Azt már az előző részben tisztáztuk, hogy az 1920-ban hozott döntés jogilag ma egyértelműen semmis, azaz a megszületésére visszamenőleg érvénytelen, de jure – vagyis jogi szempontból. Ám azt is elmondtam, hogy de facto – vagyis ténylegesen –a magyarországi pártpolitikai osztály tagjai ezt fel sem merik vetni, mert attól tartanak, hogy ezzel Európában elszigetelődnénk!
Pedig épp ezzel lehetne végre beteljesíteni Pipo atya jóslatát a küldetésünkről. Mivel azonban ezt a, de jure érvénytelenséget nem tudná más felvetni, csak is a mindenkori magyar kormány, ezért történhetett az, hogy Trianon kérdése folyamatosan szőnyeg alá lett söpörve. Ám szerintem már régen megkapták volna minden utódállamban az európai elvekkel egyező, 3 szintű autonómiát az ottani magyarok, ruszinok, svábok stb., ha az eddigi magyar kormányok vállalták volna az ún. védőhatalmi státuszt, s felvetik a területi követelést abban az esetben, amennyiben nem kapnak megfelelő autonómiát az adott országnak „ajándékozott” 4 M magyarunk és 9 M hungarusunk!
Ezt az is alátámasztja, hogy a tótok elváltak a csehektől, a horvátok, szlovének a szerbektől, s a ruszinok is nehezen viselik az ukránok elnyomó politikáját. — Eddig állandóan csak a területvesztés volt napirenden, holott magyar állampolgárok milliói (Kb. 9 M.) veszítette el a hungarus státuszt, ami pedig a hozzávetőlegesen 4 M magyarral együtt, hatalmas egyéni tragédia is volt.
1910-ben NÉPSZÁMLÁLÁS történt, ahol 13,5 millió volt a magyar, ennek 110 év alatt meg kellett volna háromszorozódni, ehelyett eltűnt, vagy nem született meg 25 M magyar! A korrekt arányok szerint: 54,5% szemben a 45.5%-kal! Az akkori magyar állampolgárságú nemzetiségek még tudták, hogy mit jelent a Szent Korona védőernyőjének biztonságában élni, mára azonban az agyfertőzés ezeket a hungarusok többségét ellenünk tudták fordítani! A létrejött utódállamokban nagyobb lett a nemzetiségi, vagyis az etnikai-nyelvi zűrzavar. Elüldöztek sok magyart és németet az ősi települési földjükről!
Nézzük csak mit ír Masaryk az emlékirataiban: „Nehéz munka volt meggyőznünk a szövetségeseket arról, hogy Ausztria-Magyarországot mindenképpen el kell pusztítani, …mert a magyarokat mindenütt segítette 1848-as szabadságharcuk és Kossuth emléke, aki egykor száműzetésben élt a szövetséges országokban…. Nyugtalanul egyre csak azon tűnődtem, hogy a háború vajon eltart-e elég hosszú ideig, ahogy arra számítottam…(?) A szövetségesek gyors győzelme esetén, mi itt állunk majd üres kézzel, mert akkor a Habsburg birodalom fennmarad!”
Ám Masaryk és Benes alaposan kihasználta a szabadkőművességet, vagyis a kapcsolatrendszerükkel elhúzták a harcokat, s közben százezrek haltak meg! /Spanyolnátha és harctéri veszteség!
BG: Végre a mindenkori magyar kormányoknak minden elérhető nemzetközi fórumon ki kellene jelentenie, hogy: Trianon nem tárgyalások alapján jött létre, nem a felek egybehangzó akaratából, s az aláírás kényszerhelyzetben és politikai nyomás alatt történt. Ez ugyanis megsérti az ENSZ Alapokmány 2/4-es cikkelyét is, mely megtilt minden erőszakot. A Trianonban meghozott döntés ilyennek számít, mert kényszerhelyzet teremtésével vették rá a magyarokat az aláírásra! Ami 1920-ban történt Trianonban az bizony egy kényszerhelyzet volt!
A Bécsi Szerződési Jogokról szóló Egyezmény, 53. cikkelyében ezt írja: „a norm from which no derogation is permitted“. Ez pedig komoly dolgot jelent: „A kötelező jogot a szerződéses felek még közös megegyezéssel sem tudják megváltoztatni.” Vagyis Trianon megsértette a „Minden népnek joga van az önrendelkezésre” alapelvet. Ráadásul Trianonban nem volt közös megegyezés! Részt sem vehettek a tárgyalásokon, a magyar küldöttek, s Apponyi Albert csak a kész tényekkel szembesült, csak a diktátum szövegét kritizálhatta beszédében. Íme a jóslata: „Önök most megásták Magyarország sírját. De Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most megásták a sírját!” Gróf Apponyi Albertnek úgy tűnik igaza lett, hiszen a keresztény francia állam már régen elesett a saját muszlimjaival folytatott belháborúban. Mi tehát próbáljuk egyértelműsíteni mindenki számára: NEM VOLT SZERZŐDÉS!
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.” MINDEN NÉPNEK JOGA VAN ÖNRENDELKEZÉSRE! Tehát igaza volt többek között Für Lajosnak, Grespik Lászlónak, Raffay Ernőnek és Éva Maria Bárkinek is, mert Trianon nincs kőbe vésve, sőt maga a diktátum SEMMIS! (Ez amint írtam: de jure igaz, azonban de facto a megszállás már 100 éve folyamatos!)
Ne feledjük! 2016. november 30 a trianoni-petíció napja, amikor Grespik László és Nyers Csaba felszólították a magyar kormányt a cselekvésre! Igaz, néhány nappal később Grespik Laci eltávozott közülünk, de ezt az ügyet, Trianon ügyét nekünk, vagyis minden köz-magyarnak vállalni kell!
(Hisz a tárgyalásokon 1920 február 5-én Benes, Csehország történelmi jogára hivatkozott, mondván, hogy Szlovákia mindig Csehországhoz tartozott, s csak 1867-ben vettük el tőlük, s nem szakadt le az ég, mert a békekonferencián a műveletlenség és a rosszindulat együtt tombolt, nyugodtan lehetett hazudozni!)
Már 1917. június 28-30-között a Szabadkőművesség Világkongresszusa döntött, hogy hazánk új határai hol húzódjanak. Eduard Benes – a cseh szabadkőműves főpáholy nagymestere, ott is latba vetette minden befolyását, hogy országa, a ”sohasemvolt” Csehszlovákia határait az ő elképzelése alapján jelöljék ki. S így is történt! Benes és Masaryk elképzelése alapján döntöttek!
Lloyd George kimondta: „Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt.” (1926) Francesco Nitti: „Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, melyeket Magyarországra kényszerítettek.” De kimondta a szovjet-orosz vezetés is szinte ugyanezt: „Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke…” (nem szeretem Lenint, de ez igaz!)
Jó lenne, ha megértené a mai magyar fiatalság, de az agyfertőzött idősebbek is, hogy azért is szedték szét a történelmi Magyarországot, mert két számjegyű volt a GDP növekedése a háború előtt, így konkurenciát jelentett. Emellett a népek együttélésének pozitív mintáját felmutatta, s a sok ok közül legfontosabb az volt, ami 1848-ban is meg volt: nem vettünk fel bankárkaszti hitelt a növekedéshez!
Ehhez már csak az járult hozzá, hogy a francia államvezetésnek alapvető érdeke volt, hogy ne legyen a németeknek soha többé: se élelmiszertermelő, se katonai utánpótlást biztosító országa, így potenciális szövetségese Közép-Európában! Ezt a bűnt a bankárkaszt szabadkőművesei és a francia nagyhatalmi politika együtt követte el a Kárpát-medence, sorsközösségben élő népeivel szemben, felhasználva az orosz cár pánszlávista akarnokságát!
Ne vegyük tudomásul, hogy a „pénzháttérhatalom” – más néven bankárkaszt – jól fizetett ügynökei, szabadkőműves lobbistái, sem a történelmi, sem az etnikai, sem a gazdaságföldrajzi elvet nem akarták betartani, s érdekük volt a monetáris diktatúra egyetlen valódi ellenfelét a Magyar Királyságot és a Szentkorona szakrális jogrendjét felszámolni, vagy legalább elfeledtetni!
Trianon az összes itt élő népet terheli egészen a mai napig, erre vonatkozott a két világháború közötti népszerű jelmondat, hogy: NEM, NEM, SOHA!
Az oszd meg és uralkodj elvével szemben a magyarság küldetése épp ennek az ellenkezője! Az egykori „hungarusok” utódainak is szükséges felismerniük végre azt, hogy nem a magyarság az ellenség, hanem a titkos pénzhatalmi erő, amely a bankárkaszt globalista gondolkodásával fel akarja számolni az összes etnikai alapú nemzetet és le akarja darálni azoknak a kultúráját!
Amíg a magyarság a történelem folyamán nem számolta fel a területére menekülők nyelvét és kultúráját, úgy a fogyasztói társadalom bankárkaszti megvalósítói ezt, lassan már nyíltan tűzi a zászlajára.
A tisztességes tót atyafiak, a hozzánk menekülő és magukat megbecsülő rácok és oláhok, nem voltak az ellenségeink, csak a Habsburg telepítési és szembefordítási politika termelte ki azt a vékony réteget, akik ellenségeink lettek. De ma van lehetőség arra, hogy a kormányunk bebizonyítsa, itt a 100-ik évfordulón: megvalósítható A SZENT KORONA KONFÖDERÁCIÓ!
Für Lajos egykori honvédelmi miniszter világossá tette 2000-ben a lényeget: „Egyesíteni a nemzetet, csakis határmódosítással lehet. Nincs más megoldás. Igenis meg kell változtatni a határokat, hogy a teljes igazságtalanság, ami bennünket 80/100 esztendeje sújt, valamennyire enyhüljön.”
Ez azonban nem erőszakot vagy az utódállamok lerohanását jelenti, hanem annak a felajánlását, hogy visszaálljon az a rendszer, amely a Szent Korona Országainak a gazdasági erejét, a kulturális megtartóképességét és a jólét – egy az eddiginél – magasabb fokát jelentheti, ha ismételten egyesülünk!
A Szent Korona Országainak felsorolását így képzelik el a Nemzetegyesítők: Magyarország, Horvát-Szlavónország, Erdély-Transzilvánia, Felvidék-Szlovenszkó, Délvidék-Vojvodina, Kárpátalja-Ruszinszkó, Lajta bánság-Burgenland. Ezzel remélhetőleg nem további ellenségeket szerzünk, hanem újabb Hungarus nemzettársakat! Mert a nemzet nem elsősorban etnikai alapú, hanem sokkal inkább értékrendi és kulturális fogalom.
Magyarország feltámadása csak a hungarusok visszatérítésével, vagyis a népek tisztességes együttélésének az újra megvalósításával történhet!
Én HISZEM, hogy ébrednek a magyarok és hungarusok! Mert hív a haza!
Dr. Bene Gábor