A „Szeretünk Magyarország” nevű fészbuk csoportra kattintva fedeztem fel a számomra nagyon vonzó programjukat. Íme a lényege: „Ha szereted Magyarországot, akkor mentsd meg Magyarországot. A cél, egy pártmentes Magyarország létrehozása.”
Milyen érdekes, hogy nekem is ez a célom, de eddig nem találkoztam más megoldási javaslattal ez ügyben, csak Papp Lajos professzor úr „Volt egy álmom”- című írásával, ahol lefektette azt, hogy a fontos közügyeink az Országgyűlésben dőlnek el, s mi pont azt engedjük át a pártoknak azzal, hogy nem állítunk saját (nemzeti civil) köreinkből olyan képviselőjelölteket, akiket mi tudunk majd ellenőrizni és nem a pártok!
Ahogy olvasni kezdem a hozzászólásokat, Pogány Sándor sorai kerültek a szemem elé, s úgy gondoltam ezen keresztül tudom megvilágítani, hogy mi az, ahol elmegyünk egymás mellett mi, igaz és a hazáért tenni is akaró magyarok. Nézzük az ő gondolatait, amit megtűzdelek a sajátjaimmal.
KEDVESEIM!
Eredetileg azért jöttem ide, hogy nyitogassam az emberek szemeit, de most már úgy látom az adminok szemét kell nyitogatnom. Gombamód szaporodnak a hasonló csoportok és egyesek furcsálkodnak, hogy miért is van ez így. Nos azért, mert sokan csalódnak a változást akaró vezetőkben, csoport-vezetőkben. Tettem kísérletet összefogásra, mindenki udvariasan kifarolt. Van, aki évek óta csinálja, két éve, négy éve, hat éve, és semmi. A követők azt látják, hogy nem történik előre lépés. A követők azt látják, hogy a vezetők nem tesznek meg mindent a siker érdekében.
(BG: Nos a követőknek nem kellene várni a sültgalambra, hanem létre kellene hozni a saját lakóhelyükön, a saját szakmai-érdeklődési körükben azt a szellemi kalákát, amely minden választókerületben képes lenne arra, hogy az egymás segítése mellett képes legyen arra, hogy ellenőrizhető képviseletet tudjon kiállítani önmaguk számára!)
A követők azt látják, hogy a vezetők egymást szidják. Azt látják, hogy mögöttes érdekek vannak. Azt látják, hogy nincs egyetértés.
Be kell látni, hogy félre kellene tenni az „egót” és egyesülni kellene.
(BG: Valóban egyesülni, de először csak helyben, s nem azonnal országos szinten! Mert ott azonnal felmerül a bizalmatlanság, hiszen nem ismerheti meg az ország az ellenséges, pártos jellegű média miatt szinte senki, aki pedig a saját falujában-városában hiteles.)
A követőitek azt akarják, hogy fogjatok össze. Ezért most itt arra kérlek Titeket, hogy indítsunk el valamit.
(BG: Észre kell venni, hogy egyrészt a jelenlegi „vezetők” nagyobb része „félrevezető”, hiszen akkora az egó náluk, hogy alig férnek be az ajtón. Ráadásul a társadalom szövetét szétromboló szocialista korszak ma is itt van velünk, hisz nem történt meg az elszámoltatás, így ma is következmények nélküli a hazánk. Ezért ne a „vezetőkre” várjunk, hanem magunk lássunk a munkához, s szervezzük meg a helyi erőt, s majd a helyi közösségek létrehozzák a HER-t, vagyis a Helyi Együttműködés Rendszerét, ami már országossá is nőhet!)
Tehát kedves változást akaró tíz-millió magyar, akik szeretnétek, hogy az e szakmában lévő csoportok vezetői, adminjai összefogjanak, nyomjatok ide egy lájkot, osszátok a bejegyzést, hogy minél több helyre eljusson.
(BG: Talán ez is egy komoly tévedésünk, amikor azt hisszük, hogy a virtuális világban való szerveződés helyettesíteni tudja a valóságos, helyi, nemzeti értékrendű közösségeket, amiktől úgy félnek a pártok, mint a tűztől. Példa erre az egykori Polgári körök létrehozása, majd elsorvasztása.)
Természetesen ez történjen úgy, hogy mindenki kapja meg a Neki járó tiszteletet, a Neki járó rangot. Először is, keressük meg azt a személyt, aki elindította ezt az egész mozgalmat, harcot. Ki volt a kitalálója, felfedezője. Ki mennyi munkát fektetett bele. Ki milyen szellemi értéket tett bele. Legyen egy rangsor, mérettessék meg. Aztán ennek alapján fogjanak össze. Egy rangsort szeretnénk felállítani a követőitek véleménye alapján, nyomjátok a hozzászólásokat.
(BG: Rangsort csak akkor lehetne felállítani, ha valóban lenne olyan közösség is, akik nem csak a virtuális világban, vagyis nem csak az interneten léteznek, hanem a hétköznapi valóságban is képesek egymást fizikailag segíteni, szellemileg eligazodni a világ dolgaiban.)
Aztán javaslom, a rangsor szerint kapjanak elismerést. Az elismerést anyagi és erkölcsi téren gondolom. Hozzáteszem, ha Ők kapnák meg azt a pénzt, amit amazok elloptak, akkor is jobban járnánk, mert legalább tudnánk, hogy jó kezekben van.
(BG: Talán itt ismét pontosítani kell a szerző gondolatát, mert a haza nem eladó, s így mindenkitől csak annyit szabad elvárni, amit a saját anyagi-szellemi képességei elbírnak. Anyagiakról beszélni, vagyis megígérni amivel nem rendelkezünk, szerintem felesleges, sőt hiba.)
Ki hogyan képzeli az összefogást, írjátok meg. Ez egy üzenet lesz Nekik, Tőletek. Pogány Sándor
(BG: Köszönöm Sándornak, hogy megírta e fontos gondolatokat, mert így lehetőségem volt arra, hogy csatlakozzak e közös bölcsességhez a magam gondolataival is. Tisztelni kell egymást és el kell tudni viselni, ha valaki jobb, világosabb, tisztább gondolatokkal járul hozzá a köz ügyeihez. S így én is várom az építő jellegű kritikákat, ami biztosan előre visz bennünket a közös bölcsességgel.)
UTÓIRAT: Élet vagy halál.
