Gondolatok

Ébresztő magyarság, ébresztő Európa!

Jó pár éve kaptam meg a szerzőtől azt a könyvet, amely sok tekintetben változtatott az addigi világlátásomon. Pusztító eszme fogságában az emberiség – című munka ugyanis elsősorban arra hívta fel a figyelmemet, amit ugyan addig is tudtam, hogy a magyarság az emberiség ősnyelvéből legtöbbet megőrző nép, de azt csak abból a könyvből értettem meg, hogy ez bizony kötelezettségeket is ró ránk!

A szerző olvasottsága és intellektuális fölénye olyan meggyőző ugyanis, hogy a már 2008. szeptember 17-én a Demokratában megjelent Hankó Ildikó „A magyar, mint ősnyelv” című cikkében leírt adatokat tökéletesen igazolja. Bevallom a cikk anno nem győzött meg, sőt azt gondoltam, hogy megint itt egy olyan adathalmaz, ami a liberálisok és a bankárkaszt dühét velünk szemben még jobban fokozni fogja. Hankó Ildikó ugyanis ezt írta: „Sorbon egyetem francia kutatói megvizsgálták, hogy mennyi ősetimont tartalmaznak az egyes nyelvek és a következőre jutottak: az angol 4, a latin 5, a kihalt őstörök nyelv 25, a magyar 68 százalék ősetimont használ.

Ezek után fölösleges a magyar szavakat „kiárusítani” különböző, nem túl régen ötvöződött népeknek, mert jószerével ezt tették és teszik ma is azok a nyelvészek és történészek, akik vagy tudatlanságból, vagy tudatos félrevezetéssel a magyar szókincs jó részét idegen nyelvek jövevényszavaiként aposztrofálják.” Esztán Győző könyve azonban tökéletesen megvilágította számomra azt a hátteret a nyelvünk kapcsán, amit ma már tanítani kellene az iskolákban, s akkor talán nem hagyná el a hazáját annyi magyar fiatal, s akkor a nemzeti önazonosság tudata, az önépítkezés frontján is sokkal jobban jelentkezne, mint jelenleg. Amit a mai diákság kap az általánostól a felsőfokú oktatásig, sajnos legfeljebb arra jó, hogy nyugatra távozva, s a fogyasztói társadalom bűnökre csábító világába hamis érzésekkel beilleszkedve idegenedjen el az ősei nyelvétől, kultúrájától. Ám aki Esztán Győző könyvét fogja alaposan tanulmányozni, az ebből a nyugati világból még akkor sem fog kérni, ha minden kortársa a hamissággal teli „trendit” akarná választani. A szerzőtől most egy régebben közzétett kiáltványt ismertetünk, mert a szendergők számára egyre inkább kötelező lenne az ébredezés!

(BG)

 


MEGISMÉTELT KIÁLTVÁNY AZ EMBERI ÉRTELEMHEZ

ÉBRESZTŐ MAGYARSÁG!

ÉBRESZTŐ EURÓPA!

ÉBRESZTŐ NAGYVILÁG!

Megfulladunk az információktól és szomjazunk az igazságra. A szervezett csalárdság hálójában vergődik az emberiség. A hazugságok és félrevezetések pusztító burjánzásától veszünk el, ha sürgősen nem ébredünk rá minden tekintetben az igazság megismerésének elkerülhetetlen szükségszerűségére. A multimédiás pszichotechnikák és mindenfajta kísérletezések szövevényében sínylődünk nap mint nap. Összezavarják értelmünket, hogy ne vegyük észre, valójában mi miért történik körülöttünk a szűkebb és a tágabb környezetünkben.

Az igazságtól való megfosztás évezredekkel ezelőtt kezdődött. A folyamatos megfosztás mára azonban olyan helyzetet teremtett a technika segítségével, hogy mindent a hazugság ural és tesz tönkre. A hazugságot és a szervezett álnokságot, csalárdságot a globalizátorok által irányított politikai-, pénzügyi- és média elit védi szerte az egész világon, amely miatt – cáfolhatatlanul állíthatjuk – az egész emberiség, a teljes földi lét a gyors és biztos pusztítás-pusztulás útján halad. Ennek a szellemiségnek, tevékenységnek a mai vezető képviselője az (Deep State) USA, amelyik az egész világra kiterjedő gazdasági, vallási, etnikai, kulturális és fegyveres háborút indított és indít el napjainkban is.

A mindenféle kirobbantott háborúikkal a globalizátorok a tudati és anyagi zűrzavar keltésének iskolapéldáját adják: beigazolódik a sokak általi feltevés, hogy csak annyi „homogenizált” páriát akarnak megtűrni glóbuszunkon, amennyi biztosítja az ő jólétüket, és semmiféle fenyegetettségnek nincsenek kitéve. Az egészségesebb érzékű, a pénztől és egyebektől még teljesen el nem vakított, józan gondolkodásra még képes emberek és országok számára nem marad más, mint egymásba kapaszkodva kijutni ebből a szellemi csapdából, hogy megmaradhasson bolygónkon az élet.

Mert valójában nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy egyre elképesztőbb méreteket ölt az igazságnak a hazugság által történő megfojtása az élet minden vonatkozásában. Ha a szándékosan előállított és szervezetten védett álnokság és hazugság meg tudja fojtani a napjainkban egyre teljesebb valóságában feltárulkozó igazságot, akkor feltartóztathatatlanul elpusztítjuk mostani életmódunkkal az egész földi létet. Már nincs több vesztegetni való idő, világszerte hozzá kell látni az új (szemfelnyitó) felvilágosodáshoz! Bízzunk benne, hogy egyre több jó szándékú, kellő értelemmel megáldott, megfelelő tudással rendelkező ember számára megadatik valahogy a lehetőség, hogy a felvilágosult közösségek valamelyikéhez csatlakozva elinduljon ezen a nagyon rögös, buktatókkal tele úton a földi lét megmentésére! Nincs más lehetőség: a tisztánlátás idejének mihamarabb el kell jönnie, s a magyarságnak és a magyarul tudóknak lámpavivőként kell az élen haladni. Mert ez a nyelvébe, lelkébe, sorsába zárt, a Teremtő által reá testált feladata, mi több, kötelessége.

Pusztulásunk veszélyét előidéző, rejtőzködő világhatalom létezésének bizonyítékaként közreadjuk a főglobalizátorok USA-ból származó, kiszivárgott, réges-régi, híres tételsorát, aminek igazságtartalmáról nap mint nap egyre jobban meggyőződhetünk.

(Noam Chomsky könyveit a világ minden táján sokan forgatják. Különösen nagy népszerűségre tett szert az a kiadványa, amiben egy általa összeállított lista található azokról a módszerekről, trükkökről, amelyekkel az emberek tudatát képesek manipulálni médiával a kormányok igénye szerint.)

  • Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében a figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen érinti őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
  • El kell érni, hogy a nép úgy tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében – elsősorban a média segítségével – hamis riasztások és nem létező fenyegetések tömkelegét kell rázúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és old meg a máskülönben nem létező, illetve általad gerjesztett problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
  • A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát, vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat, továbbá a „szürkét”, azokat a sajtótermékeket, amelyek részben állnak a kormány befolyásolása alatt, valamint a „feketét”, amely médiumokról senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak. Ezeknek karöltve azon kell munkálkodniuk, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegeknek legalább egy részét elhessegessék a nemzet feje fölül. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt, örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
  • A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy szebb jövőt biztosítsuk a számára. Vagy ha nem az ő számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek elképesztően idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet, hogy „majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”, évszázadokon keresztül hajlandóak benyelni és elfogadni.
  • Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetőknek egyszerűen kell megfogalmazniuk az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
  • Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell minden emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt (a józan észt).
  • Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá, és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
  • A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás-tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
  • A nyájszellem erősítése prioritást, elsőbbséget élvez! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen és a tehetetlenség érzetét, s választható – pontosabban választandó! – alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni s befolyásolni.
  • Mindent meg kell tenni az egyéniségek megismerése érdekében. Ezt elérendő: belső és titkos nyilvántartásokat kell felfektetni az egyéniségek különféle – ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési stb. – preferenciáiról (tulajdonságairól), opcióiról (lehetőségeiről), egyszóval teljes pszichikumáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyéniséget, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok – szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája stb. – legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan, ha szükséges, erőszakosan tagadni és cáfolni kell!

Ennek a tételsornak a hatását napjainkban már igen erősen lehet érezni minden vonatkozásban. Csak egyetlen példát említve, nevezetesen az oktatás területét: Amerikában az érettségizett fiatalnak valójában annyi tudása sincs, mint jelenleg nálunk az általános iskolát végzettnek. Tudást ott csak a kis létszámú elit számára, valamint a kiemelkedően tehetségesek számára fenntartott, drága, pénzes iskolákban lehet szerezni. De ez ügyben mi sem legyünk nagyon nyugodtak, mert az oktatás szempontjából a valós helyzetünk és a kilátásaink nagyon rosszak.

Tizenöt évvel ezelőtt indult egy cikksorozat az akkor még Magyar Világ néven megjelenő ezen újságban, Esztan Győző: Pusztító eszme fogságában az emberiség címmel, amely 2009-ben könyv formájában is megjelent. A könyv hátulsó borítóján ez áll: Ha az emberiség hamarosan nem változtat életszemléletén és életmódján, elpusztítja saját életterét bolygónkon. Hogy miért és hogyan jutott ebbe a helyzetbe, az feltárulkozik előttünk e könyv elolvasásával, de egyben megmutatja az egyetlen lehetséges kiutat is: a magyar nyelvben rejlő titkok és természeti törvények feltárásával, majd az emberiség közkincsévé tételével menthető csak meg a földi lét. Nincs sok vesztegetni való időnk, mielőbb lássunk hozzá az új felvilágosodáshoz! Mindehhez ma már hozzá kell tennünk: amíg nem késő. Mert az egész emberiség közelebbi és távolabbi jövője attól függ, hogy végre ráébredünk-e valamennyi azonnali teendőnkre: megmenteni legelsőként az emberi tudatot, lelket, értelmet a pusztítás-önpusztítás programjától, végső soron a földi lét kipusztításától. A ma már Világ Magyarsága névre váltott újság 2015 októberében ismét közreadta cikksorozatként e tömör, gondolkodásra késztető tanulmányt.

Itt és most ki kell hangsúlyozni, hogy rossz szándékkal senki semmit ne ragadjon ki a cikksorozatként ezen újságban – a Világ Magyarságában – ismét elinduló tömör tanulmányból, mint ahogy azt az elmúlt tizenöt évben tették számosan, még egyes kommunikációs főiskolák köreiben is. Rendkívüli tömörsége ellenére így kerek egész, ahogy van, benne a mások által feltártakra is építkezve és hivatkozva. Nincs olyan tudomány, amelyik azt meg tudná cáfolni, ami ebből a tanulmányból egyértelműen kibontakozik. A magyar nyelv az az egyedüli nyelv a világon, amelyik segítségével lépésről lépésre ki lehet kutatni, be lehet bizonyítani az alapvető természeti jelenségek és törvények – közöttük a hang- és nyelvfejlődés törvénye – által: miként vált emberré az ember, hogyan alkotta meg őt a Teremtő Természet akár ezen vagy más bolygón, bolygókon, hogyan alakult ki, fejlődött a tudata és a nyelve a kezdetek kezdetétől mind a mai napig. Ez az a nyelv, amelyben benne rejtőzik az egész emberi lét igaz múltja és jelene. De attól függően a jövője is, hogy végre a legutolsó pillanatokban ráébredünk-e halaszthatatlan és azonnali teendőinkre: megmenteni a földi életet, létet, legelsőként az emberi tudat, lélek és szellem kiszabadításával a láthatatlan süllyesztőtől. Mielőbb szellemi világhatalommá kell válnia a lelkileg, értelmileg, szellemileg megtisztult magyarságnak és magyarul értőknek, tudóknak, továbbá minden más nép magyar nyelv által felvilágosodott fiának, lányának, mert csak így menekülhet meg az emberiség a földi lét elpusztításától, elpusztulásától. Mai ismereteink, tudásunk birtokában sziklaszilárdan állíthatjuk azt, hogy a magyar nyelv valóban a Teremtő Természettől kapott nyelv, vagyis Isten nyelve, az egész emberiség egyetlen önvédelmi eszköze a pusztulással szemben. (Ez a nyelv ad olyan önszerveződő képességet, amely a nemesen gondolkodókat ismét nemzeti erővé fogja emelni, ha felállnak a „fotelből”, mert a Nemzet a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás, időtlen és cselekvően önvédelmi kultúrközössége!)

A Teremtő Természet, vagyis a Teremtő Isten nyelve birtokában elsősorban nem anyagi, hanem erkölcsi, tudati, szellemi és lelki mélypontról kell kimozdulnia a magyarságnak a végtelenül összezilált, atomjaira szétszedett és önmaga ellen fordított egykori emberi közösségformáinak a visszaállításával. Csak úgy tud kijutni a sötét alagútból az „ősglobalizátor kőművesek” által a pusztulás fele terelt emberiség, ha fényforrást kap a magyarságtól az irányváltoztatáshoz. Ismételten hangsúlyozzuk, nekünk, magyaroknak és magyarul tudóknak a Teremtő által létünkbe zárt feladatunk, sőt, kötelességünk a földi lét megmentésére indítandó küzdelem. A „Senki ellen, mindenkiért, új felvilágosodással a földi létért!” kiindulási pont mentén egyre nagyobb erővel keressük, kutassuk, rálelve pedig szélesítsük a sötét alagútból kivezető azon ösvényeket, amelyek a földi lét megmentéséhez vezetnek!

A biztos pusztulásból kivezető menekülő ösvényeken való haladáshoz fegyelem kell minden tekintetben: rend a lelkekben és a fejekben. Mert fegyelem, rend, irányultság és irányítottság nélkül csak kaotikus (összevissza) mozgás van, amely nem visz sehova: összeütközéseket, széthullást, megsemmisülést okoz. E hatalmas munkában a hit a legnagyobb erő. Higgyünk abban, hogy Isten segítségével a magyarokat, a magyarul tudókat és a jó szándékú embereket világszerte még fel lehet ébreszteni a lelki, szellemi, értelmi kómából, s így lesz kiút a megmaradásra.

A világpolitika és a világgazdaság fő mozgatóerői, a mindenkori globalizátorok sakkjátékot játszanak évezredek óta az emberiséggel. A birodalmak, országok és népek vezetőit sakkfiguraként mozgatják a háttérből. Ténykedésük „eredményeként” mára minden a fejetetejére fordult. Ezt az állapotot a természet sokáig már nem tudja jóvátehetően, büntetlenül elviselni. Ennek a lenyomata az is, hogy a tisztességes tudósok sok évtized óta kongatják a vészharangot, aminek a hangját a „globalizátor-gépezet” igyekezik azonnal és teljes mértékben elnyomni. Ha napjaink eseményei nem ébresztik rá Európa népeit a magyarság által feltárt valóság ismeretében arra, hogyha bennünket, magyarokat magunkra hagynak e harcban, akkor történelmi léptékben mérve hamarosan vége szakad az európai létnek, az európai kultúrkörnek. Eltűnnek az európai népek, majd más népek is a globalizátorok mozgatta süllyesztőben. Nem véletlen, hogy a magyarságot a „legsikeresebb” bankinvázió után most az új „honfoglalók” folyamatos inváziója sújtja, amit az európai politikai vezetés hozzáállása, agymosottsága, magyarellenessége, háttérmunkája mindenmódon segít. Az igazság az, valamennyi európai ország végveszélyben van, amit mielőbb fel kellene ismerni és sürgősen tenni ellene. De az sem a véletlen műve, hogy a mostani szomszédos országok, népek miként viszonyulnak évszázadok óta hozzánk, magyarokhoz, mert valójában már ők sem látnak az orruknál tovább.

Szólni kell arról is, hogy egyre nagyobb „divattá” válik – a média által is segítve –, a nyelvi környezetszennyezés és a magyar nyelv derékba törése. Elsősorban a magyar nyelvtan mai tanítási módszerével, valamint az irodalom és a történelem oktatásával lehet a leggyorsabban célt érni, amely egyben a hatásos lelki (és tudati) környezetszennyezést is elősegíti, no és az értelem gyors lesüllyesztését.

Minél szélesebb körben ismertté kell tennünk azt a természeti alaptörvényt is, hogy amikor a kellő értelemmel és egészséges lélekkel megáldott embernek sokkal nagyobb a vonzódása a fizikai világhoz, mint a szellemiekhez, a LÉT örvénye lefele viszi, nem pedig felfele emeli az egyensúlyi állapot fenntartása szempontjából.

Kihangsúlyozandó, hogy az ember a fizikai és a szellemi szférához való vonzódása függvényében tudja csak megítélni, értékelni élete folyamán a pillanatnyi megtapasztalásokat, benyomásokat, lehetőségeket. Ezek összességéből lesz az ő számára indítékos súlyuk a dolgoknak. Így alakul ki az egyén véleménye, meggyőződése, hozzáállása, cselekedete, vagyis viszonyulása az élet, a lét fajsúlyos kérdéseihez, végső soron a belső késztetésű lépései megtételéhez is. Ha az ember nem képes a dolgokat idő múltával földi léte és küldetése szempontjából helyesen értékelni, akkor újra és újra, más és más formában az élet azokat elé viszi mindaddig, amíg nem eszmél rá tévedéseire. Ennek csak az szab határt, hogy az élete senkinek sem végtelen. Mindenkinek eljön a megmérettetés pillanata, hogy hova jutott, s hol fogja majd folytatni az elkövetkező életében, vagyis a LÉT örvényében. Hogy hányszor kap lehetőséget az ember erre, azt csak a Teremtő tudja pontosan.

Ne feledjük azt a tényt, hogy a fizikai, lelki és szellemi szférához való vonzódás mértékét az örökletes tulajdonságok, a neveltetés, a szűkebb és tágabb környezet összhatása jelentősen befolyásolja. Ezét csak az értelem és a lélek segítségével lehet az egyensúlyi állapot irányába haladni. Összegzésként: az élet, azaz a LÉT megértése szempontjából önmagában nem az a perdöntő, hogy az egyes ember MIT ÉLT MEG, hanem az, hogy MIT ÉRT MEG. Ha elfogadjuk ezt, ha nem, a megértés nemcsak a tudás, hanem az életkor függvénye is. Nem véletlen tehát az sem, hogy az európai kultúrkörben, napjainkban a lehető legkülönbözőbb módon ölik ki a fiatalokból a családszeretet, a családalapítás vágyát, az egymás iránti és az idősek iránti tiszteletet és a megértést, az összetartozás, összefogás szükségességét.

 

A Pusztító eszme fogságában az emberiség című, rendkívül tömör tanulmány egy mankó ahhoz, hogy a magyar ősnyelv szellemi síkján újra járni tudjunk: tegyünk meg ezért mindent, és kérjük hozzá a Teremtő segítségét is! Az így kapott HIT a HÍD ahhoz, hogy a pusztulás oldaláról átjuthasson az emberiség a megmaradás oldalára.

 

Mindezek tudatában mi, magyarok a maradék HAZÁT, a NEMZET HÁZÁT senkinek, semmilyen körülmények között nem adhatjuk, ne adjuk, és ne hagyjuk elveszni külhonba szakadt nemzettestvéreinket!

 

Szőke István Atilla alábbi verse is adjon erőt küzdelmünkhöz!

Megmaradunk

Fáj,

fáj, mint mikor

sót szórnak élő sebre,

vagy húzzák kínzatásul szélesebbre,

vagy égő, parazsas fát nyomnak bele tövig,

hogy beletörik.

Fáj,

fáj, mint mikor

a sebbe keményedett rongyot kitépik,

hogy kínod földuzzad az égig,

vagy üvegreszeléket szórnak bele;

s a nyers hús tűz-szilánkkal lesz tele.

Fáj,

fáj, mint mikor

éles késsel, rozsdás pengével vakarják a vart.

Fáj,

fáj, mikor bántják a magyart!

Fáj, mikor nem tudják e Honban,

hogy mi történt Trianonban,

és alázkodva köpik szembe önmagukat,

s bennük rothad a holnap,

s a múlt is melléroskad,

eltörölve, ölve, bántva, meggyalázva,

örökké a semmit magyarázva,

mert itt már nem értik a szót,

amely mondaná az igazát,

hogy óvni kell a Hazát,

s óvni kell a nemzetet,

 mert a Fény felé csak ez vezet,

Nem vakon kell botorkálni azok között,

akikbe a magyargyűlölet beleköltözött,

’kik elzárják a lélekcsapot,

gyaláznak tegnapot, mát, holnapot,

mert nekik nem volt olyan, hogy „még”,

mert náluk nem létezik a „rég”,

s nincs, mint nékünk olyan ősgyökerük,

és az Istennel van folyton-folyvást perük,

de véle sem szemközt állnak,

csak néki háttal kiabálnak,

s nem merik a lelkét megidézni,

nem mernek a szemébe nézni,

mert a szem tükre a léleknek,

s lélek magva az életnek,

s ez a MAG, mely nevünkben hordatik,

élni fog még évszázadokig,

sőt még annál is tovább,

addig, amíg Isten szeme lát,

addig, míg lesz a világ.

Lám már nem fáj, ha reám bármit mondanak,

az összképen semmit sem rontanak,

s akármilyen rosszat akarnak,

mi megmaradunk magyarnak!

Tisztelt Olvasóink!

Minden nemzet jövőjének záloga az ifjúság. Ezért fordítsuk a lehető legnagyobb figyelmet a nevelésükre fogantatásuk pillanatától kezdve. A gyermeknevelés a legcsodálatosabb emberi feladat, de egyben a legnagyobb felelősséggel is jár. A Teremtő segítségével minden értelmes ember fel tud nőni feladata, küldetése lehető legjobb ellátására: a család, a kisebb-nagyobb közösség, a nemzet, az emberiség igaz úton való haladásához, – az új felvilágosodáshoz.

Véssük lelkünkbe Illyés Gyula gondolatait! „Hirdesd: gyáva az a nép, amelyet csak vértanuk óvnak! Hirdesd: veszve a nép, amelyik lustán mástól, akár a mennybéli Istentől várja a boldogulást!”

Megingathatatlanul bízzunk benne, a mennybéli Isten segít ebben az élet-halál harcban!

Esztan Győző

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Vélemény, hozzászólás?