Minden pünkösdkor megpróbálok eljutni a magyarság legnagyobb népi seregszemléjére a csíksomlyói nyeregbe!
Idén is ez a szándékom, s a húsvétot követő ötvenedik napon ott leszek. Ez egy ún. mozgó ünnep, amely idén május 26 és 30 között lesz, s ez az az ünnep amely szinte egyedül őrizte meg számunkra a magyarság nemzeti egybetartozásának a fényét, s a ránk erőszakolt határok elválasztásának a részbeni ellensúlyozását.
Pünkösd neve a görög „ötvenedik” szóból ered, mert ugye Jézus Krisztus mennybemenetele utáni ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd zúgás, szélvihar támadt, és a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Így világosodnak meg a tanítványok, mert akkor jutottak el valójában Krisztus tanításának a legteljesebb értelméhez. (Előzőleg már kiegészül az apostoli 12 fő, mert megválasztják maguk közé Mátyást, akit az áruló Júdás helyére emeltek. Evangéliuma sajnos időközben elveszett, sőt cselekedetei is apokrif iratként ismertek.)
Ma már tudhatjuk, hogy régóta keverednek ebben az ünnepben a pogány, római és a keresztény elemek, ám mégis csak a kereszténység őrizte meg a kenyértörést – ami nem valami negatív elnevezés volt eredetileg, hiszen a Szentmise áldozatára utal -, bár a szkíta-szittya vérszerződéssel együtt lett a kereszténység szent titka.
(Csíksomlyón azonban máig tartó hagyomány a napfelkelte várás a nyeregben, ami szintén ősi, szkíta-szittya szokás volt, ami egészen máig megmaradt. Igaz, csak egyedül ott!)
A népszokásokban fontos szerepet játszik a pünkösdi rózsa, de ez az ünnep egyben a keresztény egyház születésnapja is, bár a két Somlyó hegy közötti nyeregben az egykori lóáldozások emléke is fennmaradt! Az keresztény szempontból is érdekes, hogy Jézus Krisztus ugyan felment a mennybe, de Pünkösd után – a Szentlélek hatására – a tanítványok elkezdték bemutatni a Szentmise áldozatot, vagyis jobban érezhették Jézus jelenlétét mint annak előtte! S akkor kezdik meg a Jézus tanította ige hirdetését, s lassan a világ legnagyobb lélekszámú vallása lett a kereszténység, amely ma is egyedül hirdetné Jézus tanait, ha nem következik be egy tragikus pápaválasztás.
Ennek lett eredménye a reformáció, s a konklávén a magyar esztergomi érsek (Bakócz Tamás) helyett egy Medicit, (egy bankárt) választanak meg pápának, s ő elkezdi a Fugger-házzal terjesztetni a búcsúcédulákat, ami után nem kellett már tisztességesnek lenni, mert pénzért is megvásárolható lett az „üdvösség”!
Giovanni di Lorenzo de’ Medici, vagyis X. Leo pápa 1513-tól 1521-ig ült a pápai trónon, s neki köszönhetjük azt a keresztes hadjárat meghirdetését, ami a Dózsa-féle parasztháborúhoz, pontosabban Magyarországot kivéreztető és a hazai társadalmi megosztás első sikeres kísérletéhez, s végül Mohácshoz, a török hódoltsághoz vezetett! (Mit is várhattunk volna mást, egy ilyen családi hátterű bankárpápától!?)
A Medici egy firenzei bankárcsalád volt, amelynek tagjai az ún. „néppárt” (popolani) élén harcoltak a nemesek ellen, s többször viselték Firenze első méltóságának tisztségét. Medici Cosimo 1434-től harminc éven át, egészen haláláig volt a Firenzei Köztársaság vezetője, s uralma alatt a város nagyot fejlődött mert bankártevékenységük ekkor kezdett kiterjedni egész Dél-Európára. Lorenzo il Magnifico már bőkezű mecenatúrájáról vált ismertté, valamint ő volt a Firenzei alkotmányos köztársaság „jóindulatú” zsarnoka. (Ne is elemezzük, hogy miképpen bántak el politikai ellenfeleikkel!) Medici viselte 1351-től Firenze hercegi, 1569-től Toszkána nagyhercegi címét! Gian Gascone az utolsó toszkánai nagyherceg volt, akinek a halálával (1737) a nagyhercegség a Lotaringiai, majd a Habsburg-Lotaringiai-ház kezébe került. A Habsburgok tehát csak jól házasodtak, s mindig tudták, hogy a bankárkasztra nagy szükségük van! Ám ez végül megdőlt, mert kiderült, hogy a bankároknak volt szükségük erre a gyanús származású, Rómából induló, kereskedőként és rablólovagként működő családra, akik sajnos még ma is hatalomban vannak, hiszen Rómában és Párizsban is ők képviselik hazánkat követként! Ráadásul „nemzeti kormány” megbízásából!
Annak idején személyesen a szerzőtől kaptam meg a „Csíksomlyó titka” és a „Csíksomlyó ragyogása” című köteteket, amit sajnos kölcsönadtam valakinek, de az elfelejtette visszahozni. (Ezeket a könyveket a Daczó Árpád atya írta és a Püski kiadó gondozásában jelent meg, s nagyon ajánlom mindenkinek az elolvasását!) Így a saját kútfőmből való emlékeket írok le. Pl. amikor Barantások virrasztottak a nyeregben és énekeltek és táncoltak a tüzek mellett, vagy amikor a Kis-Somlyó oldalában elkezdett ősi szumir dalokat és csángó Mária-dalokat Kanalas Éva énekelni. Csíksomlyó és a nyereg ezért is a magyarság legnagyobb népi seregszemléje, hiszen nem csak a székelyek és csángók találkoznak ott, hanem a gúnyhatárokon belüli magyarság és a világban szétszóródott népünk tagjai is.
Nekem azért is ott a helyem, mert félig székelyként valójában haza megyek, amikor elindulok a Szék útján felfelé. Igaz a Jézus hágóra már nem vállalkozom, de az éjszakai virrasztást talán még egyszer megpróbálom teljesíteni így 70 felett is! Viszont a Tolvajos-tetői csata (szépen csengő) hagyományát nem nagyon hiszem el, mert ha az megtörtént volna, akkor minden áldozatnak állítottak volna a székelyföldi templomokban emléktáblát. Ám ilyennel még soha, sehol nem találkoztam. Sokkal hihetőbb az a vélekedés, amit többen is leírtak már, hogy a „napba nézés” – vagyis a „pap nélküli mise” hagyománya nagyon ősi, s ott a Kis-Somlyó keleti lejtőjén – régen a nyeregből is látható volt a napfelkelte, csak megnőttek a fák – s ahogy ott imádkozunk és a feljövő napban megláthatjuk a napban, a galamb formájában felrepülő Szentlelket. Nos ehhez nem kellett csatát nyerni a Tolvajos-tetőn, elég volt hozzá az ősi rítushoz való ragaszkodás, ami „inkulturációval” lett a keresztény hagyomány része, bár eleinte üldözték, de a székely és a csángó konokság miatt beletörődött és végül megtűrte a papság!
Honféltő szeretettel: Bene Gábor
