Dezső András cikkét olvastam a HVG-ben
S nem csak olvastam, hanem most idéznék is belőle: „Előfordul, hogy a titkosszolgálat egy – már meglévő – kapcsolaton keresztül épül be egy-egy csoportba és ott arra törekszik, hogy informális befolyásra tegyen szert. De az is bevett módszer, hogy „kívülről” ad támogatást a csoport vezetéséhez, de nem az első vonalhoz tartozó tagjának, „felépítve” őt.”
Bevallom meglepődtem Dezső András tájékozottságán, hiszen magam is ilyen érzésekkel küszködtem 2006 őszén, amikor – naivan felutaztam Szegedről – és csatlakoztam a tüntetéshez. A Szabad Magyarország vezetőjét Takács Andrást ismertem egyedül az ott lévő emberek közül, bár Halász Jóskát magam vittem fel oda az autómmal, de Ő nem tartott velem, hanem azonnal a háttérszervezésbe csatlakozott be. Egyébként akkoriban sokszor volt olyan érzésem, hogy lehallgatják a telefonomat, belenéznek a laptopomba, s időnként azóta is feltűnt a környezetemben olyan személy, aki a fentiek szerint gyanús lett a számomra. Ám nekem nincsenek titkaim, nem akarok forradalmat csinálni, csak az ősi, történeti alkotmányt és az erkölcsi mélyrepülést kérem számon a politikai vezetéstől. Ma ezért nem aggódok a titkosszolgálat ügyködése miatt. De nézzük tovább a HVG írását, mert nagyon érdekes és igen logikus dolgokat ír le a szerző!
„A cél a legtöbbször a csoport bomlasztása, amelyből sikeres akció esetén a tagok vagy a hívek mindössze annyit érzékelnek, hogy rosszabb lesz a hangulat, a vezéregyéniségek összevesznek egymással, fúrni kezdik egymást. Ezt a módszert alkalmazta a titkosszolgálat 2006-ban is, amikor a Kossuth téren letáborozó tüntető csoportok és hangadók megosztására törekedett – sikerrel.”
Dezső András talán csak a lényegi elemet nem említi 2006 kapcsán. Hiszen, ha végig gondolom az akkor történteket, úgy egyrészt a magyar emberek naivitását kell megemlítenem, és az egoizmust, ami bizony ott is felütötte a fejét. A vezetők ugyanis nem egy valóságos kikristályosodási folyamat révén lettek azok, hanem csak úgy lettek. Aki a leghangosabb volt és magának vindikálta a vezetést, nos Ő lett a vezető. Lehet, hogy belefér a dezsőandrási kategóriába, de lehet, hogy nem! Arra viszont kíváncsi lennék, hogy honnan vette a szerző azt az információt, hogy „Ezt a módszert alkalmazta a titkosszolgálat 2006-ban is…”? Ő tag lehet ott is? Ám nézzük mit tud még a HVG újságírója a titkosszolgálat titkairól:
„Egy másik módszer, hogy a csoport hangadóját hiteltelenítik a hívek vagy a széles körű közönség előtt. Ilyenkor a lehető legmélyebben utánamennek a célszemély előéletének, amibe akár az is beletartozhat, hogy az iskolai tanulmányairól is információkat gyűjtenek.”
Ha már szóba került 2006, akkor tisztázzuk, hogy a budapesti és az ország minden városában folyó tüntetésekre nem egy ellenzéki csoport hangadója, hanem maga Gyurcsány Ferenc „hívott” bennünket, hiszen senki ne mondja azt nekem, hogy bármely főszerkesztő nyilvánosságra merte volna hozni az Őszödi beszédet akkor, ha azt nem maga a miniszterelnök adja neki utasításba. Így tehát a titkosszolgálat „a lehető legmélyebben utánament a célszemély előéletének”? Vagyis nyomozott Gyurcsány Ferenc után, aki egyértelműen a tüntetés okozója volt? Lehetséges tehát az, hogy egy miniszterelnök megússzon egy ilyen jellegű hatásköri túllépést, ami hatalmas egyéni tragédiákat, és az országnak komoly káoszt és ezzel károkat okozott? Sőt megússza azt is, hogy nyíltan bevallotta e beszédében a csaló és hazug politizálást? Sőt megússza azt a soha el nem évülő népellenes bűncselekményt is, amit október 23-án követett el az ötvenedik évfordulóra emlékező tömeg ellen az államunk rendőrsége? (Aminek természetesen csak Ő állhatott a hátterében, mint miniszterelnök!) Ráadásul nincs ma egyetlen politikai erő sem, mely számonkéri őt ezekért a cselekményekért?
„Különösen gyakori módszer ez olyan szervezetek bomlasztásánál, amelynek a vezéralakja magát olyan szakembernek tünteti fel, aki tudományos területen jártas. Egy-egy ilyen titkosszolgálati lejáratás során nem csak valós információkat derítenek ki a célszemélyről, de arra is törekednek, hogy a célszemélyt valótlan állításokkal is hiteltelenítsék a szűkebb vagy a tágabb környezete előtt.”
Gyurcsány szakdolgozata persze nincs meg, de ezt nem nagyon firtatja már senki! (Én azonban rövidesen nyilvánosságra hozom a magamét, nehogy a végén még engem is megtaláljon valaki, akinek nagyon útban vagyok!)
Erről viszont az jut eszembe, hogy volt nekünk egy államfőnk, akit viszont nagyon is lebuktattak a doktori dolgozata kapcsán, s ebben a Fidesz kormány alatt is részt vehetett a titkosszolgálat, mert másként nem igen képzelhető el az, ami Schmitt Pállal történt. Plágiumügye úgy robbant ki, hogy a HVG 2012. január 11-én nyilvánosságra hozta, miszerint 1992-es doktori disszertációja túlnyomórészt más szerzők műveinek szinte szó szerinti fordítása. Az ügyet egy magánszemély nyomozása indította el, amikor Schmitt Pál diplomamunkájáról olvasott egy interjúkötetben. A nyomozás során kiderült, hogy Schmitt dolgozata szinte teljes egészében Nikolaj Georgiev, Klaus Heinemann, Anita L. Defrantz és Nadezsda Lekarszka kutatók munkáinak helyenkénti átfogalmazásával jött létre! Mindenesetre az is érdekes, hogy 2003 és 2014 között a Westdeutsche Allgemeine Zeitung többségi tulajdonába került a HVG, bár megmaradt az eredeti menedzsment. S miután sikerrel lejáratták Schmitt Pált, a gazdasági válságra hivatkozva a WAZ 2014-ben megvált többségi részvénypakettjétől, amelyet a HVG korábbi résztulajdonosai, a menedzsment és a szerkesztőségi tagjai vásároltak vissza. Érdekes, hogy milyen tájékozott és a balliberálisok számára milyen hasznos a HVG. Talán még ma is komoly kapcsolataik lehetnek a titkosszolgálattal? Hiszen annyira tájékozottak…
Én csak arra kérem a nemzettársaimat, hogy gondolják át amit leírt a szerző! Ne higgyék el azt, hogy ha valaki nagyon sokat tud a háttérben munkálkodó titkosszolgálatról az valami véletlen. Mert véletlenek nincsenek…
(BG) A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás