A pszichológiai trauma az elme sérülése, amely egy szorongó esemény eredményeként jelentkezhet. A traumát gyakran hatalmas mennyiségű stressz okozza szerintem leginkább a holo-stressz az amely meghaladja a vele való megbirkózás lehetőségét, vagyis a személy ilyen irányú képességét, így tulajdonképpen integrálja a tőle való rettegéshez kapcsolódó érzelmeket. Ez a trauma egyetlen szorongó tapasztalatból vagy ismétlődő túlterhelési eseményből is származhat, amely hetek, évek vagy akár évtizedek után is megjelenhet, amikor az ember újra átélheti a közvetlen körülményeket, ami súlyos, hosszú távú negatív következményekhez is vezethet, s az állandó felemlegetés fokozza a traumát.
Mivel a trauma az egyének között eltérő, szubjektív tapasztalataik alapján az emberek másképp reagálnak a hasonló traumatikus eseményekre. Más szavakkal: nem minden olyan ember kerül pszichológiai traumába, aki ilyen eseményt tapasztal meg. Ennek ellenére előfordulhat poszttraumás stressz rendellenesség akkor, ha valaki súlyos, traumás esemény túlélője, átélője lett. A kockázati arány olyan védő tényezőktől függ, melyek egyeseknél megvannak, s így azok lehetővé teszik a traumával való megbirkózását. Ezek a védő tényezők többek között a személyiség temperamentumától és leginkább a környezeti tényezőktől függhetnek. Szomorúan állapítom meg a most befejezett könyvemben, hogy a „főállású zsidókat” leginkább a patológiás nárcizmus jellemzi, s azt hiszik, hogy ők megússzák azt a károkozást, amit a bankárkaszti pénzelit zúdít most az emberiség nyakába! Természetesen ezt a bankárkaszt soha nem tudta volna létrehozni, ha nem lennének nem-zsidó kiszolgálói, vagyis semmi szín alatt nem állítom, hogy csak és kizárólag a bankár-zsidóság lenne a felelős azért a tragédiáért ami be fog következni! Azonban az aranyborjú imádat és a lassan az egész világot megfertőző kiválasztottsági vírus egyértelműen a judaizmus találmánya, így a felelősség jelentős mértékben őket terheli. Ha azonban a magyarság nem lesz képes önszerveződő módon visszaépíteni a nemzeti struktúráját, s nem tudja a pártokhoz privatizált közhatalmat legalább jó irányú változásokra késztetni, akkor a gyerekeinknek, az unokáinknak nem lesz rózsás jövője! A bolsevik korból megörökölt intézményrendszert ugyanis hiába erősítették meg újabban globalista intézményekkel, látható módon nekik is kötve lehet a kezük.
Honféltő szeretettel és a jövő iránti aggódással: Bene Gábor
