Jegyezzük meg, hogy egy jelenséggel van a probléma, s nem a zsidó fajisággal! A pszichopata mágikus gondolkodása szerint: „Ha nem jönnek rá, miket tettem-teszek, akkor meg sem tettem azt!” Ezért olyan igazságokat szerettem volna a könyveimben szerepeltetni, amit a legtöbb ember nem szeret hallani. Először is azért, mert ma jelen van egy olyan társadalmi közbeszéd, ami erkölcsösnek akar látszani, de közben nem akarja, vagy nem is érti a lényeget, mert a gondolkodás fárasztó számára. Ezt még meg is lehet érteni a közembereknél, akik sokat fáradoznak a munkahelyükön, ahol profitmaximalizálás folyik, vagyis a munkaerő agyondolgoztatása, eltúlzott kihasználása.
S így ők nem veszik észre, hogy maga a kaszinókapitalizmus az a jelenség, s az erkölcstelen emberi megnyilvánulások csak ennek a jelenségnek az önkéntes reklámozói és alantas kiszolgálói. Sőt ezt takargatja el esténként az összes televízióban, minden műsorban és híradásban az amit „hír-függőségnek” vagy szórakoztatási igénynek hívok. ÁM EGYSZERŰEN, ÍGY MŰKÖDIK A TUDATIPAR. Sajnos ebben a „játékban” már nem lehet egyetlen emberi közösséget – se a zsidókat, se a magyarokat, sőt a cigányokat sem – kizárólagosan hibáztatni. Mert ennek tűrésében mindannyiunk felelőssége benne van! A közembereknek mindig löknek annyit a kaszinókapitalizmus urai és az ő kiszolgálói, hogy azok ne lázadjanak. A devizahitelezéses banki csalások is csak annyi személyt fosztottak ki hazánkban, ahányat még „elbírt” a statisztika, mert annyi még nem lázította fel az egyébként önző, egymástól mesterségesen elidegenített magyarságot. (Mindezt patikamérlegen mérte ki egy éceszgéber csapat a háttérben)
Bár a lázadásnak sem lenne nagy értelme, hiszen már az egész világ – kivéve néhány természeti népet – megfertőződött egy vírussal, amit azonban biztosan mesterségesen állítottak elő valamikor a héberek. S ez a vírus a kiválasztottsági mítosz vírusa, ami ellen nem vakcinával, nem az aranyborjút imádók közé anyagi javakban dúskálva kellene felemelkedni, hanem a józan gondolkodással és a természetes élethez való visszatéréssel, a józan paraszti gondolkodással lehetne fellépni.
Ez a vírus ellen nincs és nem is lehet más vakcina! Ám ahhoz, hogy ezt mindenki elfogadja, le kellene számolni korszakunknak fogyasztói lét-kényelmesítő szokásaival, és visszatérni a hagyományaink által megőrzött igazságos társadalmi rendszerhez, a szokásjogi alapokhoz.
Ma a dagályos gesztusokkal tűzdelt pártpolitikai világban, látni kell azt a helyzetet, hogy a pártok – főleg mint vezérelvű közösségek – de mint ideológia alapú működési modellek felépítménye, elvesztették a hitelességüket, lejárt minden szavatosságuk! A Lenin által kidolgozott pártfegyelem, s a Sztálin által végső formába öntött „társadalmi vezető szerep” oly annyira erodálódott, mint a monetáris diktatúra kamat- és kaszinókapitalizmusa is! A történelem során egyetlen létszerveződési modell volt, amit ugyan a nyugati világ „kapitalizálódása” megrontott, de mégsem tudta teljesen felszámolni, s az a Nemzet gondolata volt. Persze nem a kizárólag etnikai alapú nemzeté, hanem az értékrendi közösségé, amely persze legtöbbször etnikai alapokon nyugszik, ám minden további nélkül befogadja azokat a csatlakozni kívánókat, akik az értékrend szerint kívánnak élni, s alázattal vállalják annak védelmét belső erkölcstelenek rombolásával, vagy akár külső erők támadásával szemben. A Nemzet ugyanis a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő, időtlen, erkölcsi- és egyben kultúrközössége is.
Ezért lenne szükség ma átgondolni, hogy a pártépítések helyett miért nem a nemzetépítés gondolta járja át a magyarság iránt elkötelezettek mindennapjait? Mi magyarok nem voltunk alattvalók sem a szkíta korban, sem a keresztény királyság korában egészen addig, amíg nem kerültek a trónra a Habsburgok. Ez a gyanús eredetű és kevés kivételtől eltekintve ál-keresztény família legfőbb törekvése a magyar alkotmányos állam bekebelezése, örökös tartománnyá való alakítása volt. A Fuggerek majd a Rothschildok által támogatott család ebben ugyan nem lett végül sikeres, ám a birodalmukat sikerrel veszítették el, s ezzel a magyar államiság és a nemzetünk megcsonkításához jelentős mértékben hozzájárultak.
Nem tűnt fel senkinek, hogy az MSZMP vezetői milyen szívélyesen fogadták mindig a Habsburg család tagjait hazánkban? Miért nem lett ez gyanús a közemberek számára? Hiszen – hangsúlyozom kevés kivétellel – egy magyarellenes és ál-keresztény családról beszélünk!
Vannak persze a mai magyar valóságban olyan megmondóemberek is, akik mindezektől eltekintenek, s nincs egy rossz szavuk, sem a pártok, sem a Habsburgok, sem a bankárkaszti hamisított kapitalizmus ellen, s csak a bolsevizmust szapulják úgy, hogy közben maguk is azok közül erednek. Persze létezik ennek az ellentéte is, sok olyan politikus van aki már rádöbbent a pártok kialakításának – az egy- vagy többpárti demokrácia álságosságának – valódi céljára és létrehozói személyére. Ők azonban még nem jutottak el a nemzet újjászervezésének ma már valóban szükséges gondolatáig, csak tagadásokban lettek egységesek. Én folyamatos támadásokat kapok nemzetileg elkötelezett személyek részéről, mert erre a hiányosságra felhívom a közemberek figyelmét, s próbálom megérteni mindenkivel a kaszinókapitalizmus elleni fellépés lehetséges módjait. Ám mindenképpen kapom a támadásokat, mert többen – valószínűleg magukból indulnak ki – s azt hiszik, hogy ezzel nekem valami személyes előnyöm, esetleg anyagi hasznom származik.
Igaz azért is kapom a támadásokat, hogy felhívom a figyelmet a lassan ölő méregre, amit a divatba jött „vírus-hisztis félelmi stressz” okoz ma főleg idős embereknek. De nem akarják felismerni azt sem, hogy nem hóbortos konteo (összeesküvés elmélet), hogy a világ urai diszkréten azt tervezik, hogy lecserélik az emberiség nagy részét gépekkel, s így az automatizálás lehetősége érdekében történik majdnem minden. A nyugati modernitás pedig közben állandóan veszít a keleti szorgalom- kreativitás együttesével szemben, ráadásul mindezt egy kommunista állami keretben működtetik, ahol a reklám-demokrácia hamisságaira nincs semmi szükség. Könnyű belátni, hogy annak az államnak a működtetése, ahol nem szükségesek a pártharcok, vagyis a társadalom és az egyetlen párt még ha szembe is kerül egymással, akkor is kisebb hibákkal képes azt korrigálni, sokkal eredményesebb mint ahol sok-sok párt (azaz magyarul RÉSZ) szedi a sápot a közpénzekből.
Kína azonban éppen ezért jelent nagyon nagy veszélyt a világra, hiszen a bolsevik diktatúra hátterével épülő kaszinókapitalizmus biztosan sokkal sikeresebb lesz, mint az eddigi reklám-demokráciák. S ha őszintén megvizsgáljuk, hogy milyenek az emberi jogok helyzete pl. az ujgurok, vagy a tibetiek körében, akkor bizony szinte érthetetlen miért nem lép fel határozottabban ezek érdekében az amerikai mély állam? Lehetséges, hogy inkább számít nekik az a profit, amit onnan tudnak realizálni, mint a polgári és politikai jogok? S ha őszinték akarunk lenni a nemrégiben lezajlott karantén rendszer kapcsán, akkor a svéd mintát kell most irigyelnünk, mert ők bizony nem estek bele abba hibába, amibe szinte az egész világ. Ahogyan persze irigyelhető Izland is, mert ők a kaszinókapitalizmust korlátozták: ahogy lehetett! Több száz – lehet, hogy több ezer? – éve elkezdődött az emberi agyak manipulációja és a pénzteremtésből származó haszon kisajátítása. Ezzel párhuzamosan az értékrendi viszonyok is alaposan átalakultak, s nem lehetünk biztosak abban, hogy ez egy jó irányú átalakulás! Sőt! Azt tapasztaljuk, hogy az egyenlőtlenség folyamatosan nő, pedig a liberális gondolkodás eredetileg éppen ez ellen született, s most mintha ez is teljesen az ellenkezője irányában fordult volna.
Nincs a zsebemben a bölcsek köve, de kérek minden olvasót vegyük észre: A posztmodern szellem lassan visszatér a mágiához, s a józan, alkotmányos evidenciák – vagyis a Szent Koronában foglalt jogi alap igazságos jogbölcselete – helyett egy fura egyveleget tapasztalhatunk napjainkban! Ez az ún. tudományos világkép előtti bölcselet, vagyis a teleológikus (célok tana szerinti) világkép és a mágikus világkép egyvelege, ahol bizonyos dolgok cél elérése érdekében, azokat szolgálva jöttek létre vagy léteznek úgy, hogy közben egy szinte tudatmódosított, gyermeki mágikus gondolkodás uralja az emberi tudatot. Nekünk magyaroknak ugyanis, van egy sokáig nagyon is beváltan működött alkotmányos hagyományunk, de ezt még itthon is tagadja, vagy legalább is agyonhallgatja szinte minden pártpolitika!
Világosan kellene látnunk, hogy ami a zsidóságnak a frigyláda, az nekünk a Szent Korona. Viszont a zsidóságnak az alkotmánya a Talmud, nekünk azonban a Szent Koronában rejtőzködik az a joghagyomány, amit bármikor lehetne modernizálni, de nem lehetne az alapelveket átlépni! Nos ez utóbbi miatt történhet az, hogy nincs a Nemzetegyesítők szolid és hatalomra nem törő Mozgalma mellett ma egyetlen értékrendi közösség sem, amely komolyan akarja a jövőt olyanná formálni, amely a magyar joghagyományt akarja megtartani.
Én szeretném, ha a hazai zsidóság megértené, hogy a kiválasztottsági mítosz vírusa ellen nincs és nem is lehet vakcina, de lehetne a magyar joghagyományból plagizálni egy tucatnyi olyan értéket is, amelyet mi szívesen engednénk át nekik. S ez lenne az az optimális helyzet, hogy viszonossági alapon, nem csak Izraelben lehetne a föld csak a zsidóké, hanem hazánkban is csak a magyar nemzet köztulajdona maradhatna a Kárpát-medence földje! S ez lenne az, amikor nekik őszintén meg kell vizsgálniuk végre a zsidóságnak a nem-zsidókhoz való viszonyát.
Az egyetlen esély az ott élő magyarok létszámának felduzzasztása lenne, hiszen „azé a föld, aki teleszüli” – de még itt a csonkaországban is fogyunk, nemhogy odaát.
Magyarországnak fontos szerepe lesz a világ megváltoztatásában, mégpedig azzal, hogy megváltoztatja Európát – jelentette ki Henri Boulad jezsuita szerzetes a budapesti Párbeszéd Házában szombat este.
Henri Boulad egyiptomi szerzetes – aki maga kérte, hogy felvehesse a magyar állampolgárságot és a héten az Országházban letette az állampolgársági esküt – hangsúlyozta: ebben a küzdelemben Magyarország Dávid és Európa Góliát, mégis hinni kell abban, hogy Istennel képesek vagyunk megváltoztatni a világot.
„Az Istenben való hitnek az önmagunkban való hitté kell válnia. Amennyire ugyanis nekünk szükségünk van Istenre, ugyanannyira kellünk mi is Istennek ahhoz, hogy átformálja a világot „ – mondta a szerzetes, aki hisz abban,
hogy a következő hónapok meglepetéseket tartogatnak, és Európa „meg fog mozdulni”. Henri Boulad Átistenülés a mindennapokban címmel megtartott előadásában arról beszélt, az egyház hagyományos tanítása azt az érzést kelti az emberben, hogy gonosz és esendő. A megváltástan arról szól, hogy az ember vétkes, és végtelen bűnéért végtelen áldozattal kell fizetnie az Isten fiának. A megváltás tehát valamiféle „visszavásárlás”. Húsz évszázada ezt ismételgeti a nyugati kereszténység, miközben senki sem érti, hogy kitől kéne visszavásárolni az embert, és miért elégedett ezzel az Atya. Ez, az ember alapvető bűnösségét állító látásmód, mélységes pesszimizmust eredményezett.
A nyugati szemléletmód az emberről és a történelemről alapvetően tragikus. És az is lehetséges, hogy a mai uralkodó nihilista filozófia gyökerénél éppen ez a felfogás, az „embernek ez a leértékelése áll”. Henri Boulad szerint
azonban van másfajta teológia is: eszerint Jézus nem azért jött, hogy megváltsa, hanem hogy „megistenítse”, a saját szintjére emelje az embert. Kitért arra, a görög egyházatyák – köztük Órigenész, Alexandriai Szent Kelemen,
Alexandriai Szent Atanáz – szemlélete sokkal pozitívabb, mint a nyugati gondolkodóké. Valamennyiük teológiája összefoglalható ebben az egy mondatban: Isten emberré lett, hogy az ember Istenné váljon. Ezt megértve
„felfedezzük, hogy a kereszténység úgy felmagasztalta az embert, ahogyan egyetlen más vallás sem”. Ezért lett a kereszténység a civilizáció és a fejlődés kovásza – mutatott rá.
Ha pedig Magyarország megváltoztatja Európát, akkor az így kialakuló szellemi dominancia
hatására az elvesztett területek erőszak nélkül fognak visszatérni, mivel Trianon bekövetkezte
a szellemi befolyás elvesztésének volt a jele. Ha ezt a szellemi befolyást sikerül visszanyerni,
bekövetkezik az elcsatolt területek önkéntes visszatérése is, mivel az elszakított területekből
kialakuló “átmeneti zónák” a jelenlegi haszonélvezők számára is kedvező hatással lesznek.
Ugyanis az “átmeneti zónák” lakossága hidat képezhet az anyaország és az utódállamok közt,
így létre jöhet egy kárpát-medencei érdekközösség, amely immár nem hatalmi, hanem
önkéntességi alapon szerveződve nyerheti vissza a Kárpát-medence történelmileg
megalapozott szerepét Európában.
