Megnéztem Nemes Jeles László Napszállta – című filmjét. Vesztemre. A film ugyanis egy rejtetten profi propaganda, de unalmas semmit-mondás a normális emberek számára.
Viszont azoknak a nyugati hipnózisban élőknek, akik megnézik majd, sokat hazudik Budapestről és az 1910-es magyar viszonyokról. A néző feszülten várja a megoldást, amit a végén néhány lövészárokban készült filmkocka ad meg, s ennek a kódolt üzenete az, hogy a titokzatos bűnöző léttel fertőzött Budapest alapozta meg a háborút és nem a háttérbe húzódó – s a háborút minden oldalon megfinanszírozó – bankárkaszt és nem is a fegyvergyárosok, vagy a szláv-germán terjeszkedési vágy. Egyébként a filmen végigvonuló feszültségkeltő arcok, nézések, zenék azt érik el, hogy nem alszunk el rajta, pedig borzalmasan unalmas. E filmnek tehát az a burkoltan megjelenő főüzenete, hogy monarchia politikai vezetése „nőket vásárol”, sőt mintha egy sejtelmes vérvád is megfogalmazódna bizonyos gesztusok és sejtetések kapcsán. Szinte olyan érzése van az embernek, hogy a saját beteges lelkialkatát vetíti át a monarchiára, azon belül is főként a magyarságra a rendező.
Nemes Jeles a filmen már elhagyta a középső nevét, vagyis csak Nemesként szerepelteti magát. Pedig e film után, róla biztosan elmondható, hogy „nem nemesen” gondolkodó személy, hanem sokkal inkább betegesen. Sajnos ennyit sem érdemes írni e produkcióról, amit egyébként 1,6 milliárd forintnyi közpénzzel támogatott meg a Magyar Nemzeti Filmalap. Írhatnám ezek után, hogy ezek se nem magyarok, se nem nemzetiek, sokkal inkább a burkoltan magyarellenes filmesek és propagandisták támogatói. Ám ez is felesleges. Az ilyen szocializációval rendelkezők destruktívak és a normális gondolkodásra igen veszélyesek. Talán ezért kapnak az utóbbi időben az ilyen gondolkodási struktúrával bíró személyek nagy nemzetközi elismeréseket?
Olvasom Kondor Kati írását a kultúrharccal kapcsolatban. Nagyon igaza van. Ám a helyzet nem REMÉNYTELEN, ahogyan az írás címe sejteti, hiszen felálltunk mi már többször is a történelem során, pedig már gondolatban temettek minket a nyílt és rejtőzködő ellenfeleink. Vagyis kizárólag a címmel nem értek egyet Katival, bár tudom, hogy az elkényelmesedésből való felrázás okán írta le ezt a szót. Egy kommentben olvasom: A (Hunyadi film) FORGATÓKÖNYV EGY VICC! Sajnos nem az. Véresen komoly a magyarságot lejárató szándék, s csak azt kérem minden jó magyartól, hogy álljon fel a karosszékből, s december elsején este fél hatkor legyen a Clark Ádám téren, hogy erőt tudjunk mutatni azoknak, akik akár a hatalom berkeiben, akár a háttérhatalom védelmében, de e kultúrharcot folytatják ellenünk. Ezek nem értenek a szép szóból, nem értenek a választási eredményekből, mert ők azzal vannak megfertőzve, hogy elhitték magukról, hogy többek nálunk, sőt ők a kiválasztottak. Ezt erősítette a bolsevizmus és most még inkább a globál-marxista „új világrend” vagyis a New World Order és az aranyborjú imádók népes tábora. Rá kellene ébredni végre, hogy a kapitalizmus csak akkor előremutató, ha egy erős és a közjót szolgáló állam korlátokat szab számára. Ám mostanság ez fordítva van, az erős bankárkaszt szab korlátokat az államok számára. A kiszolgáló személyzet pedig nagyon is jól érzi magát azon a „pénzpórázon” amit a nyakukba rakott ez a maga létezését is letagadó és a „reménytelenséget” sugalló deep state, a „nem létező” bankárkaszt. A magyarságnak azonban küldetése van a világban, s ez nem közhely, hanem éppen e kultúrharc kapcsán világossá váló valóság. A nyugat már régen hipnotikus állapotban van, s így nem érzékeli a valóság minden elemét. A kelet az iszlámba, vagy az ortodox kereszténységbe burkolódzik, illetve a számára kényelmes fogyasztói lét örömeit szeretné kiszélesíteni. Nekünk azonban már megvan a tapasztalat, ami alapján levakarhatjuk a ránk rakódott kiválasztottsági mítosz fertőjét. Mert ne tagadjuk, ez a mítosz a legfertőzőbb vírus a világon, s bennünket is megtámadott már! Ám nekünk, csak vissza kell térni lélekben ahhoz az értékrendhez, amit az őseink követtek!
BG
NEEM Nemzetegyesítő Mozgalom
