A decemberben elfogadott Tizenkettedik Alaptörvény-módosítás két szuverenitásvédő passzus között adott alapot annak a kínai mintájú államnak, amely képes a kreditrendszerrel a polgárainak széleskörűen teljes megfigyelésére, kontrolljára. Ez nem valami megfoghatatlan jövő, hiszen ez a rendelkezés hazánkban, már 2024. július 1-én hatályba lép. S ha hozzávesszük, hogy a WHO átveszi felettünk májustól a pandémia kapcsán a teljes egészségügyi rendelkezést, ez is eszköze lesz ellenünk!
Az információs önrendelkezési jog kezdete olyan jogász nevéhez köthető, aki sajnos nagyon ellentmondásos személyiség volt, hiszen rajta múlott a kommunista korszak bűnöseinek az elszámoltatása okán készült – sőt az Országgyűlés által elfogadott – Zétényi-Takács törvény elsikkasztása.
Azonban az információszabadságról szóló tanulmánya nagyon is korrekt volt, s annak kapcsán döntött az Alkotmánybíróság (AB) arról, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel, vagyis a személyi szám néven megismert számkód széles körű használatba való bevezetése alkotmányellenes.
Igaz azt sohasem tisztázta az AB, hogy vajon mit tekint valós alkotmánynak, mert pl. a „láthatatlan alkotmányként” éppen Sólyom László által emlegetett fantom, csak arra volt jó, hogy számára komoly jogi mozgásteret biztosítson. Abban azonban igaza volt és ezt a javára lehet írni, hogy akinek nincs képe arról, hogy mit tud róla az állam, vagy egy magáncég, akkor bizony komoly korlátok közé szorítható cselekvési szabadságában és döntéseiben bárki.
Sólyomnak az AB elnökeként jelentős befolyása lett a jogalkotásra és még a joggyakorlatra is, bár magát az intézményt is a kommunista vezetés hozta létre a saját védelmében. Így vezetőjének – a Baranya megyei MSZMP első titkárának vejeként – a véreskezű elvtársak megvédésén túl, lehettek saját gondolatai, és azok közül is kiemelkedik a következő tény megállapítása: „Baj az, ha egyoldalú technikapárti propaganda folyik, amely elhallgatja a veszélyeket és költségeket….”
S ma épp ezt tapasztalhatjuk, mert óriási médiaerővel folyik tudatunkért az „egyoldalú technikapárti propaganda” s a tömegember képtelen a valós képet kialakítani arról, ami a kárára történik. Ugyanis nem csak elhallgatják a veszélyeket, hanem egyenesen úgy állítja be a kormánypropaganda, hogy a legjobb döntés, ha mielőbb az Európai Digitális Platformhoz csatlakozunk. Pedig ezzel a teljes magyar adatállományt kiszolgáltatjuk az EU vezetésnek, s azon keresztül a multicégeknek, sőt a bankárkaszt lobbista-élősködőinek is.
Márpedig már Széchenyi is tudta, hogy: „Aki törvényes kamatnál többet kíván, az előttem uzsorás, akárhogy hímezzük is a dolgot” (Hitel:44.old)
Valójában csak azért idéztem a bankárkaszt számára gyűlöletes mondatot Széchenyitől, mert lassan két éve annak, hogy a teljesen felesleges lezárások ellen jogosan tüntető kanadai kamionosok bankszámláit befagyasztotta az országos szükségállapotot hirdető Justin Trudeau kanadai miniszterelnök. (Vagyis teljes az együttműködés a pénzdiktatúra politikusai, bankárai között!)
Azt kell ugyanis megértenie minden magyar embernek is, hogy az említett „szükségállapot” bármikor bevezethető hazánkban is, ami alkotmányos jogokat felülíró, rendkívüli jogköröket biztosít a kormánynak, vagyis a ma már egyértelműen uzsorás bankok mindent képesek rákényszeríteni a kormányra, még a saját népe ellen is. Ha pedig csatlakozunk a „nagyon modern és nagyon szükséges” digitális platformhoz, akkor az adataink, társadalmi helyzetünk, vásárlási szokásaink, politikai nézeteink azonnal kiderülhetnek és ezzel az idegen hatalmak vissza is fognak élni. Hiszen tapasztalhatjuk, hogy minden rólunk szóló információval visszaélnek, pl. alig tudok megszabadulni személyemre célzott hirdetésektől, pedig még nem is tudnak rólam annyit, mint ha a kormány kiszolgáltat bennünket az EU-nak. Bár az adatvédelem és információszabadság nem elsősorban egyéni védelem, hanem sokkal inkább a közösségi és nemzeti védelem, s a biztonságot már a normarend bevezetéskor a legrosszabb eshetőségre kellene tervezni azért, hogy ne érjen minket a kanadai kamionosokhoz, vagy a kínai ellenzékiekhez hasonló meglepetés soha. (Kérdés, hogy ez e a célja ma a kormányzatnak?)
A nagy mennyiségű összekapcsolt adat kiszolgáltatja az érintett felet úgy, hogy nem is tud védekezni annak a következményei ellen. Azt kell látnunk, hogy ez a törvény az állam további hatalomnövekedéséhez fog elvezetni, s még jobban kiterjeszti az adatokon keresztül az egyén és a közösség ellenőrzésének lehetőségét. Mivel ez – lásd a kínai példát – a kormányzat számára a totális ellenőrzés eszközévé válhat, így szép lassan visszatérünk a már magunk mögött hagyott kommunista diktatúra körébe. S a napjainkban kezdjük építeni a Klaus Schwab megálmodta új kommunizmust Kína mintájára? Mert ez a törvény a totális ellenőrzés eszközévé válhat, hiszen alapvetően ellentétes az információs önrendelkezési joggal. Ráadásul a magyar állam ennek az állandó kontrollnak a működtetését olyan technológiára bízza, amely egyrészt külföldi (többnyire kínai) eredetű, másrészt a supergazdag kevesek kezében van.
Miután az Alaptörvény VI. cikke szavatolja az információs önrendelkezési jogot, így nekem úgy tűnik, hogy a törvényalkotás megint ellentmondásokat, a jogrendszeren belüli kollíziókat teremt, ami egyre gyanúsabb számomra.
S ugye Önök is értik, hogy mekkora csúsztatás az, hogy az állam mindenki számára egyedi digitális azonosítót biztosít, s így mindenki önként döntheti el, használja-e a digitális azonosítót, s így lehetősége van a digitális állampolgárság választására. Csak éppen azt hallgatják el, hogy a jövőben ezt az egyedi digitális azonosító használatát, akár kötelezően is előírhatja!
Tehát az univerzális egyedi azonosító használata állami és közigazgatási szinten attól függetlenül ellentétes az említett AB határozattal. Vagyis ma már az AB döntései sem tudják a kormányzatot és az Országgyűlést kordában tartani, nem hogy az agyonhallgatott történeti alkotmány! Pedig az beváltan működött a történelmi államunk minimálisan 1000 éve alatt!
Az információs és kommunikációs technikák hosszú távú társadalmi hatásai ugyan bizonytalanul becsülhetők meg, de már láthatóak a rossz példák. S nem csak a Kommunista Kínában, hanem a liberális Kanadában is!
S ránk is ez vár?
