A pártképviseleti demokrácia megtévesztő gúnyájába bújt magyarellenes idegenekről és a joghagyományunkról szól az ERŐS VÁRUNK AZ ALKOTMÁNYUNK? – című munka. Talán annyi kritikai megjegyzést fűznék az egyébként jónak mondható munkához, hogy: Akkor is meg kell tanulni a történeti alkotmányosságunk tanításait, ha ennek szükségességét – ma még – nem ösztönzik a társadalmi környezetből érkező megfelelő impulzusok. Ezeket ugyanis tudatosan fékezik és visszatartják a politikai hatalmat a II. Világháború befejezésétől kezdődően mindmáig szüntelenül uzurpáló, (vagyis hatalombitorló, vagy azt jogtalanul birtokló) és idegen érdekeket kiszolgáló, a pártképviseleti demokrácia megtévesztő gúnyájába bújt magyarellenes idegenek. Ma még direktmódon nem ösztönöz bennünket semmi a tudatos, politikailag előrelátó, valóban nemzeti alapú ismeretterjesztő nevelés, vagyis a történelmi gyökerű alkotmányosság megismerésére, ez a könyv azonban igen!Megállíthatatlanul közeledik az a történelmi sorsfordító pillanat, amikor is dr. Bene Gábor könyvét keresni fogja nemzeti öntudatra ébredő elkövetkező nemzedékünk, aki saját sorsának alakítását saját kezébe fogjavisszavenni és örökkön ott fogja megtartani az egyedülálló történelmi alkotmányunk alapvető útmutatása szerint!
A háttérhatalmi erők szovjet típusú (szovjet típusú hatalom = a leigázott Oroszország) gyarmatosítási projektjüket és a bolsevik típusú agyfertőzést kiterjesztették egész Közép-Európára, benne hazánkra is, majd szinte teljesen kiirtották a Szentkorona állameszméjét a jogtudományból és joggyakorlatból, mert az akadályozta, sőt teljesen ellehetetlenítette országunk gyarmatsorba hajtását. EZÉRT VOLT SZÜKSÉG AZ 1949. XX-AS SZTÁLINI ÁL-ALKOTMÁNYRA! Mivel igen hatásos volt az agyfertőzés, így szinte csak az emigrációban élt tovább a történeti alkotmányosság tudata. Ám ez a munka is bizonyítja, hogy vannak hazai közjogászok, akik fel tudják mérni a magyar alkotmányosság alapelveinek hiányát és azt is látják, hogy a jelenlegi állam foglya a pénzhatalomnak! Ezért is hoztak létre a kommunisták olyan intézményeket, amelyek idegenek a hazai alkotmányosságtól, de leginkább a politikusbűnözők védelme és az ellenőrzésük pénzhatalmi kézbentartását biztosítják, mint pl. az Alkotmánybíróság. A munkájukban eddig, leginkább a jogilag rendezetlenül, parlagon hagyott helyzet mesterkélt fenntartását látom, mint például, a nagy társadalmi elvárás hatása alatt nyilvánvalóan egyrészről adniuk kellett valamit a devizacsalásos hitelek kárvallottainak, de ez a látszatmegoldás semmi szín alatt nem lehetett lényegre törően problémamegoldó, amely szembe ment volna a „pénzügyi megszálló háttérerő” eredeti szándékával és érdekeivel! Miért nem kívántak szembe menni a „pénzügyi megszálló erővel” mely megvalósítja a monetáris finánctőke hazai diktatúráját?
Valójában azért, mert – ahogy Bogár László szokta kifejteni – a globalogazda van hatalmon hazánkban is, ami egy olyan ’mély államot’ működtet, amit a szerző bankárkaszti háttérhatalomként szokott jellemezni. Bár abban változást észlelhetünk, hogy ez már nem egy gondosan rejtőzködő háttérerő, hanem egyre nyíltabban lép a színre! A mai covid-terror is világszerte bizonyítja, hogy minél nagyobb bűnöket követnek el vezető pártpolitikusok, annál nagyobb nemzetellenes bűnök elkövetésére kényszeríthetők rá zsarolással! A háttérhatalom a magyarországi (és nem csak magyarországi) politikai élet mindkét, egymással látszólag – részkérdésekben legalábbis – szembenálló szekértáborát saját világhatalmi céljaik szolgálatába állították, így a politikai elit már régen nem a MAGYAR nemzet érdekeit képviseli. Miközben a kormánypártok és ellenzék közötti, lényegét illetően megtévesztő szembenállást imitálják a közvélemény előtt – a kézi vezérelt média hathatós támogatásával -, egy „fogyasztható” hamis történelem csapdájában tartják fogva és irányítják a közvélekedést, a nemzeti egység pártszimpátia szerinti megosztásának tervét sikeresen valósítják meg.
Talán ezek a mondatok hiányoznak Bene Gábor könyvéből, bár azt elismerem, hogy sokkal finomabban megfogalmazva mindezek, azért megtalálhatóak benne.
Hangácsi András
