A földünkön uralkodó véleményformáló mechanizmus – ill. pénzalapon szervezett rendszere – arra szocializál, hogy minden termelési rendszer közül a kapitalizmus bizonyult sikeresnek, s erre volt eddig a főpélda az USA. Alternatívájáról sokáig szó sem lehetett, hiszen a szovjet minta teljes mértékben megbukott. Csak mára lett világos a legtöbb gondolkodni képes ember számára, hogy a kínai kommunizmus által épített termelő-kapitalizmus lassan, de lekörözi az USA eddigi világelsőségét. A pénzkapitalista rendszer bankárkasztja tehát, csak is a világcsendőri szerepet engedi tovább Amerikának, s megteremtette az „oszd meg és uralkodj” rendszerének az újabb, világméretű ellenlábasát. Ugye azt nem kell bizonyítanom, hogy Kínában hatalmas méretben működik az emberek ellenőrzése, főleg a megszervezett kredit-rendszer és az automatizálás, ill. a digitalizáció segítségével, s mindez nem lenne lehetséges, ha a bankárvilág ezt nem akarná.
Ne feledjük, hogy már Arisztotelész is különbséget tett a két forma között, s így közgazdaságnak nevezte a termelő gazdaságot és krematisztikának, vagyis pénzgazdaságnak a termelést lefölöző rendszert. Ám ne reméljük, hogy Kína nem ugyanannak a pénzerőnek egy újabb kísérlete, hisz ők rendszeresen újjáteremtik a pártpolitikai színházat: a sakkban tartható, beépített, zsarolt, vagy megvásárolt ellenzéki és kormánypárti vezetőkkel. A termelő kapitalizmus tehát egy alapvetően és sokoldalúan megszervezett gazdasági-termelési rendszer, amely a profitszerzésre épül, így valójában szembe kellene állnia a pénzkapitalista módszerekkel, ám a bankárkaszt ősidők óta ezt a szembenállást úgy hiúsította meg, hogy megteremtette a hitelpénz rendszerét, ami nélkül a termelő-kapitalizmus nem képes termelni, de főleg állandóan fejleszteni, modernizálni.
Ebben a kapitalizmust körülvevő mai közhiedelemben olyan erősen hisz a „tudomány”, hogy nem is próbálnak új utakat, új társadalomszervezési módszert keresni. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a termelési rendszerek között is keressük a jobbat, illetve a kapitalizmus sikeres alternatívájának mutatkozó társadalmi rendszert dolgozzunk ki. Sajnos a kapitalizmus hatásait megnöveli az a demokrácia, amely valójában szintén a bankárkaszt hitelpórázán függ, hiszen a „demokratikusnak” csúfolt választások elsősorban attól függenek, hogy mely párt tud nagyobb reklámerőt – vagyis minél több pénzt bevetni és minél hitelesebbnek tűnő pártprogramot – felmutatni, elhitetni a tömegekkel. Arról persze egyedül beszél a NEEM honlapja (vagyis a Nemzetegyesítők), hogy csak a helyi, alulról szervezett közösségek visszahívható követi-képviselete lenne alkalmas arra, hogy valós érdekképviselet alakuljon ki minden választókerületben!
Sajnos ez a hihetetlenül jól megszervezett és így a hatalmi visszacsatolást is megszerző bankárkaszt, a pénzpórázon tartott tudatipar segítségével, szinte a teljes emberiséget be tudta hálózni és a szovjet-bolsevista eszme – mint a bankárkaszt egyik több célú kísérlete – oly nagy sikerrel járatta le a közösségi eszmét (vagyis a nemzeti együttműködést), hogy ma az emberek számára csak az lehet a meggyőző, ha a saját zsebükön érzik a rendszer jó irányú, vagy rosszabbodó változásait. Ebből az ördögi körből kilépni ma, csak lassú építőmunkával lehet, ahol olyan helyi közösségek alakulnak ki spontán, amelyek a tudatemelést, sőt a nemzettudat visszaszerzésének a lehetőségét is biztosítja önkéntes tagjainak, a gazdasági és önvédelmi célok megvalósítása mellett. Ehhez azonban ki kellene épüljön az a minta, amit a falvak/városok közösségei követhetnek. NEEM?
Ám a mai közbeszédben uralkodó fogalmakat először is tisztázni kellene. Hiszen egyes régi és bevált szavainknak újabb értelmet adtak a pénzvilág ilyen-olyan lobbistái, akik bizony beépülnek még az MTA soraiba is. Emiatt sokszor, épp az ellenkező értelmet tulajdonítottak addig jólismert és megbecsült kifejezéseknek. Így az átlag választópolgár egyenesen csapdába van csalva a következő szavak értelmezésénél: demokrácia, szabad választások, nép-nemzet, képviselők, kötött mandátum, hitel vagy kölcsön, jog-alkotmányosság, nyugdíj, közgazdaság, stb. kapcsán. (Ezen szavakat egy későbbi írásomban részletesen elemzem majd!)
Pl. sokan nem értik a Nemzet szó valódi jelentését, ezért összekeverik a néppel, így számukra érthetetlen, hogy pl. a Nemzetegyesítő Mozgalom kiket kíván egyesíteni? Sőt az is, miért akarnak a jelenlegi pártfegyelem alatt álló pártképviselők helyett pártonkívüli és ún. népképviselőket juttatni a magyar törvényhozásba. Ezért is szükséges e szavak valódi értelmének a kielemzése!
Nekünk magyaroknak a régen bevált, nemzeti-társadalomszervezési alternatívát kell újra felállítanunk, s csak azután eshet szó a kapitalizmus sikeres átalakításának ügyéről! Addig is észre kellene vennünk, hogy nem volt valós szembenállás a Trockij (Bronstein) által kialakított célok és a bankárkaszt által finanszírozott többi bolsevik kísérlet között. Mindez egy nagy pártpolitikai világszínház részét képezte, ahol a Sztálin szerinti „hasznos idióták” tömegei működtek a szocializmusok tudatformáló gépezeteiben, s működnek ma is a különböző szintű, kísérleti globalizmusok szolgálatában. Bár tévednék ez utóbbiban, s kilépnének a pénzdiktatúra pénzpórázának szorításából!
Dr. Bene Gábor
A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás
