Platón mondta: Köszönöm a sorsnak, hogy görögnek és nem barbárnak, szabadnak és nem rabszolgának, férfinak és nem asszonynak születtem, de legfőképpen, hogy Szókratész korában élhetek.” 1992-ben Clevelandben a Magyar Világtalálkozón, nagy nyilvánosság előtt, ezzel a Platón idézettel kezdtem a beszédemet, majd így folytattam: „Én pedig köszönöm a sorsnak, hogy Antall József és Csurka István korában élhetek.” Aztán jött a hideg zuhany, a döbbenetes szembesülés: Antall József idegen érdekeket szolgálva nyílt hazaárulást követett el! (Magyar-ukrán alapszerződés aláírása és sok más…). Csurka István pedig 3/3-as ügynök volt, aki, miután lelepleződött, „beismerő vallomást tett”, – de, akit élete végéig nem hatástalanítottak! (Feladata a valódi nemzeti érdek képviselőinek a kiszorítása volt.)
Én meg égtem, mint a Reistag! Szégyellnem kellett magamat, mert hagytam magam a szép, nemzeti jelszavakkal félrevezetni, így magam is félrevezettem azokat, akik bíztak bennem, az ítélőképességemben.
Mit tehet az ember, ha a nemzeti érzéseivel, jószándékával, jóhiszeműségével visszaélve csapdába csalják? Mit tehet, ha rájön, hogy ismét hajóhintába ültették, jégre vitték, átverték, kihasználták, felhasználták…
A felismerés az első, és legfontosabb… Aztán a beismerés! Mert be kell vallani, el kell ismerni, hogy átvertek… Aztán bocsánatot kérni azoktól, akikkel képes voltam ölre menni az érdemtelen, aljas szélhámosok, politikai kalandorok védelmében!
Aki csakazértis, még vadabbul, mindenféle magyarázatokkal próbálja védeni azt, aki őt is becsapta, annak az önértékelése nincs rendben. (Ma ezt a zavart tapasztalni az átvert fidesz-hívők, vagy a jobbikosok köreiben.) Önbecsülésünk visszaszerzéséhez elengedhetetlen az elveink, – pl. a magyar nemzeti érdek – konkrét megfogalmazása,- és jó lenne komolyan venni, betartani az egyértelmű gondolatközlés, a kommunikáció Arisztotelész és Leibnitz által jó régen megfogalmazott törvényeit. Vagyis: akik beszélnek egymással, ugyanazt értsék a használt fogalmakon, tehát ugyanarról beszéljenek. Hogy csak egy példát említsek: A „nemzet” és a „magyar nemzet” fogalmát mindenki használja. Kérdés: Tagja-e a magyar nemzetnek pl. Konrád György, Kertész Imre, vagy Farkas Flórián?)
Engem nem Horn Gyula csapott be, mert nem belé helyeztem a bizalmamat, hanem a nemzetinek nevezett rendszerváltó politikusok. Engem egyszer, de csak egyszer sikerült átvágni!
Ennek a globalizálódott pénz-, gazdasági és politikai rendszernek a legfőbb ellensége a valódi nemzeti gondolat s az abban rejlő erő, ezért az úgynevezett nemzeti oldalon jelentek meg, – oda helyeztettek – a legveszélyesebb szemfényvesztők. A nemzeti gondolat ugyanis a szülőanyja a nemzeti öntudatnak, ami természetesen politikai küldetést jelent, politikai cselekvést követel, politikai cselekvésre sarkall, jelen esetben a leghatározottabb rendszerváltásra!
Lássuk be, azért van abban valami biztató, hogy létezik még hazánkban egy meglehetősen nagy tömeg, akiket nemzeti jelszavakkal át lehet verni. Akiknek a nemzeti érzéseit ki lehet használni, mert, hogy van nekik! Még van…
(Király B. Izabella, Világ Magyarsága 2017.11.09.)
