Első rész
(Egy fizikai és egy kulturális háború?)
Ha Nyugat-Európa nem fog magához térni és nem szakítanak a politikai iszlám, a liberális utópia, a szocialista kommunizmus dédelgetésével, úgy fel fogják számolni önmagukat, mert ezek az izmusok életveszélyt jelentenek arra a társadalomra, amely a jó értelemben vett keresztényi elvekre épül. Ezért gondoltam arra, hogy a kijózanítás szándékával feltárom a kiegyezés és az EU tagság hasonlóságát, elsősorban a hibás döntések ismertetésével.
Ebben hívom segítségül a zsidóság egyik jeles képviselőjét Kenneth S. Abramowitz-ot, aki egy riportban kifejtette: „Kétféle háborút vívunk: Egy fizikait és egy kulturális háborút”- majd hozzátette: „Nem szeretném, ha a gyerekeket elkeserítené az a sok rossz hír, amit az újságokban vagy az interneten látnak, és szeretném, ha megértenék, hogy minden generációnak vannak rossz hírei, de minden generáció legyőzi a rossz híreket.”
A kulturális háborút ma már mi is vívjuk és éppen ezért lenne szerencsés, ha sikerülne legyőznünk a rossz híreket, s az ifjúságunk számára olyan jövőt felmutatnunk, ahol a múltunk hibából tanulva lehetne tovább haladnunk! Szerintem Deák Ferenc csak azt látta, hogy a hazánkba áramló migránsok olyan helyzetbe kerülnek a bankárkaszt jóvoltából, hogy már rövid távon megszerezhetik a gazdasági hatalmat, majd a politikai hatalom is az ölükbe hullik. Ezért csak rövidtávra gondolkodtak, míg Kossuth Cassandra-leveléből kiolvashatóan hosszú távra tervezett és az adott történelmi korszakban az jelentette a jövő lehetőségét. Be kell lássuk, hogy sajnos Kossuthnak lett igaza, mert magam is a Szentkorona konföderációban hiszek, ami Kossuth Dunai konföderációs tervéhez áll legközelebb, bár ezek realitása ma még nagyon alacsony. A lényege viszont az, hogy éppen a Habsburgok terveivel ellentétben, nem osztrák-magyar államszövetséget, hanem az osztrákok (Habsburgok) mellőzésével egy Kárpát-medencei államszövetséget kell létrehozni. (Ez kell legyen a cél ma is!)
Ehhez Erdélyben a transzilvanista csoportot, a Délvidéken az autonómia szintjén emelést igénylő szerb értelmiséget, a Felvidéken a teljes tót atyafiságot, Kárpátalján pedig a magyarsághoz mindig húzó ruszinokat kell tudnunk jól megszólítani és a konföderáció előnyeiről felvilágosítanunk. A horvátoknak sajnos nem segítettünk megfelelő módon amikor függetlenségi harcukat vívták, tehát rájuk csak a későbbi időben számíthatunk. Ám ha sikerül a történeti alkotmányosságunk egyik oszlopát jelentő vármegyei autonómia helyreállítása a mai Magyarországon, akkor ennek a mintái jó esélyt adhatnak az értékelvű hungarusok (nemzetiségiek) számára, hogy együtt harcolhassunk a globalista aranyborjú ellen.
Deákék hibásan a pénzuralmi monarchiához kötötték Magyarország sorsát, Kossuth pedig egy teljesen független államban és a hungarusok nemzeti érzelmeit jó irányba terelő politikában bízott. Kossuth Lajos látta előre, hogy 48-as eredmények bármilyen szűkítése esetén a Habsburgok csatlósai leszünk és bukni fogunk velük együtt. 1852-ben szerintem csak azért lépett be az USA szabadkőművesei közé, hogy tisztábban lássa a jövőt. Talán épp Garibaldinak (aki közismerten páholytag volt) a sikeres olasz egységet létrehozó harcai mutatták meg számára, hogy a titkos társaságok sokkal többet tudnak a színfalak mögötti politikáról, s ezt az elhíresült Cassandra-levélben leírtak bizonyítják is. (Az érdeklődők számára itt olvasható el: http://mek.niif.hu/04800/04882..)
Kossuth tervét – ahogy az általam felvetett Szentkorona konföderáció tervét sem – nem lenne szabad illúziónak tekinteni, mert kísérlet sem történt eddig ezek megvalósítására. Kenneth S. Abramowitz1 szerint azonban Kelet-Európának ma, Anglia példáját követve ki kellene szállnia az EU-ból, ami egy haldokló szervezet, a saját kultúráját sem képes megvédeni. Ezzel tökéletesen egyetértve, szerintem is hazánknak – csupán három lehetőség kínálkozik.
1/ Belülről megváltoztatni és átalakítani az EU-t a nemzetek Európájává, bár ennek ma még kevés az esélye,
2/ Kilépni belőle, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni az EU intézkedéseit,
3/ Csupán felfüggeszteni az EU és a NATO tagságot addig, amíg fel nem adják a föderációs elképzeléseiket, a migráns kvóta és az oroszok elleni gazdasági és háborús elkötelezettségüket.
Tudom, hogy az ezek közötti döntés nem egyszerű, de ha velük tartunk, úgy járunk mint a kiegyezés miatt a Habsburg birodalommal, vagyis maga alá temet minket ha összeomlik. Tehát azt egyértelműen meg kell fogalmaznunk , hogy az EU nemcsak a pénzügy-külügy, hanem a NATO révén a hadügyet is maga alá gyűrte, s ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor balga módon mindezt önként vettük a nyakunkba, pedig 1956 követelései között egyértelműen a semlegesség és a gazdaságban a sajátos magyar út volt a cél.
Sajnos abban is egyet kell értsek Kenneth S. Abramowitz álláspontjával, hogy a nyugat-európaiak fele a vörös-zöld csoportok tevékenysége miatt két generáción belül Kelet-Európába fognak költözni. A zsidóság számára azonban már készül az új állam, amely Ukrajna helyén fog álláspontom szerint kialakulni, s mint egy „új kazária” illeszkedik majd be az európai rendszerbe. Valójában tehát hálásak lehetünk azért, hogy a hazai zsidóság miatt nem özönlött el bennünket az iszlám és a háború is elkerüli hazánkat. Hiszen Abramowitz szerint a zsidóság olyan, mint a bányákban alkalmazott kanári madarak, amelyek megérezték a mérges gázok felszabadulását.
Én azonban figyelmeztetném a hazai zsidóságot arra, hogy az antijudaizmus nem faji kérdés, hanem a kiválasztottsági mítosz folyománya. Mi magyarok soha nem csináltunk faji kérdést ebből, még akkor se amikor zsidótörvények születtek a náci birodalom nyomására. Nem kellene elfelejteni, hogy az anschluss után határosak is lettünk Németországgal, s a nyomás egyre nagyobb lett rajtunk. Azt kifogásolni, hogy az átlag magyar ember miért nem védte meg a propaganda szerint „munkára Németországba vitt zsidókat”, egyszerűen butaság. Ezt a Zsidó Tanácson sem kéri számon senki, akkor pedig az egyszerű magyar embereken sem lehet! Hiszen hazánk az egyetlen megszállt állam, ahol az államvezetés parancsára a fegyverese erő megvédte a pesti zsidókat attól, hogy bevagonírozzák őket 1944 nyarán. Ám érdekes módon a zsinagógával szemben elhelyezett, Koszorús Ferenc ezredes emléktáblájának a megkoszorúzása mostanában, csak a Horthy Miklós Társaság által történik. A pesti zsidók mintha mindezt el akarnák felejteni…
Pedig jó lenne a történelmi tényekre hallgatni, s megkeresni a megoldást arra, hogy ne tudjon még egyszer maga alá temetni bennünket semmilyen birodalom!
S különösen azért fontos az EU és a monarchia ügyét hangsúlyozni, mert amint értesültem a magyar miniszterelnök írt előszót Habsburg Eduárd nemrég megjelent könyvéhez, amely azt a hét alapelvet ossza meg velünk a szerző, amely a Habsburgok cselekedeteinek gyökerét jelenti. Erről azonban a következő részben írnék részletesebben!
A szerző közjogász és a NemezetEgyesítők szóvivője
1Kenneth Abramowitz, a SaveTheWest.com alapítója Jeruzsálemben, az Ifjúsági Szuverenitás Mozgalom kongresszusán mondott beszédet.
„Minden generációnak meg kell vívnia a saját háborúját, és ahogy öregszünk, az élet olyan, mint egy váltófutás, és rengeteg mindent átadunk a gyerekeinknek és az unokáinknak, és remélhetőleg a dédunokáinknak. Nagyon fontos, hogy a jövő generációi folytassák azt, amit mi teszünk
