Schiffer András, nem volt a kedvencem soha, pedig sok érdekes igazságot kimondott az Országgyűlés üléstermében. Márpedig ez ritka, mint a fehér holló. Viszont nekem mindig mesterkéltnek tűnt, sőt egy sajátos színészi szerepet véltem benne felfedezni. Ám mintha erre, most rácáfolna az élet.
Az egykori LMP alapító társelnök megszüntette tagságát a pártban. Először arra gondoltam, hogy találkozott a szlogenemmel, miszerint: Minden párt csak árt! Azonban kiderült, hogy a neoliberális Szabó Szabolcs megjelenése verte ki nála végleg a biztosítékot. S bizony meg kell állapítsam, hogy a sokáig „zöldre festett SZDSZ”-ként emlegetett LMP, most már valóban rátévedt a lipótvárosi liberalizmus lenini útjára, vagy inkább bele kormányozta önmagát. Schiffer jól látta pl. a „tőke szabad áramlásának” óriási veszélyét, de sajnos nem sokat tehetett ellene, mert egy fecske nem csinál nyarat. Azt a zseniális mondatát magam is vallom már régóta, hogy: „..a szabad tőkeáramlás elé emelt szociális és ökológiai korlátok védelme egyszerre globális és nemzeti sorskérdés…” Igaz, Schiffer András sem mondta ki világosan, amit szerintem már az ország nagy része tud: az EU valójában gyarmatosított bennünket, s így azok, akik a belépést szorgalmazták már régebben, valójában kollaboránsok! Vagyis a bankárkaszti pénzhatalom lobbistái ők, s nem a magyar nemzet képviselői.
Tehát Schiffer András is csak a politikai pártszínház egyik – bár igen kiváló – szereplője volt? Színész, aki igen jó szerepet kapott, s azt igen jól alakította, mert éppen a NEMZETEGYESÍTŐK által vallott alapelvek egyikét nyilatkozta le a kilépést magyarázva? Nézzük hogyan is hangzik: „…a pártpolitikának addig van értelme, amíg jól azonosítható morális céloknak rendelik alá a taktikai szempontokat, és nem fordítva.” Ez a mondat annyira lényeglátó, hogy meginogtam az eddigi álláspontomban, hogy egyszerűen jó pártszínész lenne. Hiszen önként nem igen lépnek vissza pártelnönök, s az alapított pártból való tényleges kilépés sem túl sűrűn előforduló történet hazánkban. Ráadásul a nyilatkozatában még az előző mondatnál is szebb és igazabb gondolatot találtam: „Két évvel ezelőtt…. azt gondoltam, talán mintát tudok adni arra, hogy a hivatásos politizálás és az állampolgári politizálás közötti határvonalak igenis átjárhatók, hiszen éppen arra lenne a legnagyobb szüksége az országnak, hogy a „hivatásosokon” kívül minél többen foglalkozzanak a köz ügyeivel: nem pénzért, egzisztenciáért, befutó helyekért, hanem a hazájukért, közösségeikért, elveikért.”
Ez bizony elgondolkodtatja az embert, hogy talán mégse a szerepjátszás, hanem a valóban a közjó az, amit hősünk szolgálni akar? Ha ez így van, akkor bizony neki is lehetne helye a NEMZETEGYESÍTŐK listáján a jövő évi EU-s választásokon. Természetesen csak akkor, ha azonos az értékrendje az alapítókkal, akik viszont a szerves jogfejlődés talaján állva akarják a történeti alkotmányt vissza. Így szerencsés lenne, ha sikerülne alaposan átbeszélni pl. Orbán Viktor mondatát, amely viszont dicséri azt, amit Schiffer és jómagam is veszélyesnek ítélünk meg. („A szabad kereskedelem kiterjesztése a glóbuszon bizonyítottan az emberiség javát szolgálná”- Orbán Viktor) Ez az egyre jobban ránk erőszakolt szabad kereskedelem ugyanis, csak és kizárólag a pénz és nagytőkének kedvez. Így sem a kistőkések, sem a munkásság nem élvez abból semmit, sőt inkább a nemzetállamok gazdasági alapjainak a megroppantása annak a ma már világosan látható eredménye, semmint a közjó. Schiffer úr azonban nem utasította vissza a werberi kampánystratégiát, amit már az MSZP egykori győzelme kapcsán ismerhetünk. Azonban most világosan fogalmaz: „A 2013-as újjászületésnél azt írtuk ki a képzeletbeli homlokzatra: ”Van, ami nem eladó!”. Azóta ez a jelmondat is a feledés homályába veszett. A mai napon megszüntettem tagsági jogviszonyomat az LMP-ben.” Szerintem sokan kapnak most a fejükhöz és adnak igazat neki, hiszen nemcsak az LMP, hanem a vele szövetséges „Új kezdet” tisztességesebb tagjai is ráébrednek lassan, hogy ami még eladható volt a politikai piacon, azt a párt mindet kiárulta. Így, ha lassan is, de mégis bekerül a köztudatba a címben szereplő szlogenem: Minden párt csak árt!
Szeged, 2018-05-07
szerző közjogász
Nemzetegyesítő Mozgalom
