Gondolatok

Varga Domokos György – Járványcsinálók fogságában: a pokolra vezető út beoltottakkal van kikövezve

Magyarországon ma az egyetlen komoly intézmény, amely szembe mert szállni a koronavírus-járvány hivatalos forgatókönyvével, a Magyarok Világszövetsége. Egyedüliként biztosít rendre fórumot, megszólalási lehetőséget, szervez sajtótájékoztatót azoknak a „tisztánlátó” orvosoknak és hazafias gondolkodóknak, akik észrevették a Covid-19 vírushoz kötött világjárvány számos ellentmondásosságát, és makacs tájékozódásukkal, szívós információgyűjtésükkel és felelős gondolkodásukkal eljutottak addig a felismerésig, hogy mind a vírus, mind pedig a róla elnevezett járvány tudatosan, mesterségesen lett létrehozva, s az ezek ürügyén kialakított politikai és egészségügyi eljárásrendek, meg az ezek ürügyén felpörgetett vakcinagyártások és használati engedélyek, a végtelenített oltáskampányokkal egyetemben, mind-mind tetemes veszéllyel jár az egészségünkre és az emberiség sorsára nézvést.

A Magyarok Világszövetsége legutóbbi fórumán, küldöttgyűlésén – egy „tisztánlátó” orvos mellett – felszólalt Drábik János is. Parázs lelkületű előadásában azt ecsetelte, hogy a világ dolgai nem érthetők meg – miként ez a mostani járványhelyzet s ennek fejleményei sem – anélkül, hogy számolnánk a Talmuddal, az ennek szellemiségével átitatott titkos, világuralmi szervezet létezésével. Drábik évszámokat, tényeket, neveket sorolt.

Nos, hónapok óta foglalkozom a koronavírus-járvány legkülönfélébb jelenségeivel, összefüggéseivel, s magam is arra a következtetésre jutottam, hogy az egész folyamat különös, váratlan, sőt érthetetlennek tűnő mozzanatai nem érthetők meg másképp, mint egy ilyen világuralmi szellemiség és szerveződés létezésével. Anélkül, hogy most a részletekbe belemennék, egyetlen hajdani, nagy befolyású politikai tanácsadó gyakorlatias – és legalább ugyanennyire hidegvérű, cinikus – gondolatait idézem fel.

Jacques Attali, az egykori francia szocialista államelnök, François Mitterrand tanácsadója azt nyilatkozta 1981-ben, hogy „a jövőben a népesség csökkentésének módját kell keresni”, mivel „a túlnépesedés haszontalan és gazdaságilag túl költséges”. Szerinte az öregekkel kell kezdeni, „mert amint meghaladják a 60-65 évet, többet fogyasztanak, mint amennyit termelnek, és ez sokba kerül a társadalomnak”. Továbbá: „Az eutanáziának minden esetben a jövőbeni társadalmaink alapvető eszközének kell lennie.” Meghökkentő nyíltsága és döbbenetes időszerűsége miatt különösen a most következő elképzelése figyelemre méltó számunkra:

„…találunk vagy előidézünk valamit, egy bizonyos embereket megcélzó járványt, valódi gazdasági válságot vagy sem, vírust, amely az öregeket sújtja vagy a túlsúlyos embereket, a gyengéket”. Úgy vélte, hogy az emberek „Megadják magukat a félelemnek, és a hülyék hinni fognak benne, és engedik magukat kezelni. Meggyőzzük őket arról, hogy a kezelés megvan, és ez a kezelés jelent megoldást. Az idióták kiválasztása ezután gondoskodik magáról: maguk mennek a vágásra.”

Amikor tehát Drábik János azt állította, hogy létezik egy olyan rejtőzködő világerő, amely – kimondva vagy kimondatlanul – akár egy ilyen nagyszabású világjárványt is kedve szerint meg tud rendezni, akkor nagyon is tényekkel megalapozva, bőséges történelmi ismeretek birtokában tette ezt. S emiatt is kell különös jelentőséget tulajdonítanunk befejező gondolatainak, amikor két öklét indulatosan egymáshoz préselve arra figyelmeztetett, hogy ma minden döntéshozó ilyen nyomásnak van kitéve, ilyen szörnyűséges satuba van szorítva. Habár nem ejtette ki száján Orbán Viktor nevét, napnál világosabb volt, hogy róla, az ő elképesztően nehéz mostani helyzetéről beszél. Aki meg akarja óvni az országát, az nem teheti meg, hogy semmibe veszi a világ felforgatására („Új világrend”-építésre, „Nagy újraindítás”-ra) irányuló világuralmi akaratot. Nem kerülheti el, hogy súlyos engedményeket ne tegyen neki annak érdekében, nehogy egy újabb Trianon-erejű csapást mérjenek Magyarországra.

Józan ésszel semmi mással nem magyarázható miniszterelnökünk oltásőrülete. Hiszen napról napra egyre több cáfolhatatlan tény kerül napvilágra, amelyek azt igazolják, hogy a járvány visszaszorulásában édeskevés szerepet játszanak a megszorítások, a távolságtartások, a maszkok; a járvány kezelésében kifejezetten kártékonyak a hivatalosan ajánlott eljárásrendek, a tesztelés módjától kezdve a lélegeztetőgépekig; s már az is többszörösen bizonyított tény, hogy egy szó sem igaz abból, hogy csak a teljes átoltottsággal lehet eljutni a járvány felszámolásához, a vészhelyzet megszüntetéséhez.

Oltakozásban élen járó országok sora volt kénytelen szembesülni vele, hogy a fertőzések, elhalálozások száma nemhogy csökkent volna a nagyszámú beoltás után, hanem még meg is nőtt. Magyarán szólva semmiféle megalapozott bizonyíték nincs arra, hogy a vészhelyzet címén engedélyezett vakcinák valóban hatásosan és biztonságosan gyógyítanák a kovidos fertőzéseket; arra ellenben bőven van bizonyíték, hogy a már tapasztalt károkozásaik, és a hatásmechanizmusuk folytán okkal feltételezhető távlatos következményeik miatt sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az emberi szervezetre, mint a teljes körű mellőzésük.

Nyilván nem várható el, hogy a féktelenül dübörgő kormánypárti és ellenzéki főáramú kampány közepette az egyszerű földi halandók kiismerjék magukat, s megértsék ennek a hatalmas világuralmi hadműveletnek a lényegét, valóságos természetét. De ha létezik valaki, aki a magyarok közül egészen biztosan a leginkább mélyére lát, az Orbán Viktor. S ha a mélyére lát, akkor azt is tudnia kell, hogy amiben részt vesz, emberiség ellenes bűntett.

Úgy nekiállni most már a gyerekek tömeges oltásának, hogy nem igazolt a kísérleti vakcinák közvetlen jótékony hatása, hiszen a legkevésbé sem bizonyított, hogy megvédik akár a beoltottat, akár másokat a fertőzés veszélyétől; másfelől pedig úgy beoltani gyerekeinket, hogy még elvileg sem ismeretesek azok a következmények, amelyeket csakis az oltások után több évvel lehet megtapasztalni – szóval ekképpen dönteni vagy ebbe zokszó nélkül belemenni, felér egy felelőtlen és embertelen bűncselekményben való tevőleges részvétellel. Márpedig Orbán Viktor eddigi, nemzetóvó és nemzetmentő, család- és gyermekpárti döntéseinek, sőt szabadságküzdelmeinek fényében ez a pálfordulás csakis úgy képzelhető el, hogy valóban létezik ez a sátáni satu.

Nem tudhatjuk, milyen fenyegetéseket vagy fenyegetettségeket élt meg, csak abban lehetünk biztosak, hogy szorongatják. S abban lehetünk biztosak, hogy ebből a kutyaszorítóból saját erejéből nem fog tudni kimászni.

Másutt már leírtam, de döntő jelentősége miatt meg kell ismételnem: az efféle nagy horderejű világeseményeknél – akár a forradalmaknál – bölcs felismerés a politikusok számára: ha nem tudják megakadályozni, álljanak az élére. Ennek a jó előre megtervezett, mesterségesen előidézett világjárványnak a „kitörését” Orbán Viktor nem tudhatta megakadályozni. A világ urai jól számoltak: a médiaharsonák megfújása után a vírusveszély olyan rettegést keltett az emberiségben, hogy egyenesen megváltást jelentettek számára a beígért óvintézkedések, a szigorítások, a kilátásba helyezett oltások. Az emberek rémüldözve és lesajnálón figyeltek a különutasokra, akik nem akartak lezárásokat, nem akartak kötelező maszkviseléseket, nem akartak tömeges oltásokat. Ha pedig váratlan „szívrohamban” elhunyt Tanzánia elnöke, aki a PCR-tesztek nyilvánvaló hatékonyságán és álságosságán merészelt gúnyolódni a világ füle hallatára, a hír hallatán az emberek nem keresztet vetettek, nem mélyen elgondolkodtak, hanem kapásból odavetették: „úgy kell neki!” Amikor pedig elkészültek a vakcinák, az emberek egymást taposták, hogy mielőbb megkaphassák őket, sőt pillanatok alatt új jelenség ütötte fel a fejét: a vakcina-turizmus.

Hogyan is tudhatott volna Orbán ilyen jóhiszemű és gyáva, gondolkodni rest, engedelmes néppel a világuralmi erőkkel birokra kelni? És hogyan is tudott volna a saját híveivel és népével birokra kelni? A közvélemény-kutatási adatok is egyértelműen azt igazolják, hogy a jónép java azt kapta tőle, amit várt is. Orbán, ha a svéd modellt követte volna, már most bukott politikus lenne. A satu két pofája agyonszorította volna.

Így viszont a könyörtelen idő, az igazság elkerülhetetlenül bekövetkező pillanata fogja maradék becsületét és méltóságát szétporlasztani. Egy külföldi alternatív hírforrás tegnapi összefoglalója szerint már 26 ország számolt be arról, hogy az „oltások” széles körű alkalmazása után jelentősen emelkedett a „kovidos” fertőzések és elhalálozások száma. Azt pedig már az egyik legolvasottabb magyar hírportálról is megtudhattuk, hogy Ismét tombol a járvány a világ leginkább átoltott országában.” Ha akarják, ha nem, a jóhiszemű, gondolkodni rest választópolgárok is előbb-utóbb nekiszaladnak az efféle híreknek, hiába minden főáramú kampánydübörgés. Egy darabig még a moslékkoalíció esetleges győzelmének rémével hallgatásra és bólogatásra lehet bírni az egyre gyorsabban szaporodó kételkedőket, de amikor már gyanútlan – vagy épp ugyancsak gyáva, az oltásőrülettel szembehelyezkedni nem merészelő – gyermekeink egészségkárosodásáról érkeznek tömegestől a hírek és bizonyságok, miniszterelnökünket semmi nem mentheti meg a szembesüléstől, a fájdalmas lelki kínoktól, a végzetes meghasonlástól.

Aki nem ilyen sorsot szán sem neki, sem Magyarországnak, jó, ha mielőbb észhez tér. Ha végre megszabadul a járvánnyal együtt ránk szabadított együgyű gondolkodástól. Ha végre minden oltakozó észreveszi, felfogja, hogy a világuralmi járványcsinálók és oltakoztatók mesterterve éppen az ő félelmére, jóhiszeműségére, oktalan engedelmességére vagy rövidlátó kényelmére, megalkuvó előnyszerzésére épít. Az az út, amelyet nekünk szántak, egyenesen az Attali megjósolta vágóhídra vezet. S ez a pokoli út nem, a legkevésbé sem a kételkedőkkel, a tisztán látni akarókkal van kikövezve. Hanem azokkal, akik engedik magukat „kezelni”. Azokkal, akik önnön jóságuk, felelősségteljességük vagy hasznos gyakorlatiasságuk dicsfényétől övezve szórják vádjaikat és átkaikat azokra, akik nem hajlandók velük vonulni.

„Vágásra” – miként Attali fogalmazta volt.

Vélemény, hozzászólás?