Egyre jobban látszik a két nagy pártpolitikai szekértábor, gátlástalanul önérdekű szembenállása, amit nagyon jó lenne 2022-ig kihasználnia a magyarságnak arra, hogy megszervezze, vagyis Nemzetté emelje önmagát. A jelmondat, amit már évek óta hangoztatok, így szól: Nemzetet építsünk, ne pártot! S e jelmondatnak, csak a NEEM (Nemzetegyesítők) 12 tagja felel meg a mai közügyes palettán! A politikának ugyanis a közügyekről kellene szólnia, nem a párt, vagyis a részérdek megjelenítéséről.
A közjó önzetlen szolgálata, a minden szinten cselekvésben megjelenő nemzeti érdek és a Nemzetté emelkedettek hálózatszerű összefogása – pontosabban egyesítése – lenne az egyetlen, ami végre kimozdíthatna bennünket a jelenlegi holtpontról. Mert helyi önszerveződő közösségek, falusi-városi szellemi kalákák, az egyének átmeneti erőfeszítése, sőt szenvedése nélkül nem jönnek létre. Pedig nincs semmilyen lehetőségünk a továbblépésre csak a közösségek létrejöttének megvalósulásával! Csakhogy ehhez fel kell végre állni és cselekedni!
Őseink kitalálták és évszázadokon keresztül csiszolták is azokat a jogelveket, amiket a kommunista rendszer 1946 és 1949 között, szép lassan szemétre dobott és hirdették is bőszen, hogy: „A föld fog sarkából kidőlni. Semmik vagyunk, s minden leszünk! Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni hát, És nemzetközivé lesz. Holnapra a világ.” (A semmik azonban nem lettek minden, csak 45 évig?)
Bevezették a szovjet fegyverek árnyékában az egypártos rendszert, amely persze mindent államosított, s így átesett a ló túloldalára. S miközben papíron nagyszerű eredményeket ért el, sőt még egy teljesen szovjet mintájú papíros-alkotmányt is ránk erőszakoltak, folyamatosan tették el az útból azokat, akik még ragaszkodtak volna a történelem folyamatosságához. Ma azonban már kevesen emlékeznek rá, vagy tudnak arról, hogy van nekünk egy szokásjogi igazságokon alapuló, nemzet megtartó alkotmányosságunk, mert legtöbben csak az 1949. XX. törvényre tudnak visszaemlékezni, mert azt gyömöszölték a fejünkbe! Így sokan hiszik azt, hogy ahhoz, vagy annak a legutolsó változatához kellene visszatérnünk. (Mert nem veszik észre: papíron volt benne az, hogy minden hatalom a népé. Holott sem akkor, sem előtte, nem volt ez igaz! Ráadásul éppen azzal az ál-törvénnyel tudták kifosztani a közvagyont,s kiszolgáltatni minket a nyugati bankárkasztnak!)
Azonban vannak még ma is hasznos konzervatív értékek – mint pl. a Szent Korona állameszme, vagy a nagyon elfeledett közbirtokosság –, ám ezeknek az értékeknek jelenleg nincs más politikai hordozója, mint az a mozgalom, amit Papp Lajos 2012-es gondolatai nyomán indított el 12 kitűnő magyar ember, akik szerényen meghúzódnak a „kiskirályok mundérban” c. könyv szerzője (vagyis Bokor Imre professzor) és Vesztergám Miklós közismert tárogatós között. Ők nem akarnak sem szerepelni, sem hatalmat. Hiszen a céljuk csupán az, hogy a pártképviselők helyett népképviselők kerüljenek a törvényhozásba.
Ennek a mozgalomnak azonban nincs pénzháttérhatalmi támogatója, ezért nem is lehet hallani róluk semmit a médiában. Bizony egyedül ők nem férnek bele a pártpolitika mai kánonjába, hisz csak ők valóban nem akarnak hatalomra kerülni, hanem szeretnének a helyi közösségeknek szolgáltatni egy olyan új lehetőséget, amivel azok képesek lennének végre visszaállítani hazánkban az 1848 márciusa óta vágyott NÉPKÉPVISELETET! (Vagy nem vette észre eddig még senki, hogy csak pártképviselők ülnek a parlamentben, és hangos vezényszóra szavaznak?)
A mai pártképviselet ugyanis – tisztelet a kevés kivételnek – csakis idegen érdekeket hűen kiszolgáló, illetve önmaguk zsebével-sorsával foglalkozó, korlátolt és nagyon felelőtlen politikusokból áll. Ők azok a pártkatonák, akik fegyelmezetten szavaznak meg mindent, amit a pártvezetés jónak lát, leginkább a bankárkaszt, vagy valamilyen gazdasági lobbi érdekeinek megfelelően.
Aki nem hisz nekem, az nézze meg ezt a videót!
Ha megnézte akkor megérti, hogy nem csak a mai kormányok és képviselők, hanem mindig, minden rendszer pártképviselői kiszolgálják a háttérhatalmat. S így minden pártkatonákból álló képviselőházhoz idomult egy bezárkózó, komoly teljesítményre képtelen értelmiség, akik nem méltó utódai a nemzetnek, kiknek az egykori tagjai nemcsak képesek voltak meghalni a hazájukért, de képesek voltak hősi életet is élni. Azok a nemesek ugyanis a birtokaikat nem csalással, nem talpnyalással vagy hazaárulással szerezték, hanem komoly érdemekkel. (A kommunista rendszerben csak hazugságokat tudtak tanítani a Nemzetről!)
Az egykori magyar Nemzettel állnak szemben a mai pártelitek, kíméletlen, önző és tudatilag befolyásolt, az igazságra és méltányosságra, teljesen vak gazdasági elitcsapata, amely átvett minden hamis nyugati mintát a pénzkapitalizmus uraitól.
A magyar társadalom harmadik rétege az a nép, amely csak a túlélére koncentrál, mert rosszak a tapasztalatai, és szerintük a politika: csak is valami úri huncutság! Pedig éppen ezzel a hozzáállással adja át a lehetőséget annak az úri huncutságot majmoló pártpolitikai elitnek, akik bizony gátlástalanul kifosztják őket. Bűnük eltussolásáért cserébe hagyják, hogy a nyugati bankárkaszt gátlástalanul kergesse öngyilkosságba a kifosztott, vagy egyre szegényedő és így egyre többet dolgozó, ezért csalódott és önszerveződésre egyre képtelenebb népünket. A mai reklám-demokrácia ugyanis éppen az 1989. évi XXXI-es ál-alkotmány segítségével, bulizták ki, hogy az egykori véreskezű kommunisták és az ő holdudvaruk, ill. mindezek liberálissá vedlett utódai, ne legyenek elszámoltatva, s lophassanak nyugodtan tovább úgy, ahogy a Kádár korszakban is tették!
Most pedig az elszegényedő, félrevezetett és tudatlan népet ügyes ügynökök vették kezelésbe, s megpróbálják rávenni arra, hogy jogilag meg lehet dönteni ezt a jelenlegi pénzdiktatúrát, sőt azt is állítják, hogy mindehhez csupán 100 ezer csatlakozó aláírás kell. Ez ugyan csak is arra jó, hogy az egykori „Demokratikus Hálózat” egyik szervezője kiélje a gyűlöletét, „megigazuljon” és szert tegyen új adatokra. Olyan naiv magyarok adataira, amelyek azoknak az elérhetősége, akik minden agymosó, vagy fertőző tudatipari kábítás ellenére is kitartanak az igazság keresése és a rendszer jobbítása mellett. Ráadásul a valóban elkötelezett, nemzeti vezetőink közül egyre többen esnek bele, ebbe a hihetetlenül jól szervezett, de hamis „szabadságmozgalmi” csapdába, amit Gyurcsány ügynöke szervez.
Széchenyi István szerint Magyarország nem volt, hanem lesz! Én azonban azt látom, hogy Gyurcsány teljesen rátelepedett a balliberális oldalra, s ezzel marad a hatalom az eddigi kézben. S a Nemzet önszerveződése helyett, megint várja majd mindenki a sültgalambot! Ám helyette a 7 szűk esztendő jön, s jólenne, ha erre készülnénk! Jó lenne, ha elgondolkodnánk a helyzetünkön! NEEM?
A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás
