa Németországnak!
A kommunista kormányzat bukása után Peidl Gyula alakított kormányt. Bár a
román megszállás alatt álló Aradról Szegedre tette át székhelyét Károlyi Gyula gróf ellenkormánya még május 5-én, melynek hadügyminisztere Horthy Miklós lett. Leginkább Horthy és a Gömbös vezette MOVE szervezte meg azt a Nemzeti Hadsereget, amely miatt ma létezik még Magyarország. Horthy, mint fővezér megszállta a fokozatosan növekvő haderejével a Dunántúlt, és megakadályozta ezzel, hogy a románok képesek legyenek az egész országot megszállni. Pedig a román akciót az ún. Dunai Hadsereg is segíti, melyet három francia, egy görög és egy brit hadosztály alkot, vagyis nem csak a románok szállták meg a fővárost.
- november közepén, az antant hatalmak többszöri sürgetésére a románok kiürítették Budapestet, és a Duna-Tisza közét, de ez elsősorban azért történt meg, mert már alaposan kirabolták az országot, s nem akartak további veszteségeket.
1919. november 16-án Horthy a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre, majd megszállta az ország többi – román uralom alól felszabadult – részét is.
1919. november 22-én Sir Clerk antant kiküldött segédletével, Huszár Károly vezetésével koncentrációs kormány alakult. S ez volt az első kormányunk, amely meghívást kapott a Párizsi béketárgyalásokra, ahol azonban nem tárgyaltak velük mert csak és kizárólag a diktátum átvétele és aláírása lett volna a feladatuk.
Ugye milyen demokratikus volt már akkor is az az Antant, amely ma EU néven ismert?
- év folyamán a békét diktáló hatalmak kisebbségi szerződéseket kötöttek Csehországgal, Szerbiával és Romániával, mivel maguk is érezték, hogy Közép-Európa új rendezése nemzetiségi szempontból veszélyes helyzetet teremt. Az utódállamokban megnyilvánuló féktelen nacionalizmus is aggodalmat keltett bennük, de csak annyira, hogy a monetáris világdiktatúra ellen sokszor fellépő hazánkat egy olyan helyzetbe taszítsák, hogy az elcsatolt területeken élő magyar testvéreink túszként szerepeljenek, minden egyes utódállamban!
- január 7-én Párizsba érkezett a magyar delegáció, Apponyi Albert gróf vezetése alatt, Bethlen István gróf és Teleki Pál gróf segédletével.
1920. január 15-én az igazságtalanság miatti világbotrány elkerülése érdekében Apponyi gróf lehetőséget kapott arra, hogy ismertesse a magyar álláspontot. Apponyi gróf több nyelven elmondott beszédével megdöbbentette a konferencia tisztességes tagjait. Meggyőzni azonban nem őket, hanem a háttérerőket kellett volna, azonban azok tudtak a Magyarországnak szabott feltételek igazságtalan és esztelen voltáról, így hiába csillogtatta hatalmas nyelvtudását és érvelő tehetségét a gróf. Hiába bizonygatta a feltételek történelmi, gazdasági, néprajzi alapokon való képtelenségeit, sőt egyenesen hazugságait, minden hiába volt, mert a wilsoni – be nem tartott – elvek is csak arra voltak jók, hogy csapdába csalják azokat a hungarus nemzetrészeinket, akik nem ismerték fel időben a nekik állított csapda lényegét! Az akkori delegációnak nem volt felhatalmazása arra, hogy hazánkat ilyen mélyen megalázó és még az etnikai magyarokat is ennyire megcsonkító diktátumot aláírjon és így dolguk végezetlenül visszatértek Budapestre. - március 1-én már demokratikusan jött létre a nemzetgyűlés, amely Horthy Miklóst az országmentőt választotta meg kormányzónak, hatalmas többséggel.
1920. tavaszán az antant hatalmak többszöri felszólítása után, a román haderő kiürítette a Tiszántúlt is, hiszen a bukaresti titkos szerződés román állama épp annak megszegése okán nem követelhette a Tisza vonaláig a magyar területeket. - május 5-én kapta kézhez a magyar delegáció a konferencia elnökének, Millerandnak levelét, melyben közölte, hogy a feltételek változatlanok, követelte az abban foglaltak véglegesítését. Millerand kísérőlevele ezenkívül kilátásba helyezte, hogy a határok legkirívóbb igazságtalanságait annak idején orvosolni fogják, és a Csehszlovákiához csatolt ruténföld autonómiát kap, és maga dönthet sorsának irányítása felől. Már tudjuk, hogy ezekből az ígéretekből, semmi sem valósult meg.
- június 4-én Apponyi végleges lemondása után, a versaillesi kis Trianon kastélyban, Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd írták alá azt a papírt, amit semmi szín alatt sem lehet másnak nevezni, mint érvénytelen diktátumnak. A végsőkig kirabolt és legyöngült ország nemzetgyűlése 1920. november 13-án iktatta törvénybe ezt a diktátumot, mert a nemzetközi nyomás miatt nem volt választása, hacsak nem akarta volna azt, hogy teljesen szétosszák az ország területét az addigra komolyan felfegyverzett, kiképzett hadakkal rendelkező utódállamok között. (Ma azonban már egészen más okok miatt nem akarja egyetlen magyar kormány sem bolygatni az ügyet, s közben fogynak a tőlünk leszakított etnikai magyarok, s elidegenednek a hűséges hungarusok is!)
Ennek a nemzetgyilkossági kísérletnek a vérforraló kihirdetése után, mint 1921: XXX. törvénycikk került a magyar törvények tárába, hiszen ratifikálni kellett. A legdrámaibb ebben a borzalomban az, hogy a 131.§-ban még azt a tisztán hazug gondolatot is elismertették hazánkkal, hogy felelősek vagyunk a háborúért, holott éppen Tisza István magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki kétségbeesetten küzdött a háború indítása ellen. S Tisza István csak akkor volt hajlandó végre belemenni, amikor a titkosszolgálat jelentette, hogy már nemcsak Ázsiában, de az ukrán területeken is mozgósított az orosz cár!
Sőt a trianoni békediktátum, hogy éket verjen a magyar és osztrák nemzet közé, Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítélte, de akkor még Magyarország kezében maradt.1921. július 26-án vált kötelező jellegű nemzetközi okirattá a diktátum. Először a csehek egy ún. korridort akartak kialakítani Nyugat-Magyarországból.
Ezzel egy időben az osztrákok – cseh javaslatra – követelni kezdték a nyugati magyar terület átadását, melyet a csehek fenyegető fellépése is támogatott. Az osztrákok megkísérelték a terület megszállását, de minden felé magyar önkéntes csapatok ellenállása, vagyis az ún. Rongyosgárda elkötelezett magyarjai fogadták őket. Bethlen miniszterelnök visszautasította az illetéktelen cseh beavatkozást, azután és az osztrák megszállástól oly sokat szenvedett Olaszország közvetítését kérte. Hála az önkéntes Rongyosgárda tagjainak, ott végre rákényszerültek a népszavazás elrendelésére.1921. október 12-én Velencében aláírták az osztrák-magyar megegyezést, amelynek értelmében a Nyugat-Magyarország nagyobb része az osztrákoké lett, de kimondta, hogy Sopronban és környékén meg kell tartani a népszavazást. 1921. december 14-én rendezett népszavazáson pedig győzött a Szent Koronához való hűség!
Ezért is kapta meg Sopron a leghűségesebb magyar város kitüntető címet!
Az ország feldarabolása, a világos nemzetgyilkossági kísérlettel szembeni hazai ellenállás „NEEM! NEEM! SOHA!” jelszavakban fejeződött ki, amit szegény Édesapám is felíratott azokra a félliteres szódásüvegekre, amelyek a cégének a megrendelésére készültek 1931-ben. Az ünnepelt „szocialista költő” József Attila is így írt Trianonról:
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!!
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Megalakult a Területvédő Liga, majd Revíziós Liga és igyekezett minden hazai művész lelket önteni az szétdarabolástól elcsüggedt magyarságba, mert nem csak az angol Rothermere lord, hanem nagyon sok külföldi politikus, újságíró, tudós érezte meg, hogy olyan mértékű igazságtalanság született a magyarság ellen, amit nem fog tudni feldolgozni a nép. S világosan ki kell mondanunk végre, hogy bizony Trianon hajszolta bele Magyarországot a II. világháborúba is, amelyről ma már egyértelműen kijelenthető, hogy azt az készítette elő, hogy a James Balfour féle deklaráció ellenére nem kapta meg a lehetőséget a zsidóság arra, hogy az ős-új országát felépítse az egyébként gyéren lakott Palesztin területeken. Ha az angol mandátum alatt, az angol fegyverek árnyékában képes lett volna a két – ma már gyűlöletig ellenséges nép – az elmérgesedő helyzet helyett, igaz békességben létrehozni az államaikat úgy, hogy a palesztinok ellen nem zsidó-terrorcsoportok jönnek létre, hanem ha kell tisztességes áron kivásárolják tőlük a földeket, úgy nem lett volna szükség arra, hogy az ígéretét megszegő Angliát megbüntessék háborúval a nemzetiszocialista németek segítségével.
Hitler valószínűleg nem is értette, hogy a cionisták miért támogatják azt a tervét, hogy Madagaszkárra telepítse ki a németországi zsidókat. Talán így, nagyon leegyszerűsítve, meg lehet érteni azt, hogy Trianon és a zsidóság ügye nagyon is összefügg, s nekünk le kell vonnunk a tanulságokat, illetve tanulnunk kell végre azoktól, akik sok ezer év után is képesek voltak visszatérni őseik földjére. Ám ne a kiválasztottsági mítoszt, ne az élősködő nagyképűséget tanuljuk el tőlük, hanem a kitartásukat, az egymás iránti szolidaritást akkor, ha egy idegennel kerülnek konfliktusba.
A zsidók a teljes államukat elveszítették, s szinte a nulláról kellett mindent újjá-építeniük. Nekünk azonban – ha csonkán is -, de megmaradt az országunk egy negyed része, s a népességünk egyharmada. Figyeljünk azonban arra, hogy az utódállamok nem akarnak lemondani egyetlen centiméterről sem, tehát olyan megoldást kell választanunk, ahol a kecske és a káposzta is megmarad nekünk. A 100-ik évforduló évében fontos, hogy szembe nézzünk ezzel a nagy feladattal!
Dr. Bene Gábor
A szerző közjogász