Köszöntöm az olvasókat, s minden szkíta erkölcsű, kiváló magyar embert!
Augusztus 20-án legtöbben István király államalapítására, sokan a magyar alkotmány napjára, és az új kenyér ünnepére készülnek.
Ám ki kell önöket ábrándítanom, mert ez a nap nem kötődik az államalapításhoz, hiszen a magyar állam alapítása nem Szent István királyunkhoz, hanem sokkal inkább Árpád fejedelemhez kötődik. Így a Pozsonyi csata napja lehetne valóban az államalapításunk ünnepe!
Ráadásul ma már azt is tudhatjuk – hiszen az archeogenetika ebben nagyot alkotott – hogy igazat kell adjunk Magyar Adorjánnak, aki már a XX. század elején kimondta a kutatásai alapján, hogy: NEM JÖTTÜNK MI SEHONNAN, hisz az őshazánk a Kárpát-medence! A hun-szkíta-avar-magyar folytonosságban élünk itt, több ezer éve, s nem honfoglalás volt 896-ban, hanem a régebben kirajzott törzseink közül néhány, Álmos és Árpád vezetésével hazatértek!
Ki kell önöket ábrándítanom egy másik vonatkozásban is, mert ez a nap nem kötődik az alkotmányhoz sem.
A Rákosi-Rosenfeld Mano által hazánkra erőltetett 1949 évi. XX. törvénynek csúfolt „álságos alkotmány” valójában az 1936. évi szovjet alkotmánynak magyarra fordított és Sztálin akarata alapján ránk kényszerített változata.
Tehát augusztus 20. nem alkotmány ünnep, hanem a kommunisták által kitalált ál-alkotmány napja, amely elkívánták feledtetni velünk, hogy nekünk szokásjogi alkotmányunk van!
S így a főhatalom nem esendő emberi személy kezében, hanem a Szentkorona igazságos jogrendjének függvényében működne jól ma is, hiszen minden korszakban a közjót szolgálta az európai kultúrkörben egyedülálló módon!(Talán az angol történeti alkotmány hasonlít hozzá, de mi nem gyarmatosítottunk!)
Ezért ma, csak az új kenyér ünnepe a valós, mert erre az időre már az aratás befejeződik mindenütt a Kárpát-medencében. S így a friss búzából valóban: ezen a napon tudtak már új, magyar kenyeret sütni
S az „élet”–hiszen ez volt a régi szkíta magyarok között a búza neve – megjelenhetett az új kenyérben, s így megőrződhetett a köztudatban.
Ez a népi ünnepünk a valóságos emlékpont, az előző kettő pedig manipulált. Amit persze a pénzvezérelt média sem hajlandó feltárni soha, mert a hazánkat ma is megszálló PÉNZDIKTATÚRA egyszerűen kizsarolta-megtiltotta, hogy ne az általuk kialakított ünnepet tartsuk meg!
Pontosan úgy, ahogy Horthy neve is egyenesen szitokszóvá vált! Pedig nélküle ma nem lenne Magyarország, mert a szabadkőművesség hazánk felszámolást, szétosztását határozta el!
Nekem azonban egy olyan tényt kell most önöknél tudatosítanom, amit az elmúlt időszakokban, mind a Rákosi-Kádár diktatúrában, mind az 1990-től induló globalista pénz-korszakban, elhallgattak, sőt a rendszerváltás helyett, gyarmatosítót váltó: pártpolitikusok tiltanak!
Tegnap egy kis faluban (Csókakőn), a Vértesalja Baráti Társaság meghívására, felavattuk vitéz nagybányai Horthy István mellszobrát, aki éppen ezen a napon áldozta fel fiatal életét a bolsevizmus ellen.
Eszembe ötlik az 1942-ben keletkezett XX. törvénycikk, amelyben az elhunyt Horthy István kormányzó-helyettes, repülő-főhadnagy, aki Alekszejevka város közelében lezuhant Héja típusú gépével és az emléktörvény szerint „nemes vérével itatta meg a szomjas orosz földet”. – vagyis ez a nap tulajdonképpen egy gyásznap is!
Az Országgyűlés Horthy István emlékét egyrészt úgy kívánta megörökíteni, hogy számára a Horthy Miklós híd (a mai Petőfi híd) budai hídfőjén – a kormányzó érdemeit megörökítő tengerészeti emlékmű kiegészítéseként – emlékművet állít, másrészt, hogy mérnöki alkotómunkájának műhelyét, az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakat, illetve a vezetése alatt készült békésszentandrási zsilipművet, de főleg a kassai Honvéd-repülőakadémiát, róla nevezi el.…
E törvény „főméltóságú” címmel ruházta fel a Horthy István ágából származó fiú utódokat, s e törvényszövegből idézek most:
„Kormányzó Úr Ő Főméltósága iránt érzett hálától vezettetve, és bízva abban, hogy Horthy István kormányzó-helyettes úron át a leszármazók ágában – ha Isten is úgy akarja – mindig lesznek nagy nemzeti feladatok vállalására és viselésére, az elődökhöz méltó férfiak”. -eddig az idézet az emléktörvényből!
Nagy kár, hogy ez a vágya az akkori Országgyűlésnek nem teljesült!
Vajon mi az oka, hogy a magyarok Istene nem így akarta!?
—- Nekünk azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a Szent korona alkotmányosságának a védelmében, a szovjet kommunista diktatúra elleni harcban hunyt el Főméltóságú Horthy István kormányzóhelyettes: ezen a napon.
Gyászoljunk, de gondoljunk a jövőre, s ezen a napon az életre – az új kenyérre helyezzük a
hangsúlyt és a Szent Koronára amelynek másolatát hoztam el. Ez Szécsi István barátom munkája, aki ezúton köszönti önöket!!
Ám vigyázni kell, hogy ne essünk bálványimádásba, s csak is az ereklyetisztelet határozza meg viselkedésünket! Hiszen nem is a tárgy a fontosabb, hanem a Szent Koronában rejlő igazságos állameszme: az igazi és hagyományos magyar alkotmányosság.
Ezért amikor megnézzük ezt a csodálatos ötvösmunkát, akkor arra kell gondolnunk, hogy évszázadokon át vérével áldozott a magyarság: az ebben rejlő sajátosan magyar alkotmányosság megtartásáért! Mert minden egyes szabadságharcunk ennek az ősi és igazságos alkotmányosságunk védelmében történt!
Az Aranybullától kezdve a magyarság az ellenállás jogát és kötelezettségét nagyon komolyan vette, s még az 1956-os szabadságharcunk is az igazságosság, vagyis a magyar alkotmányos berendezkedés visszaállítása érdekében történt, s csak mostanra lustultunk el így, az alkotmányvédelem ügyében!
Sokszor felmerülő kérdés az, hogy miért csak újszövetségi szentek vannak a koronán, illetve miért ferde rajta a kereszt?
Mi ugyanis sokáig nem is tudtunk a héberek Tórájának ószövetséggé alakításáról, hiszen csak is az örömhírt, az Evangéliumot fogadtuk el. Erre bizonyíték hogy az 1568-as Tordai országgyűlés törvénye így fogalmaz, kicsit régiesen!
„…mindön helyökön az prédikátorok az evangeliomot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerént, és az község, ha venni akarja jó, ha nem, akkor penig senki kénszerítéssel ne kénszeritse. S az ű lelke azon meg nem nyugodván; de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanitása ő nékie tetszik.”
Az Evangélium pedig azon jézusi örömhír, vagyis az Újszövetség, amely nagyban különbözik a héber Tórától, amit viszont az Ószövetségbe szerkesztettek bele. S véleményem szerint erkölcsileg nem is képezhetné a szeretet vallás alapját, mert annyi szörnyűség van Mózes öt könyvében. Az 1568. évi tordai országgyűlés tehát példát mutatott erkölcsből és toleranciából az akkori Európának, sőt a mai elbutítottaknak, az LMBTQ-s tolarenciát követelő liberálisoknak: még inkább!
Ezért ma már könnyebben érthető a Gondviselés azon akarata, hogy a Német-Római császári koronán miért csak ószövetségi személyek, s a magyar Szent koronán miért csak újszövetségiek szerepelnek.
A kereszt ferdeségét legtöbb szakértő azzal magyarázza, hogy egyszer valamilyen nyomás érhette, s később nem mertek vagy nem akartak hozzányúlni, hiszen ami „szent” az egyúttal sérthetetlen is. Szerintem azonban sokkal egyszerűbb az ügy! II. József (Habsburg trónörökös) nem koronáztatta meg magát, mert félt a Szent Korona tudat-stimuláló erejétől és helyette a koronát Bécsbe viteti, ahol lehetőség adódott az átalakítására!
A magyar alkotmányjogi felfogás értelmében Magyarországnak nem is volt II. József nevű királya. Hiszen királynak csak az számít, akit alkotmányos módon megkoronáztak, s nem az, aki ténylegesen uralkodik. S ez minden korszakra vonatkozik!
Mária Terézia legidősebb fia ugyanis, 1765-től a Német-római Birodalom császári címét is viselte. Ám a magyar koronázáskor meg kellett volna esküdnie, hogy az országot az addigi alkotmányos szabadságában megtartja, és erre II. József nem volt hajlandó.
Nem csak visszautasította a koronát, de 1784-ben hagyományos őrzési helyéről, a pozsonyi várból Bécsbe, az udvari kincstárba vitette és a szerzetes rendek mellett a koronaőrséget is feloszlatta. Ez a gesztusa szinte hadüzenet volt a magyar alkotmányos felfogásnak. Világossá tette; nem szent ereklyének, hanem csak becses múzeumi tárgynak tekinti Szent István koronáját. A kortársak emiatt `kalapos királynak` csúfolták, pedig csak egy Habsburg trónbitorló volt, aki bizonyos képeket is kicseréltetett a koronán, sőt a rajta lévő kereszt alsó szárát is megnöveltette, s hogy ez ne derülhessen ki, a keresztet elferdítette! Ezért nem tűnik fel azonnal a csalás!
A képcserék a korona korának meghatározása szempontjából lényeges változást jelentettek, hiszen pl. Csomor Lajos és több koronaszakértő szerint: Dukász Mihály, Geobicász, Konstantin képei nem alkalmasak a korona korának a meghatározására, hiszen utólagosan 1784 után kerültek rá! S éppen II. József korában!
Kérem így tekintsenek a magyar Szent Koronára, s ha tehetik olvassák el és alaposan elemezzék ki az Erős várunk az alkotmányunk című dolgozatomat azért, hogy az évtizedes elhallgatások és félretájékoztatások után képesek legyenek a Szent korona alkotmányosságát érteni, sőt a jövő érdekében felhasználni! S végül arra kérem önöket: mondjuk együtt a magyar hiszekegyet! S mégse a fogyasztói társadalom levegőszennyező cirkusza, vagyis a tűzijáték legyen ezen a napon az önök célja, hanem az oszd meg és uralkodj elvnek a fordítottja:
NE AKARJ URALKODNI és HÓDÍTANI, CSAK GYÓGYÍTANI!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában…
