Én a 2006 őszi erkölcsi szabadságharcra emlékező kiadványunk egyik szerkesztője sajnálattal jelzem, hogy az alábbi írás csak most jutott el hozzám. Ám most nyilvánosságra kell hozni és hozzá kell tennem azokat a gondolatokat, amiket feltétlenül fontosnak tartok, s így a szöveg közé kell őket beillesztenem. BG
Kedves Bene Gábor, Halász József, Gonda László és a többiek, akik 2006-ban országunk függetlenségéért a fronton harcoltatok!
Az események 10 év távlatából számomra komoly kérdéseket vetnek fel, amelyeket most szeretnék megosztani veletek. Nem kérdés a cél. A cél országunk függetlensége! Egy nemzet függetlenségéért vívott harcát történelmi kifejezéssel szabadságharcnak szoktunk hívni. Jó lenne, ha abban legalább sikerülne megegyezni, hogy a 2006-os esemény éppen olyan szabadságharc volt, mint 1956, amikor idegen hatalom kiprovokálta a népfelkelést és ez szabadságharcba torkollott, amelyet a provokátor levert. Így 10 év távlatában ez az analógia már világosan látszik.
Mi a férjemmel 2006-ban lélekben és anyagiakkal is támogattuk a harcot, annak ellenére, hogy tisztán láttuk a provokátor (Gyurcsán LuciFerenc) szándékát, és ebből kiindulva a végeredmény is borítékolva volt. Férjemmel Mihállyal a véleményünk az volt és ma is az, hogy azért nem történt nagyobb tragédia, mert Takács András helyzetfelismerő képességének köszönhetően feloszlatta a „rendezvényt”. András pontosan látta és tisztában volt azzal, hogy kik az azonosító nélküli rendőrruhába öltözött kommandósok. (BG: Igaz ezek csak napközben jelentek meg, de Takács András már előre látta, hogy majd megjelennek és biztosan lehullik az azonosítójuk!) Az ő helyzetfelismerő képességének volt köszönhető, hogy ennyivel „megúsztuk”, és elnézés kérek azoktól, akik súlyosan megsérültek, de sokkal több áldozata is lehetett volna az eseménynek, ha ő nem így dönt. A kérdés csak az, hogy a több áldozat változtatott volna-e a mai helyzeten. A mi megítélésünk az, hogy nem. (BG: Takács András „helyzetfelismerő” képességéről nem kívánok véleményt mondani, de az jellemző rá, hogy hiába mondtuk neki, hogy nem kell a rendőrséggel tárgyalni, mert nekünk csak a politikusokkal van dolgunk, tehát tárgyaljunk a politikai vezetéssel, miközben ragaszkodjunk a gyülekezési törvény biztosította jogunkhoz. Ha ezt nyilatkozta volna minden fórumon, akkor nem találtak volna fogást rajtunk a rendőrök és a média együttesen és akkor nemigen tudják ellenünk fordítani a tudatipari média segítségével a közvéleményt.)
Takács Andrást hazaárulónak kiáltották ki sokan, akik résztvevői voltak az eseménynek, de ők, akik a személyes jelenlétükön kívül más felelősséget nem vállaltak, ítéletet mondanak afelett az ember felett, aki a felelősséget vállalta. A felelős András volt! Én úgy gondolom, hogy 10 év távlatában itt az ideje a józan belátásnak és a visszaemlékezést kezdjük egy bocsánatkéréssel. Bocsánatot kell kérni mindenkinek Takács Andrástól, aki nem hazaáruló, hanem egy bölcs hazafi. Bocsánatot kell kérnie mindenkinek, aki az eseményt követően kirekesztette, megbélyegezte, mert pontosan ezért tartunk itt még ma is, ahol tartunk. De hol tartunk? Ma még mindig nem látjuk, hogy megértette volna a sok jószándékú diktátor, hogy így nem lehet, mert ebből csak folyamatosan egymás kirekesztése következik. Hol az egyiknek fekete az ülepe, hol a másiknak, de ettől semmi nem változik, csak az idő múlik.
Amíg meg nem értjük, mi történt 2006-ban, addig nem lesz változás!
(BG: Igen ezzel egyet kell értsek. Én szívesen bocsánatot kérnék Andrástól, akit egyébként hazugságon fogtunk, de nem zártunk ki semmiből, csak tisztességesen leváltotta a vezetésről az a tömeg, amely kitartóan tüntetett a Kossuth térről való kiűzetés után is. András azonban nem jött többet közénk, mert a vezetői tisztsége megszűntével, közemberként már nem akarta szolgálni az ügyet. Talán el kellene olvasni a KOSSUTH TÉR VISSZATÉR – Tíz éves az őszödi beszéd – Soha nem felejtünk! – című kiadványunk 170. oldalán lévő írásom és a következő lapon kezdődő sorokat Takács Andrástól. Akkor világossá válhat mindenki számára, hogy 10 év után mi, hogy tekintettünk arra az időre, amely meghatározta a további sorsunkat, s András mennyire adott nekünk „útravalót”.)
Az őszödi beszéd jelentősége pontosan az volt, amit kiváltott. A kiszivárogtatás csak trükk volt, ezt az bizonyítja, hogy a lényeg, ami az őszödi megbeszélésen még elhangzott, az nem került napvilágra, illetve a médiában igen, de nem titokként, hanem józan politikushoz méltó gondolatként.
Luci-Feri világosan beszélt, azt mondta, hogy a szocialista párt úgy tudja bebetonozni hatalmát, ha a népesség-fogyatkozást egy szervezett migrációs, betelepítési programmal megállítják, és ez biztosítja majd, hogy 2030-ban is tudjanak nyugdíjat fizetni. Ez nem volt titkos, ez nem kiszivárgott, ez a program a médiában is megjelent, de senkit nem érdekelt, kivéve azokat, akik zsidóbetelepítést gyanítottak e mögött. Ez volt az antiszemita kártya. A lényeg az volt, hogy antiszemita látszatú megmozdulás legyen az esemény, mert ezt a nemzetközi közvélemény is elítéli.
Lucifer terve szerint az antiszemita megmozdulást le lehetett volna verni idegen segítséggel, amit egy európai rendfenntartó alakulat felügyelete követett volna. Az európai rendfenntartók garantálták volna a migránsok ellenállás nélküli betelepítését Magyarországra.
(BG: Mi ezt akkor is éreztük és mindent megtettünk, hogy ne tudják az egyébként is hamis antiszemita jelzőt ránk fogni, s én magam nem engedtem semmilyen gyűlölködést, sőt szinte könyörögtem Reiner Péternek, hogy szólaljon fel végre a magyarságát is értéknek tekintő zsidóság nevében, de ő sajnos nem állt kötélnek az unszolásomra.)
Gondoljatok csak bele egy pillanatra, ha Takács András akkor, ezt a helyzetet felismerve nem úgy dönt, mint ahogyan döntött, ma mi lenne a migráns kérdéssel. Akadálytalanul özönlenék el Európát! Az európai szocialisták tervét akadályozta meg András!
Mihály – vagyis a férjem – mindent megtett annak érdekében, hogy a különböző nézetek képviselői békét kössenek egymással, de nem sikerült. (BG: Nem békét kellett volna nekünk ott kötni, hiszen nem háborúztunk mi, hanem megszervezni egy zártkörű konferenciát, s megállapodni a nemzeti minimumban, mert a jó irányú változást mindannyian akartuk és csak az odavezető utat képzeltük másként.)
Férjem kérte Halász Józsefet és Boór Ferit, hogy a Történelmi Alkotmány Helyreállító Szövetség ügyeiben találjanak közös nevezőt, de nem sikerült eredményre jutni. Kérte Boór Ferit, hogy hívják meg Takács Andrást a TASZ értekezletére és próbálják megtalálni a közös hangot, Feri eleget is tett a kérésének, de a próbálkozás eredménytelen maradt, a történtek tisztázása helyett csak további megaláztatást sikerült Andrásnak szerezni. (BG: Magam is részt vettem az említett konferencián, de sajnos sokaknál hiányzott az ügy iránti alázat!)
Az előre elhatározott szándékkal szemben nem volt mit tenni (nem Feri részéről, hanem más erőszakos hangadók önmegvalósítási szándékát sértette a történtek tisztázása). Abból főzünk, amink van, és ha a fejekben nincs több sütnivaló, akkor ezt esszük.
Mi észlelvén a problémát, úgy döntöttünk, hogy dalainkkal próbáljuk tudatosítani a helyzetet. A dalok szövegei ma már bizonyára érthetőbbek, mint akkor voltak. Az „Ébredj álmaidból” szövegét ajánlom minden megemlékező figyelmébe, az részletes történelmi előrejelzés 2016-ra. Akinek az akkor antiszemitának tűnt, vagy összeesküvés elméletnek tartotta, ma már nekik sem kérdés, hiszen megvalósult és nem a zsidók jöttek, jönnek.
- április 21- én a Hősök terén „A haza nem eladó mozgalom” kiállt a Történelmi Alkotmány helyreállítása mellett. Sokan voltunk, de nem elegen és közénk csúszott egy áruló is, aki valóban áruló volt.
(BG: Én talán kicsit másként fogalmaznék. Az ego – vagyis a hamis én – olyan szinten leuralta a társadalom jelentős részét, hogy már a helyi közösség is „kiskakasok” vezette baromfiudvarrá vált minden családi udvar is. S ezek a kakaskák nem akarják már a régen bevált mellérendelő hálózatot visszaállítani, hanem inkább ragaszkodnak a saját kapirgálásukhoz és legfeljebb közlik, hogy: álljatok mögém!)
A megosztás ismét sikeresnek bizonyult, mondjuk így, levonva a konzekvenciát visszavonultunk (jobb híján). Mi állást foglaltunk abban, hogy elutasítunk minden megosztást generáló politikai pártot, a nemzeti összefogást tartjuk a legfontosabbnak, ezért egyetlen pártot sem támogatunk, aki a megosztást gerjeszti, de minden olyan pártot elfogadunk, akik kerülik a nemzet megosztását.
(BG: Csak hogy minden párt – a szó egyébként RÉSZT jelent – így érthető módon rész-érdeket is képvisel. A pártok tehát mindenképpen a nemzet megosztását eredményezik, s ezt már Széchenyi István is pontosan érzékelte, s kijelentette: A pártok a nemzet megosztói!)
- három éve volt, ez alatt a három év alatt Orbán Viktor komoly változáson ment keresztül. Leszámolt a Pro Aurum Illuminátus Páholyhoz tartozó Simicskával.(BG: Miket tudtok ti! Gratulálok!)Csak meg kell nézni a cégnyilvántartást, és hogy ki a ProAurum Páholy és máris világosabb lesz a kép. Orbán felvállalta, hogy szembe megy az európai szocialisták által tervezett népesség-csere programmal és ezzel az életét kockáztatja. Ne felejtsük el, hogy 1989-ben meggyilkolták Alfréd Herrhausent a Deutsche Bank elnökét, aki Helmuth Kohl kancellár tanácsadója és személyes barátja volt, mert szembe mert fordulni az európai szocialisták által tervezett népesség-csere programmal. Herrhausen azt az álláspontot képviselte, hogy a volt Szovjet megszállás alatt lévő országok adósságát el kell engedni és mielőbb fel kell zárkóztatni bennünket, mert csak így tudja Európa megvédeni határait. Ez utóbbinak sok média akkor nem tulajdonított jelentőséget, mert akkor még nem érződött a háború szele. Sokan azon a véleményen voltak, hogy Herrhausennel a KGB végzett. Ezt mára Putyin megerősítette. Oroszországnak komoly belharcokat kellett megvívnia a KGB azon szárnyaival, akik a háború előkészítésében látták jövőjüket.
A NATO főparancsnoka 2012-ben kijelentette, ahhoz, hogy felkészüljenek az Oroszország elleni háborúra, meg kell indítani a migrációt, aminek fő célja, hogy harcképes állományra tegyenek szert. Oroszország ma nem azonos a Szovjetunióval, megítélésem szerint félre kell tenni a rossz emlékeket, mert az rossz tanácsadó. Ma a legfontosabb, minden áron megőrizni Európa békéjét, ebben vállalt szerepet Orbán Viktor, és ennek a folyamatnak volt mindenki szereplője 2006-ban. A béke az, amiért „harcolunk”, a harc az önmagában nem a béke része, a béke a szívünkben keresendő, amit elhomályosít az indulat. (BG: Indulat nélkül és önzetlenül próbálom szolgálni a magyarságot sok éve. Azt azonban meg kell érteni, hogy csak önvizsgálattal, az ügy iránti alázattal, az ego visszaszorításával érhetünk el célt, vagyis a pártfegyelem alatt lévő pártképviselők helyett, csak így tudunk tiszta szívű és kezű népképviselőket találni)
Kérek tisztelettel mindenkit, a megemlékezést kezdje azzal, hogy önmérsékletet gyakorol és visszatekint a múltba úgy, hogy közben megbocsájt önön magának is, ha netán igaztalanul vádolt volna valakit.
László Andrea
