dr. Bene Gábor írása

A magyar háztartások egy negyede halmozott fel közüzemi tartozást, ami teljes döbbenetemre a legnagyobb mértékű az Európai Unió országai között. Hazánk lakosságának fele, kevesebb mint 1500 ft-ból vesz naponta ételt! (S ezek sajnos KSH adatokból lettek kiszámolva!)

Évek óta tapasztalom, hogy egyre többen panaszkodnak a szegénységre, pedig hazánk abban a 17%-ban van földünkön, ahol az életszínvonal magas. Igaz ezt a teljes jövedelem mennyiség alapján állapítják meg, tehát ebben benne van a hatalmas jövedelemmel rendelkező felső tízezer, s a szegénységi ráta alatt élők jelentős számú tömege is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a erősen szétnyílt az „olló” amely a jövedelemelosztást szimbolizálja, vagyis szükséges lenne e helyzetnek a rendbetétele a Nemzet megszervezésével. Ám a EU négy alapelve között található a a tőke szabad áramlása, ami valójában a pénzdiktatúra alapja, hiszen ezzel vezették be azt, hogy minden termékké lett, s mindennek meg van a maga ára, még annak is amit egyszerűen nem lehetne beárazni. (Ilyen pl. a szeretet-szerelem, szolidaritás, lelkisegély, stb.) Egy barátom így fogalmaz: vannak áras népek, melyek mindent beáraznak. S ha valaki ez ellen felemeli a szavát, akkor idézik az egykori (valószínűleg) szabadkőműves miniszterelnökünket:„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”

Csak hogy a forradalmakat szinte minden esetben szabadkőművesek hozták létre, s így a valójában a saját „feladatát” kérte számon a kiszolgáltatott és a média által hamis tudásokkal megterhelt magyar népen és értelmiségén. A legkomolyabb gond tehát ez a kiszolgáltatottság, ami elsősorban abból adódik, hogy az állam nem véd meg bennünket sem az inflációtól, sem az áremelkedésektől, bár a kommunikációban éppen ezt hirdetik folyamatosan. Ráadásul az oktatás-nevelés szintjén is hatalmas a lemaradásunk, mert nem érdeke a vezető rétegnek, hogy a nép felébredjen és változtasson a fentieken.

Igaz az állam is kiszolgáltatott, hiszen Kádárék már 1982-re oly mértékben eladósították az országot, hogy kénytelenek voltak „lefeküdni” a kapitalista nyugat találmányának az IMF-nek, melynek ügynökei betelepültek hazánkba és osztogatni kezdték a tanácsaikat annak fejében, hogy „kedvezőbb” hitelt biztosítsanak a kommunista hatalmi struktúra fenntartásához. Érthető persze az, hogy az MSZMP tartott 1956 megismétlődésétől és mivel érzékelték a nagy testvér (Szovjetunió) gyengülését, nem is nagyon volt más esélyük, csak a nyugathoz való fordulás. Közben persze a régi vágású kommunisták nyomták a szöveget a rothadó kapitalizmusról, de a vezetőik már a tőkések felé kacsingattak, sőt egyenesen behódoltak nekik. Mivel később Gorbacsov is ezt tette, igazolni látszódott a döntésük. Csak éppen akkor derült ki a nagy államadósság amikor a „rendszerváltásnak” csúfolt birodalomváltás történt. Akkor pedig már az IMF karjaiba csúszott országnak sem a vezetése – hisz ők elsősorban a saját átmentésükön dolgoztak – sem a népe nem volt képes megszervezni egy olyan nemzeti egységet, amely ellen tudott volna állni a nyugati pénzdiktatúra bankárkaszti nyomásának. Ráadásul az IMF kivívta a szabadkőművesség hazai engedélyezését már 1982-83 között, így a lobbista réteg is készen állt a bevonuló karvalytőke kiszolgálására. Ezért van az, hogy hazánkban ma 4 millió háztartásból körülbelül 800 ezer energiaszegény. Vagyis az otthonok 20 százalékát, legalább másfél millió embert érint az otthon fűtetlensége. Ez az EU-ban a hatodik helyet biztosítja számunkra.

Ha még azt is hozzávesszük, hogy a Fogyasztói Barométer kimutatása szerint a háztartások átlagos jövedelme 2024 márciusában nettó 551 ezer forint volt, akkor el kell gondolkodjak azon, hogy miképpen jöttem ki eddig és hogyan fogok megélni a nyugdíjamból, amely 100 ezer forint körül van?

Ha egy háztartásban 2 fővel számolunk, akkor az 275 ezer forint vagyis kb. egyharmada annak amivel én rendelkezem. Ha 3 fővel számolunk, akkor sem rózsás az eredmény: 183 ezer vagyis még így is csak kb. fele annak amit nekem hoz a postás. No ilyenkor jön a kérdés, hogy „Te nem fizetted a járulékokat?” Jó pár éven át voltam szellemi szabadfoglalkozású a Kádár korszakban és a Nyugdíjintézet „nem találta” nyomát a befizetéseimnek. (Persze ha nem fizettem volna akkor azonnal küldték volna a büntetést is!) Nos ezért nem járok a multikhoz vásárolni, csak a piacon veszek mindent.

Ám nem a saját gondjaimmal akarom önöket terhelni, hanem annak az egy negyed magyarnak akarok segíteni, aki hasonló, vagy még rosszabb cipőben jár mint én. Szerintem csak a régi magyar közösségi életre kell gondoljunk, mivel ma már sok alapvető létfenntartási képességnek a hiánya látszik, ami az elődeink számára teljesen természetes volt. Régen a városokban is volt veteményeskert, mert tudták szüleink, hogy szükségük lehet rá és ezért elbíbelődtek a palántákkal. Ma már azonban sok falusi házban sincs ilyen, sőt tyúkok sem kapirgálnak, mert egyfajta elkényelmesedés lett úrrá rajtunk. Inkább várjuk, hogy valaki más termelje meg a szükségleteinket, mintsem visszatanuljuk ezeket a képességeket. Pedig ha beüt a krach, vagy csak sokáig tart a háború a szomszédunkban, illetve ha komolyan gondolja a WHO és a WEF azokat a célokat amikkel riogatnak bennünket, akkor bizony jó lenne a veteményeskert és az ahhoz szükséges tudás még inkább!

Ha valóban nagy lesz a baj és erre nem tudunk időben felkészülni, akkor a váratlan helyzet még le is fog bennünket bénítani testileg és lelkileg is. Így azt tudom ajánlani mindenkinek, aki még rendelkezik a józan paraszti ész adományával, hogy iparkodjon a trendi cuccok vásárlása helyett inkább ebbe az irányba elmozdulni,s keressen lehetőséget a veteményeskert kialakítására! Egy legutóbbi előadáson többen említették a második világháborús Anglia példáját, ahol mindenki kaphatott saját részére 25 négyzetméter földet, és abban termelte meg családja számára a szükséges zöldségeket, mert a blokád miatti behozatal szünetelt. De Kuba példája is hasonló a 60-as években. Eleink egészen a kommunista párt hatalomátvételéig nyíltan használták a kaláka rendszert, amely egymás megsegítésén alapult amikor valami olyan feladat előtt állott a család, amit már családi alapon nem tudtak megoldani.

A kapitalizmus eldologiasodása sem kedvez ennek a beváltan működő ősi hagyományunknak, mert egy időben hajszát indított a balos kormány az egymásnak nem pénzért segítő kaláka ellen. S a társadalmi tudat is sokat változott, így méltánytalanságok is előfordulhattak, ami az önzetlen segítés és visszasegítés hagyományos rendszerét megzavarhatja, mert bizalmatlanok leszünk annak kapcsán, hogy szükség esetén visszakapjuk-e a segítséget? Ehhez kellene először egy „szellemi kaláka” kiépülése, ahol nem fizikai, hanem szellemi térben születik meg a közösség. Valaha a faluközösségek eleve így működtek, de ezt a kommunista diktatúra sikerrel tüntette el. Ennek a visszaépítése lenne tehát az első feladat, mert a létbiztonság egyedileg nem teremthető meg, csak közösségben! Ahogy Széchenyi megfogalmazta: Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen!Készüljünk tehát a legrosszabbra, mert ahogy a magyar népi mondás tartja: Jobb tartani valamitől, mint váratlanul megijedni!