Mi, akik mondtuk, akik szóltunk, mi is féltünk talán, de a józan emberi ész, emberi tartás, a tudás, a logika benyomta a vészjelzőt. Aztán a tudomány is. A Lélek Bölcsessége, Ami mindenkinek megadatik, de sokan a tévét választották helyette.
Vigyázz ! Hazudnak neked!
Próbáltam mondani, de legyintettek rám sokan.
Hogyan lehetne hazugság, hiszen bemondta a tévé!
Évekkel ezelőtt próbáltam mondani mikor rájöttem azt is, mi is a TELEVÍZIÓ és mire használják ellenünk, és kiröhögtek. Mikor 12 évvel ezelőtt kitiltottam a televíziós készüléket a házamból elszörnyedve néztek sokan, tán megbolondultam? Hogy élhet az ember manapság tévé nélkül???
Próbáltam mondani… de nem volt kinek.
Pusztába kiáltott szóvá váltam.
Aztán mikor elszabadult a pokol próbáltam mondani, hogy egy járvány nem így működik, hogy a karantén nem ilyen! Próbáltam mondani, hogy gondolkozzanak, ne nekem higgyenek, nézzenek utána. Nem nehéz!
Próbáltam mondani, hogy az ég szerelmére, egy vírusfertőzés nem ilyen! Ez valamiféle mérgezés!
Ne hülyéskedjetek, hogy az ég haragjába lehetne egy koszos rongydarabbal halálos vírusokat felfogni? Próbáltam szólni, hogy né, ott írja a maszk dobozán, hogy alkalmatlan vírusok és bacilusok ellen! Olvassátok el legalább! Legyintettek. Hogyisne, bemondta a tévé!
Jött a “vakcina”. Ahogy előre lehetett tudni. Ahogy elő volt ez rég készítve.
Próbáltam szólni, hogy nehogy beadasd magadnak!
Hogy ez nem lehet védőoltás! Olvass utána, ha nem tanultad. Tiszteld az életed, az emberséged, a lelked annyira, hogy vigyázz rá, ne dobd oda sátánista szörnyetegeknek!
Van régi kollegina, barátném, aki azóta nem beszélt velem. Mert szóltam, hogy be ne adassa magának a pfájzert, mert ez nem védőoltás! Azt mondta, biztos a halálát kívánom, hogy ilyen baromságokat mondok neki, hiszen bemondta a tévé, és ő már veszélyeztetett korban van. Beadatta. aNemrég lebénult. Még él. Legalábbis úgy tudom…
Próbáltam szólni. Mondtam. Válaszoltam, megmagyaráztam, megírtam. Legyintettek sokan.
Hogy képzelem, ha már a tévé is bemondta, hogy ez szuper védőoltás, akkor az úgy van. És különben is, ők utazni akarnak, meg shoppingolni, meg bulizni, meg egyáltalán…
Kértem, szinte könyörögtem, hogy ne szúrassa magába ezt az izét, amiről senki, még az orvosok sem tudják micsoda.
Lesajnált és beszúratta.Ő utazni akart. Aztán beteg lett. Addig fát lehetett vágni a hátán, most 40 kiló és dialízis tartja életben. Még.
Már nem fog utazni. QR kóddal sem.
Mentünk az oltóközpontokhoz és mint valami “pusztába kiáltott szó”-k mondtuk az embereknek, hogy ne, ne tegyék! Nem szabad! És igen, volt, aki hallgatott ránk.
Sosem felejtem el például , annak a fiatal egyetemista csajnak az arcát, aki hallgatott minket, ahogy veszekszünk az oltóorvosnak nevezett hóhérokkal, követeltük., hogy a mellékhatások listáját ismertessék az emberekkel, a csaj figyelt, aztán kiált az oltásra várók sorából és szinte dühösen oda kiáltotta: – A francba bele! Igazatok van! Meggyőztetek!
És elment.
Úgy vélem ő még él.
És emlékszem az orvosomra, akivel szintén vitába keveredtem, mert mondta a propagandát, én pedig kérdeztem hogy az orvosi egyetemen meg mit csinált, ha ezt így elhiszi?… mondta, mondta a szöveget: A VÍRUS LÉTEZIK A VAKCINA MÚKÖDIK!
Nem vizsgált meg, mikor megbetegedtem, azt mondta menjek PCR tesztet csináltatni. Mondtam, hogy kösz, de pontosan tudom hogy , ki az apám és egy megfázás vagy eperoham okán nem csináltatok egy genetikai tesztet, amit ráadásul rosszul végeznek, arra alkalmatlanok csak azért, hogy az embernek fájjon és az ember féljen.
Ettől sokan lehülyéztek és bajkeverőnek, sőt “ konteós járványügyi veszélynek” mondtak. Volt sajtós pribék, egykori kollégám, aki azzal fenyegetett , hogy feljelentenek, ha nem hagyok fel az emberek figyelmeztetésével. Ők követelték, hogy legyen kötelező, akár erőszakkal, karhatalommal is a COVID-oltás. Remélem a szeme közzé nézhetek majd a kis ganénak, mikor ott ül az emberjogi bíróságon a vádlottak padjában!
Mondtam a háziorvosomnak, hogy szarul vagyok. Megfáztam vagy mi…Nem vizsgált meg. Egyedül kellett kikúráljam magam. De mondtam, inkább ott gebedek meg, de nem nyulnak se hozzám, se az orromba! És isten megsegített, szépen kigyógyultam.
Azóta nem hiszek az orvosomnak, se a többi “orvosnak” akik elárulták önmagukat és hippokrátészi esküjüket. A kezét ne tegye rám egy olyan ostoba, dilettáns és gerinctelen orvos sem, aki egy protokoll-parancsra nemcsak a megtanult tudományát de az emberi tartását is feladja! Akkor inkább a javasasszony vagy a füvesbába!
Én próbáltam szólni. És sokan legyintettek. Bajkeverő vagyok mondták, nekem semmi sem jó. Majd ha kipurcant az új vírus leshetem a sok eszem.
Ezek most mind hallgatnak. Hallgatnak és félnek. Szemükben ott lapul a rettegés. Mert kiderült. Kiderült az álnokság, kiderült a sok hazugság.
HAZUDTAK NEKTEK! BECSAPTAK BENNETEKET!
Valaki közülük azt mondta, ja igen… azért mentem szembe ezzel a sátánista cselvetéssel, mert bátor vagyok és nem féltem az életem. Kiröhögtem! Azért mentem szembe ezzel, mert kurvára gyáva vagyok és túlságosan hipochonder, semmint be merjek adatni magamnak egy olyan szart, aminek se az összetevőjét, se a forgalmazási engedélyét senki nem ismerte! Amiről csak a teljesen idióta nem látta, hogy ellentmondásos, hazugságok övezik! Én gyáva voltam, nem mertem ezt megkockáztatni! Se zsarolásra, se ijesztgetésre!
És látom most a szemeket, a sápadt viaszosan áttetsző arcokon, akikbe beoltották a FÉLELMET.
Naponta kapom a jelentéseket a Hirtelen Halálokról, a vizsgálatokról, a tanulmányokról. Igazam volt.Igazam lett.
„NAGYJÁBÓL MOST KEZDHETNEK HULLANI!”- mondja a tömegyilkos faszi a fenti filmrészletben. Mert a filmekkel üzennek az agymosott embereknek a sáátnisták manapság.
És ahelyett , hogy elégtételt éreznék, mert megint igazam lett, valahogy én is nagyon félek. Miattuk, akinek hiába próbáltam szólni…
Félek azok miatt, akik némán, kétségbeesve néznek most rám… és csak úgy, az addig egészségesek, erősek betegek lesznek.
Ma is láttam kettőt ilyent. Ő is félt. Mert bele is beoltották a FÉLELMET És én is féltem, mert látnom kellett ezt és féltem, mert én próbáltam szólni!
Ismerős. Jó ember. Hogy a kollégája. Rákos. Pedig semmi baja nem volt. Csak úgy a semmiből… reméljük megyógyul… Nem nézünk egymás szemébe, mert mind a ketten félünk. És mind a ketten tudjuk, mi ez az egész.
Pedig én próbáltam szólni.
Imádkozom. Szavaim hideg üvegcserepekként csörrennek a kis templom kőpadlóján.
Jézusom, Uram, én próbáltam szólni!
És mondom egyfolytában mondom mint a kerepelő, hogy emeljék fel a fejüket és használják a fejüket és nézzenek már ki a világból, mert bezárták őket a TELEVÍZIÓBA!
ÉBREDJETEK MÁR FEL!!!
És minél inkább látom a valóságot, egyre ijesztőbb.
Pedig ott a kistemplomban ahogy imádkozom, ott is érzem Jézus kezét, ahogy megsimogatja arcom és tudja, hogy tudom, hogy nem kellene más, csak az, hogy az emberek felfogják saját szabadságuk, emberi létük isteni nagyságát és egy jól irányzott rúgással belerúgják a tisztítótűzbe a sátánista pribékeket, akik épp tombolnak a világban. Hiszen van lábuk és van erejük ehhez a rúgáshoz, csak dönteniük kellene, hogy a Sátánt vagy Istent választják!
Én próbálok szólni, hogy erősek és nem kell féljenek a Gonosztól.
Imám szilánkjaira rásüt a júliusi napsugár…
Jézus, ha már erőt adtál a szóláshoz, adj nekik erőt a halláshoz és a felfogáshoz… kérem az emberarcú Istent.. és tudom, ameddig erőt ad nekem ehhez, ÉN MEGPRÓBÁLOK SZÓLNI EZUTÁN IS!
