Ismét sikerült a részérdekű pártokráciának közénk állni, s olyan helyzetet teremteni, ami valóban nem méltó hozzánk. De nem méltó szkítaelődeinkhez sem! Nem vesszük észre, hogy a pénzvezérelt háttérerő megosztását erősítjük a felesleges és indulatos vitával mi magunk? Nem vesszük észre, hogy nincs értelme arról vitatkozni, hogy melyik párt és annak vezére a hazaáruló? Hiszen magával a vezéri egoizmussal van a gond. Ennek csak annyi értelme van, hogy jó magyar emberek esnek egymásnak és a mammonisták rávesznek bennünket a gyűlölködésre. Én mindenkit megkövetek, mert magam is hibát hibára halmozok, ahogy az oldalamat kezelő admin is. Ám ha felismertük az álarcos ördögöt, akkor űzzük ki magunkból, s vegyük észre őseink akaratát, hitét és erényeit. Ők ugyanis nem követték volna el ezeket a hibákat, s nekünk sem szabad többé!! Áldás minden jó magyarra, s vessük el a pártütést, s ne akarjunk többé „pártos honfivért” látni, s a másik magyart legyőzni. Önmagunkat kell legyőzni, s azzal megszülethet ismét a pártok helyetti NEMZET! Az alábbi fontos kérdések arra szolgálnak, hogy át tudjuk tekinteni a feladatainkat, amelyek a jó irányú változást fogják elhozni hazánknak! Ne keltsünk hiú reményeket senkiben! A nemzeti oldal legnagyobb sikere, eredménye az lenne, ha valódi érték-elvű nemzetté tudna végre szerveződni a választásokig, s ott kormányzati tényezővé tudna válni. Ám ebből bármi csak akkor valósul meg, ha nagyon erősen akarjuk és választ is találunk az alábbi kérdésekre!
1. Milyen változást akarunk elérni hazánkban? Rendszerváltást és a pártpolitikai osztály lecserélését is akarunk? De milyen legyen ezen új rendszer? Szerintem a Szentkorona szociális állama lenne az a harmadik utas rendszer, amely megvalósítaná 1956 minden követelését. Erről szól az AJET nemzetvédő jogkönyve, ami valójában alaptörvény szintű joganyag, s amely helyettesítheti az értelmiségnél a pártprogramot.
2. Kivel, illetve kikkel akarjuk? Ma a legtöbb pártpolitikus és nemzeti „ikon” csak úgy tudja elképzelni az együttműködést, ha a többiek alárendeződnek. Az ún. nemzeti oldalt megjelenítő, és ún. elismert személyek nagy többsége a közös nemzeti ügyünket sem kezeli kellő alázattal, sőt rögeszmésen ragaszkodik a saját egyéni elgondolásaihoz és vezetői kiváltságaihoz.
3. Hogyan is akarjuk elérni a változást? Két megoldás létezhet, s ezek eltérő módszerrel, stratégiával és taktikával valósíthatók meg. Az első, a forradalmi úton kierőszakolt változás lehetősége már 2006-ban füstbe ment. Bár egy békés, vérnélküli „morális forradalommal” ki lehetett volna törni a lelepleződött monetáris diktatúra börtönéből, de mi Kossuth tériek magunkra maradtunk. Elsősorban azért, mert azok a nemzeti pártok, amelyek csak a saját pártépítésükkel voltak már akkor is elfoglalva, nagyon nem akarták jövőbeni hatalmukat megosztani semmiféle ún. nemzeti civilekkel. Nekik legfontosabb a párt és a pártfegyelem! Ebből tanulva tudjuk, hogy a pártrendszert le kell váltani, ám csak a saját fegyvereikkel győzhetjük le őket, így be kell jutni a pártarénába! Mai találkozónk a módszerrel, stratégiával és taktikával foglalkozik! Olyan mintapárt módszerét kell bevezetnünk, amely szakít a hamis én – az ego – uralmával, felhagy az egyénieskedéssel. Egy olyan álpártot kell létrehoznia, amely valójában leleplezi a pártoskodást azzal, hogy nem hagyja magát pénzpórázra fűzni, s tagjai elutasítják a hatalmi pozíciókat. Viszont listájukon lehetőséget adnak az alulról szerveződő népképviselőknek, olyan vagy hasonló garanciák mellett, mint amit Síklaky István által javasolt „becsületszerződéses út” javasolt egykor.
4. Mikor akarjuk megtenni az első lépést? E kérdésre mielőbb meg kell adni a választ! Mert 2018 tavaszán következő országgyűlési, majd az 1 évvel későbbi önkormányzati választásokra való felkészülés lesz a méltó válasz. Egy mindenki számára igen könnyen érthető pártnév szükséges és egy olyan egyszerű program, amelyet a helyi és hiteles „önkéntesek” könnyen-hatásosan át tudnak vinni a választók tudatába. A megfelelő, helyi és hiteles emberek megtalálása lesz a legfontosabb. Mert a NÉP TÖBBET ÉRDEMEL szlogen mögé álló párttagok, és az eddigi önzetlen nemzetszolgáló tevékenységük alapján, ismertség és országos elismertség birtokában, alkalmasak lesznek a nemzeti oldal egységét megjeleníteni, ütőképessé tenni, s magának az önszerveződő nemzetnek megadni azt az erkölcsi és szervezeti mintát, amire szükség van. Nos, itt jelenik meg a pártokkal szembeni közutálat, ami kedvez majd ennek a csak felsőházi ellenőrszerepet választó igazság-pártnak!
5. Miből akarjuk ezt a változást megvalósítani? Hiszen a valóban nemzeti oldal szegény, kevés vagy egyáltalán nem áll rendelkezésére olyan erőforrás, ami ehhez a változáshoz szükséges lenne. Nekünk azonban vannak olyan MOGY rende-zési tapasztalataink, amelyek azt bizonyítják, hogy komoly pénzügyi háttér nélkül is mehet a szekér. Nem csak pénz kérdése egy választás, hanem hitelesség, program és önkéntesek számának és lelkesedésének a nagysága is meghatározó. A pártok által beindított gyűlöletkampány akár viszályára is fordulhat, ha lesz olyan alternatíva, amely nem sajátmagát nyomja előre, hanem világossá teszi a nemzeti érdeket,meg-érti a nép nyomorát, fájdalmát. Magyarország számára a 2018-as választás sorsfordító lesz. Emberibb életet biztosító államot, nemzeti elkötelezettségű kormányt, igazságot és biztonságot jelentő jogrendet akar a nép. Választási lehetőséget kell kapjon minden helyi közösség, s a hiteles emberek sora egységes fellépéssel, tartalmi és formai egységet, sikert kell hogy jelentsen a teljes nemzet számára!
Dr. Bene Gábor
