1940. március 28-án születtem Újpesten ( ma Bp.IV ker.). Édesapám Kövér Jenő diplomás vasútépítő mérnök, ref. erdélyi nemes családból származik. Édesanyám szül. Kovalcsik Erzsébet, r.kat. 1941-ben apámat, mint politikailag megbízható, magasan képzett vasutas mérnököt a visszacsatolt Kárpátaljára, Ungvárra vezényelték. A sors viszontagságai végett családunk Ungváron rekedt. Itt érettségiztem 1956-ban ukrán iskolában.
Első összetűzésem a szovjet hatalommal ugyancsak ez évben történt, mert az ünnepélyes keretek közt kézbesített sz.ig.(paszportot) László ikertestvéremmel nem vettük át, mert szlávosították a nevünket. Ezért kegyvesztettek lettünk, és munkásoknak vezényeltek két évre, hogy ott átnevelnek minket. 1956. novemberében rajtakaptak amikor falra festettük „nye trogájtye vengrov = ne bántsátok a magyarokat” . Az ungvári egyetem kapuját bezárták előttem. A két év leteltével felvételiztem a Lembergi Műszaki Egyetemre. Itt bekapcsolódtam egy szerveződő szovjetellenes mozgalomba. Tanulmányaim befejezése után az Alma-Atai aeró-geodéziai tudományos kutató intézetben, folytathattam az egyetemen elkezdett tudományos kísérleteimet. Kísérleteimre felfigyeltek, és meghívást kaptam a Kirgiz állami Műszaki Egyetemre. Itt sikeresen megírtam a disszertációmat, de nem védhettem meg, mert a tudományos fokozat odaítélésének, és a tanári beosztásom megtartásának feltétele – a pártba való belépésem, amit elhárítottam. Hazatértünk Ungvárra. 1984. elején, egy pályázat elnyerése következtében öt évre leszerződtem a sarkon túli Csukotkára az aranymezők feltérképezésére.
1989. elején végleg visszatértem Ungvárra, ahol bekapcsolódtam a szerveződő magyar mozgalomba. A megalakult KMKSZ(Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) Ungvári szervezet alapító elnöke lettem. Még ez év októberében a tiltások és fenyegetések ellenére elsőnek állítottam Kárpátalján emlékművet a Sztálinizmus áldozatainak. Sikeres erőteljes választási hadjárat következtében, mint a helyi magyarok egyik vezér személyiségét, Ungvár alpolgármesterévé választottak. Ezen a poszton elértem, hogy: harmincegynéhány utca visszakapta a magyar nevét. A város Fő tere – Petőfi tér. Több magyar szobor helyreállítása, magyar nyelven, magyar nemzeti zászlókkal való ünnepi nagygyűlések rendezésének engedélyezése, támogatása, a magyar iskola kiemelt finanszírozása, a polgármesteri hivatalba magyar nyelvű kérelmek befogadása, válaszadása, a magyarországi konzulátus megnyitása, működésének biztosítása… Mind ez hivatott igazolni Ungvár és Kárpátalja magyar eredetét. Kezdeményező és alapító tagja voltam a Lembergi és Kijevi Magyar Szövetségeknek. Tökéletesen beszélek oroszul, ukránul, ruszinul, elsjátitottam e nyelvek tájszólásait és szlengjeit is. Elboldogulok a tótokkal és a Lengyelekkel is.
2002-ben megkezdtem Magyarországra, Debrecenbe, az ikertestvéremhez a letelepedési és visszahonosítási eljárásomat. 2005-ben megkaptam a letelepedési engedélyt, 2007-ben a visszahonosítást. Ezután Debrecenből átköltöztünk Záhonyba (Ungvárhoz közel). 2006-ban a POFOSZ tagja lettem és Vitézzé avattak. A VR Kárpátaljai tagozatának alapító törzskapitánya lettem/vagyok. A munkásságomat a POFOSZ és a VR is a legmagasabb kitüntetésekkel ismerte el. Jelenleg is aktívan részt veszek a Nemzetérdekű szervezetek munkájában. Igyekszem írásaimmal mindjobban magyarosítani honfitársaimat.
Neveltetésemnek köszönhetően ifjú korom óta (bár Horthy Mikós pártolói voltunk/vagyunk) elutasítok minden pártot – pártellenes vagyok. Ugyanis mindenhol a pártot egy szűk klikk alapítja, egyetlen önérdekű célból: a hatalomra, vagy annak közelébe jutni. Egyetlen egy párt sem képes teljes mértékben a nép, a nemzet érdekeit szolgálni. A legbecsületesebb, hazafiasabbnak tünő is egyoldalú hamis ideológiai irányelvű. És ha hatalomra kerül, nem válogat az eszközökben, félre lök minden erkölcsi, etikai normát, a legaljasabb módszereket bevetve igyekszik az oly édes, és jól jövedelmező hatalmon megmaradni.
Még 2016. tavaszán próbálkoztam létrehozni egy „agytrösztöt” melynek feladata a jelenlegi pártállam, pártdiktátum államigazgatás gyökeres átreformálása, új „izmus” kitalálása. Sikerült kapcsolatba lépnem a Magyar Justitia Bizottság elnökségével: dr. Bokor Imre, Péteri Attila Árpád, és Lévay Attila István urakkal, akik ajánlották nekem dr. Bene Gábort. Megismervén a Mozgalom alakuló gyűlésén bemutatkozott egyéniségeket, természetes, hogy vállaltam részvételemet a NEEM létrehozásában, és amikor kiderült, hogy a jelenlegi realitásoknak megfelelően csak hivatalosan párt formában érhetünk el sikereket, elveim ellenére vállaltam a NEEM pártban alapító szerepet (tisztséget). Motivációm: meggyőződésem, hogy így ebben a formában hatékonyabban tudom tehetségemet, energiámat a nemzet érdekébe állítani.
v.Kövér György