az érveléseim főleg a felvidéki és kárpátaljai magyarok és őket megszálás alatt tartó ukránok, ill. tótok viszonyain alapulnak…
A címben feltett kérdés a közvetlen szomszédainkra vonatkozik, s azon belül ez országok vezetésére, ill. a politikai „elitre” és hál’Istennek nem nagy számú, de annál agresszívabb szélsőséges NÁCI szervezetekre, akik a felbujtó tevékenyégüket a kormány hallgatólagos beleegyezésével/támogatásával folytatják. Az egyszerű polgároknak független nemzetiségiektől nincs egymással bajuk, nagyon is toleránsak egymás iránt. Előre bocsájtom, hogy nem vagyok a humán szak egyik ágának sem a tudósa. Mérnöki diplomám van. A műszaki képzettség nálam pragmatikus, analitikus gondolkodást, logikus eszjárást, a humántól eltérőbb, gyakorlatiasabb gondolatmenetet eredményez…
Mielőtt rátérnénk a címben feltett kérdés megvitatására talán helyénvaló egy kisebb bevezetés. miszerint az emberek, de a közösségek egymásközti viszonyát a következő három alapvető tényező határozza meg.
- A MÁSSÁG. Az emberekre jellemző, hogy nehezen fogadják el a másságot, mindig bizonyos előítélettel, fenntartással viszonyulnak az idegenekhez, a másokhoz. Mi árva nép vagyunk Európában. Nincs rokon nemzetünk, mint például a szlávoknak, germánoknak, románoknak, az angolszászoknak… A nyelvünk egy európai nyelvhez sem hasonlít, a hangzása, a hanglejtése is idegen a másfülnek, nehezen megjegyezhető . Merően másak a szokásaink, más a mentalitásunk. Ezért is enyhén szólva nem kedvelnek minket, idegenkednek, tartanak tőlünk, nem értenek minket.
- AZ IRIGYSÉG. „ Az irigység mélyen bele van ágyazva az ember pszichéjébe, a történelem minden időszakában és bárkiben előfordulhat. Például a Görög mitológiában, Héra irigysége Aphrodité iránt az, amely végül kirobbantja a trójai háborút” (idézet a Wikipédiából). hozzád képest hozzád képest
Az irigységet az váltja ki, ha szembe találod magad valakivel, akinek hozzád képest magasabb a pozíciója, eredményei, sikerei. Az ezekkel kapcsolatos érzéseink gyakran fájdalmat ébresztenek bennünk. Alattomos érzés ez a főleg „sárga” irigység, sokszor még magunknak sem valljuk be, nem vesszük észre.
Hát mi is váltja ki az irántunk érzet irigységeket? A hősies múltunk, a nálunk, magyaroknál, lényegesen magasabb, mélyen gyökerező nemzeti kultúra, az évszázadok során kialakult kifinomult magas képzettségű, példamutató hazafiságáról, becsületességéről, büszkeségéről ismeretes társadalmi réteg – az arisztokrácia és a nagyszámú intelligencia. Van mivel büszkélkednünk. Nem vitatott a kimagasló sikereink az élet minden oldalán: a hadviselésben, a tudományban, a sportban, a kultúrában, a művészetben. A népesség számához viszonyítva mi gazdagítottuk a világot a legtöbb kiváló korszakalkotó személyiséggel. Kapásból csak néhány nevet említek: Teller Ede, Liszt Ferenc, Szentgyörgyi Albert, Jókai Mór és még hosszan lehet sorolni.
Sajnos, a minket megszállás alatt tartó szomszédaink nem rendelkeznek hasonló értékekkel. Mivel az évszázadok során e nemzetek képtelenek voltak létrehozni akárcsak valamiféle államiságot, hát nem alakulhatott ki számottevő nemzeti értelmiségi réteg. Ennek hiányát a történelmük meghazudtatásával, és minket lekicsinyítéssel igyekeznek pótolni. Éppen ez az alapja a nemzeteink közti feszültségnek.
Ez a „sárga,” tudat alatti fájdalmat is okozó irigység váltja ki irántunk az ellenségeskedést.
- A FÉLELEM: Az emberiség úgy van beprogramozva, hogy minden egyén, közösség, de nemzet is szabadságot igényel, igyekszik függetleníteni magát másoktól. Önállóságra törekszik. Bizonyíték erre a számos forradalom, szabadságharc. Koszovó, a Katalánok, a Baszkok, az Írek… Másrészt az emberiség, de az élő világ is (állatok, növények) ugyan csak úgy van beprogramozva, hogy igyekszik mind nagyobb területre szert tenni. E cél érdekében nem válogat az eszközökben, nem ismer irgalmat, könyörületet. Hisz ezért ősidők óta szüntelenül dúl a földön a háború, az ellenségeskedés. És független attól miként jutott a többlett földhöz, foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, és akár élete árán is hajlandó megvédeni azt. Nem ritkán vagyunk a tanúi annak, hogy akár a közeli rokonok is ölre mennek egymásnak akárcsak 10 centis mezsgyéért…
A szomszédaink nem elrabolták a hatalmuk alatt levő ős magyar földterületünket. Váratlanul, sőt bizonyos mértékben elvárásuk ellenére is ingyen az ölükbe pottyant. (Hogy miért épp igy alakult az országaik határa, az egy külön téma)… Az emberiséget az igazsághoz való igyekezet vezéreli, tudat alatt is elvetik az igazságtalanságot. Félnek a megtorlástól.
A megszállóink tisztában vannak azzal, hogy elégedetlenséget váltanak ki a magyarokból, akiknek szenvedést okoznak. Érzik, hogy igazságtalanok velünk szemben, bizonyos mértékben tudat alatt is valami bűntudatot ébreszt a beléjük táplált humanizmus. Végül is ez az „önmarcangolás” antipátiát, ellenségességet vált ki. Ez a paradox jelenség ismeretes a pszichiátriában…
Ha erőszakkal, saját áldozataik révén szereznék meg azokat a területeket, akkor más lenne a helyzet. Az erőszak, az agresszivitás nem ismeri a lelki furdalást… Természetesen tisztában vannak azzal, hogy sokáig nem tartható fenn ez az állapot. Nem messze az az idő, amely határozott akár erőszakos tettekre késztetheti a magyarságot a szabadságuk megszerzéséhez. Ezért is igyekeznek „felhígítani” a magyarlakta településeket: mind több sajátjait költöztetnek a magyar falvakba, városokba. Azaz, saját oldalukra akarják fordítani a magyar-szláv arányt… Igyekeznek szlávosítani minket, naivan próbálják megszerettetni magukat.
HOL A KIÚT ?: Attól félnek, hogy ha kezdetnek akár csak egy kis önrendelkezési jogot biztosítanak nekünk, akkor majd mind nagyobb önállóságot követelünk, majd függetlenséget és végül – kiválást. De érzik és tudják, hogy mi annál inkább elégedetlenek vagyunk. Hát próbáljuk megértetni velük, hogy erőszakkal lehetetlen megkedvelni bárkit is, bármit is. Tehát, ha mégis belátják, hogy a mi érdekünk is mind sikeresebbé, mind magasabb szintre juttatni azt az országot, melynek polgárai (akár önakaratunk ellenére is) vagyunk, és ha törvényesnek ítélik meg az elvárásainkat, nemzetiségi alapon abszolút szabadságot biztosítanak. Vagyis egy cseppet sem vagyunk korlátoztatva nemzeti érzelmünk, hovatartozásunk gyakorlásában és jogilag, erkölcsileg, anyagilag az igényeink teljes mértékben kielégítők (sőt még jobbak, mint az Anyaországban) , a határátkelés is szabad, nem korlátozott, akkor nem nagyon fogunk igyekezni megszabadulni a jólétünktől… Elismeréssel viszonyulunk hozzájuk. Nem ellenséget latunk bennük, akiktől tartani kell, hanem barátokat, kiknek közös érdekük a kölcsönös szimpátia… Ideje ráébredni az elfogult politikusoknak, hogy ellenségeskedésen, gyűlölet szításán lehetetlen felépíteni egy békés, sikeres államot.
Végeredményben nem az a fontos, hogy Budapest, vagy Pozsony, Kijev, alkotta törvények szerint élünk, hanem az hogy mennyire fogadjuk el azokat, mennyire felelnek meg az elvárásainknak, mennyire tartanak tiszteletbe minket, mennyire elégítik ki az igényeinket. Ez érvényes az összes szomszédországok magyar lakosságra. Hisz így is Magyarország saját magával határos.. Bízzunk, hogy előbb – utóbb (de inkább előbb) helyre áll a történelmi igazság is. (1938 – 1944 állapot)
Némi kiegészítés:
- A szabadságra, függetlenségre törekedő nemzetiségi konfliktusok rendezésében világ több pozitív példával szolgál: a Kanadai francia-angol, a skótok, Észak Írország és a tb. Ugyancsak az ukrán vezetés (Amerika által diktált) merev állása miatt dúl az értelmetlen Kelet ukrajnai fegyveres konfliktus, ami sok ezer életerős félrevezetett fiatalok értelmetlen halálát követeli.
- Megyénket (legalábbis a magyarlakta részét, mint Felvidéket és a többit is) megszállás alatt tartják.
Kik is a megszállók? Mi is a megszállás?
Okkupáció = más ország területének megszállása. A mi esetünkben békésen történő megszállása. Ránk települtek.(Kárpátaljára kb. 700 ezer ukrán-(az őslakóságnak a másfélszerese). A megszállóknak elsősorban az idegen nép földjére van szüksége, amelyet saját tulajdonába vesz. Ezenkívül ráerőszakolják a megszállt népre a saját kultúrájukat, szokásaikat, életmódjukat.
A mi esetünkben plusz a járhatatlan gödrös utakat, járdákat, a korrupciót, bűnözést, az elszegényedést, a nyelvüket is – vagyis amit ők szeretnek, amit elfogadhatónak tartanak. És az idegenekkel szembeni intoleranciát. Nem szűnnek a magyarellenes fenyegető kirohanások.
Kövér György, Ungvár–Záhony
