SZÉKESFEHÉRVÁRI BESZÉDEM 2022 NOVEMBER 12-RE!
Előadásom első része azokat a témákat összegzi viszonylag röviden, amelyek a konferencia első – budapesti előadásain – felvetődtek.
Az alkotmányos hagyományunk jogrendszeren kívülinek tekintendő, mert a jogalkotók korlátozására született elvrendszerről beszélünk. Ezek az elvek a hatalom számára átírhatatlanok, hiszen nem lehet elszakítani sem a néplélektől, sem az erkölcstől, de a Szentkorona elveitől semmiképpen! Itt egy államalkotó akaratról van tehát szó, melynél az írott és íratlan alkotmány fogalmának különbségét tisztázni kell! (Diviki Nagy Attila)
Werbőczy valóban nem alkotmányt írt a Tripartitum-mal, hanem az addig bevált szokásjogot rögzítette le írásban. Az íratlan, vagyis beváltan használt szokások jogforrásként megjelenése idővel: szokásjoggá válik. Vagyis rugalmas és alkotmányos elveket lehet belőlük levonni! Ezzel szemben az írott alkotmány jelentése az, hogy egy vagy több személy megalkotja, s a megírással jön létre, vagyis nem a szokásjogot alakították törvénnyé, nem a természeti törvények, nem Isten akarata jelenik meg, hanem konstitutív, azaz maga a norma – emberek általi megszerkesztése és leírása hozza létre a törvényt. Sőt még a nyugati típusú alkotmány is így keletkezhet, és bizony ugyanazzal a módszerrel még eltörölhető, vagy módosítható is a nyugati világban! Ám ez nem a magyar alkotmányos gondolkodás része, hanem egy kifejezetten idegenből való átvétel. Még a véres francia forradalom is külön-választotta az alkotmányozást és a törvényhozást, de nekünk az sem lehet minta, mert őseink másként éltek és gondolkodtak. Ezért állítom azt, hogy igaz magyar ember nem írhat soha alkotmányt, törvényt viszont javasolhat! Bár az is kiemelendő, hogy csak olyan törvény születhet a magyar közjogi hagyomány alapján, amely a bevált alkotmány elveivel, evidenciáival nem megy szembe! Ez sajnos ma sem így történik: számtalan alkotmányos elvet nem tartanak be ma sem a törvényhozók! Azt is fontos megemlíteni, hogy a közélet államosítását egyedül a mi történeti alkotmányunk nem tűri, a civilizált nyugat és kelet viszont elvetette, sőt egyenesen megtagadja az alkotmány természeti, szokásjogi eredetét, vagyis az Isteni akarat tükröződését! Vagy ha nem tagadja meg, akkor is csak a papíron marad, s ezért sem jók a papíros alkotmányok, mert a nyugati alkotmányosság pénzpórázon van!
Budapesten szó volt a Szent Korona szakralitásáról, de azt nem elemzem most ki, az megnézhető Mireisz Tibor előadásáról készült felvételen.
Jogászkén nem vagyok ellene az Országgyűlésen keresztül megvalósuló közakarat kinyilvánításnak, viszont azt: megfelelő ellensúlyokkal kell megvalósítani! Bibó István szerint „A Hatalom demoralizál, tehát ellenőrzésre szorul!” Nekem ez a korrekt, nemzeti ellenőrzési rendszer hiányzik, lassan 78 éve. Mivel a Szentkorona szuverenitását – semmiféle parlamenti v. bármely más testület – nem szavazhatja le, ezért ezt fogom majd körbejárni az előadásom második részében. A mai párt-politika szerintem a történelmünk egyik fontos alkotórészét sikkasztja el most, s bizony az ún. rendszerváltás alapproblémája épp az, hogy alkotmányos elvi kérdéseket a napi-politikai vitáknak, vagy elhallgatásnak engedte át! (Erről Fáy Á. Beszélt Budapesten a konferencia első részében.)
Fontos felvetés volt, hogy a ránk erőltetett írott ál-alkotmány módosítási módszerét átvették a kommunista joggyakorlatból, vagyis úgy állítják be, mintha a magyar alkotmány törvény is lenne, pedig az: őseink akaratából törvények fölött álló elvrendszer– ellenőrző elvi mérce a jogalkotóknak! Ezért a jelenlegi rendszer nem egy organikus folyamat, hanem egy felülről vezérelt modernizáció, vagyis a pénzhatalmi elit akarata szerint kialakított ún. pénz-jogállam. S a jelenlegi pénz-jogállam helyett, természet-jogállam, vagyis Isten által sugallt természetes-joguralom kell! Ezért kézenfekvőbb lett volna számunkra is, ha már 1990-2011között visszaállítottuk volna a közéletet, a történeti alkotmányunk szilárd, s beváltan működő alapjaira.
Ám még a valóban nemzeti gondolkodók körében is vannak e kérdésekről kisebb-nagyobb eltérések! Egy barátom ezt írta nekem legutóbb: (Idézem)„A 2011-es alaptörvény záró részével kapcsolatosan a magam részéről úgy fogalmazok 2011 óta, hogy a záró rész a jogtechnikai legalitás indoklása, a preambulum pedig a legitimitás felé tett lépés. A kettő közti sokszor felhánytorgatott ellentmondás azonban: talán nem is létezik.”
Még a liberális jogi oktatásban is a legalitás és a legitimitás különbsége oly annyira szembeötlő, hogy kénytelen vagyok keményen fogalmazni:
a kádári kommunista legalitást vagy bolsevik törvényességet jogfolytonosan vitte tovább az állítólagosan rendszert váltani akaró kerekasztal, de csak a felelősségre vonás elkerülése és a hatalomátmentés érdekében!
S így történhetett meg az irányított hatalmi-megosztás a titkosszolgálatok háttér manipulációjával létrejött többi párt és az MSZP között!
Estünkben a legalitás a kommunista törvénykezésre való építkezést jelenti, viszont a legitimitás az ősi hagyományainkra, a Szent Korona Országához való visszatérést jelentette volna! (Ez fontos, vegyük át Még egyszer!)
A legalitás a kommunista törvénykezésre való építkezést jelenti, viszont a legitimitás az ősi alkotmányosságra való visszatérést eredményezte volna!
Ezért következetesen állítom, hogy jogfolytonosak vagyunk a Rákosi-kádár diktatúrával, hiszen nem az utolsó törvényes magyar állam jogrendjéhez tértünk vissza, hanem a kommunista érdek: odadobott minket a Nyugatnak! Nem rendszerváltás történt tehát, hanem gyarmattartót váltottunk csupán!
Ez annyira evidens, hogy semmi további magyarázatot nem igényel!
Magam 2011 júniusában – tehát még elég frissen – a következő beadványt fogalmaztam meg Balogh Sándor Amerikában élő professzor és Gyarmati Péter akkor Angliában tanító professzor társaságában: (idézem!)
„Magyar állampolgárokként indítványt nyújtunk be az új Alaptörvény kapcsán, mivel az alább dokumentált álláspontunk szerint az Országgyűlés által megszavazott Magyarország Alaptörvénye nem rendelkezik megfelelő legitim alappal, tehát a zsarnoki rendszert viszi tovább, és így sérti az állampolgári jogainkat…. Jelen indítvány benyújtására az ad alkalmat, hogy az Országgyűlés saját maga szünteti meg az elfogadott Alaptörvényt valóban legitimáló alapját. Hiszen nem a Szentkorona főhatalmára, vagy a nemzeti szuverenitásra hivatkozik, mint az 1920. évi I. törvény, hanem a Sztálin által ránk erőszakolt ál-alkotmányt teszi meg az Alaptörvény jogalapjává!
Így az alaptörvény legfeljebb legális, de nem legitim. (Társaim szerint az Alaptörvény legfeljebb de facto lehetne legitim, ám de jure NEM!) Az 1989-ben létrehozott Alkotmánybíróságnak akkor, egy óriási lehetőséget nyújtott a történelem.
Ugyanis az Alkotmánybírósági törvény (1989. XXXII.) preambuluma szerint az AB feladata az „Alkotmányban biztosított alapjogok védelme.”
S a 2/3-os többséggel 2011-ben meghozott Alaptörvény preambuluma, egy új helyzetet teremtett amikor kijelentette, hogy: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” Valamint hozzátette: „Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”
Tehát maga a 2/3 ismeri el, hogy nincs felfüggesztve, tehát (de jure) még mindig érvényben van a magyar történeti alkotmány.”(idézet vége!)
Ezt 2011 júniusában adtuk be, s 7 hónap után jelezték, hogy nekik az Alaptörvény a meghatározó, tehát januártól már nem tudják visszaküldeni.
Mivel az AB alapfeladata az érvényes magyar (tehát történeti) alkotmány jogrendszerét betartani és betartatni, ezért az akkori beadványunk ennek a talaján állt, így az Alkotmánybíróság közjogi kötelezettségét is felvetette.
Álláspontom azóta sem változott. Hiszen szerintem a következő alapvető lépésnek az Országgyűlés részéről a Szentkorona szuverenitásának a kimondása kell legyen, s bizony azt kell megjelölniük nemcsak legális, de legitim forrásként is. Hiszen a kádári törvényességgel való LEGALITÁST én nem vitattam, viszont a tiszta LEGITIMITÁST csak is a Szentkorona szuverenitásának elismerésével szerezhetné meg a magyar Országgyűlés. Tulajdonképpen a mai képviselők alapvető érdeke is az, hogy rendezzék végre egy évtized után ezt az alkotmányosságunk lényegét érintő ügyet!
Számomra egyenesen érthetetlen, hogy sem az AB, sem a kormány jogász végezettségű tagjai nem ismerik fel ezt a lehetetlen helyzetet, s a politikai elit nem adott helyt az alaptörvény alkotmányosságának, sőt helyenként kifejezett alkotmány-ellenességének a feltárására, egészséges bírálatára. A Nemzetegyesítők tehát nem az Alaptörvény ellen küzdenek, hanem annak az egyértelmű kijavítását akarják, ami nem lehet hiúsági kérdés, mert ez tisztán jogi ügy, egy Lex fundamentális belső kollíziója!
Azt értem, hogy az ellenzék egyértelműen elveti az Alaptörvényt, hiszen nekik ez egy alapvető érdekük. Számukra nem az alkotmányos identitás a fontos, hanem a hatalom visszaszerzése, de minden áron! Így a történeti alkotmányosság számukra egy teljesen idegen és haszontalan gondolat. Sajnos kormányközeli gondolkodók és jogászok álláspontja is hibás.
Sőt egyes nemzeti jogászok alkotmány értelmezése is meglepően más: Leegyszerűsítve: alaptörvény + régi sarkalatos törvények = alkotmány.
Így egy komoly jogászi blokád is van ellenünk: még a nemzeti oldalon is! Pedig csak a vak nem veszi észre, hogy a Szentkorona állameszménk nagyon is beváltan működött, így annak mai állapotával törvényesen, semmiféle testület nem szakíthat, sőt a jogrend is csak tudomásul vehetné.
Az általam itt képviselt Nemzetegyesítő Mozgalom is a szerves jogfejlődés elve és a koronaelv, pontosabban a Szentkorona szuverenitása alapján, merőben más állásponton vagyunk mint a fősodor, s remélem a cenzúra mentes véleményszabadság nem kérdőjeleződik meg hazánkban!
Előadásom második része azokat a saját témákat összegzi, melyeket itt és most tartok nagyon fontosnak a kijelölt 7 témakörből!!!
1) Az 1920 és 1926 közötti Nemzetgyűlés felállítása, legitimációja, eredményei, szerepe a Magyar Királyság helyreállításában, és tanulságai a mai politikai elit számára
2) Az 1946. évi I.tv. és az 1920.évi I. tvc. összehasonlítása, hatásaik elemzése
3) Királyság, vagy köztársaság most a legitim államforma Magyarországon?
4) Mi lehetett a célja és milyen hatásokra született meg az 1989. évi XXXI. törvény? Miért csak módosította az 1949 évi XX-as törvényt, az „oktrojált alkotmányt”?
5) Milyen jogi lehetőséget lát arra, hogy visszatérjünk a történelmi magyar államok sorába? Álláspontja szerint ma mely korszakok államaival jogfolytonos a magyar állam?
6) Miben különbözik a magyar közjogi felfogás szerint az Alkotmány és az Alaptörvény, vagyis a „lex fundamentalis”? Pl. az Aranybulla minek minősíthető: szabadságlevélnek, alap vagy sarkalatos törvénynek, ill. királyi rendeletnek?
7) Miben nyilvánul meg a Szent Korona állameszme modernitása? Milyen módon képzelhető el annak gyakorlati használata és a mai korban való megvalósulásának milyen fokozatai, és hatása lehetséges?
E kérdések mentén tartom tehát meg az előadásomat!
