Bartus László Jobb magyarok című könyvének alcíme: A szélsőjobb útja a hatalomhoz 1990–2000. Bartus nem viccel a könyvben amikor leírja: „A polgári jobboldal ideológusai pedig már a társadalom egy részének génjeibe csempészték a zsidózást.” Miután valószínűleg nem olvasta az általam írt „Zsidókérdés magyar szemmel” – című könyvsorozat egyik kötetét sem, így szerinte főleg a Magyar Polgári Demokraták Társasága elnevezésű körnek, vagyis Tóth Gy. László, Pokol Béla, Schmidt Mária, Tellér Gyula, Tőkéczki László, stb. tevékenysége alapozta meg a kódolt antiszemitizmus térnyerését a magyarországi közéletben. (sic)
Amikor ez az igen furcsán, de baloldalról szalasztott szerző szembefordult az addigi életével és elmenekült Kanadába, született a tollából egy számomra is meglepő, de mindenképpen értékelhető munka: Fesz van – címmel. Ebben leleplezte az ún. „Hit Gyüli” imakommandós praktikáit és főleg annak mindenható urát, aki mára az egyik legnagyobb médiamágnás lett, hiszen a saját tulajdona lett valahogy az ATV. Engem akkoriban nem érdekelt, hogy valójában mi lehetett a szerző valóságos motivációja, mert értékeltem az igazsághoz való ragaszkodását és a bátor, leleplező írás megjelentetését.
Ám a Jobb magyarok című könyve után Bartust nem lehet többé komolyan venni. Ugye egyszer meg lehet fordulni a damaszkuszi úton? De ennyiszer biztosan nem, mert akkor szélkakasnak tűnik még azok számára is, akik esetleg eddig kedvelték a stílusát. Ő ugyanis baloldaliként hívő katolikus volt, majd átcsapott az ateizmusba, azonban kis idő után az SZDSZ vallási tagozatához a keresztény-cionista Hit Gyülekezethez csapódott. Ott viszont a legfelső körben működött egyenesen Német Sándor bizalmasaként. Ez után kanyart vett ismét az élete és a gondolkodása, mert megírta a leleplező könyvet róluk. Ezt követően állítólag idegösszeroppanást kapott a „hites” fenyegetések hatása alatt, majd félelmében tántorgott ki Amerikába.
Ennyi forgolódás után az ember csak kapkodja a fejét, hogy ki is lehet ez az ember? Egy szerencsétlen, helyét kitartóan kereső és bátor újságíró, aki igazságszerető és magas erkölcsi mércéjű ember, aki nem bírja el a hamis környezet hatásait? Vagy egy olyan személyiség, aki össze-vissza kapkod és a felelőtlen forgolódásában lever és összetör mindent, mint az elefánt a porcelánboltban? Esetleg egy könnyen pénzpórázra vehető firkász, aki megrendelésre írogat össze bármit, bármikor, bárkiről?
Az általam nagyra becsült Tóth Gy. László egyszerűen így fogalmaz róla: „Bartus László cionista, feltörekvő balliberális újságíró, aki nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy átvegye a Hit Gyülekezetének irányítását, ezért fordult szembe egykori szektájával. Egyes vélemények szerint kóros függőségben és tekintélytiszteletben szenved, így baloldali manipulátorok eszközként használják. Jelenleg kompenzál: mindent elkövet annak érdekében, hogy a baloldali médiaértelmiség visszafogadja.”
Nekem azonban bonyolultabb személyiségnek tűnik ez a figura. A Jobb magyarok – című könyve ugyanis valóban egy „remekmű” abban az értelemben, hogy szinte állatorvosi lóként mutatja be azt, miképpen kell bizonyítékok nélkül, tudománytalanul megírni egy botránykönyvet. A szerző a hazai társadalmi, történeti és gazdasági tényeket, folyamatokat úgy elemezi, hogy nincsenek komoly bizonyítékai, nem támasztja alá az állításait semmi olyannal, ami konkrét és utolérhető módon ellenőrizhető lenne, s csak úgy dől belőle az elfogultság és az előítélet. Könyvében olyan rágalmakat is találunk, ami a magyarság egészét minősíti le, de olyanokra is bukkanhatunk, ahol egy-egy személyt, vagy személyeket vesz célba. Írhatnám azt is, hogy kilóg a lóláb, hogy ez csak egy komoly pénzekkel rendelkező megrendelő igényeihez alkalmazkodó könyv, de erre nincsenek konkrét bizonyítékaim. Épp ezért csak annyit írok, hogy nagyon gyanús számomra, hogy a magánkiadást ki finanszírozta és ki adta az ötletet, vagy akár a megrendelést Bartusnak? Mert könyv elolvasása után szerintem, mindenki számára egyértelmű lesz, hogy ez bizony rendelésre készült!
Nekem komoly gondot jelent, hogy nem találok a Zsidókérdés magyar szemmel – című sorozathoz kiadót, a magánkiadáshoz pedig sok támogató kellene. Ám sajnos kevés olyan mecénás van, aki a COVID kapcsán nem szegényedett el és meg is érti végre, hogy már nem gyűlölködni kellene mindkét oldalról, hanem az eddigi tényeket előítélet nélkül kielemezni! Az antiszemitizmus pedig egy hamis kifejezés, amit csak bunkósbotnak használnak ellenünk azok, akik nagyobbrészt nem is szemiták, azonban megélhetési zsidók! Én viszont kifejezetten rosszul vagyok a megélhetési firkászoktól és politikusoktól. Sőt a megélhetési magyaroktól, cigányoktól, zsidóktól, főleg a szélkakasoktól, antiszemitáktól, de a filoszemitáktól is!
Ezen könyvismertetőm pontosan ezért nem fog megjelenni egyetlen hazai sajtóban sem. Nem fogja a média díjazni azt a kritikát, amely sem az egyik sem a másik nagy hazai szekértáborhoz nem tartozik. A civil-nemzeti vélemény ugyanis nem pártos, tehát nem elfogadható. Kilátszik a lóláb?
(A szerző nyugdíjas közjogász és nemzetépítő segédmunkás)