Olvasom a Székelyország honlapon megjelent sorokat és egyre tisztábban látom, hogy mi is történik arrafelé. Elöljáróban csak annyit, hogy a tatárlakai amulettek három darabja hétezer évesek, s rajta a rovásjelek is annyiak. Vagyis a székely-magyar rovásjeleket, már ilyen régen használták azok az ott lakó „románok (?)” akiket valószínűleg a már a JóIsten telepített ide, hogy nagy vezérük (Csau) eladja majd az izraeli államnak azokat a zsidókat, akik bizony javarészt székely szombatos ősök leszármazottai lehettek, hiszen egyikük sem látszott valódi hébernek. Nem térnék most ki a Jászvásáron álló emlékműre, ahol maga a románság vallja be, hogy bizony német megszállás nélkül is voltak itt olyan vasgárdisták, akik irtották a zsidókat felsőbb parancsok nélkül is, vagyis ha rasszizmust kell kiáltani akkor a székelyek is tudnának!
Mindezt csak bevezetésként írom le, nehogy valaki azt higgye rólam, hogy nem ítélem el, ha valaki a származás, vagy felekezeti hovatartozás miatt, ne adj Isten a bőrszíne miatt különböztet meg valakit. Viszont nem értem, miként is lehetnek olyanok egyes emberek, hogy a szülőföldjüket, a hazájukat elhagyják – bármilyen veszedelem is járja arrafelé –, s elmennek olyan országba, ahol még ráadásul el is veszik a helyi emberek munkáját. Nem ismert a hazaszeretet fogalma Ázsiában?
No de nézzük mit ír az említett honlap: „Javában zajlik a Köllő Csaba által működtetett ditrói pékség körüli kálvária. Senki nem áll ki helyettünk, vagyis magunkra maradtunk! Most kell a nagy székely összefogás, hogy megmutassuk, igenis mi székelyek sokkal többek vagyunk annál, mint ahogyan az utóbbi napokban a média feltüntetett bennünket. Az RMDSZ vezetői megtagadták a ditróiakat, s ez bizony szégyenteljes. Ez a párt minden eszközét beveti szokás szerint a székelyek megleckéztetésére, ma Gyergyóditróban, holnap egész Székelyföldön. A rendőrségtől kezdve a diszkriminációellenes tanácson át a Soros hadosztályig, mindenkit bevetettek. Asztalost, Markót, Parászkát, Kulcsárt, Tanasat, az erdélyi Kelemen Hunor szimpatista médiát és mindenkit, akit csak lehetett.” Vagyis ha jól olvasom a sorokat, akkor az „oszd meg és uralkodj rendszerét valósítják meg a székelyek képviseletét is – legalábbis papíron felvállaló – pártvezetők ismét! Ezért kellene végre felismerni minden székelynek és magyarnak, hogy a fősodratú média által agyonhallgatott Nemzetegyesítők megvalósították végre azt a megoldást, ahol nem a pártvezetők és pártkatonák, hanem a helyi közösségek jutnak képviselethez, hiszen eddig bárkire szavazott a népünk – akár a gúnyhatárokon kívül, akár azon belül – mindig teljes képviselet nélkül maradt!
Ám lássuk ismét a tényeket! „A pékség tulajdonosa a helybeli munkásoknak 1300 lejt fizetett havonta, napi 12-14 órai elvégzett munkáért, míg a két vendégmunkás 5000 lejt keres és teljes ellátásban is részesül. Szóval miről is van szó? Ez nem rasszizmus emberek! Nem! Dehogyis! A székely nem rasszista!” A helyi székely munkás ki van zsigerelve, s a háttérben egy komoly összeesküvésnek a gyakorlati megvalósulása látható. Ez ugyanis mindenképpen kettős mérce! S ha egyáltalán beszélhetünk ott diszkriminációról, akkor az a mi kárunkra van! „A megoldás azonban egyszerű! Ne vásároljunk többet soha az illető pékség termékeiből, és mutassuk meg, hogy belőlünk bohócot nem csinálnak, mert mi egy összetartó, őshonos nép vagyunk.” Én csak ámulok, hogy aki ezeket a sorokat leírta milyen jól felismerte a helyzetet, ellentétben a pártvezetőkkel, akik viszont csak a központi hatalomnak akarnak megfelelni, s nem azoknak, akik pedig megválasztották őket követnek. (Persze, ha alulról és mindenféle médiamanipulációs reklámdemokrácia nélkül választanának valakit követté, akkor az követi utasítást is kapna azoktól akik megbíznak benne, s ha nem tartja be, akkor egyszerűen visszahívnák! No ez az, ami nem fér bele a mai reklámdemokráciába, s így nagyképűsködnek a pártvezetők a „szabad mandátum” fogalmával, ami valójában a lenini demokratikus centralizmus pártfegyelmét hivatott tovább vinni a bolsevikok bukása utáni vadkapitalizmusba is.) Az előző idézet szerzője azonban teljesen világosan határozza meg a célt és a követeléseket: „Helyi munkaerőt! Igazságos bérezést! Kitartás Gyergyóditró! Hajrá székelyek!” Ezekkel pedig mélyen egyetértek, s a következő hozzászóló sorait is idézem, hogy lássa a kedves olvasó, nagyon nem vagyok egyedül.
„Gyáva megalkuvó és a pénzért mindenre képes emberek voltak, vannak és lesznek. Ilyen ez a ditrói pékségfőnökség is. Ezen persze lehet vitázni, de nincs értelme. Ember és ember között mindig is volt különbség, mint ahogy ezt a jelen eset is mutatja. Sokan annyira elmélyülnek az „emberbaráti” felfogásukban, hogy a saját anyjukat is lenéznék. Igenis igazuk van a ditróiaknak, és érdemes lesz odafigyelni, hogy ez az innen-onnan összeverődött vállalat, vagy cégalapítók kábító dumái, miszerint – ők azért létesítenek valamit, mert azzal jót akarnak tenni a közösségnek – csak egy szimpla és pénzéhes hazugság. A pékség vezetése kapzsi, mert a helyiek munkabérén való spórolás mellé még kaptak máshonnan is támogatást. Ugyanis azt azért nehezen lehet elhinni, hogy az idegennek dupla bért adva neki jövedelmezőbb lenne a vállalkozásuk, de ha számításba vesszük, hogy azt a többletet valahonnan fentről utalják, mert beneveztek a „migráncs-elhelyezési izébe” akkor már hihető, hogy a dupla bérezés ellenére is jövedelmező az üzlet számukra.” (menasagh)
Van persze névtelen ellenvélemény is a honlapon, egy bizonyos D. jelzés alatt.
„Nem különb a székely senkitől csak elhitették vele (valamiért) és ezért van része annyi támadásban – ugyanígy van ez minden közösséggel aki azt gondolja magáról, hogy ő különb mint a többi és hogy ezért neki különleges bánásmód jár (nem a magyar vagy székely az egyetlen) sajnos a közös bennük az, hogy folyamatosan csalódásba ütköznek mert ezt a speciális státuszt valamiért nem akarja nekik vissza igazolni senki, de még egyet sem ért vele.” Nos ezekkel a sorokkal is egyet lehet érteni, csakhogy itt nem erről van szó, hanem egy ügyesen megszervezett lejárató kampányról, ami valójában a székelység ellen lett kihegyezve! Ezen persze nem kellene csodálkoznunk, mert ugyan a székelység nem állítja magáról, hogy „kiválasztott nép”, ám sokak számára zavaró, hogy megmaradt és nem olvadt be abba a tengerbe, amit a szabadkőművesek hoztak létre a nemzetközi bankárkaszti elit érdekében. Az erdélyi románság ugyanis valóban visszautazott a történelemben és az európai civilizációban 100 évet azzal, hogy elcsatolták. Mindezt talán Kossuth Dunai Konföderációs tervével lehetett volna megelőzni, de nem ez volt a bankárkaszt érdeke, s egyes románok sem értették, hogy a Szent Korona védőernyője milyen nagyjelentőségű a számukra is. Az a hazugság, hogy a magyarság valaha is elnyomta volna a nemzetiségeket, olyan bicskanyitogató, hogy most nem is térnék ki rá. Viszont elgondolkodtató az utolsó komment szerzőjének ez a gondolata: „azt tanácsolnám a bojkott támogatóinak (minél többen vannak annál egyszerűbb lesz), hogy nyissanak egy pékséget és konkurensként mutassák meg, hogy kell csinálni azt, amit mástól elvárnak, így talán mindenki boldog lesz.” Én sajnos nem ott élek köztetek, így nem tudom, hogy mennyire lehetséges szembe menni a háttérhatalommal arrafelé. Vannak ugyan tapasztalataim ez ügyben, de ha valóban kitartó és tisztességes emberek fognak össze, ezt az utóbbi ötletet még támogatni is tudnám! (Az interneten elérhető a címem, vagyis megtalálható vagyok, ha összeállana egy ilyen csapat!)
Ezek után meg lehet kérdezni, hogy mi az általam képviselt Nemzetegyesítők és az én személyes véleményem erről a láthatóan jól előkészített, aljasul túllihegett székelyföldi cirkusszal kapcsolatban?
Valóban ez a helyzet Ditróban, s szerintem ez egy keresztényi próbatétel is a helyiek számára!
Amennyiben sikerül elérni, hogy senki ne vásárolja a pékség termékeit, akkor hiába utalnak pénzeket a tulajnak, tönkre fog menni. S ez bizony a jelenlegi vadkapitalista rendszerben nem támadható, hiszen nem a székelység ragaszkodik állandóan a „piac szerepe” című – egyébként aljas hazugsághoz – hiszen itt nem a piac, hanem a háttérhatalmi erők juttatják a pékségnek azt a pluszpénz, amit „nagylelkűen” odaad a hazájukat elhagyó, migránsoknak. (Akik persze sokkal inkább invázorok mint menekültek, de egyelőre nem ezt vetjük a szemükre!)
A jó hír viszont az, hogy ez is egyfajta helyi, KALÁKA közösséget hoz létre, ami lelkileg, szellemileg, de még a cselekvésen keresztül testileg is, egy erős összetartozást alkot majd helyben. Nos, ezeket a közösségeket próbálta a bolsevik kor szétzilálni és felszámolni. Sajnos jelentős mértékben sikerült is neki, s így a globalista-kapitalizmusnak már csak erre kellett ráerősítenie a pénzimádó kiválasztottsági mítosszal, s ennek a célzott végeredménye lenne a nemzetek teljes felszámolása, vagyis az „Európai Egybesült Államok”! (Nem elírás, hiszen egybe akarják sütni a népeket, kultúrákat!)
Az én apai őseim székelyek voltak, s magamat – ha csak félig is -, de székelynek tartom! Szégyen, hogy sikerül bennünket egymás ellen fordítani, mert bizony az agyfertőzés már (nemcsak itt ahol élek a Tisza-partján, hanem) ott a székelyek között is terjed. Miféle rasszizmusról beszélnek, vagy írnak ott egyesek? Hol rasszizmus az, hogy megtűri a székelység már évszázadok óta a közéjük beköltöző idegeneket, ha azok képesek a beilleszkedésre? Hisz egyetlen idegent sem hurcoltak be oda rabszolgaként az őseink, legfeljebb a csau-diktatúra erőszakolta őket oda. Azok azonban, akik nem tudtak, vagy nem akartak beilleszkedni, előbb-utóbb kénytelenek szedni a sátorfájukat, s ez így is van jól. Ugyan ez a helyzet nyugaton is, mert aki nem tud beilleszkedni pl. az amerikai vagy a német társadalomba, nem végez minőségi munkát, annak onnan előbb-utóbb mennie kell! Szerintem az itt a lényeg, hogy miképp tud a vállalkozó 5000 lejt fizetni – bőrszíntől, származástól függetlenül – két nem helyi személynek akkor, amikor a bárhonnan származó többieknek csak 1000-1500 lej jut? Lehetséges az, hogy ennyivel többet és jobban dolgozik az a két személy? Nem hiszem ugyan, de ezt kellene kimondani és nem feljelentősdit játszani Köllő Csabának, akinek az ősei biztosan megfordulnak a sírjukban az ilyen viselkedés hatására. Én innen Szegedről üzenem a székely testvéreimnek, hogy tartsanak ki, mert az igazság létező, s csak a hazugságokat kell kitalálni! Nincs ott semmilyen rasszizmus, hanem a vendégmunkások bérét valaki, valahonnan megtámogatja. Még az is lehet, hogy az egész politikai színielőadást csak azért rendezte meg valaki a háttérből, hogy végre, bele lehessen kötni a székelységbe!?
Üzenem tehát Tamási Áron soraival, hogy „Aki embernek hitvány az magyarnak alkalmatlan!” A próbatétel megmutatja, hogy a Kalákában igenis hatalmas erő lakozik!
LEGYEN TEHÁT: BOJKOTT! S a magyar nyelv mellérendelő volta miatt is, álljon végre egymás mellé minden tisztességes székely és magyar, mert ahogyan Széchenyi István mondta: „Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen!”
Dr. Bene Gábor
a Nemzetegyesítők civil, vagyis pártonkívüli és önkéntes szóvivője