Orbán Viktor szinte minden beszédében szól a nemzetegyesítésről. Mi ennek érdekében hoztuk létre a NEMZETEGYESÍTŐ MOZGALMAT. Persze nemcsak a Trianonban elszakított nemzetrészek kapcsán, mert a maradék-országon belül is megvannak azok az ellentétek, melyeket így nekünk lesz kötelességünk felszámolni! Azonban a székelyföldi temetőgyalázás kapcsán erősen fel kell emelnünk a szavunkat, sőt tettekre is kell most biztatnunk magunkat, pártunkat és kormányunkat! Lássuk a tények szomorú kivonatát!
Minden azzal kezdődött, amit Trianon szindrómának hívunk, vagyis az igazságtalan békediktátummal. Ezzel kapcsolatban a NEMZETEGYESÍTŐK javaslata az egyértelmű gyásznap volt! Az „összetartozást” ugyanis nem kell hangsúlyozni, hiszen az minden magyar lelkében ott él, hacsak nem mossák ki onnan az elhallgatással, az iskolai oktatással, a történelemhamisító történészek megtűrésével, sőt időnként anyagi támogatásával, televíziós butítás tűrésével.
Be kell vallanunk, hogy nem léptünk fel Románia EU csatlakozásakor sem egyértelműen azért, hogy az elszakított véreink megkapják – még a belépés előtt – a háromszintű autonómiát! Vagyis a székelyeknek az európai gyakorlat szerint egyértelműen járó területi autonómiát nem követeltük ki, s a szórványban élők számára sem a személyi és a kulturális önigazgatást! Pedig kizárólag ezen lehetőségek segítségével maradhatnak meg hosszútávon annak, aminek ők és az őseik is születtek, vagyis a magyar nemzet elvitathatatlan tagjainak!
Ám nem lépett fel a megcsonkolt anyaország akkor sem, amikor megváltoztatva az ősi regionalitást, a román többségű Bákó megyéhez csatoltak olyan jelentős területeket, amelyek székelyek birtokai voltak a történelem során folyamatosan. Nem vicces ügy ez, de egy szójátékkal kifejezve „bákó volt ez ügyben is az anyaország”. Sajnos nemcsak a közhatalom, hanem a hiányos ismeretekkel rendelkező nemzeti elkötelezettségű civilek is gyengék voltak ez ügyben!
Most így sokan elcsodálkoztak, hogy a román állam szinte a hátradőlve nézte végig az ottani „civilek” primitív, temetőgyalázó munkálkodását és ügyesen mosta is a kezeit. Nyilatkoztak, hogy nem adtak engedélyt senkinek a keresztek állítására, nem is támogatták a történéseket, így a diplomáciában igen szokatlan módon még csak megjelenni sem volt hajlandó a nagykövet azon a tárgyaláson, ahol tisztázni lehetett volna az ügy részleteit. Persze a csőcselék megszervezése, leitatása, biztatása nem könnyen varható a román állam nyakába. Viszont az a tény, hogy az élőláncot alkotó törvénytisztelő székely-magyarok védelmére kirendelt zsandárok, az erőszakos, kődobáló, fenyegetőző temetőgyalázók primitív fellépése következtében távozó székelyek után, egyszerűen csatlakoztak a közeli erdőből előkerült zsandáregységhez és velük együtt „koszorúztak”! Ez bizony sok mindent elárul a román állam és sovinisztáinak a mentalitásáról is.
Persze itt nemcsak két alapvetően szemben álló nemzetfelfogás ütközik össze! (Mármint az értékrend alapú magyar, s a főleg faji alapú román.) Hiszen a románok állami történelemhamisítása sem Trianon után született, hanem már jóval előtte ki lett találva, s ez a világ egyik legügyetlenebb hazugsága: a dákó-román kontinuitás tudománytalan elmélete. Ez azonban azt ”követeli”, hogy az őstelepes magyarok minden történelmi emléke és a székelyföld, mint színmagyar enklávé is mielőbb eltűnjön, felszámolódjon. Különben a román állam szintjén is erősen támogatott hazug áltudományosság, szinte minden gondolkodni képes ember előtt nevetségessé válik a jövőben, mert az internet világában már nem lehet úgy „elhallgatni és hazudni” mint régen! Áder János is nyilatkozott a csíksomlyói búcsún erről a temetőgyalázó ügyről. Szerinte kegyeletsértő, törvénysértő és erkölcstelen is, ami történt.
„Temetőben vandál módon viselkedni, ott lévő, békésen imádkozó embereket megdobálni több mint erkölcstelen, civilizálatlan, nem európai országhoz méltó cselekedet” majd hozzátette: „Ha már megtörtént, keresni kell a megoldást…”
Fel kell tehát tennünk a kérdést: KINEK AZ ÉRDEKE az, ami az Úz völgyében történt?
(Az alábbi megállapításainkat Cornel Vilcu szavai igazolják leginkább: „Talán nem sokat használ, de román emberként bocsánatot akarok kérni a magyaroktól mindazért, amit a legostobább nemzettársaim az úzvölgyi temetőnél elkövettek”)
Látszólag a román állam és a hamisított román nemzettudat, egyenesen igényli az ilyen erőszakos történéseket. Ám ami látszik, az nem mindig igaz. Sokkal inkább valószínű, hogy a látszat csalóka és a románok is csak eszközök voltak egy nagyobb, valószínűleg világhatalomra törő háttérerő kezében, s annak érdekében cselekedtek elsősorban. (Hiszen ilyen eszközök voltak az erdélyi románok 18-ban is, amit azután keservesen megbánt sok vezető transzilvanista)
A kolozsvári szolidaritási demonstráció egyik szervezője és szónoka szerint, olyan erők állhatnak a konfliktuskeltés hátterében, akik többek között Románia valós problémáiról kívánják elterelni ezzel a figyelmet. Szombat este ugyanis a Mátyás szobornál megrendezett román-magyar szolidaritási tüntetésen az alábbi feliratok voltak láthatók:
Szolidaritással a sovinizmus ellen!/ Románként senkinek nem vagyok az ura.
Magyar vagyok, sem úr, sem szolga./ Manipuláció és gyűlölet nélkül.
Hargita, Kovászna: emberlakta vidék./ A csendőrség egymás ellen uszít minket.
Haragban vagy a szomszédoddal?/ Egy politikus örül!
(Talán ez utóbbi mondat annyiban módosítható, hogy sok szabadkőműves politikus örül annak, ha sikerül egy népet forradalomba, vagy államokat háborúba hajszolni. Hisz akkor az ő „filantróp” munkájukat végzi el más.)
Ráadásul ott volt a tömegbe vegyülten több, ismert kormánypárti nacionalista, mint például Mircea Chelaru és Ninel Peia is. Ők nem csak a jelenlétükkel erősítették és biztatták a tömeget. Ám nem meglepő módon jelen volt civilben és szolgálaton kívül Sebastian Cucos, aki egyéb tisztsége mellett országos csendőrparancsnok és magyarellenességéről ismert figura.
Ám nézzük, milyen tények támasztják alá azt a felvetésünket, amelyet persze biztos „összeesküvés-elméletnek” fognak becézni akkor, ha egyáltalán megemlítik a fősodratú médiában!? Elsősorban azoknak a „román hősöknek” a nevei bizonyítják ezt a gondolatunkat, amelyeket az ortodox pópák által felszentelt betonkeresztek jelképeznek. Hiszen abban nagy számban fordultak elő magyar nevek.(Pl. János) Ha azonban csak és kizárólag a román állam és annak soviniszta polgárai vettek volna részt ennek a temető- és halott-gyalázó megmozdulás előkészítésében, akkor ők ilyen alapvető hibát nem követnek el, hiszen ismerik a magyar neveket. Azok viszont, akik a háttérből szervezték és pénzelték ezt az egész, jól megszervezett toborzó, majd az abból kifejlődő botránykampányt, nagyon is tudatosan „hibáztak”. Hiszen, nem a román nemzettudat egyértelmű megerősítése volt itt a cél, hanem mindkét népcsoport abszolút megalázása, egymással szembefordítása és az indulatok végsőkig történő felkorbácsolása!
A székelyek azonban jól vizsgáztak ebben a bonyolult helyzetben. Hiszen van tudomásom arról, miszerint a részeg román civileket a létszámuk ellenére is „kardélre tudták volna hányni” az ott jelenlévő elszánt magyarok, azonban az erdőben bujkáló zsandárok éppen ezért nem mutatkoztak, s bizony azok erejével szemben már alulmaradhattak volna. Nos, az igazi cél az összeugrasztás volt! Csak képzeljük el a nyugati újságok főcímeit: „Román belháború alakult ki egy temetőben”, vagy „A Budapest által bíztatott lázadók, az ortodox hősökre való kegyeleti megemlékezést akadályozták!”, stb, stb. Higgyük el, hogy a nyugati sajtó azonnal reagált volna a románok oldalán és kidomborítja, hogy „OV diktatúrája már átlépi a határokat is!” Ha ugyanis sikerül a két ország között érzelmi és elkötelezettségi alapon komoly konfliktust gerjeszteni, akkor nem azt domborítja ki a nyugati média ami valóban lényeg, hanem azt, ami a gazdáinak szükséges. S most elsősorban attól tartanak, hogy kibővülnek a V4-ek és egyre több ország ismeri fel a Kalergi terv megvalósításának stációit. Ám erről nem fognak írni nyugaton! Mert kit érdekel a teljes igazság? Senkit! Legfeljebb bennünket: Magyarokat. Ezért e nehéz helyzetben az alábbiakat javasoljuk.
A NEMZETEGYESÍTŐK JAVASLATA A MAGYAR KORMÁNY SZÁMÁRA:
1/ El kell tiltani hazánk schengeni határának az átlépésétől minden olyan személyt, aki részt vett a temetőgyalázásban! (Vannak róla videófelvételek és így a szolgálatoknak nem lenne nehéz az ott jelenlévő román állampolgároknak a személyazonosságát megállapítani, és a magyar határrendészetnek eljuttatni!)
2/ Ki kell utasítani hazánkból minden olyan román állampolgárságú személyt, aki bármilyen minőségben is dolgozik nálunk, s nem határolódik el írásbeli nyilatkozattal ettől a temetőgyalázó esettől! (Itt a munkáltatókat is kötelezni szükséges arra, hogy a nyilatkozat megtételétől tegyék függővé a további alkalmazásukat! A nagykövetség és a konzulátusok dolgozóitól pedig közös nyilatkozatot kérjen a kormány! Egy ilyen esetre fel fog figyelni a világmédia, de nem ítélhet el minket presztízsveszteség nélkül, mert ez egyértelműen erkölcsi kérdés! Minderre az alapot a nagykövet nyilatkozata is biztosítja számunkra!)
3/ A román hatóságokat pedig fel kell szólítani arra, hogy a temetőben történt rongálást (in integrum restitucio) azonnal állítsák helyre, vagy a kárt térítsék meg, és a kizárólagos kezelési jogot akár törvényi szinten is biztosítsák azoknak, akik ezt már sok évtizede végzik! Akik pedig eddig „megfeledkeztek” erről a temetőről és most hirtelen odacsődültek, azok legyenek örökre kitiltva onnan!
4/ A magyar kormány kérje fel a német kormányt is arra – mivel az említett temetőben német és magyar hősök nyugszanak –, vesse be minden befolyását annak érdekében, hogy a fenti három pont mielőbb megvalósuljon! S ne kövesse Merkel asszony a Nemzetiszocialista Adolf Hitler útját, aki a román és magyar államok szembeállítását a saját céljaira használta fel egykor!
Bp. 2019-06-10
A Nemzetegyesítő Mozgalom nevében, a szóvivők
