Országos hírek

A józanész, lehet-e forradalmár?

Álláspontom szerint hazánkban nem volt soha szabályos politikai forradalom, ami lebontja a törvényes jogrendet és létrehozza a saját jogi garanciáit törvénytelen hatalmának a megtartása érdekében. Nekünk csak szabadságharcaink voltak, s azok is minden esetben az alkotmányos berendezkedésünk védelmében törtek ki, így az idegen Habsburgok, a szovjetek, a kommunista ügynökök, vagy a pénzügyi megszállók ellen folytak. Szerintem ma is joghelyreállító, ún „közjogi szabadságharcra” van szükségünk, nem valami vérgőzösen fegyveres forradalomra. Talán az erkölcsi forradalom még szóba jöhetne. Ám ehhez nincs már meg a tömeg, amely rendelkezne olyan szintű vagyonnal, hogy az 1982 óta bennünket pénzhatalmi megszállás alatt tartó monetáris diktatúra és az őket ügyes trükkökkel kiszolgáló hazai központi hatalom, ne tudja őt valamiképp befolyásolni.

Az alapok hibásak, s azokat kellene végre újjáépíteni! Hiszen ha már az alap is hibás, akkor az egész ház össze fog dőlni, ha tovább építjük.

Régóta fűrészelik a semmit pártpolitikusaink. Az összes politikai párt vezérkara ezt teszi. S nincs olyan ember közöttünk aki felismerné, hogy nem a pártok hanem a NEMZET az, amely képes lenne olyan szervezett politikai erővé válni, hogy fölé emelkedjen a mai agresszív és önző pártpolitikának?  Ha nem látnám a pártok agóniáját közelről, akkor nem is hinném el. Már nem szívesen nézem a televíziót, mert nagyon meguntam visszahallgatni a központilag kiadott hazugságokat.

Egyetlen olyan hangot hallottam évek óta a hírekben – pontosabban Kálmán Olga műsorában – ahol azt érezhettem, hogy a riportalany nem hazudik és csapatmunkáról, tisztességről, felkészültségről beszél. Nem a szenvedéstelien romantikus nemzettudatot próbálta – politikai marketing keretében – eladni, hanem kifejezetten a JÓZAN ÉSZ FORRADALMÁT hirdette meg, s ezzel elindít egy valóban értelmes alapot a gondolkodásra. Az ERKÖLCSI FORRADALOM 2006-os megjelenése, s Gémesi György -újabb mozgalomszervező- gondolata, szerintem azonos tőről fakadhat. Mindkettőben ott van az „értelmes Magyarország” utáni vágy, az egységességhez szükséges nemzeti minimum alapelveinek a lefektetése, az értékalapú politizálás és a kiszámítható jövő megalapozott és jól végiggondolt terve.

2006 őszén még magam is azt hittem, hogy képesek leszünk felsorakoztatni a népet hasonlóan konkrét alapok mögé, sikerül majd az elvándorlás és népességfogyás kettős szorításából kiszabadítani a magyarságot. Ám a keményen dolgozó kisembereknek már nem volt függetlenséget biztosító vagyona, de annyi tartaléka sem, ami még elegendő lett volna egy komoly és hosszantartó kiálláshoz. Meg kellett érteni, hogy a pártépítés helyett a NEMZET visszaépítése lehet csak a magyarság újjászervezésének az egyetlen eszköze. A mai pártpolitika egyértelműen olyan hatalompolitika, mely kizárólag a részérdekek kiszolgálását, s abban is az egyéni önzést szolgálja.

Ennek kell gátat vetni, s ez a gát csak is a NEMZET lehet! Szeretnék tehát hosszan beszélgetni egyszer Gémesi Györggyel, mert kizárólag a beszédterek megteremtése, a konferenciák sokasága tudja ismét nemzetté emelni azokat a magyarokat, akik sajnos elveszítették az összetartozás alapját. Elveszítették azt a lelki, vagy azt a tudati képességet, ami a Nemzet kovásza, ami az alkotmányos összetartó erő: a történeti alkotmányunk joghagyományának a befogadásához.

Az osztott és ellenőrzött hatalommegosztás magyar mintája lenne az esély ahhoz, hogy ne gyarló ember, hanem az igazság uralja a hazát.  Magyarok! Akarjuk-e ezt, vagy maradunk a kedves, sima beszédű pártpolitikusoknál?

 

Szeged, 2017-01-03                                           Dr. Bene Gábor

 

Vélemény, hozzászólás?