Főleg az ifjúságnak, vagyis az új eszmék iránt fogékony rétegnek kellene felfigyelnie arra, hogy a történeti alkotmányosságunk modernitása olyan erős, hogy még ma sem tud a világ felmutatni annál komolyabb államfelfogást, vagyis igazságos és közjót akaró állameszmét!
Nézzük a sajátos alkotmányosságunk néhány fontosabb elvét!
Valójában az 1946. évi I. törvényig a magyar közjogi hagyományban a Szent Korona-tan meghatározó jelentőségű volt, s annak egyik legfontosabb eleme a megújuló természeti erőforrásként megjelenő termőföld hasznosításának lehetősége. Az csak 1848-ban az Áprilisi törvényeknek köszönhetően változott át a hamis nyugati minták szerinti tulajdonná. S ha jól belegondolunk valójában „köztulajdon” volt a magyar föld addig, amikor még Szent Korona tulajdonnak volt minősítve! Birtokjogot, vagyis a használat jogát ugyanis minden magyar ember megszerezhette, aki érdemeket szerzett a haza, vagyis a Szent Korona szolgálatában. Ennek a Szent Korona-tulajdonnak nem voltak antik, római-görög előzményei, így azt a nyugati monarchiák onnan biztosan nem vehették át, azonban a szkíta/hun őseink sztyeppei államfelfogásban volt ilyen előzmény, tehát a máig érvényes angol szokásjog ezért kezeli a saját földterületét az angol korona tulajdonaként. (S mily érdekes: ki is faroltak az EU-ból!)
Ennek az az óriási jelentősége ma, hogy az EU csatlakozásunk kapcsán folytatott tárgyalás oda vezetett, hogy a velünk együtt csatlakozott Málta és Szlovénia meg tudta őrizni a föld feletti rendelkezés jogát az államuknak, mi pedig sajnos elveszítettük azt. A dunántúli területek jó része ezért kerülhetett idegen kezekbe! Ezzel pedig a nem csak az ottani lakosok lehetőségei, de a történeti alkotmányosságunk egyik legfontosabb jogelve veszett el – remélhetőleg nem örökre! Az általános jóllétet biztosítani tudó egyik legfontosabb rész ugyanis az államterület feletti „tulajdonosi” hatalom, ami idegen kézben nem tud jobb világot teremteni a népnek! Az egészséges élelmiszer, a gazdasági kiegyensúlyozottság, a kisebb szennyező és szállítási költség -főleg az élelmiszer vonatkozásában- hihetetlenül fontos lenne. A messziről hozzánk szállított gyümölcsöt éretlenül kell leszedni, ami a beltartalmi értékét rendkívül lecsökkeni, vagy más élelmiszereknél a hosszú út tartósítószereket igényel, s így valójában mérgeznek vele minket. Közben a piac szerepét hangsúlyozzák, ami valójában a pénzkapitalizmus egyik igen hamis „reklám szövege”, mert csupán a termelőkapitalizmusban létezhetne a piacnak valóban pozitív szerepe. Ám a bankárkaszt még azt is rossz szemmel nézi, ha a termelő nem fordul hitelért hozzájuk. Akkor nem tudják lefölözni az értékteremtők hasznát, vagyis nem tudnak majd élősködni rajtuk. Talán ezért lett bevezetve az agyon szabályozott pályázati rendszer, ahol a mindenkori hatalom számára lett „privatizálva” a közpénzek feletti uralom, s így a reklám-demokrácia győztes pártja gondtalanul fizetheti meg az ún. adósságszolgálatot.
Összegezve: a földet régen nem tulajdonolta, nem zálogosíthatta el senki! Nos ez volt az a pont, ahol az eladósításban gondolkodó bankárkaszt nyílt ellenfele lett az édes haza, s benne azon modern alkotmányosság, amely a legközelebb állt a nép objektív igazságérzetéhez!
Nézzük a következő – ma is nagyon fontos – jogelvet: az egyeduralom kizárását!
A mai világban állandóan a demokráciát állítják a diktatúrával szembe. Ám ez a kettő nem zárja ki egymást, sőt! Már a görög demokrácia korában világos volt a komolyabb tudósok számára (Arisztotelész, Platon, stb.), hogy nem a demokrácia a népuralom legalkalmasabb formája, hanem az egy elfajzott népuralom. Ma pedig tökéletesen láthatjuk ennek a jeleit! A Magyar Királyságban nem kerülhetett főhatalom se egyéni, se testületi „esendő emberek” kezébe. Ráadásul őseink felfogása szerint a Szent Korona egy személy, amely nem azonos az uralkodóval. Ő a legfőbb hatalom – modern kifejezéssel szuverenitás – megtestesítője, aki a többi személlyel szemben nem zsarolható, nem pártosan gondolkodik, nem vásárolható meg, de az emberek számára beváltan működő szokásjog legfontosabb őrzője! Így a Szent Korona a modern államfogalomnak is egy magyar előzménye, amelyet a keleti sztyeppékre kirajzó törzseinknek az utódai hoztak vissza a (hun, avar, magyar, stb.) hazatéréseik alkalmával.
A bolsevik szemléletű történetírás tagadja, hogy közünk lenne a hunokhoz, bár szinte az egész világ Hungáriának ismeri országunkat! Kínai források jegyezték fel, hogy a hunok legfőbb vezetője biztosítja az összhangot az emberiség és a mindenség között. Leírják, hogy ha ez a rend megbomlik, katasztrófa, káosz következik. Ez a keletről hozzánk került uralmi forma nem korlátlan, főképp azért, mert leginkább a kettős vezetés rendszerét követi, (kende, gyula) sőt a harmadik „fejedelem” a horka is alá van vetve az akkor még egységes törzsi, vagy törzsi vezetők alkotta gyűlésnek. (Lásd a Vérszerződés pontjait!) Ezen hatások voltak azok, amelyek kialakították a magyar királyi hatalom mellérendelő felfogását is. A nemzet vonja be a koronázással a hatalomba az uralkodót, de az csak a nemzettel együtt alkothat törvényt úgy, hogy a bevált szokásokat egyik fél sem hagyhatja figyelmen kívül! Ezen állam felfogás idegen tehát a nyugati abszolút monarchiák természetétől, vagyis nem nyugati mintát követtek őseink, hanem a saját, belső igazságérzetükkel keresték az őseik útját, s rugalmasan modernizálták ott, ahol az élet, a szerves fejlődés megkövetelte azt!
Tud-e ma bárki ennél jobb állameszmét felmutatni? Hiszen a mai demokrácia oly annyira át van itatva a pénz hatalmával, hogy nem véletlenül hívom reklám-demokráciának a jelen rendszert. Történeti alkotmányosságunk szerint a birtokadományozás, a bíráskodás, a jog megalkotásának és a kormányzásnak a joga a koronára száll át, ám a király/kormányzó a törvényhozás jogát csak a nemzettel egyetértésben gyakorolja. S így megkülönböztette az államot és az uralkodót, sőt alkalmazta a hatalommegosztás elvét is, noha nem a hatalmi ágak mentén. Az Aranybullában meglévő ellenállási jog pedig a kötelességszegő uralkodóval szembeni egyedülálló kötelesség is, kifejeződése a vérszerződés „örök átok” formulájának is.
Összegezve: A Szent Korona nekem egy államszemély és állameszme, mely nem a nyugati kereszténység hódító, gyarmatosító erkölcsiségét, nem a judaizmus kiválasztottságát, de az igazságos és természetközeli gondolkodást, a legmodernebb, közjót szolgáló államot jelenti!
Végszó:
Nagyon remélem, hogy a mai ifjúság eljut majd arra a pontra, hogy keresi a kiutat a káoszt jelentő fogyasztói társadalomból, s felismeri, hogy nem lehet a szembe menni a teremtett világ rendjével. Igaz egyelőre csak azt érzékelik legtöbben, hogy olyan szélesre nyílt az olló a gazdaságban, hogy már a V4-ek között is sereghajtók lettünk a becsületes munkának az anyagi megbecsülése, megfizetése tekintetében. Ám ha végig gondolják, hogy milyen erős erkölcsi válság vesz minket körül, s az ego – a hamis én – uralma milyen mélységekbe tud juttatni minket, akkor keresni fogják a kapaszkodókat. S az kizárólag a történeti alkotmány elvrendszere lehet, melynek a foglalata: az Attila nagykirályunk fejméretére készült korona.
(Iordanes írta itt: Getica. L’ Harmattan, Budapest, 2004. XXXV. 182. 96. Attila „nagy fejű” volt, s IV. Károly koronázásakor azért kellett a Szent Koronát egy kalapos mesterrel kibéleltetni, mert belső kerülete 63,5 cm.)
A szerző közjogász és nemzetegyesítő segédmunkás
