Dr. Bene Gábor írásai Gondolatok

A Habsburg évszázadok negatív pillanatai – Mindenben keresd a nőt? NEEM! Mindenben keresd a pénzt!

Jó lenne, ha a magyar társadalom helyre tudná tenni azt a 400 évet, amit a Habsburg királyok jelentettek a magyarság életének fokozatos visszaszorítása, felhígítása és tönkretétele kapcsán.

Ennek a részünkre jelentős történelmi korszaknak az elemzése különösen azért lenne fontos, mert észrevehető a mai pártpolitikában is, hogy egyesek a kívánatosnál sokkal lazábban, megengedőbben, sőt egyesek még a jóindulatú nosztalgia érzésével tekintenek azokra az egyébként hatalmas károkat okozó királyainkra, akik ebből a bűnös családból származtak.

Most terjedelmi korlátok miatt, csak pár jelentéktelennek látszó összefüggést írok le, de a sorozat ezzel nem fog lezáródni, hiszen ez csak egy kis „ízelítő” lesz ebben a témában.

Itt van például egy komment, amely a „Fent és lent” oldalról való a Kossuth-kutyák, akiket jogosan végeztetett ki a hős Haynau – szélsőjobboldaliak a szabadságharcról és az aradi vértanúkról – című teljesen elmebetegnek tűnő írás kapcsán:

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2013.10.11. 19:52:01

@aeidennis: „Kossuthék a népek önrendelkezésének elvén állottak, ami automatikusan a nemzetiségi szeparatizmusok elismerését jelentette, a nemzetiségek feletti királyság alapelvéből nem etnikai alapon meghúzott határok következtek, tehát a magyar nemzeti célokkal a köztársasági eszme és az önrendelkezési eszme maximálisan ellentétes volt. Kossuth- és Petőfi szobrokat igazából a kisantant-fővárosokban kellene állítani, nálunk a legtöbb főtérnek Habsburg-uralkodókról kellene elnevezve lenni, ha fel tudnánk fogni a magyar történelmet és a nemzeti érdeket.”

Szerintem szörnyű, ha ilyen sületlenségek kerülnek fel az internetre! Nem tudom, hogy miért történhet meg az a gyalázat, hogy valaki – név szerint László András – kitehette a Pannon Front netre a fenti című cikket, de még inkább meglepett, amit annak a kommentjeiben olvastam.  Én ugyanis nem vagyok történész, de annyit csak konyítok a témához, hogy aki Habsburg szobrokat állítana hazánkban bárhol, az súlyos tudatzavarban szenved. Ugyanis Kossuth még a szabadságharc bukása utáni Dunai Konföderáció elképzelésében sem a nemzetiségi szeparatizmust hirdette, hanem lehetőséget keresett arra, amire ma is hatalmas szükségünk lenne, vagyis Közép-Kelet Európa egységes, de mellérendelő államiságára. Egyébként én is kizárólag annyit tudok a történelemből amennyit megtanultam és amit a tanároktól, szüleimtől hallottam. Igaz, a történelemkönyvek tele vannak hamisságokkal, mert a győztesek írták. Ám a szüleim egész másként tanítottak, s mivel nem kellett töriből diplomáznom, így talán maradt bennem némi józanság.

Nézzünk bele Farkas Attila Márton (FAM), írásába, amely próbálja helyre tenni a Kossuth-kutyázókat, de szerintem nem a lényegnél ragadja meg a témát, vagyis nem arra világít rá, hogy a Habsburg uralkodó kinevezte az első felelős magyar kormány elnökét és a tagjait. Vagyis nem volt hazánkban szó semmiféle szabadkőműves forradalomról, hanem egy törvényes alkotmány-reform következett be 1848. április 11-én, majd egy törvényes kormány állott fel, Batthyány Lajos vezetésével, és Kossuth Lajos pénzügy-, Mészáros Lázár hadügyminisztériumainak felállításával. Hol volt ott forradalom?

FAM szerint ugyanis László András írásában „a szabadságharc után kivégzetteket, emigránsokat, bebörtönzötteket egyszerűen csak „Kossuth-kutyák”-ként aposztrofálja, és egy nevezőre hozza a bolsevikokkal. Az aradi vértanúk szerinte „felségáruló, esküszegő, lázadó és fegyveres, az uralkodójuk ellen felkelt tisztek” voltak, akik csak „azt a büntetést kapták, amelyet egyértelműen megérdemeltek. László szerint, „ha nem ítélték volna halálra őket, vagy akárcsak kegyelmet kaptak volna”, óriási, „súlyos precedens-képző” hiba lett volna. „Március 15 nem lehet a mi ünnepünk. Emlékezni-visszatekinteni – elengedhetetlen, de az általunk helyesnek minősített alapelvek szellemének értelmében.” – zárja egy helyen a föntiekhez hasonlóan magasröptű gondolatait a „másfajta hazafiság” prófétája…”

Lehetséges, hogy ez a László András valóban labancnak érzi magát? Hiszen a következőkben rá is tesz az előző botorságira egy lapáttal:

„…akik hozzánk hasonlóan az ultrajobboldaliság és ultrakonzervativitás értelmében és jegyében vállalják fel a legszélsőségesebb szélsőjobboldaliságot, megvetik 1848/1849 forradalmi eszméit, forradalmi személyiségeit, – ezzel szemben tisztelik a Habsburg-Lothringen-dynastiát, mérhetetlenül tisztelik I. Ferenc Józsefet, Ausztria Császárát és Magyarország Apostoli Királyát, tisztelik Clemens Wenzel Lothar Fürst von Metternich-Winneburg-ot, Alfred Fürst zu Windisch-Graetz tábornagyot, Franz Ludwig Freiherr von Welden táborszernagyot, Julius Jakob Freiherr von Haynau táborszernagyot. Áldott emléküket meg kell őriznie minden nemzetszerető, nemzetéhez és hazájához hű, igaz magyar embernek. (…) Nyilvánvaló, hogy a világosi fegyverletétel után működni kezdő bíróságok törvényesen működtek. Haynau táborszernagynak – mint Magyarország katonai parancsnokának – különleges jogköre volt; felülbírálhatta a bírósági ítéleteket és kegyelmi jogai is voltak. Teljesen jogszerűen jártak el a bíróságok, és Haynau is jogszerűen, igazságosan járt el.”i Mi több: „Haynaunak a magyar történelemben voltaképpen – joggal mondhatjuk így – pozitív, sőt dicsőségesen pozitív szerepe volt.

Farkas Attila Márton nagyon helyesen helyreteszi a felületes olvasókat azzal, hogy jelzi számukra:

„Ez a szöveg nem valamely 1850 körüli újságból, hanem egy pár éve bekrepált szélsőjobboldali lap, a Pannon Front netre is kitett cikkei egyikéből való, egy László András nevű guru tollából. De hasonlókat olvashatunk a labanc.eu/labanc.org – A labancok útjelzői c. honlapon is…”

Sőt Farkas Attila Márton abban is korrekt, hogy kifejti László Andrással szemben: Habsburg-uralom alatt pedig a gyarmati elnyomás minden klasszikus elemét megtalálni, a legkeményebb gazdasági kizsákmányolástól a külföldi fegyencek idetelepítéséig.” Azt azonban nem írja le és nem világosítja fel az olvasókat, hogy van egyrészt egy törvényesen megalakult a kormány, másrészt viszont abban is van némi igazság, amit egy másik jobbik hívőtől idéz:
„A 48-as forradalom, a szabadkőműves zsidóság harca volt a feudális rend ellen. A Magyarságot jól csőbe-húzták, a mészárszékre hajtották vele. Ezzel egyidőben Európa más országaiban is puccsot szerveztek és lángba borították Európát ezzel. A sok százezer áldozat megint csak ugyanazok számlájára írható, akik azóta is tönkre teszik a világot. A magyar hősök, szerencsétlen balekok voltak, akik életüket adták egy ábrándért, ami soha nem valósulhatott volna meg, még a győzelem esetén sem. Velünk akarták kikapartatni a gesztenyét a forró hamuból.”

No elemezzük csak ki ezeket a mondatokat egyenként!

„A 48-as forradalom, a szabadkőműves zsidóság harca volt a feudális rend ellen”

Szerintem viszont a Habsburgokat akkor már pénzpórázon tartó bécsi Rothschildok által elindított agresszió volt az, amit a Szent Korona egyik országa (Horvátország) indított a másik (Magyarország) ellen. S ennek egyszerű a magyarázata: Kossuth bevezeti a polgárság és nemesség által nyáron összeadott arany és ékszer fedezetével a magyar forintot és szeptember elején kiadják a Kossuth bankókat. Igaz ehhez az agresszióhoz csak egyetlen embert kellett megvennie a Rothschild bankháznak (Jelasicsot), hiszen azt nem tűrhették el, hogy helyettük bárki más pénzt nyomtathasson, ami után ők nem tudnak majd kamatot szedni! S ez bizony máig ható gyakorlat a részükről!

„A Magyarságot jól csőbe-húzták, a mészárszékre hajtották vele. Ezzel egyidőben Európa más országaiban is puccsot szerveztek és lángba borították Európát ezzel.”

Ha a Habsburgok nincsenek adósságcsapdába csalva és nem rúgják fel az ún. áprilisi törvényeket, akkor bizony nálunk nincs „se puccs, se mészárszék”. A puccsot egyébként sem mi hajtottuk végre, hanem a bécsi udvar, akik lemondatták a megkoronázott uralkodót és helyette egy befolyásolható fiatalt akartak velünk elfogadtatni királyként. Mindez a Történeti Alkotmányosságunk szerint teljesen törvénytelen volt, s erre lett válasz a debreceni trónfosztás, mert nálunk nem isteni jogon „keletkeztek” a királyok, hanem országgyűlési választással!

„A sok százezer áldozat megint csak ugyanazok számlájára írható, akik azóta is tönkre teszik a világot.”

Ebben bizony van igazság, hiszen a bankárkaszt azóta is gerjeszti a háborúkat, s kifosztja a társadalmak azon rétegét, amelyiket képes lebutítani és tönkre tenni. Ha Kossuth Lajos – aki pár év múlva és kíváncsiságból belép Amerikában a szabadkőművesek közé – előre tudta volna (ha már akkor szabadkőműves!), hogy a szabadságharcunk reménytelen, akkor valószínűleg másként próbálta volna a pénzügyi függetlenségünket megvalósítani. 

„A magyar hősök, szerencsétlen balekok voltak, akik életüket adták egy ábrándért, ami soha nem valósulhatott volna meg, még a győzelem esetén sem.”

Sajnos ebben is van némi igazság, hiszen mi magyarok mindig magunkból indulunk ki, így feltételezzük másokról a tisztességet és a becsületet. Egy magyar sem gondolta volna, hogy a pénzügyileg teljesen eladósodott Habsburg udvar – igaz Rothschild nyomásra – csak úgy felrúgja a teljesen törvényes alkotmányreformot, kikiálltja forradalmároknak azokat a magyar nemeseket, akik pedig önként felszabadították az úrbéri terhek alól a jobbágyaikat és feladták ősi adómentességüket. Sőt azt sem hitte volna még a széleslátókörű Széchenyi István sem, hogy az udvar ilyen sikerrel ellenünk fordítja a leginkább általuk betelepített nemzetiségeket. Mindezt csak a harcok után, a megtorlás hosszú éveiben értették meg, sőt talán még akkor sem, hiszen a kiegyezés utáni nemzedék elfogadta „Edward” királyt.

„Velünk akarták kikapartatni a gesztenyét a forró hamuból.”

Annyi azért sikerült a háttérben álló bankárkaszt Rothschild vezette szárnyának, hogy az áprilisi törvényekben rejlő és nekik kedvező részeket szépen lassan megvalósították. Vagyis a magyar Történeti Alkotmányosság olyan alapelveit sikerült nekik kiiktatni, amely megmenthette volna a kis és középbirtokosok tönkremenetelétől, de még az első világháborúból és Trianonból is kimaradhattunk volna, ha különálló hadügy-, pénzügy- és külügyminisztériumaink vannak. Viszont az 1848-as szabadságvágyunk és az akkor nyugatra menekült magyarok nagyon erős szimpátiát keltettek minden államban, ahol csak megfordultak. Így, ha nincs a Habsburg irányítású külügy, vagyis a magyarellenes propaganda, akkor nem lehetett volna lecsonkolni a magyar államiság területét, s elszakítani a szentkoronás hungarusait!

 

Persze van itt még egy-két érdekesség, amit olvashatunk Farkas Attila Márton elemző írásában:

Lászlóék szerint azonban senki, semmilyen körülmények között nem lázadhat uralkodója ellen, ezért „Thököly, Rákóczi és a hasonlók megvetésen kívül másra nem méltók”.v Pedig sokan kényszerből lettek rebellisek, mivel a XVI-XVII század ún. felségárulási perei zömükben mondvacsinált okokra hivatkozó koncepciós perek voltak, s céljuk a magyar főurak birtokainak megszerzése volt. Bocskai például, akit Bethlen Gábor mellett László András szintén hosszasan gyaláz, így lett „lázadó”, sőt a szultán által neki küldött koronát még a győzelme után se fogadta el, mondván, van az országnak királya és koronája. Ezt a gesztust azonban László András, Bocskai önérdekből való ravaszkodásának tulajdonítja.”

Csakhogy mi nem lázadtunk, hanem az ősi, törvényeinket alapuló ellenállási jogot alkalmaztuk a kötelességszegést felmutató királlyal, illetve uralkodóházzal szemben. Vagyis mi voltunk a törvényesek, s azok a törvénytelenek, akik aljas, hitszegő módon, ránk támadtak, vagy már előzőleg is fosztogatták a népet, becsapták a nemességet!  

Az utolsó mondat pedig világossá kell tegye számunkra, hogy a szerző nem szkíta lelkületű, vagyis ahogyan a székely Tamási Áron írta: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan”, hiszen sem Bocskai, sem a történelmünk más hőse nem ravaszkodott, hanem ragaszkodott!

 

Van azonban a kommentek között egy, ami nagyon érdekesnek látszik. Talán erről kellene a legközelebbi alkalommal értekezni, mert ha ez igaz, akkor komoly tanulmánynak kellene erről is születni! Ugyanis nekem eddig nem volt információm a jezsuitákról, de ha ez a valóság, úgy a nemzeti identitást valóban ők veszélyeztetik leginkább.

„Ha végig nyomon követed az egész szabadkőművességet, amíg el nem jutsz a legfelsőbb szabadkőműves vezetőhöz, felfedezed, hogy ez a borzalmas személy, és a Jézus Társaságának feje egy és ugyanaz a személy” (James Parton, amerikai történész)

És hogy kik is a jezsuiták?

„A jezsuiták szofizmákkal, áltanokkal és ferde elvekkel megzavarják az ifjúság fejét, szorgalmasan oktatnak arra, hogy miként lehessen az igazságot csűrni-csavarni… arra oktatnak, hogy hamisan esküdni nem bűn, csak bensőleg kell mást gondolni… A kormány gyeplőit mindenütt ők akarják magukhoz ragadni, az általuk nevelt ifjúságot elkötelezik maguknak, a legmagasabb állásokra segítik őket, hogy érdekeiket védeni tartozzanak… A jezsuiták egy államnak sem hívei, az Ad maiorem Dei gloriam (Isten nagyobb dicsőségére) terjesztésének színe alatt saját javukat és előnyüket hajhásszák, miként ez saját sorsomban is bebizonyosodott.”       II. Rákóczi Ferenc

(Forrás:

valamiamano.blogspot.hu/2014/03/a-jezsuitakrol mondtak.html?honnan=Nemzeti_Hirhalo)

Ezt a kommentet Jani de Scytha néven tették fel az internetre, s nekem csak annyi megjegyzésem van hozzá, hogy a mi nagyságos, vezérlő fejedelmünket – II. Rákóczi Ferencet – éppen a jezsuiták gondjaira bízták a Habsburgok, hogy neveljék ki belőle a szülei és az édes haza emlékét. Így, ha valaki nagyon megismerte őket, az éppen ő lehet. Ezért nagyon is hallgathatna rá minden magyar, aki nem labanc!

 Dr. Bene Gábor

(A szerző közjogász)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Vélemény, hozzászólás?