UKRAJNA, KÁRPÁTALJA (hogy is volt/van ez?)
A cikk ismertető jellegű, történelmi és politikai elemzéstől mentes. A leírtak valós tényeken, eseményeken, személyes értesülések, és azokból eredő következtetéseken alapulnak.
Ukrajna kétségkívül nagy, gazdag ország, amelynek csak egy részét lakják ukránok. Az oroszországi térképeken az a terület, mint Maloroszija (kis oroszok területe) volt meghatározva a birodalom szélén vagyis az Okráiná (a széle). Innén ered Ukrajna hivatalos neve.
1917 után a központi szovjethatalom, többek közt létre hozta az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot, „önálló” kormánnyal, parlamenttel, címerrel, himnusszal. Mivel a területe kicsi volt, ismervén az ukrán kozákok harciasságát, a nép szorgosságát, munkaszeretetét, Ukrajnához csatolták az iparosított Donbászt, Luganszkot, a feketeföldi sztyeppet, Herszont, Odesszát vagyis az oroszok lakta földeket, nagy és kis városokat. Megtehették, mert azok úgy is a Szovjetunió részei voltak, központ irányítás alatt, függetlenül az elnevezésétől. 1939-ben a Lengyelországtól leválasztották Galícia egy részben ukránokkal is lakott területét, és a SzU-hoz, ill. Szovjet Ukrán Szocialista Köztársasághoz csatolták.
TRIANON
Magyarország négy megyéjéből választották le a ruténok által lakott részeit (a térképeken TERRA RUTENIA) és Csehországhoz csatolták PUDKÁRPÁTSZKA RUSZ (PR) név alatt.
A csehek széleskörű autonómiát (önállóságot) ígértek nekik. A ruténok, mint a tótok is, a hegyeket lakják, míg a magyarok a rónát. Ha a PR területét az etnikai határ szerint létesítették volna, a déli és északi részét csak Magyarországon keresztül lett volna lehetőség megközelíteni. Ezért volt szükségük az újonnan alakuló Cseh-szlovák államnak a sík területen vezető vasúti és autó utakra, Na és a magyar dolgos kezekre – a magyarlakta szántó földekre,- vagyis a magyar terület egy részére. (mellesleg, ma is mezőgazdasági termékek nagyobb részét a magyarok állítják elő), Az-az a szlovákiai és a kárpátaljai magyarok etetik a hálátlan tótokat és ruszin-ukránokat.
1945.
Még Jaltában a Hármak felosztották Európát, megállapodtak abban is, hogy Pudkárpátszka Ruszt Csehországhoz csatolják, mivel őket is megszállta Hitler és harcoltak is ellene, a szlovák partizánok (értsd orosz diverzánsok) pedig hathatósan segítették a szovjet hadsereg előre nyomulását. Igen ám, de Sztálinnak életbe vágóan szüksége volt a Kárpátontúli, négy országgal határos sík, felvonulási területre, ahol összpontosíthatott gyorsan reagáló katonai alakulatokat, hogy sakkban tarthassa az esetleg elégedetlenkedő „baráti” államokat. Ezért a PR-t három részre osztotta.
Egy része Szlovákiához, egy kisebb része Romániához(mivel Antonescu megadta magát), és a nagyobbik része – Kárpátalja, Szovjetunióhoz lett csatolva.
Így jött létre: Zákárpátszka oblászty (Kárpátontúli terület) azaz Kárpátalja.
Az ukránok hivatkozása az 1939-ben kikiáltott „Kárpátszka Ukraina(Kárpátukrajna)-ra nem helytálló. Ez egy külön téma.
1991
Az USzSzK a világ leggazdagabb és legfejlettebb államai közzé tartozott. A Szovjetunióban az első helyet foglalta el. A 30 év „önállósága”, különösen az utolsó 4 év alatt sikerült lezülleszteni a világ legelmaradottabb országai közé. A derék ukrán hazafiak ahelyett, hogy otthon igyekeznének boldogulni, energiájukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal hazájukat gyarapítanák, idegen államok szolgálatába állítják azt. (nagyon fáj, hogy nálunk is -Magyarország- hasonló a helyzet).
Hivatalos adatok szerint több mint 10 000 000 ukrán vállal ideiglenes munkát külföldön. Ezek mindegyike, legalább 10 000 eurót visz, vagy küld haza évente. Tessék kiszámolni mennyi valuta áramlik be az országba. Ingyen! A családok viszonylag jól élnek, telik drága okos telefonokra a gyerekek részére is, az éttermekre, cukrászdákra, és használt külföldi autókra is. Csak Kárpátalján 50ezerre nőtt az új autótulajdonosok száma. Sőt, jut még a hatalmat bitorló politikusok pénztárcájuk vastagítására is.
De nem az állam fejlesztésére…
Gomba módra épülnek a 10 emeletes privát vállalatok által épített kiváló minőségi luxus lakóházak. Mindemellett nem kevés azok száma sem, főleg az idős, egyedül álló személyek között, akik valóban a létminimum alatt kényszerülnek tengődni. Ennek ellenére Ukrajnát egyenlőre nem fenyegetik éhínségi lázadások.
Az állam keserves kínok közt születik
Váratlanul felkészületlenül pottyant az ölükbe. Talán idő előtt, akaratuk ellenére. 30 év nagyon rövid idő, hogy még csak a gondolatot is megszokják. Ez nem államalkotó nemzet.
1000 év alatt nem sikerült államot alapítaniuk. Így nem fejlődhetett ki az ukrán értelmiség. A tehetségesebbek Oroszországot, vagy a lengyeleket voltak kénytelenek szolgálni. Nem igaz, hogy el voltak nyomva, és erőszakkal igyekeztek őket oroszosítani, illetve lengyelesíteni. Hisz megtarthatták nyelvüket, szokásaikat, másságukat, megmaradt az ukrán mentalitás is, ami nagyon eltér az orosztól. Ugyanakkor a szovjetek által létrehozott mesterséges „önálló szabad” államban kialakult első generációban egy értelmiségi réteg, de a minősége nem érte, nem is érhette el a megfelelő szintet. Hisz ezek a világ proletárok himnusza szerint „akik voltak senkik – lettek valakik”. És ezek ízig-vérig szovjetizálódtak.
Érthető, hogy az állam idegen volt részükre, és minden közösség az állam ellenére, az államtól függetlenül igyekezett fennmaradni. Az államtól való idegenkedés már a vérükben van. Ha az önállóságukat, az ukrán államukat, áldozatok, akár életük árán is harcolták volna ki, akkor megbecsülnék, tiszteletben tartanák azt.
Az Amerika által finanszírozott és szervezett un. „tisztesség forradalom”(MAJDAN) után, az ukránok külföldi állampolgárokat hívtak meg a kormányba, a minisztériumok, a rendőrség és a megyei adminisztrációk élére. Mind ezek kettős állampolgárokká váltak. Sajnos ezek nem bírták sokáig az ukrán politikai „elit” és az adminisztrátorok tehetetlenségét, haza utaztak.
Hát, hogy is van ez? Nekik szabad, nekünk meg nem?!
Az összes sajtó, a politikai „elit” minden saját hibájukért, minden hiányosságért ami Ukrajnában történik, az oroszokat és Putyint vádolja.
A TV minden csatornájából, rádióból, a lapokról szüntelen árad az orosz gyűlölet, a Kreml elleni vádaskodás. Az oroszokat csak megszállóknak, agresszoroknak titulálják, nem válogatva a káromló becsmérlő jelzőket. Siránkoznak, hogy megszállás alatt tartják Donbászt, holott azokon a területeken, de a Krímen sem tartózkodnak orosz katonai vagy rendfenntartó alakulatok, amelyek kordában tartanák a „megszállt leigázott” több milliós lakosságot. Sőt idegen, Oroszországból áttelepült állampolgárok sem találhatók. Még az állásukat védő szakadár harcosok közt sincsenek. Hát akkor kik is azok a megszállók? Hogy is van ez?!….
KÁRPÁTALJA
1945-ben valamivel több, mint 600 ezer lakosa volt.
Ukrán nemzetiségiek – nulla, zéró Most, kb. 1 300 000. Tehát a többség – külföldi, akik elhagyták szülőföldjüket (elárulták hazájukat). Vagyis körülbelül hét-nyolcszázezer ránk telepedett ukrán. Ezeknek egy részét az ukrán nacionalista vezérek sikeresen a magyarok ellen hergelik. Miért? Mert rövid látók, elfogultak, ostobák…
Megyénket (legalább is a magyarlakta részét, mint Felvidéket is) megszállás alatt tartják.
Kik is a megszállók? Mi is a megszállás?
Okkupáció = más ország területének megszállása. A mi esetünkben békésen történő megszállása. Ránk települtek. A megszállóknak elsősorban az idegen nép földjére van szüksége, amelyet saját tulajdonába vesz. Ezen kívül ráerőszakolják a megszállt népre a saját kultúrájukat, szokásaikat, életmódjukat.
A mi esetünkben plusz a járhatatlan gödrös utakat, járdákat, a korrupciót, bűnözést, a leszegényedést, a nyelvüket is – vagyis amit ők szeretnek, amit elfogadhatónak tartanak. És az idegenekkel szembeni intoleranciát. Nem szűnnek a magyarellenes fenyegető kirohanások.
2017.
Ha egész KA autonóm területté válna (és e keretein belül magyar autonóm körzet), ez a térség gazdaságilag, jogilag, erkölcsileg is rohamos fejlődésnek indulhatna. Elismerően viszonyulnánk az Ukrán államhoz is. Példamutató lehetne a többi régiónak. Hisz, igen is, az őshonos munkaszerető lakosságban nagyon is fejlett a becsületesség, az igazságérzet, a szülőföldjéhez való ragaszkodás, az áldozatkészség első sorban a szűk hazája üdvéért.
Mégis hinni akarózik, hogy az ukrán nép végül is magára talál, és legyőzve az akadályokat naggyá, példamutatóvá teheti Országát. Belátja, hogy a történelmi igazságot is helyre kell állítani.
v. Kövér György, Ungvár – Záhony
