(Ebben az anyagban lila színnel a saját gondolataimat írom le, s a fekete lesz az, amit valahonnan idézek, vagy tájékoztatásként kaptam! E közlésem tele lesz kritikai észrevétellel. Ám nem a kritikám miatt fontos elolvasni, hanem inkább azért, hogy azok is gondolkodjanak és írjanak, akikhez eddig nem jutott el a tervezett Nemzetgyűlés híre!)
Mindenekelőtt szögezzük le: A történeti alkotmányunk érvényes, csak nem tudjuk érvényre juttatni! A mai hatalmi elit figyelmen kívül hagyja, ezért alkotmánysértésben van a mai magyar állam.
Talán egy hónapja kaptam egy anyagot, amelyet egy jó barátom írt, s a következőket olvashattam benne: ’’A népfelség, azaz a nép – mint a hatalom legfelső és legelső birtokosa – jogosult az általa alkotott országban, illetve államban a mindenre kiterjedő teljes ellenőrzésre és önrendelkezésre. Semmilyen hatalom, szervezet, szövetség, intézmény, hatóság, csoport, párt, vagy személy ezt a jogát nem korlátozhatja, vagy szüntetheti meg.’’
Fontos lenne azonban tudnunk, hogy a népfelség elvét a nyaktilókkal operáló nagy francia forradalom vérgőzös napjaitól számíthatjuk. Ám a magyar jogtörténetben nem a népfelség vagy népszuverenitás a megszokott, hanem az ún. koronaszuverenitás, amely kiküszöböli a szuverenitás elméletek hibáit, s magába olvasztja az őseink akaratát is azzal, hogy a szokásjogot nem veti el. (hiszen annak beváltan kellett működnie azért, hogy szokásban maradjon!) Ezért van egy olyan alapelve is a magyar történeti alkotmánynak, hogy senki sem dönthet olyanról, ami a jelenkori és a jövőbeni magyarság számára káros! Vagyis nem lehet őseink bevált jogelveit félredobni, ahogy azt 1949-ben megtették velünk a megszállók által támogatott hazai bolsevikok!
Azt pedig ma mindenki érezheti, hogy a nyugatról importált jelenlegi ’’népszuverenitás’’ időnként kifejezetten káros eredményt mutat fel, leginkább a finánctőkés bankárkaszti érdekek kiszolgálása miatt!
Így megtapasztalható, hogy népfelség nyugati formája kifejezetten káros a világon minden olyan népnek, amelyet leszegényítettek, gyarmatosítottak és lebutítottak! A leszegényítés okán ugyanis a mintaadó középosztályt pénzpórázra lehet venni, s így a gyarmati létet is ki fogja szolgálni, miközben a nép széles tömegeinek a folyamatos lebutításában is aktív szerepet vállal az egzisztenciális félelem okán. (Ez jól megfigyelhető ma Németországban és Ausztriában, pedig hozzánk képest ott a leszegényítés elhanyagolható fázisban van. Svájc azért kivétel, mert a bankárkaszti érdekek biztosítása miatt a náluk bevezetett részvételi demokrácia gyakorlata beváltan működik ma is!)
Hazánkban nem lehetne a történeti alkotmány egészétől eltekinteni, amely bevált volt és a jövő nemzedékeinek az érdekeit szolgálta és szolgálná ma is, ha a kommunista és globalista kor nem teszi félre!
Ám ne feledjük el, hogy ha mi is letérünk a joghagyományunk útjáról, akkor ne csodálkozzunk, hogy egyre kevesebben értik meg azt, hogy a népfelség nem a magyar joghagyomány része, hisz nálunk az említett népfelség – népszuverenitás pozitívuma beolvadt a történeti alkotmány elveibe! A korona-szuverenitás elméletét úgy dolgozták ki az őseink, akik világosan látták, hogy a főhatalom nem adható emberi kézbe, s ezért a sok szempontból befolyásolható nép kezébe sem! Elsősorban az okból sem, mert minden ember esendő, s a tömeg még inkább! S így a korona-szuverenitás lényege lett, hogy kiküszöbölje mind a két szuverenitás elmélet meglévő hibáit. Mind a népszuverenitás, mind a király-szuverenitás nyugaton megmutatkozó hiányosságait képes volt szinte tökéletesen orvosolni!
A királyszuverenitás esetén a királyi abszolutizmus, vagyis a hatalom túlzott centralizációja következhet be. A népfelség – népszuverenitás esetén az történt, hogy a média által elbutított tömeg szinte kizárólag arra bízta a főhatalmat, aki viszont elég gazdag volt pénzpórázra venni a tudatipart, így a médián keresztül tudta befolyásolni a tömeget. Azok pedig érzelmi, vagy inkább pénzpórázos érdek alapon szavaztak rá. S igaza van barátomnak abban, hogy: Semmilyen hatalom, szervezet, szövetség, intézmény, hatóság, csoport, párt, vagy személy (az ősi, történeti alkotmány) jogát nem korlátozhatja, vagy szüntetheti meg! Ezért lenne fontos, hogy minden közügyek iránt érdeklődő magyar ember tájékozódjon arról, hogy melyek a történeti alkotmányunk alapelvei (vagyis evidenciái), amelyek biztosítanák a mai magyarok életének biztonságosabbá, boldogabbá, harmonikusabbá tételét! (Erről jelent meg az Erős várunk az alkotmányunk? – c. dolgozatom most!)
Ma a hozzánk begyűrűző és lefizethető reklám-demokrácia miatt nem lehet valós az alkotmányosságunk addig, amíg a környezetünket a pénzhatalom lobbi ereje manipulálja, illetve amíg olyan tudati szintet nem ér el a néptömeg, amit már nemzetnek, vagy értékrendi alapon megszervezett népnek lehet nevezni! Ezt pedig szerintem csak prof. Papp Lajos által 2012-ben írt Volt egy álmom – című írása alapján lehet majd elérni. S ha az abban lefektetett elvek megvalósulnak, csak akkor lehet a hibás rendszeren változtatni, helyre zökkenteni az időt!
Nézzük azonban tovább a barátom anyagát: ’’…a népfelség megőrzése érdekében a nép bármely eszközzel jogosult, és kötelessége is fellépni.’’ Ám ez a szöveg valahonnan ismerős volt, s kutatni kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy vagy az Aranybulla volt a kiindulás, vagy abból a jogi csűrcsavarból ered, amit az utolsó kommunista országgyűlés fogadott el, az 1949. évi XX-as sztálini diktátum 24-ik módosításaként. S azt cselesen 1989. évi XXXI-es törvényként hozták nyilvánosságra!
S mi is az eredeti szövege ennek a kommunisták által elfogadott ügyes mentőövnek, mely elősegítette egyrészről a beígért impériumváltást, másrészről a felelősségre vonástól megmenekült MSZMP pártvezetők gazdasági sikereit. (Értsd: a közvagyon lenyúló rabló privatizációt!)
2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
(3) A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Nézzük csak először az aláhúzott gondolatok magyarázatát! A ’minden hatalom a népé’ – gondolatot már kiveséztem, de annyit feltétlen meg kell itt is jegyezzek, hogy soha, sehol sem volt a népé a hatalom, mert az elitek szinte minden esetben alkalmasabb politikai vezetőket tudtak felmutatni, mint a nép! Ám a nép szervezett része a nemzet. Ez utóbbi értékrendi közösség, amely valóban képes volt komoly politikai cselekvésre, lásd pl.: Aranybulla kikényszerítése. Az viszont nem a népszuverenitás megnyilvánulása volt, hanem a hatalommegosztás sajátosan magyar megoldása, ahol az ’’egy és ugyanazon szabadság’’ elve alapján nem a legfelsőbb elit, vagyis az akkori főnemesség, hanem a középosztály is részt kapott a hatalom lehetőségéből, s jelentős létszámuk miatt képesek voltak komolyan bele is szólni az ország ügyeibe, s valóságos népi érdeket képviseltek!
A hatalom erőszakos megszerzését a hazai közjog, már a vérszerződés korától – vagyis a hun-szkíta ősállami lét tapasztalatai alapján is –tiltotta, sőt már akkor is szankcionálta. (Vagyis joghátrányt helyezett kilátásba az elkövető számára, hiszen ez a vérszerződés a magyar hagyomány szerint a magyarság első alapszerződése, alaptörvénye.) A kizárólagos birtoklás kitétel is már e vérszerződésben megjelenik, amikor a tanács összetételét határozza meg. S végül meglepő módon szerepel mindkettőben az ellenállási jog is (jus resistendi) Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Ez az éppen 800 éves Aranybulla ellenállási záradéka, amit sajnos nem ismer, vagy egzisztenciális félelmei miatt nem ismer el ma már szinte senki. S ha ez az ellenállás megtörténne, akkor bizony bármely hatalombitorló nyugodtan belelövethetne a tömegbe (mint 2006-ban Gyurcsány), mert a kollektív tudatban nincs a helyén az Aranybulla, s a kiszolgáló személyzetnek (rendőröknek) fogalma sincs arról, hogy az illegitim hatalmi elitet, s a mögöttük lévő bankárkasztot szolgálják!
Ezért szoktam én a közjogi szabadságharc megnevezést használni az ellenállási jog és kötelezettség helyett, mert bár az alkotmányossági hiátussal sincs tisztában a tömegember, de azt legalább el lehet nekik úgy magyarázni, hogy meg is értsék! (Szinte csak ezért született az Erős várunk az alkotmányunk? – című dolgozatom!)
Sajnos addig nem is fogják érteni a közemberek az alkotmányosság hiányának a saját életükre való közvetlen hatását, amíg nem mondja, vagy írja le nekik senki! (Eddig nem találkoztam ilyen anyaggal!)
Nézzük azonban, hogy mit írt a barátom a folytatásban?
’’A társadalom ősi, közvetlen és legális akaratnyilvánítási formája a nemzetgyűlés, amelyen mindenkinek joga van megjelenni, de akadályoztatás esetén a települések meghatalmazott küldötteket küldenek, akik a településük lakosságával népgyűlésen megvitatják a nemzetgyűlést összehívó/k döntést igénylő kérdéseit, és megbízásuk szerint szavazással döntenek a nemzetgyűlésen, illetve felszólalva közvetíthetik a településük adott témában meghatározott véleményét’’
A magyarság régi országgyűlései valóban mindig nemzetgyűlések is voltak, hiszen csak a Nemzet tagjai jelenhettek meg rajta, vagyis azok, akik érdemeket szereztek a közösség, a magyarság szolgálatában! Ám azt gondolni, hogy „mindenkinek” joga van megjelenni ma, szerintem olyan túlzás, ami nem hagyható szó nélkül. (Itt még az is kérdés, hogy miként súlyozható a HELYI KÖVET – AKIT SOKAN BÍZTAK MEG, és milyen módon igazolható a személyében egyedül megjelenőnek a szavazata, s erre remélem lesz majd javaslat!)
(Az én javaslatom a jelen írás vége felé jelenik majd meg!) Ám ha a Nemzet újjászervezése gyorsan 2006 után megtörtént volna, vagy ha a Magyarok Szövetsége valóban Nemzetépítő Népmozgalommá válik, s nem merül ki a tevékenysége a vásározás, hagyományőrzés, fesztivál szervezés körében, akkor inkább beszélhetnénk Nemzetgyűlésről. Így kicsit naivitásnak tartom e következő hozzám érkező mondatokat is:
’’A nemzetgyűlést bárki összehívhatja, aki az ország egészét érintő kérdés/eke/t kíván megvitatni, illetve ezek alapján a nemzetgyűlés által megbízva feladatot vállal az adott problémák megoldásában.’’
A nemzetgyűlés összehívása csak abban az esetben lehetséges „bárki” által, ha már nincs meg, a történeti alkotmányosság által jogszerűen meghatalmazott alkotmányos tényező közül egyetlen ma is legitim összehívó sem! Akkor a Nemzetgyűlés utólag, mint a Szentkorona szuverenitás letéteményese törvényesítheti a nem legitim összehívást! (Persze a követek törvényes megbízásának kérdése továbbra is nyitott, s itt kellene azt a technikát alkalmazni, hogy egyik lábbal álljon a választókerületi követ a történeti alkotmányosság talaján, a másikkal pedig a jelenleg hatályos Alaptörvényen, s hivatkozzon az Alaptörvény preambulumára, de a történeti alkotmány vívmányaira is!)
Nézzük tovább a tájékoztatót!
’’A nemzetgyűlés által jóváhagyott feladatokat teljesítőket a munkájuk végrehajtása érdekében minden állami és önkormányzati szervnek, intézménynek, médiának, hatóságnak segítenie kell. Azonban megbízatásuktól nem térhetnek el.’’ (Ez igen naivnak látszó gondolat, de lássuk az eredményt!) A feladatokat csak azon személyek végezhetik, akiket a nemzetgyűlés felhatalmaz, és ezt egy megbízási dokumentummal – melyet a helyi követek legalább kétharmada aláír – igazolják. A meghatalmazottak a feladat elvégzése után, illetve a feladattól eltérő cselekmények esetén, vagy bármely törvénytelen cselekmény elkövetése esetén, elveszítik a megbízatásukat.
(Ez utóbbi a követi utasítástól való eltérés esete, mikor visszahívhatók lettek a követek. De hogyan hívjuk vissza azokat, akik nem megbízott követként, hanem csak Szentkorona tagi minőségükben jelentek meg? Őket nem képviseli egyetlen követ sem hivatalosan? Az ne zavarjon senkit, hogy a küldött az valójában követ, mert csak a szóhasználat különbözik!) A nemzetgyűlés kiáltványban hívható össze, amelyben az összehívó/k/ részletesen közli/k/ a felmerülő kérdéseket, valamint azok magyarázatát.
A kiáltványt a települések mindegyikére írásos formában eljuttatják, ahol kihirdetésre kerül, NÉPGYŰLÉST hívnak össze, ahol megvitatják a kérdést, és kinevezik a követe/ke/t. Azok mindegyike a kérdésekben csak úgy szavazhat, ahogy a települése megbízta, illetve a település által igényelt hozzászólás esetén a hozzászólást írásos formában a nemzetgyűlésre hozza, majd ott felolvassa. Ez régen a követi utasítás volt, ami tartalmazhatott bármilyen megkötést, de a zsarolhatatlan, beszervezhetetlen Szent Korona főhatalmát, s a történeti alkotmány alapelveit nem kérdőjelezhette meg! S ezt ma is el kell fogadnia minden helyi követnek és közösségnek is!
A nemzetgyűlés csak akkor lesz határozatképes, ha a küldöttek legalább háromnegyede megjelenik, és szavaz. Ez Magyarország esetén – tekintve a települések számát, ami 3154 – minimum 2366 küldöttet jelent.
Szerintem ezzel a saját kezünket kötjük meg, s szinte lehetetlenre vállalkozunk! Talán az lenne a megfelelő, ha a jelenlegi illegitim rendszer 106 választókerületeinek 2-2 követét úgy fogadnánk el nemzetgyűlési követnek, ha mindegyiknek lenne 500 érvényes, jelölő aláírása a választókerületéből. S e megoldást még a jelenlegi illegitim hatalom sem tudná megkifogásolni! A nemzetgyűlésen a szavazás nyilvános, videó felvétellel, és írott dokumentummal rögzített, amely dokumentumok az Országos Levéltárba, valamint az Országos Széchenyi Könyvtárba kerülnek. A jelenlegi intézmények nem fogják e dokumentumokat befogadni, ám a valódi váltás után pedig elegendő az Országgyűlési jegyzőkönyvek közé beiktatni őket!
Mi a nemzetgyűlés?
Az ország összes településének meghatalmazott (követ) küldötteiből álló bizonyos, a társadalom egészét érintő témákban, kérdésekben, folyamatokban, eseményekben közakaratot kinyilvánító gyűlése. A nemzetgyűlés jogalapja a népfelség, amely feljogosítja az állam, az ország, és annak bármely hivatala, hatósága, szervezete, személye, vagy törvénye, rendelkezése fölötti rendelkezésre. A nemzetgyűlés akaratát mindenkinek kötelessége elismerni, szolgálni, és annak alávetni magát.(Legalább hivatkozzunk 1848. áprilisi törvényeire, ahol minden országlakost beemeltek az „alkotmány sáncaiba”, s ezzel nem a népszuverenitást valósítottuk meg, hanem a Nemzet köreibe emelkedett, vagyis Szent Korona taggá vált mindenki, aki országlakos volt! Ez hiba volt, mert nem lett minden országlakos alkalmas arra, hogy elfogadja a magyar értékrendet, s a Szent Korona védőernyőjét sokan használták a Nemzet érdekei ellen!)
Hogyan jön létre a nemzetgyűlés?
A nemzetgyűlést bármely a nemzetet alkotó személy kezdeményezheti, miután a társadalom egészét érintő döntésre váró kérdéseket egyértelműen, és közérthetően megfogalmazza, és azokat az ország minden településére, minden küldöttjéhez eljuttatja. A (követ) küldötteket a települések lakói maguk közül szavazással kiválasztják, majd megvitatva a nemzetgyűléshez intézett kérdéseket megbízzák a megszületett válaszok nemzetgyűlésen történő pontos közlésével. A (követ) küldöttek bejelentkeznek a nemzetgyűlésre, majd az összehívók kiáltványában foglalt időpontban, és helyen megjelennek a döntés meghozatalára. A (Követ) küldöttek a Nemzetgyűlésen csak személyesen megjelenve szavazhatnak, de a tájékoztatás mehet appokkal, online, és szórólapokon.
Hogyan választják a helyi követeket?
A településen a nemzetgyűlés összehívójának közérdekű kérdéseit megismerve NÉPGYŰLÉST tartanak, amelyhez az önkormányzatnak kötelessége helyszínt/helységet biztosítania. A gyűlésen egyenként felteszik a kérdéseket, és közösen megvitatják. A kérdésekre elfogadó, vagy elutasító választ adnak, amelyeket jegyzőkönyvben rögzítenek. A közgyűlésen megjelentek közül kiválasztják a küldöttet, VAGYIS A HELYI KÖVETET, akit megbíznak a jegyzőkönyv szerinti válaszokkal. EZ LESZ A KÖVETI UTASÍTÁS! Szükség esetén, rövid üzenetet is megfogalmazhatnak, amelyet a küldött a nemzetgyűlésen felolvas, de ezt csak akkor, ha döntésüket feltétlenül magyarázni kívánják. A helyi követ bejelentkezik névvel, elérhetőséggel (telefonszám, e-mail cím, postacím) a nemzetgyűlést összehívó által a tájékoztatóban közölt elérhetőségre. Az összehívó az elérhetőségen keresztül időben (legalább a nemzetgyűlés kezdete előtt két héttel) elküldi a küldött számára a kiáltványt, amelyben a pontos hely, és idő kerül közlésre.
Végül idézném Fáy Árpád barátom érveit a Nemzetgyűlés kapcsán:
A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyűlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérésnek már intézményesült útja. (Történelmi tény)
Külön e feladatra választott Nemzetgyűlésre van szükség- az elképzelhető legteljesebb társadalmi részvétel és legsokoldalúbb kontroll mellett (Történelmi mintára támaszkodó evidencia)
- területi elvű képviselet,
- a kamarák, társadalmi szervezetek, történelmi egyházak képviselete,
- a tudományos, oktatási, egészségügyi intézményi rendszerek képviselői.
- oktatásban érdekelt szülők és más általánosan kötelező alkotmányos előírási teljesítők képviselete,
- nemzetiségek és haláron túli magyarok képviselete,
- akik személyükben kiemelten érdemesek, nagy szolgálatot tettek a nemzetnek stb. részvételével.
A nemzetgyűlés döntési joga az alkotmányos elvek tiszteletét, evidenciák határát nem lépheti át – például a Szentkorona szuverenitását, a közösségében szabad emberi személy elvet nem sértheti meg. (Történelmi alkotmányunk evidenciája)
Részletezve:
- nem korlátlan a nemzetgyűlés, mint kiemelt, rendkívüli hatalmi szerv szuverenitása, jogköre, hanem az alkotmányos elvek által behatárolt (lásd erkölcs és tudományos igazság, vagy éppen megformálódott európai hagyomány)
- meg kell feleljen az alkotmányos elveknek, evidenciáknak,
- tagjai ezért esküvel kell kezdjék tevékenységüket
- egy megelőző elvi-fogalmi tisztázó felkészülésre kell támaszkodjon
- egy megelőző erkölcsi bizonyságra, elhatározásra kell támaszkodjon
A nemzetgyűlés feladata elkülönítendő a törvényhozásétól — ezen javaslat hívei a jogfolytonosság elismerésén és azt követően az alaptörvény megfogalmazásán, valamint a meglévő törvények felülvizsgálásán kívül nem terjesztenék ki a nemzetgyűlés hatáskörét az aktuális törvényhozásra. Ezen logika szerint a nemzetgyűlés és a törvényhozás egymás mellett, párhuzamosan is működhet. (Józan ész szerinti megoldás)
A megvalósítandó felsőház funkciója a nemzetgyűlési tevékenységből fejlődne ki. A felsőház feladatköre az alkotmányosság őreként jobban is elválasztható a képviselőház tevékenységétől, minta mai elképzelések azt felvetik. Ezen meggondolás szerint a civil szervezetek érdek érvényesítése a képviselőházi bizottságokba csatlakozhatna be, megfelelő reprezentativitás és legitimitás esetében akár meghatározó súlyú döntéshozatal erejéig. Tehát az „érdekképviseletre” támaszkodó törvényhozási tevékenység az alsóházban és bizottságaiban valósulhatna meg, míg a felsőház az alkotmány őre lenne, az „értékképviselet” helye, elhatárolódva a közvetlen érdekképviselettől. (Józan ész szerinti megoldás)
Én magam is pártolom és segítem a Nemzetgyűlés létrehozását!
A Nemzetgyűlést már 2006. október 23-án meg akartuk tartani Budapesten a Kossuth Lajos téren. Akkor azt gondoltuk, hogy aki megjelenik, az közfelkiáltással el fogja fogadni a történeti alkotmány alapelveit, s azzal visszatérünk a magyar államiságot oly sok évszázadig fenntartó jogrendhez! Ha a hatalom nem akarta volna tudomásul venni, akkor hirdettük volna meg az alkotmányos ellenállást, ami nem csak jog, de kötelesség is minden magyar ember számára, aki megtapasztalja, hogy a hatalomban lévők nem tartják be őseink alkotmányos szabályait, szokásjogát! (Mert az alkotmányosságunk a közjót szolgáló igazság is egyúttal!) Gyurcsánynak tehát nem volt más választása, szét kellett zavarnia és közé kellett lövetnie a Nemzetgyűlésre igyekvő tömegnek! S itt az idő, hogy kiderüljön: meg tudjuk-e szervezni e Nemzetgyűlést?
Ha minden magyar érzelmű ember cselekvő módon mellénk áll, akkor nem kell az előző mondat végére a kérdőjel!
A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás
