Augusztus 21-én az Orvosok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért konferenciát szervezetek a koronavírus jelenségről. A Magyar Orvosi Kamara elnöke levelet írt a belügyminiszternek és az emberi erőforrások miniszterének, megpróbálva előre betiltatni a rendezvényt, amelynek fővédnöke Patrubány Miklós., a Magyarok Világszövetségének elnöke volt. Nem sikerült.
A nemzetközi konferencián fontos dolgok hangzottak el. Most, amikor egyre fenyegetőbbé válik a tömeges oltás bevezetése, egyre fontosabbá válik mindez.
Sajtószolgálatunk sorozatban közzéteszi az elhangzott dolgozatokat. Az előadásokról Benkő Emőke, az MVSZ Elnökségének erdélyi tagja írt összefoglalókat.
Dr. Sucharit Bhakdi professzor előadása
Dr. Sucharit Bhakdi, a manzi Johannes Gutenberg Egyetem emeritus professzora, szakterülete a mikrobiológia, infektológia és epidemiológia, több mint 300 tudományos dolgozat szerzője, számos állami kitüntetés birtokosa
„Június elején Németország kormányzata kijelentette, hogy a pandémiának akkor lesz vége, ha egy oltóanyag áll rendelkezésre”. Bhakdi professzor szerint ez azt jelenti, hogy egy nagy oltási program van előkészítve: 350 millió vakcina az Európai Unió országainak részére. A kérdés az, hogy be szeretnék-e oltatni magukat az emberek?
Ennek megválaszolása nem lehetséges a „tényállás ismertetése” és „párbeszéd folytatása” nélkül.
Bhakdi professzor nagyra értékelte, hogy a felkérés Magyarországról jött, abból az országból, mely „harmincegy évvel ezelőtt történelmet írt”: a magyarok kiálltak az emberi jogok mellett, mert az „emberi méltóság sérthetetlen”. Kijelentette, hogy szívesen tett eleget a felkérésnek, és szerinte „Magyarország ismét történelmet fog írni”.
Előadása során a következő kérdésköröket vetette fel és ajánlotta megbeszélésre:
- Az immunitás
- Oltsanak-e vagy nem
- A gén alapú oltások
- Orvosi etika és a lakosság felelőssége
Véleményét ezekkel a témákkal kapcsolatosan szigorúan az elméleti és gyakorlati szakkutatásokra alapozta.
- Ezek szerint a koronavírusok elleni védekezés két oszlopon áll: antitestek és limfociták. Az antitestek megakadályozzák a vírus bejutását a sejtbe. Az antitestek általi védelem esetében fontos megállapítani azt a tényt, hogy: „Ha nincs antitest, nem jelenti azt, hogy nincs védelem”. Az immunitás igazolása, mely az antitestekre alapoz „nons sens”, értelmetlen, hiszen az antitestek száma és elégséges volta a döntő a vírusokkal szemben. „Olyan ez, mint két szembenálló hadsereg”, az egyik legyőzi a másikat. Az antitestek „a vírus fogó kezecskéire kötődve”megakadályozzák, hogy a vírus behatoljon a sejtbe. Ha túl sok a vírus, áttöri a falat, és bejutva a sejtbe fertőzést okoznak. A sejtcellában a vírus részei jelennek meg, a szemetek, melyeket a gyilkos limfociták megölnek. „A tűz el van oltva, a beteg feláll, és jár”.
A népesség 85 %-a eléggé védett, fel van fegyverkezve a betegséggel szemben, ez az ún. „nyájimmunitás”.
- Oltsanak-e vagy nem? „Szabad-e nekünk, embereknek kétmilliárd embert beoltani ezen a bolygón?”- teszi fel a kérdést Bhakdi professzor – anélkül, hogy az öt-tíz éves előírt tesztelés megtörtént volna, anélkül hogy hosszas szakmai és orvosetikai mérlegelés előzné meg az oltást. „Nincsen oltás kockázat nélkül”állapítja meg, de ezt a kockázatot csökkenteni lehet azzal, hogy mérlegre tesszük: mennyi benne a káros és mennyi a hasznos. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy súlyos oltási károsodások léphetnek fel egy jól elő nem készített, tudományosan nem megalapozott kényszeroltás esetén. Az általa említett konkrét esetek közül elég, ha az 1918-as spanyolnátha elleni oltást említjük, mikor is egymillió katona lett harcképtelen a 4,1 millióból, akiket előzetesen tífusz ellen oltottak be. „Ez volt az ok?”- teszi fel a kérdést az epidemiológia professzora. Elmélete szerint az immunerősítők veszélyesek lehetnek, mert felerősítik a gyulladást. Az olaszországi példa szintén ezt bizonyítja: a legnagyobb számú kötelező oltások (összesen tíz) lehetnek az okai a legmagasabb halálozási aránynak.
- A génalapú oltások nagyon veszélyesek, mert „vírusgént fecskendeznek be, egy idegen gént, mely bekerül az Önök sejtcellájába, és kezdi szaporítani a szervezetük sejtjeit”. Súlyos oltási károsodások léphetnek fel hónapok, évek múlva, erre példa a svédeknél a 2009-es sertésinfluenza elleni oltás (mely igazából egy ártalmatlan vírus volt) után fellépő alvási ritmuszavarokkal járó markolepsziás esetek nagy száma.
A SARS-COv-2 vírussal szemben, bizonyítottan, a lakosság 85 %-a erős szimptómák nélkül átesett a fertőzésen, és kialakult a cella immunitás, a hosszas védelem, mely megvéd az ismétlődő oltásokat kizárva. A COVID nem veszélyesebb, mint az influenza.
- Orvosi etika és a lakosság felelőssége. „Büszke vagyok, hogy ma Budapesten Önökkel lehetek… Kötelezettségünk beszélgetni erről: az orvosok és tudósok össze kell üljenek és cselekednünk kell legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint… Megsértjük ősi kötelezettségünket, ha ezt nem tesszük meg”.
A népességnek ki kell állni a jogaik mellett, hogy nyilvánosan beszélhessenek, és állást foglaljanak ebben az ügyben. „Engem nem fognak beoltani, mert nem engedem”. Önök döntenek nem csak saját egészségük védelme érdekében, hanem gyermekeikért, unokáikért; az orvosokért, hogy jó hírnevüket megtarthassák.
Dr. Sucharit Bhakdi előadása itt tekinthető meg:
A megnyitó: Patrubány Miklós fővédnök, dr. Pócs Alfréd, dr. Tamasi József, Gődény György, a konferencia szervezői
MVSZ Sajtószolgálat
