Dr. Bene Gábor: Kun-székely patriótaként írom a Zsidókérdés magyar szemmel – című könyvem negyedik kötetét.
Sokat gondolkodtam, mit írjak bevezetőül a negyedik kötet elé, mert jó lenne, ha minél többen elolvasnák, s megértenék, hogy a primitív zsidózás nem viszi előre az ügyet. E nagyon fontos tabutémáról nyíltan kell beszélni és írni, s főleg tárgyilagosan, de a zsidó kisember értékeit és a bankárkaszt bűneit nem letagadva! Így rá kell mutatni arra a kettős erkölcsre és a vele járó kettős mércére, ami a zsidó és a nem-zsidó kapcsolatot régóta nem a lényeg, hanem a lényegtelen felé tereli.
Legtöbb ember nem veszi észre azt, hogy a magukat „főállású” zsidóknak gondoló önimádók vizet prédikálnak és bort isznak, vagyis más erkölcsi előírást követnek, és másfélét követelnek tőlünk. Nekik az önérdek és a kiválasztottsági mítoszból származó önszeretet a döntő. Főleg ha gazdagok, s akkor egyenesen a „pénzisten” imádata a döntő számukra. E közben nekünk is ezt a „hitet” kellene követnünk de úgy, hogy közben ők, mint a kamaton élősködők vegyenek el tőlünk mindent amit a hagyományainak diktálnak.
Mi ugyanis a Talmud szerint kifoszthatóak vagyunk, ám a másik zsidót a bankároknak támogatni kell, vagyis a diszkrimináció náluk működik igazán!
Ez a fajta büszkeség nem faji, hanem FAJTA alapú, mert a földön csak egy emberi faj van, s azon belül léteznek csak a fajták: fehérek, feketék, sárgák, stb. S itt van a legnagyobb csapda is, mert a „pénzpórázra” vett fősodratú méda-világ, mindig úgy festi le a mindenkori zsidók és nem-zsidó (gojok) kapcsolatát, hogy a nem-zsidók csak gonosztevők lehetnek, a zsidók pedig csak is ártatlan áldozatok. Ám ha valaki erre rá mer mutatni, őt azonnal „antiszemitának” bélyegzik a médiamunkások és a hatásukra sajnos, még a naiv és hibás tudással rendelkező hazai közemberek is.
S ez minden gondolkodó ember számára feltűnőnek kellene legyen, mert a liberalizmust, befogadást és elfogadást prédikáló médiamunkások soha nem merik megvédeni azt a nem-zsidót, aki akár egyszer is kijelentette, hogy „nem csak áldozatnak tekinti a zsidók társadalmát”! Pedig minden népnek és minden vallásnak is vannak elfajzott tagjai, akik állandóan átlépik az erkölcsi határokat, még akkor is, ha éppen ők hirdetik annak pontos betartásának a szükségességét leginkább!
S vajon ki fog engem ezek után megvédeni a rágalmak, sőt a napjainkban már rendszeressé vált karaktergyilkosságtól?
Vajon érdemes lesz-e számukra egy olyan személyt megtámadni, aki nem a zsidók elleni gyűlöletet akarja fokozni, de magukat a zsidókat ráébreszteni arra az igazságra, hogy jó ideje már feléjük lejt a pálya, így nem lehet igazi mérkőzést játszani. Pedig maga a zsidó közember sem veszi észre, hogy az a tanítás, ami a nem-zsidókat gojokká minősíti, sajnos őket is leminősíti és a vezetőik általi kettős mérce alkalmazásával a zsidóság tömegei is bele estek a csapdába. Bizony a zsidó köz-embereknek kellene leginkább fellázadni az ellen ami az emberség alapja, s amit Mózes megkapott a tíz parancsolatban. Így aki elhiszi, hogy egy zsidó ember felsőbbrendű, az lábbal tapossa meg az Isten által a számukra rendelt parancsolatokat is! A goj-ellenesség ugyanis nemcsak a Teremtő Isten akaratát, de a liberalizmus elveit is megcsúfolja, sőt minden pozitív zsidó örökség megcáfolása, annak a megőrzése helyett.
Ugyanis a zsidó felsőbbrendűség, vagy legalább akkora önhittséget jelez mint az amit a német übermensch jelent, vagy egyfajta betegséget takar.
Mi magyarok nem verjük a mellünket, hogy az őseink által kialakított 7 ezer éves rovásírást egyedül mi őriztük meg, s a nyelvünk pl. a Sorbon egyetem kutatásai szerint a legtöbb ősetimont tartalmazza, tehát ősnyelv! Persze még sorolhatnám a tényeket, de nem érdemes. Inkább gondoljuk át, hogy miért az ő stratégiájukat szolgálja az, ha valaki úgy zsidózik, hogy nem a tudományos tények, nem a valóságot meghamisító médiadiktatúrát támadja, hanem csak a „zsidót” – vagyis minden zsidót egy kalap alá vesz, s ezzel nem határolja el azokat, akik kártékonyak és gyűlölködők! Pedig arra kell nagyon vigyázni, hogy a zsidóságon belül is vannak olyan személyek, mozgalmak, akik nem a gojokban látja az ellenséget, hanem a saját vezetőrétegükben. A bankárkaszt tagjaiban, akikben csak a profit és a pénz-Isten imádata működik, s a céljuk nem a zsidó hagyomány megtisztítása a sallangoktól, hanem a hatalmi pénz!
Pedig itt a XXXI. században, éppen arra lenne szüksége a magyarságnak, hogy a velünk élő tisztességes zsidók felismerjék és fellépjenek a rasszista bankárkaszt ellen. Hiszen mi már 1849-ben befogadtuk „hungarusoknak” a zsidókat, s csak annyit kértünk cserébe, hogy töröljenek a hitelveik közül mindent, ami más vallásúakat sért! S most ennek a népnek egyes tagjait vádolja meg a zsidó vezetés antiszemitizmussal, rasszizmussal?
No, ennek visszautasítására születik meg a negyedik kötet!
A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás
