Bene Gábor: TEGNAP A JÖVŐÉRT!
Az AHNSZ és a NEEM (Nemzetegyesítők) szervezésében rendeztük meg a IV. Alkotmányjogi Konferenciát ahol – a kommunizmus áldozatainak emléknapján – egy perces néma felállással tisztelegtünk az áldozatok előtt. Bevezetőmben megemlítettem még Grespik László és Tóth Zoltán Jóska nevét is, akik szintén áldozatok lettek, csak ők a nemzetszolgálat áldozataiként hunytak el, s rájuk is emlékeznünk kellett, hiszen mindketten nagyon hiányoztak a konferenciáról.
Én sajnos rosszul tudtam az áldozatok számát, mert csak 100 milliót említettem, mert a kommunizmus fekete könyve becslése és a levéltári kutatások alapján a fősodratú média is csak 100 millióra saccolja a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Ám egy kutató nemzettársunk – Szöllősi Ildikó – helyesbített, mert ez a szám bizonyíthatóan 300 millió körül jár. Hozzá teszem, hogy valószínűleg a testileg és lelkileg megnyomorítottak száma még ennél is magasabb lehet.
Amint azt tudjuk: minden év február 25-én megemlékeznünk a kommunizmus áldozatairól, de a törvény előírja a középfokú oktatási intézményekben való megemlékezést is, ami nagyon helyes, mert az ifjúságunk nagyon nincs tisztában a bolsevik terror borzalmaival. A dátum ahhoz kötődik, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni jogos kiállása miatt a szovjet hatóságok elrabolták hazánkból, a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött el a koncentrációs táborok mintájának megfelelő Gulágon.
A kommunista párt így tüntette el az útból az ellenszegülőket és így haladtak a totális diktatúra felé, ami azután az elhíresült kék cédulás választási csalással teljesedett be. S ezért Kovács Béla esete lett a kommunista önkény áldozataiként számon tartottak mintája, mert ugyanilyen módszerekkel távolítottak el mindenkit aki a rendszer ellen fellépett, vagy ha bármely felsőbb kommunista vezető úgy gondolta, hogy nem eléggé „hasznos idióta”!
A konferencián később elmondott előadásom megjelenik majd több internetes fórumon, de a megszerkesztett szöveget most közreadom!
Köszöntöm a Konferencián részt vállalt előadókat és az érdeklődő közönséget!
Először engedjenek meg nekem egy nem jogászi, de népi humort:
Mi a különbség az angol alkotmányosság és a Sztálin által ránk erőszakolt: magyarnak hazudott ál-alkotmányosság között?
Az angoloké a Magna Charta, a magyarokét a franc akarta! Azért kezdtem ezzel az egyszerű viccel, hogy a másikat elsüthessek:
Mi a különbség a szocializmus és a kapitalizmus között?
A különbség nem sok, mert mindkettőt ugyanazok találták ki, az előnyeit saját maguknak a hátrányait nekünk!
S ez sajnos nem is vicc, de ma már: felismerhető valóság!
Nyakunkon egy háború, egy erkölcsi, gazdasági és pénzügyi válság, s az élelmiszer infláció megháromszorozta az árakat. Ezért sokkal fontosabb ma a nemzeti-civilek együttműködése mint bármikor!
Az állam legfontosabb feladata lenne megvédeni minden tagját a kiszámíthatatlan jövő külső nehézségeitől, és gondoskodni a belső rend és az élet normális mederben tartásáról. Mindezt az ősi közjogi hagyomány biztosítaná, ám az megszállások miatt: felfüggesztődött!
A szovjet hódításnak sikerült még az is, amit Habsburgok 400 éven át nem tudtak elérni, vagyis „örökös EU tartománnyá lettünk”, s az alkotmányosságunkat először a kommunista, majd a globalista kor teljesen feledtette. Persze kaptunk helyette sztálini ál-alkotmányt, lelkialkatunktól idegen köztársaságot, és idegen mintájú jogalkotást is! Ez utóbbi a mai napig tart, s egyre károsabb az ország számára annak ellenére, hogy az Alaptörvény Nemzeti hitvallása nyitott egy kiskaput a számunkra !
A jelen Konferencia célja, hogy tisztázzuk: helyreállítható-e az Alaptörvény segítségével a magyar alkotmányosság? Fáy Árpád b. szerint „ha kizárólag jogtechnikai eszközökkel kerülne sor formális elismerésre,pld. a jogfolytonosság elismerésére parlamenti döntésben, az akár egy kegyelemdöfést jelentene a szentkorona alkotmányára.”
Én abban tökéletesen egyetértek Árpáddal, hogy az alkotmány nem része a jogrendnek,így nézzük: mi lehet állításának az alapja?
A két nagy politikai szekértábor szinte állandóan azt mondja, hogy a legtöbb bajt a múltba való visszatekintés okozza. A kormány a kommunista korszakra mutogat, a balliberális banda pedig a két világháború között találta meg a számára megfelelő ellenséget.
Ám az én elköteleződésem a történeti alkotmányosság helyreállítása is, a múltról szól, de a mához címezve! A jelen javítása érdekében a valódi magyar alkotmányosság egyenesen szükségszerűség!
Ezért szerintem ha az Országgyűlés bármely jogtechnikai eszközzel elismerné a jogfolytonosságot, úgy: még több lehetőség lenne annak gyakorlati visszaállítására!Vagyis az, nem jelenthet kegyelemdöfést a szentkorona alkotmányára akkor, ha egyre többen állunk mellé!”
Így a nemzeti szervezettségünk az, ami a jó irányú változás alapja lehet!
Szerintem nem a közjogunktól idegen Alkotmánybíróságra van itt szükség, hanem a vármegyei autonómiára! Az ugyanis az 1486-os Hunyadi Mátyás által kiadott 60-as dekrétum alapján, a fékek és ellensúlyok megvalósulása: a mindenkori közhatalom korlátjaként.
Mert a ma ellenzéknek nevezett színtársulat nem ellenzék, hanem ellenség. Ellensége a magyar Nemzetnek, s ellensége a keresztény-polgári kormányzatnak is.
A valódi, a konstruktív ellenzék mi vagyunk: civil-nemzetiek!
Bennünket nem Soros, de nem is a nyugat pénzel, mert éppen a pénzdiktatúra ellen szerveződünk saját erőből, ezért: igen szerényen és igen szegényen, de hatalmas hittel küzdünk a magyar jövőért!
Ne feledjük, hogy a kommunisták meghirdették a népi-demokráciát, ami szerintük is proletárdiktatúra volt, s ma a globalisták a reklám-demokráciát működtetik, ami egyúttal pénz-diktatúra is!
No ezt a pénz-diktatúrát tudtuk volna elkerülni 1989-ben, ha a párt, vagyis a kommunisták nem akarták volna megúszni a véres tetteiket, a Haynau-nál tízszer több akasztást, az államosítások igazságtalan és embernyomorító lépéseit, a fiatalságot hibás-tudással ellátó oktatást, és a spontán privatizáció, no meg az Impex-eken keresztül kifosztott közvagyonért való: felelősségre vonást!
Bizony megúszták mindezt, s így nem tértünk vissza az igazságos és méltányos jogrendünkhöz, s a törvényhozásnak sincs ma alkotmányos kontrollja, mert az Alkotmánybíróság tagjai az egyetemen, csak a római és a nyugatról importált jogot tanulták!
Így csak is abban tudnak gondolkodni és értékelni.
A külföldről pénzelt és így globalista eszméket támogató médiumok pontosan tudják, miképp lehet megosztani az embereket, és milyen kreált információkkal lehet őket felhasználni, a reklám-demokrácia fenntartásához! A pártok pedig a saját média birodalmuk építéséhez és saját RÉSZ-céljaik megvalósításához használják fel a szavazókat. Mindez szöges ellentétben áll a magyar és a nemzeti érdekekkel.
Nem is értem, hogyha tudjuk, hogy a latin párt szó RÉSZT jelent, akkor miért várjuk el tőlük: a teljes nemzet érdekképviseletét?! Hisz a globális-nagytőke érdekeit minden párt kiszolgálja, mert vagy egybe esnek az érdekeik azzal, vagy pénzpórázra vannak fűzve. Esetleg félnek, mert tudják hogy járt JFK, vagy Saddam Husszein, illetve Líbia egykori vezetője, a Zöld könyv szerzője: Kadhafi.
Ha sikerülne nem csak jogászkodni, hanem alulról szerveződve létrehozni a vármegyei alispán intézményét, úgy komoly ellensúly alakulhatna ki a központi hatalommal szemben. Ám ez nem válna, nem válhatna a Nemzet hátrányára, sőt ezt még a pénzhatalom sem kifogásolhatná!
Ugyanis az általuk kitalált hamis demokráciát kell szembe helyezni a nagyon is létező háttérhatalommal, amely már nincs is a háttérben! Ma már ki is mondják, hogy semmink nem lesz, de boldogok leszünk! Velük szemben valódi alkotmányossággal, annak elveinek a modernebb megfogalmazásával kell kiállnunk!
Ez a biztos jövőt, a fenntartható visszavonulást fogja eredményezni, ha képesek a pártvezetők és az egyszerű magyarok felismerni, hogy a vármegyei autonómia lehet a világkormány és egyúttal a hazai, zsarolt hatalmi struktúrának, a megfelelő ellenőre és ellenszere.
Ne feledjük tehát Bibó István egykori gondolatát: „A hatalom demoralizál, ezért ellenőrzésre szorul!”
Márpedig ez az ellenőrzési lehetőség az, amely a történelmi hagyománynak: a magyar alkotmányosságnak megfelel. Hiszen
MÁTYÁS király már 1479-ben elrendelte, az országgyűléssel is elfogadtatott Decretum Maius-t, bár érdekes módon, csak 1486. Pál fordulása napján (vagyis január 25.) szentesítette a király.
Így 60-as cikk tartalmazta a vármegyei autonómia alapelemét! Idézem tehát az 1486. évi LX. törvénycikket, amely szerint az egyes vármegyék élére ispánokat és alispánokat kell tenni!
„Rendeltük tehát, hogy a királyi felségnek az ő főpapjai és bárói tanácsával és akaratával-mindenik megyében-valamely jeles és jómódú birtokos embert, aki tudniillik megfelelőnek és alkalmasnak látszik, megyei ispánná kell kineveznie.”
És alispánul csak az illető megyéből és nem máshonnan köteles, valamely jeles férfiút kiválasztatni.
Mindnyájan az írott esküminta szerint esküt tartoznak tenni; az ispán a királyi felség előtt, az alispánok pedig magának a vármegyének a színe előtt.
MÁTYÁS már 1471. évi dekrétumában elrendelte (art.31.), hogy a törvényeket minden egyes vármegye számára le kell másolni és a vármegyék törvényszékének meg kell küldeni. Ugyanis csak egyező másolatok szétküldése biztosíthatta az országos törvény, egységes végrehajtását.
A könyvnyomtatás lényegesen megkönnyíthette volna a törvények sokszorosítását, ennek ellenére a magyar törvények hitelesített példányai csupán 1595-től kezdve jelentek meg rendszeresen nyomtatásban. Viszont MÁTYÁS király örök érvényű törvénykönyve a Decretum Maius, valamint WERBŐCZY Tripartituma megelőzték ezeket a hivatalos törvénykiadásokat.
Mindez azért fontos a magyar alkotmányosság szempontjából, hogy a központi hatalom primátusa mellett, igen korán megjelent a vármegyei autonómia alapja.
Vagyis a királyi hatalomtól független, a vármegye érdekeit képviselő alispáni intézmény jött létre, amely 400 éven át tudta a Habsburg centralizáció és országunkat örökös tartományai közé besorolni akaró királyokat jelentősen, a szokásjogra és a helyi érdekekre való hivatkozással korlátozni.
Ezért nem volt komolyabb jelentősége annak, hogy a török kiűzése utáni országgyűlés, ahol a nemességünk a 150 éves hősi harcokban megfogyatkozottként, anyagiakban legyengülve jelent meg: kizsarolták tőlük az ellenállási jogáról és kötelezettségéről való lemondást!
Ugyanis az alispán és a vármegyei gyűlés döntése ezt bármikor pótolhatta, hiszen az uralkodók esküszövege, valamint a hitlevél is tartalmazta a „régi, jól bevált szokások” királyi megtartásának a kötelezettségét.
Mindez sajnos mára feledésbe merült, pedig a nemzeti értékrend legfontosabb elemei közé tartozik az elődeink akaratának tisztelete, ill. az általuk kiküzdött ún. szerzett jogok megtartása, megtartatása.
Ma a nemzeti értékrend megélésével, a város és vidékének szerves kapcsolatának megvalósításával kell, a sokáig csak atomizált helyi közösségeket helyzetbe hozni, és csak a KÖZJÓ érdekében kell kormányozni az országot.
Mindez a helyben választott „ismert és elismert” pártonkívüli alispánok, szolgabírák segítségével lenne biztosan eredményes és üdvös!
Ennek a szellemében dolgoznak a Nemzetegyesítők, akik nemcsak tudásmegosztást akarnak és új népfőiskolákkal az esélyegyenlőség megteremtését. Hiszen tudják, hogy a mindezt biztosító kistérségi felsőoktatással leszünk csak képesek a helyi önellátásra!
S mellette exportképes, egészségesen modern élelmiszeripart kell felállítania az államnak, minden vármegye, alulról szerveződő törvényhatóságával, főleg a magyar gazdák és a termőföldünk védelme érdekében, s az eddig nem bizonyított, de vélhetően veszélyt jelentő akkugyárak helyett!
Az 1486. évi LX. törvénycikk arról szól tehát, hogy az egyes megyék élén nem csak a központi hatalom által kinevezett főispánoknak, de a vármegyei gyűlés által megválasztott, és ott a helyi érdekképviseletre esküt tett alispánoknak is kell lenni!
Csak ezzel biztosítható a vármegyei autonómia, amely a kormány munkájának legfontosabb ellenőrző szerve lesz, a valós demokrácia olyan bástyája, amely nem a nemzet ellen, hanem a mai ellenzéki, balliberális hatalommánia ellen is kitűnő eszköznek bizonyulhat!
Nem jogászi, hanem népi humorral kezdtem! Mi a különbség az angol alkotmányosság és a Sztálin által ránk erőszakolt ál-alkotmányosság között?
Az angoloké a Magna Charta, a magyarokét a franc akarta!
Remélem, hogy a magyarság felismeri, hogy őseink, kiváltképpen MÁTYÁS királyunk akarata: nagyon fontos a jövőnk számára!
Minden rajtunk múlik tehát!
Ha képesek vagyunk újjászervezni a Nemzetet, s vármegyénként feláll az autonómia intézményrendszere az alispán vezetésével, akkor lesz magyar jövőnk! Ne gondoljuk, hogy lesz egyszerűbb megoldás, mert a pénz-diktatúra csak a szervezett erőből ért!
S nekünk van történeti alkotmányunk, tehát van mire megszervezni a Szent Korona tagságot, a Nemzetünket! S ha nem akarjuk, hogy lelkileg – anyagilag tönkremenjünk, az EU és a NATO háborúba vigyen minket, úgy ki kell használni azt az időt ami, még hátravan a Nemzetünk megszervezésére!
Én hiszek benne….
