Csatazaj, ágyúdörej hallatszik messziről. Avagy csupán a Mennydörög, s villámlik az Ég alja? Az USA-nak új szövetségese, mi több, barátja van, és e szövetséges keleti határán az orosz medve százezres hada.
Ugrásra kész, csak a parancsra várnak. A csapatok élén szikrázó szemekkel, kifeszített mellel, éles karddal a kezébe a félelmetes nagyvezér: Vladimír Putyin!
A háborúipar nyugdíjazott tábornokai és tapasztalt honatyái, honleányai Biden elnököt cselekvésre biztatják, mert ha késlekedik és Putyin megindul, Washington D. C-ig meg se áll. Erkölcsi kötelességünk és becsületünk megköveteli, hogy a szövetségest és szabadságunkat megvédjük, s ha folyik a vér, hát folyjék a vér! Szabadságunkat védtük Irakban, Afganisztánban, Líbiában és Szíriában, hogy csak néhányat említsünk!
1972-ben Washington D.C.-ben egy nagy gazdasági, politikai tanácskozást rendeztek. Több mint 1500 üzletember és bankár részvételével. Aki számított, mind ott volt. Ekkor határozták el, hogy 1990-ben ledöntik a vasfüggönyt! Megtehették, ők építették.
1981-ben a szovjet vezetők egy nagy vadászatot rendeztek a Krím-félszigeten, melyre meghívták a csatlós-országok vezetőit is. Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár közölte Kádárral, hogy a jövőben nem tudnak 6,5 millió tonna kőolajat szállítani. Le kell szállítani 5 millió tonnára a mennyiséget. Továbbá, kevesebb magyar árút tudnak átvenni, mint azt eddig tették, de Moszkva szemet huny, ha Magyarország kiépíti nyugati kapcsolatait.
Az új politika már 1982-ben meghozta gyümölcsét. A Magyar Nemzeti Bankot kivették Kádár elvtársék kezéből és a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá helyezték. Egy göndör, feketehajú János kölcsönöket vett fel a Valutaalaptól, mellyel megkezdődött Magyarország eladósítása. A párizsi bankár, Rothschild úr azt nyilatkozta, hogy nem félti a magyarokat, mert kiváló bankáraik vannak. A nyugatosítás címén, 1984-ben beköltözött hazánk fia, Soros György. 1989-ben az utolsó kommunista kormány eladta a vidéki lapokat a nyugati sajtómágnásoknak. A Népszabadság maradt a kommunisták kezében, ezzel Magyarországot felkészítették a „rendszerváltásra”. A többi csatlós-országban is hasonlóképp zajlott le az átvedlés.
1989 az átalakulás felvezető éve volt. Pokolbombával november 30-án megölték a német Deutsche Bank vezérigazgatóját, Alfed Herrhausent. Herrhausen jelentős hatalommal bíró bankár volt, aki úgy látta, hogy a rendszerváltást nem kellene elhamarkodni. Először a szovjet fennhatóság alatti országokat, sőt magát a Szovjetuniót is gazdaságilag kellene talpra állítani. Igen, de nem ő írta a forgatókönyvet. Útban volt. Azt híresztelték, hogy a gyilkosságért valamely Vörös Brigád a felelős. Két embert le is tartóztattak, de szabadon engedték őket, majd az ügy a feledés homályába merült. Jézus Urunk születésnapján, december 25-én a világ szemeláttára megölték a román diktátort, Ceausescut és feleségét, akiknek ugyan sok bűnük volt, de nem az ismert bűnök aggasztották a gyilkosokat, hanem az, hogy visszafizették a nyugati bankoktól felvett kölcsönöket, amellyel függetlenítették Romániát. A bankárok nem jó szemmel néznek azon országokra, amelyek nem fizetnek kamatot. Ez egyébként figyelmeztető volt a rendszerváltó országok új vezetőinek.
A nagy földindulást a Szovjetunió se kerülhette el. A „társországoknak” is elegük volt Moszkva bábáskodásából. No, meg „demokratizálásra” buzdították őket nyugatról. Megkezdődtek a függetlenedési mozgalmak, amelyek elég simán végbementek, mert a Kremlben nagy volt a bizonytalanság, sőt a széthúzás, meg a parancs is ki volt adva. Washington biztosította az akkori pártfőtitkárt Gorbacsovot, hogy ne aggódjon, minden marad a régi. Továbbra is Oroszország uralja a volt Szovjet Birodalom országait. Gorbacsovot kiszorította a részeges Jelcin, akit Vladimir Putyin követett.
Putyin ellátogatott Amerikába is, amikor az öreg Bush elnök levitte texasi birtokára, ahol karonfogva sétáltak. George nem fukarkodott a szépszavakkal, elhalmozta Vladimirt bőséges dicsérettel. E sorok írója nem tudja, mi történhetett, de miután Putyin hazament rádöbbent, hogy minden hájjal megkent emberek szétlopják hazáját. Putyin a tolvajok közé csapott, akik menekültek Angliába, Izraelbe és az USA-ba! A tolvajok egyik legügyesebbje, Mihail Hodorovskij egyszerűen kisajátította az orosz olajipar jelentős részét. Egyik napról a másikra dollármilliárdos lett. Putyin őt börtönbe dugta. Ezzel megtörtént a nagy baj. Putyin megátalkodott, veszedelmes ellenség lett. Védekezni kell ellene, mert kitelik tőle, hogy hadait nemcsak az ukrán határra, hanem Mexikó vagy Kanada határára vezényli.
Miután a jó viszony törést szenvedett a Putyin vezette Oroszországgal, az USA megkezdte a NATO csapatok telepítését az Oroszországot körülvevő országokba. Ez Putyint fegyverkezésre kényszeríttette, amely 2014-ben fegyveres cselekedetté fajult. Kijev főterét, a Majdant titokzatos mesterlövészek vették körül, és válogatás nélkül lőtték a járókelőket, a rendőröket is. Megdöntötték az ukrán kormányt, a miniszterelnök Moszkvába menekült. Hogy kik álltak a mesterlövészek mögött, az majd időteltével kiderül. Annyi biztos, hogy megszületett a nyugatnak tetsző „demokratikus” kormány. John McCain, Arizona szenátora többször is megfordult Ukrajnában, jelek szerint az ő feladata lehetett az új kormány megszervezése. Hodorovskij nem sokkal az ukrán kormány megdöntése előtt szabadult a börtönből, s az ingyen préda lehetősége őt is Ukrajnába csábította.
A Krím-félszigetet Nagy Péter cár szerezte meg Oroszország részére. A kommunista időkben az ukrán származású Hruscsov kapcsolta Ukrajnához, amelynek akkor nem volt igazán jelentősége, de miután Ukrajna függetlenítette magát, lényegesen más helyzet állt elő. Oroszország Fekete-tengeri kikötője a Krím-félszigeten van, amelyen túlnyomó részben oroszok élnek. Putyin szavazást írt ki, hogy a félsziget népe eldöntse, melyik országhoz kívánnak tartozni. Nem csalódott, a nép Oroszország mellett szavazott.
Kelet-Ukrajna két tartománya is, túlnyomórészt oroszok által lakott, ők is fellázadtak az új ukrán kormány ellen. Mindezen nagy csörtetésnek hátterében az áll, hogy nemzetközi rablókapitalizmus Ukrajnába is NATO csapatokat kíván telepíteni, hogy előbb/utóbb aláássa Putyin hatalmát, amely lehetővé teszi Oroszország kirablását. Ma a NATO nem más, mint a rablókapitalizmus zsoldoshadserege, de a zsoldot a tagállamok népével fizettetik meg.
Az itt leírtak mind ismertek. Szemünk előtt játszódott le az elmúlt negyven évben. A szabad sajtó szabadon elhallgatja a mai események előzményeit, hogy azzal a közvéleményt a sajtó tulajdonosai, vagyis a rablókapitalizmus érdeke irányába terelje.
Kapcsolódó:
Dr. Bene Gábor: Nincs szükségünk idegen jogelvekre! – Visszatekintés, vagy tanulságok levonása?