Elment ismét egy magyar asszony, aki ott állt a vártán, a Nemzetmegtartó munka egyik jelentős szeletét vállaló magánegyetem egyik legjelentősebb személyiségeként.
Ő is egy tudományos hitvalló ”Aranyasszony” volt, s így csak a teste hagyott itt bennünket, de a lelke velünk maradt.
S ne feledjük, csak az hal meg, akit elfelejtünk!
Legyen neki könnyű a magyar föld!
(BG)
Gyárfás Ágnes 1932 szeptember 7.-én született, és 2021 szeptember 4-én hunyt el.
Nyugodjon békében! Egész munkássága alatt a magyarságot szolgálta.
Emlékezzünk Rá sok szeretettel és hálával.
Az alábbi interjúban sokat tudunk meg életéről, életszemléletéről, gondolatairól:
Gyárfás Ágnes: Boldogasszony Ágacskája
Az alábbi verset is megemlíti a beszélgetés alatt.
Farkas Árpád: Avaron
Orra bukva az avaron,
forogva mennyköves határon,
az ember mondja a magáét,
mint akit nem vertek még szájon,
mint aki lélegzetet is
e föld gyomrából vesz már,
kövek köhögnek tüdején,
nyelvére agyagos sár
tapad,
hogy érezze,
ne csupán látva lássa
a földet, honnan vétetett
a fel-feltámadásra.
Orra bukva az avaron,
és menni tovább mégis,
ébreszteni a nagyra nőtt,
de alvó jegenyét is,
nem hagyni, hogy a fenyvesek
zöld tűkkel beférceljék
mindazt, mi mítosztalan már,
de lelkiismeret még –
Orra bukva az avaron,
a veszélyt megkeresni,
derékig csonterdőben is
csak menni, egyre menni,
mint kire országló erőt
s egy ilyen földet szabtak,
hogy óvja lélegzetenként
e keserves hatalmat!
