A mai világban sokan feleslegesnek és elavultnak gondolják ezt a kérdést, pedig nem az.
A LABANC az olyan önérdekű, gátlástalan és rideg, sőt számító személy, aki mindig előnyre tesz szert a jóhiszemű és naiv tisztességes magyarral szemben, aki viszont a közügyek védelmezője úgy, hogy a magánérdekeit is hajlandó érte feláldozni!
A KURUCOT csak hazánkban lehet kurucnak nevezni, mert a pénzdiktatúra világában már régen nem a közérdek, hanem az egyéni gazdagodás, az egyéni boldogság számít, s ezt sajnos a Habsburgok erősítették meg hazánkban leginkább. Uralmuk óta az ego az, ami a döntő hazánkban is. S mindez akkor vált egyértelművé, amikor 1848. áprilisi törvényeiben felszámolva a rendiséget az alkotmány bástyái közé emelte a Nemzet az idegen eredetű hungarusokat, a parasztokat és a nem nemes polgárokat is. Ez az akkori magyar nemességnek egy olyan tette, amely egyedülálló a történelemben.
A LABANCAINK számára nem volt fontos a közügy akkor sem, sőt még elődeink hagyománya se, mert nem ragaszkodtak az alkotmányunkhoz. Sérült nemzettudata volt már akkor is a labancságnak, mert sem kulturálisan sem közjogilag nem kötődtek az elődeikhez, vagyis az érdekeik miatt bármikor kiszolgáltak minden idegent, akár Habsburgokról, akár nácikról vagy kommunistákról volt szó, sőt napjainkban a globalisták legfőbb talpnyalói is ők!
A LABANC mindig megtalálja az érdekeinek megfelelő, hatalmi-politikai utat, amelyen a magyar alkotmányosság ellen fel tud lépni azért, hogy az idegen pénzhatalmi struktúra valamilyen jelentős jutalomban részesítse érte.
Ezzel szemben a KURUC nem önérdekű és nem gátlástalan, s jóhiszemű és naiv tisztességesként nem is képes a labancok fejével gondolkodni.
A jóhiszemű, tisztességes és naiv emberként azt hiszi, hogy mindenki olyan mint ő! Egyszerűen nem tud más lenni, nem képes szellemi–lelkialkatát tekintve az önérdekre fókuszáló, lelketlen számítók erkölcstelenségét átvenni, számára nem jelent mintát a gazdagok magamutogatása. S mivel a világ már jó ideje a bankárkaszt „politikai színészei” kezében van, akik valójában a pénzhatalom lobbistái közé tartoznak, ők viszik el a pálmát. Mindig ők – a hazai és idegen labancok – a nyertesei a pénzdiktatúra által manipulált játszmáknak.
Mi magyarok inkább kurucok lennénk, de sokszor és alaposan felültünk a pénzpórázra vett színészek nagyképűségének, a lobbisták és liberális humoristák éles gúnnyal előadott vicceinek, a minket megosztó pártok egymást kritizáló ügyes fogásainak. Miközben tudni kell: ők csak abból a forgatókönyvből dolgoznak amit a világuralomra törő bankárkasztnak a vezetőrétege ad a kezükbe. Az emberi játsszák tehát ezen a szinten dőlnek el, s mi eddig csak biodíszletek voltunk ezen a színpadon.
Elhittük például, hogy rendszerváltás történik, s az igazságtalan kommunista rendszert egy igazságos kapitalizmus, egy a nyugaton megtapasztalt jólét követi majd. Sokan elhitték a „Tudjuk, merjük, tesszük!” kampány jelmondatát is a szabad-madaras megtévesztőknek. S alaposan felültünk az akkor már nem a jóléti államot diktáló bankárkasztnak is, mert nem hittük el, hogy képesek lesznek bennünket a katonai diktatúrából átvinni egy pénzdiktatúrába! Nem hittük, hogy lehetséges az, hogy nem segítenek majd feledtetni a Rákosi diktatúra gerinctörő rendszerét, hanem kihasználva a Kádár által elkezdett nyugati adósságcsapdát, újra gyarmattá tesznek bennünket.
(A SZU helyett az EU?)
Nem rendszert váltottak tehát politikai értelemben, mert a fegyveres diktatúra helyett már 1982-től (nem téves a dátum!) bevezették a pénzdiktatúrát, amely a napjainkban megtapasztalt lobbidemokrácia köpönyegében tetszeleg. Persze azért van egy kicsi mozgástere a mindenkori kormánynak, de egyre kevesebb.
Valójában mindez már 2006-ban tökéletesen látszott, hiszen egy normális államban az őszödi beszéd után nem lehetett volna politikai tényező senki, aki nem emelte fel a szavát a politikai maffia ellen, aki nem tiltakozott a kommunista korszak barbár rendszerében meghozott törvények, főleg a Sztálin által ránk erőszakolt 1946. évi I. törvény és az 1949. évi XX. törvény ellen. Egyébként szerintem minden egyes megszállás alatti törvény törvénytelen. S bizony nem lehet azzal védekezni, hogy az „elviselhetetlen jog is jog”, mert a magyar joghagyomány ennek az elvnek nem ad teret!
(Sajnos még az Alaptörvény is elismeri a törvénytelen törvények „eredményeit”!)
Így a LABANCOK ereje ma is hatalmas, mert mögöttük áll a teljes bankárkaszt, így nem vontak felelősségre senkit a labancok közül, viszont igen sok kuruc esett áldozatul a fegyveres, majd pénzdiktatúrának. A 2006-os rendőrterror áldozatainak nyomorúságával senki nem foglakozik, csak azok akik valamiféle politikai hasznot akarnak belőle húzni. Ám az megbocsáthatatlan, hogy a legfőbb felelősök ma is ott ücsörögnek közpénzen az Országgyűlésben.
Az ember jelleme is megmutatkozik abban, hogy ki a kuruc és ki a labanc, de sajnos még a jellemesek között is akad olyan aki a kollektív elbutítás állapotába kerül és ezzel válik labanccá. Pedig a magyarság jövője szempontjából döntő fontosságú kérdés, hogy lesz-e elég kuruc a valódi alkotmányosságunkhoz való visszatéréshez?
Az is feltehető kérdés, hogy lehet-e egyáltalán védekezni a modernitás nevű rombolás, az erkölcstelen médiaterror, vagyis pénzdiktatúra labancainak a manipulációja ellen?
A gyenge jellemű kiszolgálók előszeretettel választják hatalmuk megszerzéséhez a labancokat és üldözik a kurucokat. Azonban a hatalom megszerzéséhez – megtartásához ma már nem elegendő csak a média, sokkal inkább alkalmazzák a megfélemlítés eszközeit, lásd a Covid 19 álnevű világkampány, amely biológiai fegyverként zuhant ránk. 1956-ban még helyén volt az esze és a szíve a népünknek és semmi sem homályosította el a tisztánlátását. Kádár labanc rendszere már nem akarta eltörni a magyar gerincet, mert megérezték, hogy a Habsburgok csicskáját, Haynaut is megszégyenítő mértékű akasztásaik után más eszközökkel kell a magyarságot manipulálni. A forradalmi munkás-paraszt kormány (sic) egyik intézkedése a parasztság tönkretétele, majd ipari városok betonrengetegébe való „száműzése” volt. Majd a viszonylag normálisan működő szakszervezetekre telepedtek rá és a helyi tanácsokat manipulálták át a bolsevik párt (MSZMP) kezébe. Ezek után jöttek a gerincpuhító intézkedések, amelyekre sokan emlékeznek úgy, hogy a kisemmizéseket és akasztásokat teljesen elfelejtik. Ennek a folyamatnak a lényegét Gyalókay Jenő 1916-ban megjelent könyvében fejti ki, amiről a kitűnő Szilaj Csikón olvastam a napokban:„…ez a politika elvárása miatt van így, amit az ún. művelt közönség és a történészek is szeretnek kiszolgálni, ill. megfelelni kívánalmaiknak. (…) Egymást licitálják felül a tudomány emberei és intézményei a dicsérő jelzőkben és magasztaló rendezvényekben, amelyeket megkérdőjelezni sem szabad, vagy ha valaki ellenkező véleményen van, akkor az (intellektuális) alvilágba taszítja magát.”
A KURUCOK tehát elkötelezett honszeretők, akiknek nagy részét sajnos már a pénzpórázra vett média – épp a naivitásuk miatt – képes komolyan befolyásolni, megvezetni, s annak alapján az erkölcsromboló labancokat támogatják. A sérült nemzettudat valójában a LABANCSÁGGAL és nem Trianonnal kezdődött és nem a holokauszttal folytatódott. Hiszen Trianon traumáját az állítólagos jobboldal, a holokauszt traumáját az állítólagos balliberálisok (+MAZSIHISZ és a tőkeérdek) nem engedi még feldolgozni. Vagyis a megosztásunk borzalmas, mert mindkét oldal mögött ott áll a pénzdiktatúra. Nekik fontos a megosztásunk! Nekik fontos, hogy sok labanc és kevés kuruc legyen, de a politikai pártszínpadon legyen ott minden szélsőség, s a kurucra is rá tudják fogni azt a hamisságot, hogy szélsőséges.
(Pedig a kuruc csak az alkotmányos szabadság híve)
Akiknek nem engedik, hogy a traumát sikerüljön végre feldolgozniuk, azok pedig nem labancok, nem kurucok, hanem áldozatok. A sebek felszaggatása ugyanis csak azoknak az érdeke, akik a pénzdiktatúra világát be akarják betonozni az egész világon.
Magam anyai ágon a Kárászok utóda vagyok, akik között azok lettek labancok, akik a birtokaik védelmében hajlandók voltak a Habsburgokat kiszolgálni úgy, hogy az a magyar joghagyománnyal szembe ment. Szerencsére az én őseim nem voltak főispánok, nem szolgálták ki sem a Habsburgokat, sem a nemzeti, sem a nemzetellenes szocialistákat, de én se vagyok hajlandó kiszolgálni a bankárkaszt pénzdiktatúráját. Hogy ellenállásomnak van-e értelme, azt majd a Jóisten, a Magyarok Istene eldönti.
Mindez nem marketing szöveg, mert valamikor Dj-ként dolgozva én is labanckodtam. Ám amikor felismertem, hogy a nyugat nem a „szabad világ”, hanem a pénzdiktatúra bemutatóterme, ahol az ottani „labancoknak” jó, de az ottani kurucokat gyorsan félreteszik az útból, akkor a józan ész hatására vallásosan lettem magyar, s azon belül kuruc! Ám sajnos ma a magyarság nagy része csak áldozat és nem kuruc! Sokan álltak be labancnak de a lelkük mélyén ők is áldozatok, pedig tobzódnak a vagyonban. Az emberi léthez tartozó méltóság azonban csak a kurucnak marad meg, mert a fogyasztói társadalom valósága lerombolta ezt az igazságot.
Magyarok, legyetek hát kurucok! Állítsuk helyre az igazságot!
A pénzdiktatúra lobbistái által működtetett reklám-demokrácia döntő mértékben határozza meg a társadalmi többség értékítéleteit. Ám ahogy én vissza tudtam térni a labanckodásból a kuruckodásba, úgy sokan meg tudnák ezt tenni, ha megértenék, hogy Pio atya jövendölése csak akkor válhat valóra, ha lesz elég magyar kuruc ahhoz, hogy Isten képére teremtve, ne a saját egoista érdekeink legyenek a döntőek, hanem a történeti alkotmányosságunk tárgyilagossága és igazsága, vagyis a közjó.
Vegyük már észre, hogy a médiapropaganda – ami a pénzbirodalom nyomása alatt bárkit kritikus gondolkodásra teljesen képtelenné tud alakítani – vagyis a kollektív elbutítás részesévé képes tenni. S nem csak a magyarokat, de az emberiség nagy részét erre az útra vitte. Nekünk kurucoknak itt a Kárpát-medencében küldetésünk van. Meg kell értetni az itt élő népekkel, hogy mellérendelésben kell élnünk (magyar, oláh, rác, tót, horvát, ruszin és német ajkú hungarusokkal) és az említett kollektív ostobasággal szembe kell szállni, mert az nem az említett népek érdeke, hanem a pénzhatalomé! S ha továbbra is működni fog a jelenlegi naiv ostobaság, úgy a világuralmi szellemi–erkölcsi elnyomatás idején is csak a magunk kényelme lesz fontos és nem az igazság! S mindez az emberi értékek végső pusztulásához, Orwell világához fog vezetni.
Én azért állok ki az utolsó törvényes magyar államhoz való visszatérés mellett, mert az igazságra való összpontosítás ezt követeli meg. Pedig nem vagyok királyságpárti, de az igazság az, hogy nem fogadhatjuk el azt a „törvényt” amelyet Sztálin erőszakolt ránk!
Egyszerűen nem fogadhatjuk el, ahogy a spanyolok sem fogadták el a köztársaságot!
Ezért állítom, hogy de jure (jogszerűen) a Boldogasszony (ökológiai) királysága van ma is hazánkban, ám de facto (ténylegesen) itt ül rajtunk egy köztársaság mely eltékozolta a közvagyont, kiszolgáltat bennünket a pénzdiktatúrának csak azért, mert úgy hiszi, hogy az elkényelmesített nép nem fogja felismerni, nem fogja megdönteni a hatalmát.
Ne fogadjuk el az agyonreklámozott Covid 19 fedőnevű megtévesztést, amelyet a világkormány előszobája: a WHO akar ránk erőltetni! Az az érzésem, hogy ez ellen kellene komolyan együttműködni, összeállni, mert vissza fogják hozni rövidesen, hisz a gazemberség jövedelmező. A nemzeti közösség és a tisztesség azonban számunkra felemelő lelkileg. A Nemzet a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás időtlen, cselekvő kultúrközössége. S nekünk a Nemzetünk, a megosztásunk elleni egyedüli gyógyszer! Építsük hát vissza a Nemzetet!
Dr. Bene Gábor
A szerző közjogász
