Egyre többször hallani azt a pletykát, hogy a pártvezetők és a hatalomba kerülő pártpolitikusok nagy része szabadkőműves, ezért gondoltam, hogy utána kellene járni ennek. Különösen azért lenne fontos a tények kiderítése, mert az általam csak „virushisztis maszkabál-nak nevezett” világjárvány sokkal inkább hasonlít egy szabadkőműves próba-gyakorlatra, mint egy elméleti összeesküvésre.
A vakolók kiszivárgott belső szabályzata szerint nem is lehet megszüntetni a szabadkőműves páholyok működését, csupán ideiglenesen felfüggeszteni, ezért hiába tiltották be őket többször is hazánkban, mindig működtek csak éppen még nagyobb titokban, mint addig. Vagyis a hazai szabadkőműves egység még a földalatti, illetve az emigrációs periódusban is fennmaradt, sőt az a szakadás – ami az angol és a francia vonal között létrejött -, nem történt meg a magyar szabadkőműveseknél. A franciaországi Nagyoriens ugyanis szertartásrendjéből törölte Világegyetem Nagy Építőmesterének említését, vagyis ateistává vált, így az angolok ma sem nézik jó szemmel a Nagyoriens típusú tevékenységet, sőt nem ismerik el annak legitimitását sem.
Egyébként egy páholy, amely az emigrációban negyven éven át megmaradt magyar nyelvűnek Martinovics nevét viseli, s annak legismertebb vezetője még Budapesten, Jászi Oszkár volt. (Eredeti nevén Jakubovics Oziás volt, aki pesti páholyának munkájával jelentősen hozzájárult az 1918-as összeomláshoz.) Ez persze csak azért érdekes, mert Márton László megbízott nagymester elmondta: a jelenlegi Szimbolikus Nagypáholy vezetőség jó részét is a Martinovics-páholy avatta mesterré, vagyis nagyon szoros a kapcsolat a már régóta emigrációban működő szabadkőművesek és az itthon titokban működők között. Sőt ahogy azt a folytatásból kiderül, maga a Martinovics páholy haza is tért 2004-ben. Az is megérne egy tanulmányt, hogy miért éppen akkor, de ezt most nem taglalom.
Nézzük tehát a hazai Nagyoriens zseniálisan jó nevű páholyait!
Felvilágosodás, Jászi Oszkár, Humanitás, Martinovics, II. Rákóczi Ferenc, Zsolnay és Univerzum a hét páholy megnevezése, s most vizsgáljuk meg azokat a papíron szereplő, emelkedett eszméket és célokat, amelyeket ezen páholyok maguk hoztak a nyilvánosság tudomására úgy, hogy közben nem lehet tudni, kik is a tagjaik, kik támogatják ezen szépen hangzó, „nemes” gondolatokat.
A Felvilágosodáshoz páholy önmeghatározása
”..lelkiismereti szabadság és a kölcsönös türelem jegyében működő… gondolkodás 21. századi szerepének modern, kőműves vizsgálatára, mellyel, ez meggyőződésünk, a Magyar Nagyoriens egésze és az egyetemes szabadkőművesség számára is hasznos munkát fogunk végezni…– a szociálisan érzékeny, liberális és konzervatív gondolkodásmódok iránt egyaránt nyitott – republikánus értékek mellett, melyek meggyőződésünk szerint irányt mutathatnak a Magyarország társadalmi szétszakítottságából származó bajok enyhítésében. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a szabadkőművesség nem “titkos testvériség”, hanem beavatáson alapuló, zártkörű társaság. A szabadkőművesek maximálisan betartják a törvényt, semmiféle világuralmi vagy bármilyen uralmi törekvésük nincs, nem irányítanak titokban semmit, és erre nem is vágynak. A szabadkőművesek azon dolgoznak, hogy saját magukat és a többieket jobb emberré tegyék, tudást osszanak meg egymással, és rászorulókon segítsenek.”
(Édesapám mondta amikor Kádárról kérdeztem: Tudod kisfiam, olyan szépeket mond, hogy igaz sem lehet! Ez ugrott be a szöveg olvasása közben!)
Jászi Oszkár páholy önmeghatározása
“Jászi Oszkár nevének megválasztásával jelezni kívántuk, hogy páholyunk elsődleges célja a magyar és európai társadalom, a politikai, gazdasági, kulturális folyamatok vizsgálata, analízise és feldolgozása. Kötelességünknek tekintjük, hogy a fejlődés érdekében megnyilvánuljunk. A szabadkőműves elvek megtiltják a hétköznapi pártpolitikára vonatkozó megjegyzéseket, de lehetőségünk van a társadalmat érdeklő általános vagy egyedi kérdésekről nyilatkozni, véleményünket a közvélemény elé tárni…”
A Humanitás páholy önmeghatározása
„A páholy Magyarországon az „adogmatikus” és „liberális” szabadkőművességet képviseli. Ez azt jelenti, hogy tagjaival szemben sem politikai, sem világnézeti elvárásokat nem támaszt, az ilyen jellegű elkötelezettségeket az egyén kizárólagos megítélésének körébe utalja. A tagok a páholyban sem rítus, sem a mindennapi gyakorlat során nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy származásuk, világnézetük vagy politikai elveik miatt támadások érhetnék őket, vagy akár ezek megvallására kényszerülnének. A páholy folytatója a katedrálisépítő középkori mesteremberek beavatáson és egymás tanításán, tökéletesítésén, az egymás iránti szolidaritáson alapuló testvériségének. Folytatója a felvilágosodás zászlóját vivő francia és nemzetközi szabadkőművességnek, mely évszázados harcot folytatott az emberi szabadság kibontakozásáért, a polgári jogegyenlőség megteremtéséért, általában az emberi jogokért, és nem utolsó sorban az állam és az egyházak következetes szétválasztásáért… A páholyba belépő tagoktól elvárt szabadkőműves fogadalom nem tartalmaz semmi olyat, ami egy humanista beállítottságú, modern, autonóm gondolkodású ember lelkiismeretével, vagy akár a Magyar Köztársaság alkotmányával ellentétes volna.”
A Martinovics páholy önmeghatározása
„…Magyarországi Nagyoriens legrégibb szervezete, egyszersmind az egyetlen 1908. óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan működő magyar páholy… Elveik megvalósításáért küzdöttek a Választójog Országos Szövetségében, melynek vezetősége a páholyuk tagjaiból került ki, anyagilag és erkölcsileg támogatták a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületét és a Galilei kört. A Martinovics páholy tagjai munkatársként és szerkesztőként eszméiket terjesztették a XX. század című folyóiratban és a Világ című lapban. Végül Jászi vezetésével és számos páholytag részvételével 1914-ben megalakult a Polgári Radikális Párt. Jászi Oszkár emigráns éveiben élete nagy tévedésének minősítette a pártalapítást, mert úgy érezte erre alkalmatlan volt…a jövő szempontjából fontos célja a Magyarországra visszatérők avatása és folyamatos képzése és a kapcsolat-tartás volt. Ez a hetvenes évektől kezdve – amikor az utazás mind az otthon élők, mind a külföldi állampolgárságot szerzett emigránsok számára könnyebbé vált – hozott eredményeket. Harminc év alatt a párizsi Martinovics páholy számos magyar értelmiségit fogadott soraiba. 2004. szeptemberében visszatért Budapestre, hogy ismét hazai földön, a Magyarországi Nagyoriens keblében folytassa tevékenységét.”
A II. Rákóczi Ferenc páholy önmeghatározása
“Műhelyünk II. Rákóczi Ferenc nevét választotta. Erdélyi fejedelemként a magyar nép függetlenségvágyának élő legendája, aki, miután az 1703-1711-es szabadságharcot a Habsburgok durván elfojtották, XIV. Lajos meghívására Franciaországba menekült.
Páholyunk — mely a Magyarországi Nagyoriens tagja, és barátsági egyezmény köti többek között a Francia Nagyorienshez, a Belga Nagyorienshez, a Francia Nagypáholyhoz, a Belga Nagypáholyhoz, valamint a Svájci Nagyorienshez — a különböző nemzetiségű, franciául beszélő Testvérek fogadására hivatott, akik magukénak vallják a szabadkőművesség haladó és liberális értékeit.”
Ezeket az önmeghatározásokat valójában csak azért soroltam fel, hogy a kevésbé tájékozott magyarság érzékelje, hogy a kirakatba csak „hibátlan árút” tesz ki a kereskedő is, így szerintem nem várhatunk semmi mást a szabadkőművességtől sem. Viszont ezek a nyilatkozatok is tele vannak árulkodó jelekkel, csak nyitott szemmel kell őket olvasni.
Egyébként a magyar nép „hőn szeretett Rákosi Mátyása” is Galilei-körös volt, így komoly szabadkőműves kapcsolatai voltak, ám ennek ellenére se hagyta szervezkedni a bolsevizmustól távol álló testvéreket, mert egyszerűen „polgári csökevénynek” tartotta őket. A több mint ezer vakoló-testvér között azonban, valamilyen formában fennmaradt a kapcsolat. Benedek Marcell (tanár, író, irodalomtörténész, műfordító, Benedek Elek író és Fischer Mária fia) Erdélyből történő hazatérése után az „illegalitásban” működő hazai szabadkőművességben először egy páholy főmesterévé, majd 1949-ben nagymesterré lett. Ő az, aki informálisan megőrizte vezető szerepét a hatvanas évek elejéiig, amikor e „tisztét” átadta Takács Dénes ügyvédnek. A hetvenes-nyolcvanas években néhány idősebb tag nagy titokban fenntartotta a mozgalmat. Különböző külföldi szabadkőműves forrásokból még pénzt is kaptak, amelynek jótékony kiosztására megalakult egy bizottság. Állítólag a belbiztonsági szervek tudtak a pénzügyi tranzakciókról, mégsem intézkedtek, s ebből bizonyos következtetéseket le is lehet vonni.
A szabadkőművesség belső hármas hierarchiája persze megvan: inas, legény, mester plusz minden páholyban főmester, a nagypáholyban, a páholyok együttesében nagymester, különböző tisztségviselők; ezek tiszteletét már a szimbolika is garantálja. Ugyanakkor ezen tisztségek betöltői gyakran rotálódnak: pontosan azért, hogy mindenki megismerje a felelősséget, a tiszteletet az egyik, az engedelmességet a másik oldalról. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy a betiltott előd minden tekintetben legitim jogutódjának tartja magát, így vélekedése szerint indokolt lennne, ha visszakapná a páholyházat. Az épület körül azonban korántsem tiszták a viszonyok: a tulajdonosi láncban a BM után előbb a Postabank következett, amely később eladta az épületet egy izraeli befektetőnek. Így ha arra járok megtekintem majd a Podmaniczky utca 43. szám alatti páholyházat.
Márton László megbízott nagymester szerint London máig kezében tartja a világ szabadkőművességének majd háromnegyedét azzal, hogy megadhatja, illetve elveheti tőlük a jóváhagyást és ezzel a legitimációt. Barotányi Zoltán egy igen régi írásában kifejti azt, hogy kiterjedt legendák szólnak a szabadkőművesek hatalmas társadalmi befolyásáról: ehhez képest Márton szerint eddig egyetlen 1990 utáni magyar kormánynak sem volt szabadkőműves tagja, s a jelenlegi parlamentben is csak két-három szabadkőműves foglal helyet, s nincsenek többen a fővárosi önkormányzatban sem. A politika és a szabadkőművesség viszonyát jelenleg a kölcsönös távolságtartás jellemzi, a kevés számú politikus is kooptálás útján (személyes, társadalmi kapcsolatok révén) vált szabadkőművessé.
Nekem azonban rossz érzésem van ez ügyben. A pártvezetők viselkedése ugyanis egyre inkább emlékeztet engem arra, hogy valamiféle központi utasítást hajtanak végre, mert egyik oldal sem mert szembe szállni azzal a szörnyűséges központi utasítással, amelyet a WHO akkor adott ki, midőn megkapta az első adományt Bill Gates alapítványától. Ezen viszont érdemes lenne elgondolkodni, mert akkor az oltáskötelezettség és az adósságcsapda továbbfejlesztése mind az állam, mind a devizahitelesek felé erősödni fog!
A szerző közjogász és önkéntes szóvivő a Nemzetegyesítőknél
