Idézetek Király B. Izabellától
Az iskoláról…(Részletek 1.)
A rendszerváltozás minden kormányának alapvető felelőssége van a mára kialakult állapotokért. Munkájuk eredménye: Magyarország ma nyomorország, s benne az egyik reformból a másikba hajszolt magyar iskola, és benne a magyar ifjúság többsége szinte kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetben. (Ped. fórum Értünk értetek 2017. febr. 13. részlet) (…) Érdekes, de a rendszerváltozás utáni NAT-ok (Nemzeti Alaptantervek) nem fogalmaztak meg EMBERESZMÉNYT, mint nevelési célt. Semmilyet! Amit viszont megvalósítanak, azt nem is lehetne nevelési célként nyilvánosan meghirdetni! Nem is merték, nem is merik.
Az embereszményt és a nevelési-oktatási tartalmakat – mióta világ a világ -, a hatalom birtokosainak a VILÁGNÉZETE, és poitikai céljai határozzák meg. (A vallásos, a szocialista, a termelő, az ostoba rettegő-fogyasztó tömegember…)
(Zárójelben jegyzem meg: A jelenlegi Fidesz-KDNP kurzus a tankönyvekben konkrét napi politikai kampányt folytat, és az ideológiailag érzékeny tantárgyak esetében kihívóan a saját fals világképét, hamis történelemszemléletét erőlteti az ifjúságra. Hol van a világnézetileg semleges iskola! A hittant és erkölcstant erőlteti a minden morális megfontolást, felelősséget nélkülöző politikai elit!)
(…) És egyáltalán! Merre tart a világ?
Mire tanítsuk meg, mire tegyük képessé a gyerekeinket?
Természetes, hogy alapvető cél kellene, hogy legyen: képesek legyenek majd önmagukról és családjukról gondoskodni, és az egyszeri és megismételhetetlen földi életet minél teljesebben, és örömben leélni.
De hogyan is lehet ezt a célt érvényesíteni egy olyan világban, ahol az önellátás, önigazgatás, önvédelem jogától és képességétől a társadalmat megfosztották? A technológiai fejlődés egyre nagyobb munkanélküli tömeget termel. Ez a tömeg azonban emberekből áll, akiknek mind egyenként, mind közösségeiknek joga van az emberhez méltó élethez. Erre a kihívásra a mai politikai hatalom még véletlenül sem ad jó választ! Ami az iskolát illeti – általában őskáosz tapasztalható(…) Kiemelten két témával foglalkozom:
- Vallás-téma
Ha az iskola helyzetével foglalkozunk, a vallás-téma megkerülhetetlen, mert nagy erőkkel folyik a zsidókeresztény hittérítés. Az egyházak nyomulnak, az egyházakat láthatatlan kezek nyomják az iskolák felé. Ma már 5800 iskolából több mint kétezer iskola egyházi kezelésben van. (2017) Elképesztő összegekkel támogatja az állam az egyházakat, miközben kivette az iskolákat a helyi önkormányzatok kezéből. Ahol a tantestület és a szülői munkaközösség nem tudja megállítani, ott szédületes tempóban folyik a kiszervezés.
Ez azért is különösen elgondolkodtató, mert a mai modern ember tulajdonképpen nem vallásos. A szekularizálódás, azaz az elvilágosiasodás természetesen nem csak a keresztényekre, de az iszlám hívőkre is igaz, akik bizony gyakorta becsapják Allahot még a Ramadán idején is. Valószínű, hogy a szekularizáció elvezet odáig, hogy lelepleződik és elveszti varázsát a választott nép- és mártírnép mítosz is. (Egyetlen népet sem illet meg a választottság és a mártíromság monopóliuma.)
Zárójelben jegyzem meg: A vallásos hitét vesztő emberiségnek több lehetősége van. Máris tapasztalható a vissza-pogányosodás, ami alkalmat adhat az embernek arra, hogy ismét visszataláljon a kozmikus létezés élményéhez, és helyén értékelje az egyetlen és megismételhetetlen földi életet.
Személyes meggyőződésem, hogy a szekularizáció esély a népek közötti megbékélésre!
Az egyház befolyásának a növelésével a politikai hatalom éppen szembemegy a természetes fejlődés irányával, és a nemzeti érdekkel. Különösen cinikus, hogy a mindenféle erkölcsi gátat nélkülöző politikai elit kötelező tantárgyként bevezeti az erkölcstant és a hittant. (Most az erkölcs kisajátításával, és „hittan” időszerűségével, illetve a HITTAN NEVELÉSI CÉLJÁVAL nem foglalkozom részletesebben.) A túlterhelt gyerekkel szemben merénylet pl. a külön erkölcstan óra! Az erkölcsi nevelés irodalom órán, történelem és testnevelés órán, vagy akár matematika példákon keresztül valósuljon meg. Az is cinikus, hogy az igazságtalan és könyörtelen hatalom a „szeretetről” papol.
Tehát a leghatározottabban a világnézetileg semleges iskola híve vagyok.
- Cigány-téma (…)
UTÓIRAT 2020. 07. 30.-án: A NER és a HIT gyülekezet együttműködési szerződése körül a minap kialakult vita FÉNYESEN RÁVILÁGÍT ARRA, hogy a magyarság számára a KERESZTÉNYSÉG olyan csapda, amiből ezer év után nem látszik menekülés. Nem veszik észre az emberek, hogy az összes keresztény felekezet (történelmi egyházak, „bevett” egyházak, szekták) ugyanannak az ideológiának az ötven-akárhány árnyalata, ugyanazt a tízparancsolatot, ugyanazt a választott népet, ugyanazt a Jézust hirdetik. Az iskolákban egyáltalán nincs helye az egyházaknak se, pártoknak se! Aki tiltakozik a „neoprotestáns” HIT-gyülekezet ellen, miért nem tiltakozik a többi felekezet nyomulása ellen? A nemzeti identitás fontos eleme az IDŐTUDAT! Az a magyarság, melynek „története térben és időben kozmikus távlatokat ölel fel” (KGrE), hogyan elégedhet meg a keresztényi kétezer, különösen a Szent István-i ezer évvel! Nem beszélve a 21-dik században már tényleg tarthatatlan dogmákról! EL A KEZEKKEL AZ ISKOLÁTÓL!
———————————————————————————————————————————-
A rendszerváltozás (1990) a magyar társadalom többsége számára katasztrofális következményekkel járt. Mára nem csak az össznemzetet illető közvagyon, de a közhatalom is „privatizálódott”. A valaha vívmányként követelt többpárti parlamenti demokrácia önmaga karikatúrájává vált.
A politikai pártok felett eljárt az idő. Ma csak a polgármesterek összefogásától remélhető olyan erő, amely képes lehet a szükséges és időszerű rendszerváltozás megvalósítására. A polgármesterek többsége felelős vezető, és nem pártkatona, és nem tolvaj, gazember. Tisztában vannak a településük lakóinak minden problémájával. Sokan közülük az ország-világ helyzetét is világosan látják. Magyarországon 3154 település van. Közigazgatási határaikkal lefedik az ország teljes területét. Minden polgármester köteles a helyi lakosság érdekeit képviselni. Közhatalmi helyzetüket tekintve a legnagyobb legitimitással rendelkező közszereplők. Őket a helyi lakosság többsége közvetlenül választotta. (Nem úgy, mint a miniszterelnököt, vagy a köztársasági elnököt!) Történelmi a felelősségük, de a lehetőségük is! Ők beindíthatnák a több lábon álló helyi gazdaságot, ezzel az ország gazdasági és társadalmi életét is! (Az önkormányzati fejkvótának, és az alanyi jogon járó nemzeti osztaléknak hitelek nélkül is meg lehet teremteni a fedezetét.) A polgármesterek esküjüket ezzel a mondattal zárják: „Tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom.” Ha a hatalom nem képes az össztársadalmi érdek érvényesítésére. akkor a polgármestereknek élniük kell az „ellenállás történelmi jogával”. Milyen szép lenne, ha Magyarország polgármesterei mutatnák meg a döglődő kapitalizmus népeinek a békés, törvényes kiutat a globális válságból! Nyergelj! Fordul! Go Local!
A VÉRSZERZŐDÉS (888) SZÖVEGE NEM „VÉLT” VAGY KITALÁLT SZÖVEG
A világtörténelemben egyedülállóan Álmos és Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, és hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát. (Schiller Bódog: Politikai Magyarország 1912)
A Vérszerződés mélyen a magyar nemzet kultúrájában gyökerezik. Olyan közjogi alapigazságok, melyek a magyarság ősi tapasztalatainak, viselkedési szokásainak, érték- és erkölcsi követelményrendszerének a manifesztációi, sajátos magyar kinyilatkoztatások.
A VÉRSZERZŐDÉS (888) SZÖVEGE NEM „VÉLT” VAGY KITALÁLT SZÖVEG, hanem sok ezer éven át működő társadalomszervező elvek, melyeket korábban nem volt szükséges írásba foglalni. S amíg az új koreszmék ki nem kezdték, a magyar társadalom ezen elvek alapján zavartalanul működött!
A többféle szövegváltozatot, amely lényegében ugyanazt tartalmazza, az Álmosfia Árpádban ötvözve, a vezérekkel mondattam el. Nézzük, mit mond ez a szöveg a mának:
Ügyekfia Álmos igen vitéz és katonai viszontagságokban felette hatalmas nemzetté tette törzsét, a magyart. Amíg Álmos nemzetsége él, mindig abból választassék az egyesült nemzet fővezére, fejedelme. Az új, egységes nemzet Álmos nemzetsége után neveztessék magyarnak! (MA IS ÉRVÉNYESÍTENDŐ KÖVETELMÉNY: MAGYAROKAT CSAK MAGYAROK KÉPVISELHETNEK, MAGYARNAK MAGYAR LEGYEN A VEZETŐJE.)
A közös erővel szerzett javakból senki ne zárassék ki. Amit közös erővel szerzünk, abból mindnyájan igazságosan részesüljünk. (MAI ÉRTELMEZÉS: A JAVAK MEGSZERZÉSÉBEN EGYÜTTMŰKÖDÉS VAN! NINCS SEM EGYENLŐSDI, SEM VAD-KAPITALISTA SZABADRABLÁS, FEUDÁLIS KASZTRENDSZER! MÉLTÁNYOS, IGAZSÁGOS ELOSZTÁS VAN! LÉTBIZTONSÁG ALANYI JOGON!
Mi, nemzetségfők, akik Álmost szabad elhatározással választjuk fejedelmükké, sem saját személyünkben, sem utódainkban a fejedelmek tanácsából, az ország tisztségeiből ki ne zárassunk. (MAI ÉRTELMEZÉS: A GAZDAPOZÍCIÓK MAGYAR KEZEKBEN LEGYENEK!)
Utódaink közül az, aki a fejedelem iránti hűséget megszegné, vagy viszályt keltene a fejedelem és annak családja között, annak vére ontassék, miként mi, a szerződők, saját vérünkkel szentesítjük eskünket. (A FEJEDELEM A NEMZET JELKÉPE. AKI ELÁRULJA A VEZÉRT, A KÖZÖSSÉGET ÁRULJA EL. A HŰTLENSÉG HALÁLOS BŰN.)
Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utódja, ha ezt az esküt megszegné. (A MAGYARSÁG LEGBECSESEBB KÖZÖSSÉGI JOGA. KRISTÁLYTISZTA NÉPFELSÉGJOG. EZ AZ A BIZONYOS ELLENÁLLÁSI JOG, AMINEK A MEGTARTÁSÁÉRT, VISSZASZERZÉSÉÉRT ÉVSZÁZADOS KÖZJOGI KÜZDELMEK, SŐT SZABADSÁGHARCOK FOLYTAK, S AMIRŐL MINDEN MAGYARNAK MA IS TUDNI KELLENE! S AMIÉRT MA ÚJRA HARCOLNUNK KELL!)
Aki az áldomással egybekötött nemzeti gyűléseken, vagy a hírnökök hadba szólítására a táborban meg nem jelenik és elmaradásának elfogadható okát nem adja, ketté hasíttassék, vagy szolgaságba taszíttassék. (EGYSZERŰ: A KÖZÜGYEKBEN VALÓ RÉSZVÉTEL KÖTELEZŐ.)
EGYPÁRTRENDSZERBŐL AZ EGYPÁRTRENDSZERBE…
Aki nem orbánista, az nem feltétlenül gyurcsányista.
A politikai váltógazdaság csapdája
A MEGBOLDOGULT EGYPÁRTRENDSZER egyszerűbb volt, mint a mai többpártrendszer. Tisztábbak voltak a „frontok”. Volt a Párt és voltak a Párton kívüliek. Voltak a „kommunisták” és a „nem kommunisták”. 1956-ban is, de az 1989-90-es rendszerváltozást megelőző kampányban is, mint üdvözítő politikai követelés volt a többpártrendszer, ami az 1989-90-es választás során meg is valósult, majd 2018-ra politikai kabarévá vált.
Kezdődött azzal, hogy a rendszerváltó pártok, – mit sem törődve választóik bizalmával, – sorra kötötték az elvtelen paktumokat (SZDSZ-MDF, SZDSZ-MSZP, MDF-FIDESZ-MIÉP-FKGP…) és a gátlástalan ideológia maszatolás következményeként elveszítették eredeti és önálló arculatukat.
A 2018. áprilisi választásokon a jól megfizetett kamu-pártok százai tették végérvényesen komolytalanná a választási rendszert, és leplezték le az egész többpárti parlamenti demokráciát. Miután a rendszerváltás parlamentjeinek közös munkálkodása eredményeként olyan választójogi törvényt sikerült összehozni, amelyben nincs érvényességi küszöb, a szavazók száma lényegtelen. Ha nincs érvényességi küszöb, akármilyen kevesen szavaznak is, a hatalomnak ez is a törvényesség, és a legitimitás látszatát adja. Világos, hogy, ha nincs szüksége a hatalomnak a NÉP-re, akkor a hatalmuk forrása sem a NÉPAKARAT. Hát akkor mi?
(BG: Az egyetlen olyan mai mozgalom, amely nem sorolható a bizniszpártok kategóriájába a NEEM! Vagyis a Nemzetegyesítő Mozgalom, amely a 2018-as választásokon a neki járó 15 millió forintot visszautasította!)
Az Alaptörvény Alapvetése szerint: „A közhatalom forrása a nép. A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” Igen ám, de fideszes képviselő-jogalkotók rájöttek, hogy „újra kell gondolni” a KÖZVETLEN és a KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA viszonyát, mert micsoda dolog az, hogy esetleg „a választópolgárok kisebbsége egy népszavazással felülbírálhassa az Országgyűlés döntését”. A népszavazásnak amúgy is csökkent a jelentősége, s „nem is igazán illik a képviseleti parlamentáris demokrácia rendszerébe.” (Dr. Salamon László, Szájer József…) Miután a népszavazásra feltehető kérdések körét a végletekig leszűkítették, a jelentéktelen kérdések komolytalanná tették a népszavazás intézményét. Nem beszélve arról, hogy nagy horderejű, győztes népszavazások – pl. a négy-igenes rendszerváltó népszavazás – követeléseit a hatalom nem teljesítette, és azt senki sem ellenőrizte, tehát a négy-igenes népszavazás is kész átverés volt.
Miután a legutóbbi módosításokkal a NÉPSZAVAZÁS érvényességét 50%+1 részvételhez kötötték, viszont a választási törvényben eltörölték az érvényességi küszöböt… Jó? Nem? Olyan demokratikus! Elmegy szavazni 10 ember (a többinek a sorozatos átverések, csalódások elvették a kedvét!), ebből X-re 7-en szavaznak – megvan a kétharmados hatalom… és kezében a sajtó és az erőszak-szervezetek!
Ha a hatalom valóban a társadalom többségének akaratát és érdekeit tartaná szem előtt, nem volna szüksége a bonyolult manipulációkra. Az igazság és az igazságosság útja egyszerű…
Végül is a törvényhozás az ORSZÁGGYŰLÉS monopóliuma lett.
No de, kikből és hogyan lesz országgyűlés képviselő? Kulcs a VÁLASZTÁSI RENDSZER! Mára világos: AZ ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓJOG ÉS A TITKOS SZAVAZÁS NEM VÍVMÁNY, HANEM KÉSZ ÁTVERÉS. A magyar régmúlt történelemben ismeretlen, a magyar jellemtől idegen. Lehetőség választási csalásokra, visszaélésekre, és lehetetlenné teszi a nyílt felelősségvállalást. A világban ma ismert és használt választási rendszerekben a legravaszabb, átláthatatlan mechanizmusokon keresztül a „transzformálódnak” A LEADOTT SZAVAZATOK MANDÁTUMOKKÁ. (Simán tudnak ugyanazon szavazatarány mellett, más-más mandátumszámítási technikákkal más-más választási végeredményt produkálni.) A választási rendszer tehát nem semleges technika. Lényegében a bennfentes matematikusok, közgazdászok és politológusok által létrehozott „tudományos választáselmélet”, egy áltudományos átverés-show… Jó lenne nevetni rajta, de nehéz…
Az is nagy gond, hogy a pártrendszerből ugyan kiábrándultak a tömegek, de egyelőre el sem tudják képzelni, hogyan működhet a társadalom pártok nélkül. Pedig volt és lesz is még olyan rendszer…
Te kit választanál? Megjegyzés 2020. 07. 23-án:
Az ALKALMAS VEZÉRRŐL! Valamikor a HÁBORÚ a két hadvezér, vagy két legvitézebb harcos párbaján eldőlt. Egy ember-veszteséggel megoldották. Ma már TV-párbaj sincs. „Te kit választanál?” – kérdeznek több miniszterelnök-jelöltre a fb-on. Magánvéleményem: Három próba! 1.TRIATLON (futás, úszás, kerékpározás) 2. Egyenes, – max. két (bővített) mondatos – válaszok hat halálfejes, stratégiai kérdésre: EU, NATO, Trianon, államadósság, zsidó-magyar viszony, cigány-magyar viszony. 3. Feddhetetlenségi eskü. (Ja! A triatlon gondolom, a korhatárt nagyjából behatárolja.)
Az én kétmondatos válaszaim – bár én nem vagyok aspiráns és túlkoros is vagyok:
https://kbizabella.blogspot.com/2020/07/az-en-ketmondatos-valaszaim-bar-en-nem.html
KÉTSÉGTELEN, HOGY AZ ELMÚLT HETEK (2018. DECEMBERE) legfontosabb eseménye a „rabszolgatörvény” megszavazása körül kialakult belpolitikai helyzet, a tüntetéssorozat volt.”
Kis magyar tüntetéstörténet
Előszó:
A Vérszerződés ötödik pontja: „Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utódja, ha ezt az esküt megszegné.” A magyarság legbecsesebb közösségi joga. Az ellenállás joga mindenféle hatalmi önkénnyel szemben. Kristálytiszta népfelségjog. Megtartásáért, visszaszerzéséért évszázados közjogi küzdelmek, sőt szabadságharcok folytak, s amiért ma újra harcolnunk kell! Az új világrendben, új megoldásokat kell találni
KÉTSÉGTELEN, HOGY AZ ELMÚLT HETEK (2018. DECEMBERE) legfontosabb eseménye a „rabszolgatörvény” megszavazása körül kialakult belpolitikai helyzet, a tüntetéssorozat volt. Valamikor minden fontos megmozduláson ott voltam, (legutoljára a 2016. februári pedagógus tüntetésen), sőt én is szerveztem tüntetéseket, de már nem megyek. Több oka van. De nem tudom, nem vagyok képes lecsőcselékezni azokat, akik reménykednek, és oda teszik magukat a felhívásokra. Sőt! Drukkolok, hogy végre sikerüljön valami komolyabb eredményt elérniük. Mivel magáról a törvényjavaslatról, megszületésének körülményeiről, valódi céljáról semmit nem tudunk – miért pont erről tudnánk! – nem is erről gondolkodtam. Arra próbálok visszaemlékezni, hogy annak idején hogyan éltem meg, és most hogyan értékelem azokat a megmozdulásokat, amelyekben részt vettem. Igyekszem a tanulságokat is levonni, nem lesz egyszerű.
MIVEL AZ 1989-ES RENDSZERVÁLTOZÁST valójában kívülről és felülről szervezték, természetes, hogy a nagy néptömegek értetlenül álltak a nagy összejátszások, paktumok, hatalomátmentések láttán. A nagy fölbolydulásban a NÉP joggal érezte, érezhette magát becsapottnak, elveszettnek. Az is volt. Ma is az.
Az egypártrendszerben 1956-tól 1988-ig bármiféle megmozdulást elképzelni sem lehetett. (Egy alkalommal, a hetvenes évek végén, egyik osztályommal az Erkel Színházba mentünk. Az előadás előtt volt annyi időnk, hogy kimentünk a Bem szoborhoz. Elénekeltük a Kossuth nótát, de alig értünk a végére, mert ott termett 4 civil ruhás rendőr, igazoltattak és távozásra szólítottak fel.)
1989-től, a politikai rendszerváltozás – a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a politikai váltógazdaság és a szólásszabadság – lehetővé tette, hogy az éppen aktuális ellenzék eljátszadozzon a RENDSZER lényegéből adódóan mindig létező elégedetlen tömegekkel. Hol az egyik, hol a másik ültette hajóhintába a reménykedőket. A nemzeti ünnepek különösen alkalmasak voltak a „kormánybuktató” megmozdulások meghirdetéséhez. Világraszóló szélhámosság és vérforraló népbolondítás! Ismerős, ugye: „Éljen a haza! Menjetek haza!”
AZ ELMÚLT HARMINC ÉVBEN, a nagyobb rendezvények mellett, egymást érték a sztrájkok, tüntetések… Diáktüntetések, taxisblokád és taxis-sztrájk, vasutasok, tanárok, devizások, és Quaestor-károsultak… mind-mind egy-egy foglalkozási ág, vagy károsult csoport képviselői, sajátos követeléseikkel nem tudtak országos támogatottságot elérni. Voltak eredményeik is, pl. a net-adó és a vasárnapi bolt-zár ügye, de ezek nem igazán komoly, fajsúlyos kérdések. (A hatalom éppen bizonyíthatja ezekkel, lám mennyire demokratikus.)
A béremelésekre irányuló munkabeszüntetések, útlezárások, munkalassítások kifejezetten bosszantják azokat, akiket akadályoznak a saját munkájukban. Az ilyen típusú megmozdulások összefogás helyett tehát akarva, akaratlan, a társadalom további megosztását szolgálják. Legfőképpen a médiumoknak adnak témát és a médiumokat irányító hatalomnak lehetőséget a közvélemény manipulálására. (Nem mellékesen: „A MÉDIUM, átvitt értelemben pl. a hírközlő csatorna, ami az emberek hozzáállását, véleményét irányítja, befolyásolja egy eseménnyel, személlyel, témával kapcsolatban, a médium mögött álló (politikai, gazdasági) érdekcsoport kívánsága szerint. A Magyar Televízió a kormány médiuma. Jelenleg minden jelentős magyar sajtótermék közvetve vagy közvetlenül nyugati irányítás alatt álló médium. Képesek a (lelkileg hajlamos) közönséget hipnotizálni, alvásszerű, irányított tudatállapotba hozni.”)
Számomra a mostani karácsonyi tüntetések legérdekesebb és árulkodó mozzanata a „szánkó-ügy” volt. „Budapesten az V., Kossuth téren 2018. december 12-én több tüntető megkísérelte felgyújtani az ország karácsonyfáját, arra petárdákat és pirotechnikai eszközöket dobáltak. A rendőrök a keletkezett tüzet eloltották. Az eseményeket kihasználva öten még az ország karácsonyfája köré kihelyezett szánkók közül többet elloptak.” (Rendőrségi közlemény) Szemmel láthatóan szervezetlen tömegek vonulgattak egyik helyszínről a másikra. A többség békésen, de a provokátorok tették a dolgukat. Kinek is használtak? A hatalomnak, mert beindulhatott a közvélemény hangolása: az ádventi áhitatot megzavaró, a „szent szánkókat” (amik nem ajándékként voltak a fa alatt, hanem szemmel láthatóan sűrű kordonként állítva a fa körül!) lopkodó, és a NEMZET karácsonyfáját megdobáló és gyújtogató csőcselékről. A médiumokban szó sem esett magáról a (rapid tempóban elfogadott és aláírt) törvényről, annak valódi céljáról. (Még az sem lehetetlen, hogy egyik célja épp egy tüntetéssorozat provokálása volt. Később kiderül.)
Ha jól meggondolom, az ERDÉLYI FALUROMBOLÁS ELLEN szervezett tüntetéstől (1988. június 27.) napjainkig – a mintegy másfélszáz tüntetést figyelembe véve – a legnagyobbak, leghíresebbek esetében különösen sok a rejtély. Túl sok a titkosítás, és a hivatalos hazugság.
AZ 1956-OS FORRADALOM és szabadságharc 60-dik évfordulóján is több tanulmányban felvetődött: Mi is történt valójában 1956-ban? Népfelkelés volt? Forradalom? Ellenforradalom? Államcsíny? Vagy önpuccs? 2019-ben lesz a ROMÁNIAI FORRADALOM HARMINCADIK évfordulója, és ugyancsak érdekes tanulmányokban, interjúkban firtatják: Forradalom volt, vagy puccs? A román nép tartotta-e ellenőrzése alatt az eseményeket, vagy az ország történetében egyedülálló összetettségű és mértékű katonai diverzió történt egy új hatalom legitimálása érdekében? Sok a kérdőjel a Ceausescu házaspár kivégzése körül is. Engem az is foglalkoztat: Mi köze volt a frissen alakult magyarországi politikai szervezeteknek a romániai eseményekhez? Miként segítette az „erdélyi” kártya ezeknek a szervezeteknek a nemzetivé hitelesítését, és a későbbi választási sikereiket. (Él még Tőkés László és Chrudinák Alajos is. Elmondhatnák az igazságot. „Tőkés Lászlóval két kanadai újságíró, Michael Clair és Réjean Roy készített interjút 1989. március 20-án, a felvételeket kalandos úton sikerült kicsempészni Romániából. Kanadai televíziók nem akarták lejátszani az interjút, végül Chrudinák Alajos, aki a Magyar Televízió Panoráma című műsorának volt a szerkesztő-műsorvezetője, július 24-én műsorra tűzte. A műsort nagyon sokan látták Romániában is, hiszen az MTV adása fogható volt az ország nyugati megyéiben. A temesvári belvárosi református templom karzatán rögzített interjúban Tőkés László nyíltan beszél a Ceauşescu-rezsim elnyomó politikájáról, az emberek szenvedéséről, a nemzeti kisebbségek elnyomásáról. Ez az interjú indította el a Tőkés elleni hatalmi intézkedések szigorodását, emiatt veszítette el állását, és emiatt kellett volna távoznia 1989. december 15-én a parókiáról. Nem tette, a parókia és a templom körül gyülekező, Tőkést támogató és védő temesváriak tüntetése pedig a romániai népfelkelés szikrája volt. Ez az interjú, a Ceauşescu-rezsim bukásához vezetett.”)
De az is érdekes, hogy került PRÁGÁBA A VENCEL TÉRRE DEUTSCH Tamás 1989. augusztus 26-án, szombaton a Varsói Szerződés 68-as bevonulásának évfordulóján tüntetni, majd börtönbe, majd címlapokra és vezető hírekbe. Netán a Fidesz legendagyártás egyik elemeként? Netán a Soros Alapítvány támogatásával?
De máig rejtély az 1988. szeptember 12-i, a BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ megépítése elleni tüntetés is. Az teszi rejtélyessé, hogy a választási propagandában ugyan nagyon hasznosnak bizonyult, de máig megoldatlan, helyesebben, Magyarország húzta a rövidebbet, és a kormányaink kussolnak. (1992. októberében a bősi erőmű csatornájába (vagyis szlovák területre) terelték a Duna vizének 83 százalékát (és azóta is jogtalanul használja azt). Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely végül 1997-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, ez azonban azóta sem történt meg.)Illés Zoltán, az Orbán-kormány volt környezetvédelmi államtitkára szerint „a vízlépcsők kérdésében – amely mind nemzetközi jogi, mind pedig környezetvédelmi, pénzügyi és diplomáciai szempontból lényeges és komplex ügy – csak a politikai érdekeket szem előtt tartó döntés születhet, háttérbe szorítva a tudományt és a magyar államérdekeket.” Orbán, magyar miniszterelnök szeretné meghálálni, hogy szlovák kollégája kiállt mellette a menekültkérdésben, ezért titokban folyik az egyezkedés. Illés Zoltán szerint az ügyben a politikai érdekek mellett az építőipari lobbi is nagy szerepet játszik, s „ha a megállapodás a Baranyai-jelentésben leírt feltételekkel születne meg, az hazaárulással érne fel.” (NÉPSZAVA Orbán: Csak csendben és gyorsan Juhász DánielPublikálás dátuma 2015.11.01 18:50)
EZ UTÁN A KIS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS UTÁN HÁROM olyan tüntetésre szeretnék emlékezni, amiket hiába kerestem a 2014-ben megjelent Negyedszázad 56 tüntetése 1988-2013 Tüntetések Könyvében. (Lakitelek) Pedig ezek is voltak, és meggyőződésem, hogy nem csak számomra voltak fontosak és tanulságosak.
A HONFOGLALÁS 1100-DIK ÉVFORDULÓJÁRA, 1996-ra két játékfilmet is terveztek.
Az egyik film forgatókönyvét „Levédia” címmel Bereményi Géza írta 1994-ben. A Magyar Múltban Magyar Jövő Alapítvány és a Magyar Érdek Pártja 1995. július 9-én délután 16 órára tiltakozást szervezett a MAFILM székháza elé a Bereményi-féle magyar-gyalázó film tervezett megvalósítása ellen. A tüntetésen aláírásgyűjtés is indult a következő szöveggel: „Ismerjük a forgatókönyvet, ezért: 1. Követeljük Bereményi Géza készülő magyar-gyalázó, történelemhamisító Levédia című filmjének a betiltását. 2. Követeljük, hogy a magyar igazságszolgáltatás tegyen igazságot! A Btk 156.§-ába ütköző nemzeti, faji és vallási csoport elleni bűncselekmény miatt, – melyet a magyar nemzet sérelmére követett el -, Bereményi Gézát vonják felelősségre! 3. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése a népirtásról szóló 1946. december 11-én kelt 96/1 sz. határozatát egészítse ki és a KULTÚR-GENOCÍDIUMOT, AZAZ A SZELLEMI NÉPIRTÁST is nyilvánítsa a nemzetközi jogba ütköző bűncselekménynek, és ajánlja szigorúan büntetni.” Ennek szellemében feljelentést is tettünk, de a Főváros Főügyészség megtagadta a nyomozást. A hosszú INDOKLÁSBÓL érdemes kiemelni: „A mű, a feljelentett Bereményi Géza írói munkásságának része, és írójának szabad véleménynyilvánításhoz való jogába tartozik mind annak létrehozása, mind az, hogy abban belátása szerint, alkotói szabadságával élve, maga választotta módon írjon akár a magyarok eredetéről is” (…) „A forgatókönyv egyébként a nagy nyilvánosság előtt nem jelent meg, így uszító tartalma ellenére sem lenne megállapítható a közösség elleni izgatás bűntette.”(Dr. Nyilasi Gyula sk. oszt. vez. ügyész1995. november 22.) A határozattal szemben panasszal éltünk. Ennek lényege: A filmkészítés első szakasza, a forgatókönyv megírása és elfogadása megtörtént. Az „író” (ki minősíti íróvá?) szabadon gyalázhat, gyűlölhet, és hazudhat? A magyar nemzet elleni becsületsértést „szabad véleménynyilvánítás”-nak lehet minősíteni? A magyar-gyűlölet is fajgyűlölet. Az érvényben lévő Btk. 156.§-ába ütköző bűncselekmény. Ha tudomást szerzünk egy készülő bűncselekményről (egy készülő magyar-gyűlölő filmről) kötelességünk azt megakadályozni, különben magunk is tettestársak, bűntársak, bűnsegédek vagyunk. Kövessünk el mindent, hogy ez a bűncselekmény ne valósulhasson meg! Panaszunkra választ ugyan nem kaptunk, de a film nem valósult meg. Kicsi tüntetés volt, nagy siker.
- SZEPTEMBER 19. szombatra Stolmár G. Ilona, Pongrátz Gergely és én megszerveztük a nagy Média-tüntetést a Hankiss-TV és a Gombár-rádió ellen. (Ugyanis hiába tette a kezét Csengey Dénes a NÉP nevében 1989.március 15-én a TV-székház előtt a kamerára, az Antall féle MDF-SZDSZ paktum következtében a médiumok – a legfőbb hatalmi eszköz – az SZDSZ befolyása alá kerültek. Azé a hatalom, akié a sajtó.) Csurkát hívtuk. Ő az utolsó pillanatig elzárkózott. Már zajlott a rendezvény, óriási tömeg volt, amikor megjelent, elém tolakodott, és egyszerűen átvette a szót. Minden felszólaló betartotta az öt percet, Csurka meg vagy 50 percen át nyomta a szöveget. Miután Pongrátz Gergely ezt szóvá tette, durván megtaszította, majdnem lelökte a színpadról. Egyszerűen kisajátította a rendezvényt, amihez egyébként semmi köze nem volt, s amit másnap a sajtó úgy emlegetett: A NAGY CSURKA-TÜNTETÉS. (Csak később, amikor Csurka István lebukott, mint 3/3-as, a „lovis” besúgó – értettem meg: Az ő feladata volt a nemzeti oldal kisajátítása, a valódi nemzethű emberek kiszorítása. Ezen a tüntetésen is kiváló ügynökmunkát végzett – a sajtó is neki dolgozott. És élete végéig nem hatástalanított ügynök maradt. A nemzeti érzések nagy vámszedője és manipulátora. Orbán mentora.) Gombár Csabának és Hankiss Elemérnek végül elege lett és 1993-ban lemondtak. A rendszer viszont maradt, bizonyítva, hogy nem elég programnak a Gyurcsány takarodj! vagy Orbán takarodj! (Nagy tüntetés volt, nagy tanulságokkal.)
- január elején százötven AMERIKAI KATONAI RENDÉSZ ÉRKEZETT TASZÁRRA, biztosítani az iraki-amerikaiak kiképzését. (A bázison a korábbi hírekkel ellentétben nem tolmácsokat, hanem összekötőket képeztek ki. A félreértést állítólag „fordítási hiba” okozhatta.) Több mint 300-an tartózkodtak a bázison, részben az előkészületeket irányító logisztikusok, részben pedig a biztonságért felelős amerikai rendészek. Január 25-ére kellett felkészülniük a kiképzés vezetőjének és résztvevőinek fogadására. Akár tolmácsokat, akár „összekötőket”, vagy szobordöntögetőket képeztek is Taszáron, egyértelmű volt, hogy küszöbön az iraki háború. A Magyar Érdek Pártja, mint az Iraki Baath Párt testvérpártja, a készülő háború elleni tiltakozásul tüntetést szervezett Taszárra. 2003, január 18-án óránként mondta a Kossuth rádió a meteorológiai jelentésben: Óriási hóviharok, hófúvások nehezítik a közlekedést Kaposvár környékén. Tudtuk, hogy ez nekünk szól, és nem véletlen. Egy tele nagybusszal érkeztünk Taszárra, normális időjárási viszonyok között, de ez volt az az alkalom, amikor rádöbbentem: Micsoda erőkkel kerültünk szembe! Mekkora felelősség embereket belevinni ilyen helyzetekbe! Minden lépésünket figyelték, fotóztak, archiváltak. Utólag visszagondolva, nem kevés bátorság kellett annak kimondására akkor, amit ma már mindenki elismer: aljas népirtásra, agresszióra készültek Irak ellen! 15 év elteltével, a következmények ismeretében tiszta lelkiismerettel mondhatom: világos, becsületes és történelmileg igazságos célt szolgáltunk. Még ha ez a lobbi kicsi, gyenge, erőtlen is volt…
VISSZATÉRVE A JELENBE: A tüntetők a demonstrációk folytatását ígérik 2019-ben is.
Ez a velejéig romlott korrupt és igazságtalan (VILÁG)-RENDSZER, az éppen aktuális hatalom és aktuális ellenzéke KÖZÖS műve, inkubátor egypetéjű ikreknek. Láthatóan nem érdeke a RENDSZER megbuktatása a mai hazai ellenzéknek sem. Jól elvannak, és időnként műsort szolgáltatnak a publikumnak. A hatalom és az ellenzéke közösen hergelik a népet! Hol az egyik, hol a másik épít és bont kordonokat.
Nagy felelősség utcára vinni az embereket lényegében komoly CÉL nélkül! Kitenni őket újabb kudarcnak és a hatalom bosszújának! Visszaélni azok bizalmával, akik még elhiszik, hogy a párt-alapon működő politikai váltógazdaság keretei között a RENDSZER problémái megoldhatók. (A jelen politikai-, gazdasági-, és pénzrendszer a nyomor okozója. A világ lakosságának 4/5-e él nyomorban! Gyurcsány és Orbán – kezeljük őket jelképként – is a rendszer termékei.)
Berr Miklós váci püspök szerint (a napokban nyilatkozott a hvg-nek) ez ellenzéknek egy eszköze maradt, a tüntetés. Szerintem az ellenzék a tényleges parlamenti lehetőségeit valójában aprópénzre váltotta: Közreműködtek a trükkös kétharmados választási törvény megalkotásában! Hozták a Fidesznek a kétharmadot olyan törvény elfogadásához is, mint a máig érvényben lévő álságos „válság-törvény”! Most meg parlamenti obstrukció-jellegű műbalhék? Mit lehet erre mondani?
Egy nyíltan vállalt RENDSZERVÁLTÓ tüntetéssorozatnak akkor lenne sikere, ha ISMERT és HITELES emberek állnának az élére, világos céllal, és olyan erővel maguk mögött, amely nagyobb a fennálló hataloménál. Ez jelen esetünkben a trükkös kétharmad hatalommal szemben álló VALÓDI KÉTHARMAD. Ezt a kétharmadot megszervezni sajnos sem a parlamenti ellenzék, sem a parlamenten kívüli kamu-pártok „képességeik” folytán nem alkalmasak. Nincs karakteres, alternatív álláspontjuk sem pl: EU, NATO, államadósság, szövetségi rendszer, migráns-válság… stb. kérdésekben, tulajdonképpen, semmiben. AZ IDEOLÓGIAI PÁRTOK IDEJE pedig úgy tűnik lejárt. Nincs használható üzenetük az embereknek! Nemzeti, liberális, keresztény, demokrata, szocialista, jobb vagy baloldal? Kukába!
Ha megvan az ellenálló kétharmad, komoly rendszerváltó szándékkal, ha kitermelődött az alkalmas vezető is, ha nem kedvező a NEMZETKÖZI HELYZET, akkor semmi esély. Megvannak a keserű tapasztalataink. Túl kevesen vagyunk már ahhoz, hogy egy csepp vért is kockáztassunk.
A jelenlegi nemzetközi helyzet alakulásában is ott van a bűvös „kétharmad”. A többségi akarat. Nálunk sikerült összehozni azt a matematikai képtelenséget, hogy egyharmad szavazattal kétharmad hatalmat lehetett szerezni. Ebből a szempontból is érdemes elemezni az EU (Sargentini jelentés) és az ENSZ (Globális migráns-csomag) VALÓDI kétharmadot meghaladó elfogadottságát. (Ha nem csak az országok számát, hanem a lakosság lélekszámát is figyelembe vesszük, még nagyobb arányú az elfogadottság.) Megjegyzem: Én mindkettővel egyetértek. És hozzáteszem: az öt? milliós magyarság jelen állapotában önmagát sem képes megmenteni, pedig többre hivatott. Szerintem nagyobb biztonságban lennénk a józan többség közösségében, mint csatlósként rossz oldalon.
A „passzív rezisztencia” az indiai nemzeti mozgalmat egész történetén keresztül végigkísérte. Érdekes magyar vonatkozása van az ír és az indiai passzívrezisztencia mozgalmaknak: Arthur Griffith, az ír függetlenségi mozgalom vezetője 1905-ben cikk-sorozatban, a Deák-féle, a hatalommal való minden együttműködést megtagadó magyar minta alkalmazását szorgalmazta. (Nemzet és nacionalizmus Korona Kiadó 2002,183. old.) Ezt Mahatma Gandhi az etnikailag-vallásilag megosztott Indiában sikerre is vitte. A mi esetünkben, amikor az egyes ember mindenféle köldökzsinóron lógva teljesen kiszolgáltatott, szinte egyetlen lehetősége van a passzív ellenállásra: TELJES POLITIKAI BOJKOTT! Pl: A választásokon való részvétel megtagadása! Ennél egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb politikai lépést nehéz elképzelni. Ezt meghirdetni toppon lévő ellenzéki pártnak kellene! Hangosan! Harsányan! Eddig senki nem vállalta. Érdekes viszont, hogy a passzív ellenállás gyakorlatával ma is él a NÉP. Ösztönösen. A NÉP kollektíve BÖLCSEBB, mint a „képviselői”! Ma már kétharmad nem jár szavazni, és a nemzeti konzultációs íveket azonnal oda teszi, ahova valók.
MIKÉNT MENTHETŐ MEG A MAGYAR NEMZET? – kérdezi Kolozsvári Grandpierre Endre 1990-ben kiadott röpiratában. Ő a SZELLEMI SZABADSÁGHARC megvívásában látta az első és legfontosabb lépést. Azóta közel harminc év telt el. Azóta azt se tudjuk, ki-mi a magyar, és ki tagja a magyar nemzetnek. Ma már magyar nemzet nincs. Egyáltalán nincsenek meg a nemzeti léthez szükséges feltételek. Nem beszélve a nemzet-fogalom lejáratásáról, tisztázatlanságáról. Hogy lehet nemzeti egy trafik? Tagja-e a magyar nemzetnek Farkas Flórián, vagy Kertész Imre? Ma nincs EGÉSZSÉGES NEMZETTUDATOT-HORDOZÓ RÉTEGE a magyar társadalomnak. Egyéni próbálkozások vannak, elképesztő eszmei zűrzavarban. (Határok, vallások, pártok által szétdarabolva, a nemzeti miszticizmus, ezotéria bűvöletében, a kereszténység és a szentkorona fogságában…) A magyarság etnikailag is végveszélyben van. Hovatovább lámpással kell keresni magyar embert. (Bene Éva: Megdőlt az életfa. 2006 Kairosz kiadó)
A tisztánlátást nehezíti, hogy az egyre gazdagabb elit és az egyre jobban lecsúszó néptömegek közötti igenis létező „osztályellentétet”, egy sor rafinált KOMMUNKÁCIÓS trükkel „saját és idegen”, illetve „őshonos, migráns”, „keresztény és muzulmán” ellentétté transzformálják.” (Kiss Lajos András: Nagy tér vagy nagy gondolat. 14. old.) Hozzáteszem: Mintha egyre nagyobb intenzitással folyna a népek-nemzetek pl. a külhoni és a csonka-országi magyarok, magyarok és székelyek egymásra uszítása is! Az is nagy gond, hogy a pártrendszerből ugyan kiábrándultak a tömegek, de egyelőre el sem tudják képzelni, hogyan működhet a társadalom pártok nélkül. Ezért ülnek bele az emberek újabb és újabb hajóhintába.
Meggyőződésem, hogy az újkori nemzet-mentést, -teremtést a nagyon is evilági szociális kérdések megoldásával kell kezdeni. Meg kell szüntetni az égbekiáltó szociális igazságtalanságot! (Bárki komolyan gondolja, hogy „nemzeti alapon” elfogadható az a rendszer (NER), melyben a magyar embert kizsákmányoló vadkapitalista is magyar?) Igazságos tulajdon és elosztási viszonyokat kell teremteni! A sok téveszmére-rögeszmére erőszakkal épített rendszer után végre az emberek (a jövő generációk) elemi létérdekeit szem előtt tartó józan-ész politikára van szükség. Újra kell fogalmazni az irányt és tájékozódási képességét vesztett magyarság újraorientálásának az elveit is. (A Magyar Múltban Magyar Jövő Alapítvány A magyar nemzet életének rendező elvei –t megfogalmazó Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pontban, 1996-ban, erre tett kísérletet.) Alapvetően az élet értelemébe vetett hit visszaszerzéséről van szó. És ez nem csak a magyarság, de az egész emberiség számára létkérdés.
Figyelem! Jön az ALFA GENERÁCÓ! A 2010 után születettek. Akik „inkább törnek, de nem hajlanak”! Ha mi nem tudjuk megtenni, ők majd eltakarítják ezt a rendszert. Nem fogják tisztelni és félni a lúdtalpas puhányokat. És megtanulják a túlélés-építés technikáit is!
