(Válaszféle, az általam tisztelt Gorka Sebestyén és barátainak pártalapító gondolataira.)
Ha a szervezett és nem „spontán vagy honorációs” pártokról beszélünk, négy típust szoktunk megkülönböztetni. Tömegpártok, gyűjtő vagy néppártok, programpártok és médiapártok.
A tömegpártok mindig a legnagyobb tömegű társadalmi csoportot célozzák meg ideológiai alapon és megpróbálnak minden eszközzel a hatalomba jutni és maradni. Még annak árán is, hogy az állítólag képviselt társadalmi csoportot – az ideológiára építve – kizárják a párt hatalmi struktúrájából. (pl.MSZMP)
A néppártok az egész nép képviseletére „vállalkozva” tagadják, vagy elhallgatják az ideológiai kötődésüket, és nem beszélnek valódi céljaikról sem. (a becsapók pl. MSZP
ezt a formát kedvelték sokáig)
A programpártok viszont csak megszondázzák a társadalom igényeit, és ebből próbálnak
„Mindenkinek” tetszetős, de főleg a saját vezetőiknek hasznos programokkal „megélni.” (ezen formát, a megélhetési politikusok tudják a legprofibb módon kihasználni, és nekik a legkellemetlenebb a párt ügyeibe bele szólást követelő tagság)
A médiapártoknak már teher az ideológia, a tagság, a program, szóval minden. Itt már csak a szimpátia megnyerése fontos, illetve az ellenpárt lejáratása. (ehhez kell a média segítsége és a pénzháttérhatalom, anyagi támogatása.)
Szeretettel és tisztelettel kérdezem Önöket, hogy ha csak pártokban lehet gondolkodni a magyar megújulás terén, akkor melyiket válasszuk?
Ugye Önök sem gondolják komolyan, hogy a jövő Magyarországát egy olyan szervezet fogja felépíteni, ahol a XX. sz. szeméttelepéről való formátum lesz a domináns? Ahol a pártérdek
felülírja a nemzet érdekeit, és csak az motiválja, hogy megfeleljen a megosztás rendszerének.
Vegyük végre észre, hogy a – pragmatizmus – ezen pártoknál, a megalkuvással és a saját érdek kidomborításával kapcsolatosan, gyakorlatias csupán.
Ezen párt formációk pragmatizmusa egyenesen összmagyarság ellenes!
Mert hiába vívnak ők, egyenesen verbális polgárháborút egymással, ha mindez csak szóbeli magyarkodás, szóbeli hazafiság. Mert az egymással gyilkos szóháborút provokálók, valójában minden lényegi kérdésben egy követ fújnak.
A színészkedésük azért fájdalmas, mert a kettészakított anyaországi Magyarság további megosztottságát hivatott – akarva vagy akaratlanul– tovább erősíteni.
Miközben a jelenlegi pártelitek vitatkozgatnak, az ország kirablását befejezi a globalista tőke.
Miközben a világ nem érti, hogy mi történik Magyarországon, (van, aki nagyon is érti) közben Mi itt, teljes elszegényítésre és adós függőségre ítéltettünk!
Az a kérdés, hogy ki által?
Talán csak a gyurcsány-kóka banda ítélete ez, vagy tényleg kiszemelték hazánkat meghódítandó területnek? Stratégiailag fontos helyen vagyunk itt Európa szívében, a legnagyobb édesvíz készlettel és a legkitűnőbb termőföldekkel. (ennél kevesebbért is öltek már) Wass Albert szép mondata jut eszembe: Sokasodnak a törpék a földön, de az óriások rendre kivesznek!
Bizony ennyire törpék a politikai vezetőink, mindkét oldalon. Mi az oka, hogy nem fordulnak erőteljesen szembe a kifosztásunk és az egészségügy lerablása útján történő kiirtásunk sátánian gátlástalan tervével? Mert ma már a szavak nem elegendőek!
Mindkét oldalon a megosztottság a cél!
MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
Ezek a kérdések, minden gondolkodásra képes embert foglalkoztatnak a hazában, de a választ csak a Jóisten tudja.. Én csak következtetek a ráutaló magatartásból, amit a pártok folytatnak.
A pártok ideje tehát lejárt, a neokorporációs civilmozgalmak, a valódi érdekvédelemre szerveződött – szakmai szakszervezetek és helyi érdekképviseletek időszaka következik.
Ha nem így lesz, akkor oda világ, mert a globalizmus mindent befal. Nemzeteket, kultúrákat, természeti környezetet és végül magát a földi életet is. (lásd: Lugánói Tanulmány)
A pártokráciának nevezett komprádorelitek, nem tétovák: hazudnak folyamatosan, mert hazudni kell a globalista gazdáiknak éppen úgy, mint saját híveiknek és a szavazóknak, mert hazugság nélkül, már nem lehet kormányra kerülni és osztani a zsákmányt. (mintha emlékeznék egy politikusra, aki, ki is mondta az osztási arányt: 30-70%)
Nekünk végre, ÖNSZERVEZŐDNI kell! Nem halasztható tovább! Nem lehetünk birkák!
Mindenki találja meg a szűkebb környezetében, azokat az embereket, akik hajlandóak tenni
a hazáért. Hozzanak össze közéleti vitaesteket, induljon el a felvilágosító munka, mert nagy a veszély, amíg az emberek a hisznek a közszolgálati médiák híreinek, hírmagyarázóinak.
Ami ezeknél reform, az valójában az általuk engedett globalista pénzszivattyú és a saját zsebük további tömködése.
Persze hogy tudatosan hazudták el a válságra rávilágító adatokat!
A mostani gumicsont adagolás és „húzd meg, ereszd meg” játék csak arra jó, hogy eltakarja az állítólagos rendszerváltáskor keletkezett problémákat. A teljes politikai komprádorelit, most összezárt, mert nem érdeke, hogy kiderüljön az akkori csalárdság, a mostani válság oka.
Mert ebben az egyben igaza van gyurcsánynak, (bár más felróható magatartására nem hivatkozhat a bűnelkövető) és csak félig mondta ki a nagy igazságot: a válság valódi oka a globális hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló politikai elit!
Ez az erkölcsi és mentális mélypont, a soha nem látott politikai és köztörvényes bűnözésnövekedés, a családok szétesése, a kormányzati korrupció, az egészségválság és a nyugdíjrendszer közelgő összeomlása. Ez mind-mind a politikai elit mulasztásos vagy tevőleges bűne. A jelenlegi hatalomnak nincs jövőképe és csak a félelemre építő pszihózis fenntartásában látja, a hatalomban maradás – egyetlen – lehetőségét.
Van más alternatíva! Nem a hazugság fokozása fog kihúzni minket a bajból, hanem az optimista jövőkép, amelynek megvitatásához és megvalósításához kell az önszerveződés és a mindkét oldalból kiábrándultak, felvilágosítása.
Nem párt kell tehát, hanem önszerveződő, civilszervezetek – hálószerű- rendszere, amely mellérendelt csoportokból áll és csak az összehangoló tevékenységet bízza, egy hiteles és zsarolhatatlan testületre. Gyerünk magyarok! Kreativitás kell és önszerveződés, de nem párt!
Szeged 2007. 01. 30.
Dr Bene Gábor Sándor
MNB 2006 titkára
